adozona.hu
AVI 1994.10.150
AVI 1994.10.150
Ha az ellenőrzésről felvett jegyzőkönyv a tényállást nem tartalmazza, az adóhatóság nem hivatkozhat arra, hogy a nem magánszemély adózó a jegyzőkönyre nem tett észrevételeket [az 1992. évi LXXVII. törvénnyel módosított 1990. évi XCI. tv 79. § (6) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú bíróság az alperes támadott határozatának indokolási részét hatályon kívül helyezte és a másodfokú bíróságot új eljárásra kötelezte. Az ítéleti tényállás szerint a felperesi részvénytársaságnál az adóhatóság pénzügyi vizsgálatot tartott, melynek eredményeként határozatával 1990. évre 1 838 000 Ft vállalkozási nyereségadó, 689 000 Ft állami vagyon utáni részesedés és 258 000 Ft általános forgalmiadó-hiány, 1 392 000 Ft bírság és késedelmi pótlék megfizetésére kötelezte.
A fellebbe...
AVI 1994.10.150 Ha az ellenőrzésről felvett jegyzőkönyv a tényállást nem tartalmazza, az adóhatóság nem hivatkozhat arra, hogy a nem magánszemély adózó a jegyzőkönyre nem tett észrevételeket [az 1992. évi LXXVII. törvénnyel módosított 1990. évi XCI. tv 79. § (6) bek.].
Az elsőfokú bíróság az alperes támadott határozatának indokolási részét hatályon kívül helyezte és a másodfokú bíróságot új eljárásra kötelezte. Az ítéleti tényállás szerint a felperesi részvénytársaságnál az adóhatóság pénzügyi vizsgálatot tartott, melynek eredményeként határozatával 1990. évre 1 838 000 Ft vállalkozási nyereségadó, 689 000 Ft állami vagyon utáni részesedés és 258 000 Ft általános forgalmiadó-hiány, 1 392 000 Ft bírság és késedelmi pótlék megfizetésére kötelezte.A fellebbezés folytán eljáró alperes az elsőfokú határozatot helybenhagyta. A felperes keresetében a vállalkozási nyereségadó és állami vagyon utáni részesedés, valamint az ehhez kapcsolódó bírságfizetési kötelezettségét vitatta. Álláspontja az volt, hogy az adóhatóság által kifogásolt költségelszámolásból származó adóalap-növelő összegeket le kellett volna vonni a kimutatott 88 230 000 Ft veszteségükből, így továbbra sem lenne adófizetési kötelezettségük.
Sérelmezte a felperes azt is, hogy az adóhatóság határozatában pontatlanul idézte az állami vagyon utáni részesedéssel kapcsolatban a jogszabályi hivatkozást. Az alperes a kereset elutasítását kérte, nyilatkozatában részben elismerte a téves jogszabályi hivatkozást azzal, hogy ez az érdemi döntést nem befolyásolta. Az elsőfokú bíróság ítéletében azt állapította meg, hogy az alperes az eredménynövelés vonatkozásában pontatlanul idézte a jogszabályt, az állami vagyonrészesedés vonatkozásában pedig nem megfelelő jogszabályt idézett, az általa hivatkozott 1991. évi XVIII. törvény ugyanis csak 1992. január l-jétől volt hatályos. Tekintettel arra, hogy az alperes határozata rendelkező részét kellően megfelelő jogszabályi indokolással nem támasztotta alá, az elsőfokú bíróság álláspontja az volt, hogy ezzel a keresettel támadott határozat érdemben sem volt elbírálható. A bíróság a határozata indokolásbeli fogyatékosságait nem pótolhatta, mivel ez esetben a jogorvoslati hierarchia egy lépcsőfoka kimaradt volna, ez ellentétben áll mind az államigazgatási eljárási törvénnyel, mint az adózás rendjéről szóló törvény rendelkezéseivel.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az alperes fellebbezett, kérte az ítélet hatályon kívül helyezését és a támadott határozat érdemi felülvizsgálatát.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta és az alperes határozatának rendelkező részét is hatályon kívül helyezte, valamint az elsőfokú adóhatóságot - határozatának keresettel megtámadott részében - új eljárásra kötelezte. Az indokolás rámutat, hogy a felperes részvénytársaságnál lefolytatott adóvizsgálatról felvett vizsgálati jegyzőkönyv különböző megállapításokat tett a költségelszámolások, ráfordítások, bevételek elszámolása körében, ugyanakkor sem a vizsgálati jegyzőkönyv, sem az azt követően született határozatok nem állapítottak meg tényállást. A bíróság a felek előadásaiból, nyilatkozataiból és a jegyzőkönyvből adatokat kapott arra vonatkozóan, hogy a költségek és bevételek elszámolásának problémái abból eredtek, miszerint az I. részvénytársaság 1990. január 1-je előtt vállalati formában működött. Az adóhatóság a részvénytársasággá átalakulásával kapcsolatban nem fogadta el a felperes elszámolásait.
Az elsőfokú hatóság határozatában tényállást szintén nem állapított meg, csupán utalt a vizsgálati jegyzőkönyv megállapításaira.
Az 1992. január 1-jén hatályba lépett 1992. évi LXXVII. törvény által módosított, az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény (Art.) 79. § (6) bekezdése úgy rendelkezett, hogy ha a nem magánszemély adózó, vagy az általa megjelölt érdek-képviseleti szerv az ellenőrzésről felvett jegyzőkönyv megismerését és az igazolt árbevételt követően a törvényben előírt határidőn belül észrevételt nem tesz, a határozat indokolásában elegendő a jegyzőkönyv megfelelő pontjaira utalni. Az elsőfokú határozat meghozatalakor (1993. január 25-én) e rendelkezés már hatályban volt, így az adóhatóság hivatkozhatott rá.
Perbeli esetben azonban maga a vizsgálati jegyzőkönyv sem tartalmazott olyan tényállást, amely az adóhatóság jogi álláspontját megfelelően alátámasztott volna, így erre észrevételeket sem lehetett tenni.
A másodfokú határozat valóban tartalmaz két jogszabályi hivatkozást, ez azonban a megfelelően megállapított és leírt tényállás hiányában okszerű jogi indokolásnak nem minősíthető.
Tekintettel tehát arra, hogy ily módon az elsőfokú határozatból az adóhatóság által megállapított tényállás és döntése jogi indokolása nem volt megállapítható, ennek következtében az ezen határozatot helybenhagyó másodfokú határozat bírósági felülvizsgálata sem volt elvégezhető.
A felperes keresete az adóhatóság határozatának egészére vonatkozott. A bíróság a felülvizsgálat során, amennyiben a határozat indokolásainak hiányosságait állapítja meg, az nyilvánvalóan maga után vonhatja a rendelkező rész megalapozatlanságát is. Itt jegyzi meg a másodfokú bíróság, hogy a felperes éppen a tényállás hiányosságai miatt a költségoldal elszámolásait elemeiben nem is vitathatta.
(Főv. Bír. 58.Pf.33.030/1994. sz.)