adozona.hu
AVI 1994.9.140
AVI 1994.9.140
A bírósági ítélet rendelkezései és indokolása köti az adóhatóságot és a megismételt eljárás és határozathozatal során ennek megfelelően köteles eljárni [Áe. 73. § (3) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az I. r. alperes - az elsőfokú bíróság korábbi jogerős ítélete alapján megismételt másodfokú adóhatósági eljárásban - a felperes terhére 7 020 000 Ft általános forgalmi adó-, 155 000 Ft vállalkozási adó- s 12 000 Ft kiegészítőadó-különbözetet állapított meg, a felperest összesen 582 000 Ft adóhiány, valamint - 7 187 000 Ft adókülönbözet után - l 222 000 Ft bírság megfizetésére kötelezte az 1989. évre vonatkozóan.
A 6 605 000 Ft általános forgalmiadó-különbözet - mint adóhiány - megfizetésére...
AVI 1994.9.140 A bírósági ítélet rendelkezései és indokolása köti az adóhatóságot és a megismételt eljárás és határozathozatal során ennek megfelelően köteles eljárni [Áe. 73. § (3) bek.].
Az I. r. alperes - az elsőfokú bíróság korábbi jogerős ítélete alapján megismételt másodfokú adóhatósági eljárásban - a felperes terhére 7 020 000 Ft általános forgalmi adó-, 155 000 Ft vállalkozási adó- s 12 000 Ft kiegészítőadó-különbözetet állapított meg, a felperest összesen 582 000 Ft adóhiány, valamint - 7 187 000 Ft adókülönbözet után - l 222 000 Ft bírság megfizetésére kötelezte az 1989. évre vonatkozóan.A 6 605 000 Ft általános forgalmiadó-különbözet - mint adóhiány - megfizetésére azért nem kötelezte az I. r. alperes a felperest, mert ezt az összeget a vizsgálat előtt a felperes jogszerűen visszaigényelhette. Utalt ugyanakkor az alperesi határozat arra, hogy az említett korábbi jogerős ítélet szerint a 6 605 000 Ft általános forgalmiadó-különbözet bírságalapként figyelembe veendő.
Az alperesi határozatot a felperes támadta keresettel, kérve annak megváltoztatását oly módon, hogy a 6 605 000 Ft általános forgalmiadó-különbözet utáni bírság megfizetésére való alperesi kötelezést a bíróság mellőzze, azaz csak a tényleges adóhiány után járó adóbírságot legyen köteles megfizetni. A felperesi álláspont szerint az említett adókülönbözet nem minősül adóhiánynak, következésképpen nem képezi az adóbírság alapját.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes által felülvizsgálni kért alperesi határozatot hatályon kívül helyezte, és az alperest új eljárásra kötelezte.
Az ítélet indokolásában az elsőfokú bíróság kifejtette, hogy a felperes azonos bevallási időn belül számolta el helytelenül az általános forgalmi adót, s igényelte vissza azt az esedékességet megelőzően. Az elsőfokú bíróság szerint nem fogadható el az Art. olyan kiterjesztő értelmezése, hogy adóhiánynak minősül a késedelmesen megfizetett adó. Utalt az elsőfokú bíróság arra, hogy a megismételt adóigazgatási eljárásban hozott adóhatósági határozat is felülvizsgálható ismételten a bíróság által és ennél fogva a Pp. 339. § (1) bekezdése alapján a jogszabálysértő közigazgatási határozat hatályon kívül helyezhető. A bíróság észlelte korábbi ítéletének törvénysértő voltát, ezért az abban foglalt iránymutatástól eltérve helyt adott a felperes keresetének.
Az elsőfokú ítéletet az I. r. alperes támadta fellebbezéssel, kérve az elsőfokú ítélet megváltoztatását és a kereset elutasítását. Az I. r. alperes szerint téves az elsőfokú bíróság azon álláspontja, hogy a felperes a vitás összeget azonos bevallási időszakon belül számolta el helytelenül. Utalt az alperes az általános forgalmi adóról szóló törvény azon elvére, hogy csak a megfizetett adót lehet visszaigényelni. A törvényi rendelkezés szerint import esetén kifejezetten az adó megfizetéséhez kötötte a jogalkotó a visszaigénylést. Az adó későbbi jogszerű visszaigénylése az alperes nézete szerint nem változtat az 1989. évi adóhiány tényén. Hivatkozott mindezeken túlmenően az alperes az Áe. 73. §-ának (3) bekezdésére, amelynek értelmében az adóhatóságnak a korábbi jogerős bírósági ítéletben foglalt iránymutatás alapján kellett eljárnia.
A megyei bíróság az elsőfokú ítéletet megváltoztatta és a felperes keresetét elutasította. Az indokolás szerint nem osztotta a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletében kifejtett jogi álláspontot.
Az elsőfokú bíróság korábbi ítéletében kifejtette, hogy a felperes keresete nem volt megalapozott az általános forgalmiadó-különbözet bírságalapként történő figyelembevételével kapcsolatosan. Rámutatott arra, hogy a jogosulatlanul visszaigényelt általános forgalmi adó miatt nem csupán késedelmipótlék-fizetési kötelezettsége keletkezett a felperesnek, hanem magatartása adóbírsággal szankcionálható. Kifejezetten tartalmazza az ítélet, hogy a bírságalap meghatározása körében a bíróság a felperes keresetét elutasította, mivel a felülvizsgálni kért másodfokú adóhatósági határozatot csak részben találta jogszabálysértőnek. Előírta, hogy az új eljárás eredményeként az adóhatóságnak olyan határozatot kell hoznia, amely szerint az N. és V. Áfész által átterhelt bankköltség a felperes részéről költségként elszámolható.
Az I. r. alperes a bíróság jogerős ítélete alapján a megismételt másodfokú adóigazgatási eljárást egyértelműen a jogerős ítéletben foglalt szempontok alapján folytatta le, és meghozott határozata minden tekintetben megfelel a korábbi jogerős ítélet iránymutatásának. Az Áe. 3. §-ának (6) bekezdése alapján az adóigazgatási eljárás során is alkalmazandó az Áe. 73. §-a (3) bekezdésének azon rendelkezése, amely szerint az államigazgatási szervet a bírósági ítélet rendelkezései és indokolása köti, annak tartalmát a megismételt eljárás és határozathozatal során köteles figyelembe venni.
Kétségkívül helytálló az elsőfokú ítélet indokolásának azon megállapítása, hogy a korábbi jogerős bírósági ítélet alapján hozott újabb közigazgatási határozat a bíróság által ismételten felülvizsgálható. Mivel a korábbi jogerős ítélet a másodfokú adóhatósági határozatot egészében helyzete hatályon kívül, és emellett utasította a másodfokú adóhatóságot új eljárásra, nyilván nem beszélhetünk a Pp. 229. §-ának (1) bekezdése értelmében vett anyagi jogerőről, azonban az Áe. 73. §-ának (3) bekezdésében foglalt fent idézett előírás nem hagyható figyelmen kívül. A másodfokú bíróság ezért azon az állásponton van, hogy a korábbi jogerős ítéletben foglalt indokolás és a megismételt eljárásra szóló iránymutatás - még abban az esetben is, ha az esetlegesen téves jogértelmezésen alapult - végleges és helytálló álláspontként kezelendő, az a megismételt eljárásban hozott államigazgatási (adóhatósági) határozat bírósági felülvizsgálata kapcsán sem revideálható.
Mivel az I. r. alperes a korábbi jogerős bírósági ítéletben foglaltak alapján járt el és hozta meg határozatát, ezért a határozat bíróság általi felülvizsgálatát a felperes eredményesen nem kérheti. Az ellenkező álláspont a bírósági felülvizsgálat parttalanná válásához, a korábbi bírósági határozatok tartalmának korlátlan - akár többszöri, ellentétes értelmű - megváltoztatására vezetne, ezért ez az álláspont a másodfokú bíróság nézete szerint nem tartható. A felperesnek - amennyiben a korábbi elsőfokú ítélet indokaival, a megismételt eljárásra szóló iránymutatással nem értett egyet - a korábbi elsőfokú bírósági határozatot fellebbezéssel kellett volna megtámadnia, illetőleg benyújtott fellebbezést nem kellett volna visszavonnia.
(Zala Megyei Bíróság 3.Kpf.21.217/1993. sz.)