adozona.hu
AVI 1994.10.149
AVI 1994.10.149
Az Art. 74. §-a (7) bekezdésének e) pontja alapján mulasztási bírság csak abban az esetben szabható ki, ha az adózó bejelentési kötelezettségét nem teljesíti [1990. évi XCI. tv 74. § (7) bek. e) pont].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperesi betéti társaság 1993. január 7. napján alakult. Tevékenységének kezdési időpontja 1993. január 8. napjában jelölte meg, és az ezen megalakult betéti társaságot a felperesi betéti társaság az APEH megyei igazgatóságánál 1993. február 4. napján jelentette be, nyomtatvány útján.
Ezt követően az APEH megyei igazgatósága adóeljárási csoportja határozatával a felperesi betéti társaság terhére vállalkozási tevékenység megkezdésének késedelmes bejelentése miatt 48 000 Ft mulasztási bírsá...
AVI 1994.10.149 Az Art. 74. §-a (7) bekezdésének e) pontja alapján mulasztási bírság csak abban az esetben szabható ki, ha az adózó bejelentési kötelezettségét nem teljesíti [1990. évi XCI. tv 74. § (7) bek. e) pont].
A felperesi betéti társaság 1993. január 7. napján alakult. Tevékenységének kezdési időpontja 1993. január 8. napjában jelölte meg, és az ezen megalakult betéti társaságot a felperesi betéti társaság az APEH megyei igazgatóságánál 1993. február 4. napján jelentette be, nyomtatvány útján.Ezt követően az APEH megyei igazgatósága adóeljárási csoportja határozatával a felperesi betéti társaság terhére vállalkozási tevékenység megkezdésének késedelmes bejelentése miatt 48 000 Ft mulasztási bírságot szabott ki.
Határozatának indokolásaként az adózás rendjéről szóló módosított 1990. évi XCI. törvény 11. §-ának (1) bekezdésében írtakat e törvény 74. §-ának (7) bekezdésének e) pontjában és a (8) bekezdésében írtakat tüntette fel.
Ezen határozat ellen benyújtott fellebbezést az alperes jogerős határozatával akként bírálta el, hogy az elsőfokú közigazgatási határozatot helybenhagyva a felperes fellebbezését elutasította.
Az alperes határozatának indokolásában a felperesi fellebbezésben foglaltakkal szemben a fellebbezés elutasítás indokaként azt állapította meg, hogy az adózás rendjéről szóló módosított 1990. évi XCI. törvény 11. §-ának (1) bekezdése szerint az adóköteles bevételt szerző tevékenysége annak a keletkezésétől számított 15 napon belül köteles az adózó az adóhatóságnak bejelenteni.
A 74. § (7) bekezdésének e) pontja és (8) bekezdése értelmében a bejelentési kötelezettség elmulasztása esetén 150 000 Ft-ig terjedő mulasztási bírság kiszabásának van helye, azonban első alkalommal történő kiszabásnál ez az összeg nem haladhatja meg a megállapítható maximális bírságösszeg 33%-át. Így álláspontja szerint a fellebbezéssel támadott elsőfokú határozat nem jogszabálysértő.
Határozatának indokolásában az alperes a felperesi indokokra figyelemmel azt állapította meg elutasítási okként, hogy a tevékenység megkezdésének bejelentésére nyitva-álló 15 nap jogvesztő határidő, így tehát késedelemről nem lehet beszélni, csak mulasztásról és emiatt a felperes által hivatkozott Art. 74. §-ának (1) bekezdése szerinti mulasztási bírság kiszabásának nincs helye.
A felperes ezt követően keresetet nyújtott be a bírósághoz a fenti alperesi jogerős határozat bírósági felülvizsgálata iránt jogszbálysértésre hivatkozással.
Kereseti kérelmében előadta, hogy jogszabálysértő az alperes határozata amiatt, hogy bejelentés elmulasztására vonatkozó bírság kiszabásáról rendelkezett, holott a felperes részéről nem bejelentés elmulasztása, hanem késedelmes bejelentés történt meg, és így a mulasztás ezen okára figyelemmel legfeljebb az Art. 74. §-ának (1) bekezdésében írt jogkövetkezményeket alkalmazhatta volna az alperes, és ennek alkalmazásánál is vizsgálnia kellett volna az alperesnek az Art. 74. §-ának (9) bekezdésében írtakat is.
Erre figyelemmel kérte a sérelmezett alperesi határozat megváltoztatását.
A bíróság az alperes határozatát hatályon kívül helyezte és az alperest új eljárás lefolytatására kötelezte. Az indokolás rámutat arra, hogy az adózás rendjéről szóló módosított 1990. évi XCI. törvény 1993. évben hatályban volt törvényi rendelkezései értelmében a 11. § (1) bekezdése szerint az adózó - a 12-13. §-ban foglalt kivétellel - az adókötelezettsége, illetve az adóköteles bevételt szerző tevékenysége annak keletkezésétől (a tevékenység megkezdésétől) számított 15 napon belül az adóhatóságnak bejelenti (bejelentkezés).
A bejelentést az e célra szolgáló nyomtatványon írásban kell megtenni. E törvényi előírás továbbiakban szabályozza az adózás rendjének változásbejelentési adómegállapítási, önadózási és egyéb rendjét, majd a törvény 74. §-ában szabályozza a mulasztási bírságra vonatkozó rendelkezéseket.
A már idézett fenti törvény 74. §-ának (1) bekezdése akként rendelkezik, hogy a bevallási, bejelentési kötelezettség késedelmes teljesítéséért (a továbbiakban együtt: bavallási késedelem), ha az nem esik adóbírság alá, ha késedelmesen bevallott (bejelentett) adó, illetőleg vagyonszerzés illetéke után a mulasztási bírság a) pont szerint 60 napot meg nem haladó késedelem esetén 5%, b) pont szerint 60 napot meghaladó késedelem esetén 20%, c) pont szerint 21 napot meghaladó késedelem esetén 30%.
Ugyanezen 74. § (7) bekezdése szerint mulasztási bírság szabható ki az adózással összefüggően többek között az e) pont értelmében bejelentési, nyilatkozattételi, adatszolgáltatási kötelezettség elmulasztása esetén.
A városi bíróság a fent idézett Art. törvényi rendelkezéseiből következően a felperesi előadással egyezően tényként állapította meg, hogy az alperes keresettel támadott jogerős határozatában a felperes vonatkozásában jogszabálysértően téves jogszabályértelmezés mellett alkalmazta az Art. 74. §-a (7) bekezdésének e) pontját, mert ezen pont alapján mulasztási bírság abban az esetben szabható ki, ha az adózó a bejelentési kötelezettségét elmulasztja.
Ezzel szemben az alperesi határozat alapjául szolgáló tényállásból kitűnően a felperes részéről a bejelentési kötelezettség elmulasztására nem került sor, hanem az Art. 11. §-ának (1) bekezdésében meghatározott 15 napos határidőhöz képest az adózó felperesi bt. részéről a bejelentési kötelezettség késedelmes teljesítésére került sor. Ebből következően az alperes tévesen alkalmazta mulasztási bírság kiszabásának alapjául az Art. 74. §-a (7) bekezdése e) pontját.
Az Art. 74. §-a (7) bekezdésének e) pontjának alkalmazására a helyes jogszabály értelmezéséből következően csak akkor kerülhet sor, hogyha az adóhatóság által történt bármilyen címen végzett vizsgálati ellenőrzés eredményeként a vizsgálat időpontjában a bejelentési kötelezettség megtételére az adózó részéről nem kerül sor.
A keresettel támadott perbeli határozat alapjául szolgáló tényállásból kitűnően nem ilyen körülmények között került sor a bejelentési kötelezettség meg nem történtének megállapítására, hanem amiatt, hogy a felperes által késedelmesen tett bejelentési kötelezettség alapjául utólagosan állapította meg az alperes a belejelentés megtörténte után a bejelentési késedelmet.
A városi bíróság az alperesnek írásbeli nyilatkozatában kifejtett álláspontjára utalva csak rámutat arra, hogy téves az alperesnek azon megállapítása, miszerint a mulasztás mint tágabb fogalom, magában foglalja a késedelmet is, mint egy mulasztási elemet. Ez a bejelentési kötelezettség vonatkozásában ilyen módon nem értékelhető, mert az Art. a már részletesen idézett törvényi előírásaiban külön nevesítetten a bevallási bejelentési kötelezettség késedelmes teljesítésének jogkövetkezményeit az Art. 74. §-ának (1) bekezdésében részletesen szabályozta és ezt követően a (7) bekezdésben pedig a mulasztási bírság kiszabásának a feltételeit az a)-g) pontig besorolt körülmények fennállása esetén kerülhet sor a 8. §-ban meghatározott mértékű mulasztási bírság kiszabására.
Mindezekre figyelemmel a városi bíróság az alperes határozatát jogszabálysértőnek találta és erre figyelemmel a Pp. 339. §-ának (1) bekezdése alapján az alperes határozatát hatályon kívül helyezte és az alperest új eljárásra kötelezte.
A megismételt eljárás során az alperesnek az Art. 74. §-ának (1) bekezdésében írt feltételek fennállása esetére vonatkozó jogkövetkezmények alkalmazásáról kell rendelkeznie.
(Kecskeméti Városi Bíróság 2.P.21.177/1994. sz.)