adozona.hu
AVI 1994.9.137
AVI 1994.9.137
Az adóhatóság határozatát részben is jogosult módosítani [1990. évi XCI. tv 4. § (1) bek., 64. § (1) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperesnél 1989-1990. évekre vonatkozóan az APEH megyei igazgatóságának ellenőrzési osztálya a költségvetési kapcsolatok átfogó ellenőrzését végezte. Az ellenőrzés eredményeként az 1992. április 24-én kelt határozatában a felperes terhére 5 938 000 Ft, javára 196 000 Ft adókülönbözetet állapított meg.
Az 5 938 000 Ft adóhiánynak minősülő adókülönbözet után 2 969 000 Ft adóbírságot. 2 799 000 Ft késedelmi pótlékot állapított meg, és 196 000 Ft adókülönbözet kiutalásáról rendelkezett.
A ha...
AVI 1994.9.137 Az adóhatóság határozatát részben is jogosult módosítani [1990. évi XCI. tv 4. § (1) bek., 64. § (1) bek.]
A felperesnél 1989-1990. évekre vonatkozóan az APEH megyei igazgatóságának ellenőrzési osztálya a költségvetési kapcsolatok átfogó ellenőrzését végezte. Az ellenőrzés eredményeként az 1992. április 24-én kelt határozatában a felperes terhére 5 938 000 Ft, javára 196 000 Ft adókülönbözetet állapított meg.Az 5 938 000 Ft adóhiánynak minősülő adókülönbözet után 2 969 000 Ft adóbírságot. 2 799 000 Ft késedelmi pótlékot állapított meg, és 196 000 Ft adókülönbözet kiutalásáról rendelkezett.
A határozat indokolása tartalmazza, hogy a felperes a kisszövetkezet 4 835 000 Ft tartozását az október 29-i igazgatósági határozatban foglaltak szerint 1990. november 30-án a behajthatatlannak minősítve a 8923 hitelezési veszteség számlára, majd az "0" számlaosztályba is lekönyvelte. Az alperes a módosított 62/1988. (XII. 24.) PM rendelet 1. számú mellékletének II. A/6. pontja alapján tévesen állapította meg a követelés behajthatatlanságát, mert a végrehajtás felfüggesztésére a kisszövetkezet ellen indított felszámolási eljárás miatt került sor, és a szövetkezet által benyújtott hitelezői igény 1990. január 29-i nyilvántartásba vétele is megtörtént, ezért az 1990. évi adózás előtti eredményét 4 835 000 Ft-tal kellett volna növelnie.
A határozat indokolása tartalmazza azt is, hogy a felperes az 1990. évi élelmiszer-kiskereskedelmi tevékenység után 230 000 Ft élelmiszer-ipari tevékenység és ahhoz kapcsolódó egyéb szolgáltatás után 1 119 000 Ft-tal magasabb vállalkozási nyereségadó-kedvezményt vett igénybe a számítás alapjául szolgáló adatok téves értelmezése miatt. Az 1990. évi XLIX. törvénnyel módosított, vállalkozási nyereségadóról szóló 1988. évi IX. törvény 4. §-ának (1) bekezdése értelmében a módosítással érintett kedvezmények 1990. évben a törvény hatálybalépése előtti mértékkel az 1990. július 15-ig elszámolt árbevétel arányában vehetők igénybe. Ebből következően a felperest az 1990. évi eredmény után számított nyereségadóból a kedvezményezett tevékenység árbevételének arányában illető, július 15-e előtt 35%, míg július 15-e után 20% adóvisszatartás, amely az árbevétel évközi megosztását jelenti és nem az eredmény első, illetve második félévi állapota után számított nyereségadó megosztását.
A határozat indokolása tartalmazza továbbá, hogy az 1990. évi XCI. törvény 101. §-a (1) bekezdésének előírása értelmében a hatálybalépését - 1991. január l-jét - megelőző időszakra teljesítendő, illetve esedékessé vált kötelezettségekre a törvény rendelkezéseit kell alkalmazni azzal, hogy ha az 1990. december 31-ig hatályos rendelkezések az adózóra összességében kevésbé terhes bírság és pótlékfeltételeket határoztak meg, a kötelezettségekre legfeljebb az ott megjelölt legmagasabb mérték alkalmazható.
A felperes fellebbezése folytán az elsőfokú adóhatóság saját hatáskörben az 1992. május 20-án kelt határozatával akként módosította, hogy a felperes terhére 5 476 000 Ft, javára 246 000 Ft adókülönbözetet állapított meg.
Az 5 476 000 Ft adóhiánynak minősülő adókülönbözet után 2 738 000 Ft bírságot, 2 581 000 Ft késedelmi pótlékot állapított meg, és 246 000 Ft adókülönbözet kiutalásáról rendelkezett.
Ezt következően az alperes 1992. július 13-án kelt határozatával a felperes fellebbezését elutasítva az alperes határozatát helybenhagyta.
Az alperes a határozat indokolásában a korábbi elsőfokú határozattal egyezően arra mutatott rá, hogy a felperes 1990. évben 4 835 000 Ft összeget, mint behajthatatlan követelést írt le eredménye terhére, míg ezen összegre a kisszövetkezet ellen indult felszámolási eljárásban hitelezői igényét a Fővárosi Bírósághoz 1991. január 17-én nyújtotta be.
Ezen határozat indokolása tartalmazza továbbá az 1990. évi élelmiszer-kiskereskedelmi és élelmiszer-ipari tevékenység után járó vállalkozási nyereségadó-kedvezménnyel kapcsolatos 1 849 000 Ft többlet igénybevételt a módosított 1988. évi IX. törvény 4. §-a, 13. §-a (2) bekezdésének b), c) pontja, valamint a törvény módosításáról szóló 1990. évi XLIX. törvény 4. §-ának (1) bekezdésére hivatkozással.
A felperes elsődleges kereseti kérelmében kérte az alperes határozatának hatályon kívül helyezését. Másodlagos kereseti kérelmeként kérte, hogy a bíróság az alperesi határozatot megváltoztatva a vállalkozási nyereségadó-hiány, a bírság és a késedelmi pótlék teljes összegének megfizetése alól mentesítse.
A felperes jogi álláspontja, hogy az elsőfokú adóhatóság saját hatáskörben határozatának részbeni módosításával megsértette az államigazgatási eljárásról szóló 1957. évi IV. törvény 61. §-ának (2) bekezdésében írtakat. Véleménye szerint a fent hivatkozott jogszabály alapján az államigazgatási szerv határozatát akkor módosíthatja, ha jogorvoslati kérelemben foglaltakkal egyetért, a részbeni módosítás törvénysértő.
A felperes további álláspontja, hogy a 4 835 000 Ft összegű követelést a 62/1988. (XII. 24.) PM rendelet II. fejezet A/6/a pontja alapján behajthatatlannak minősíthette és ennek a ténynek nem mond ellent az sem, hogy az 1991 januárjában az adós felszámolását lefolytató szervezetnél hitelezői igényét bejelentette.
A felperes úgy vélte, hogy az 1990. évi élelmiszer-kiskereskedelmi és az élelmiszer-ipari tevékenység eredménye után elszámolt vállalkozási nyereségadó-kedvezményt a vonatkozó jogszabályok alapján helyes összegben határozta meg.
Az alperes a kereset elutasítását kérte, arra hivatkozással, hogy határozata megalapozott.
A bíróság a felperes keresetét elutasította.
Az indokolás rámutatott, hogy az államigazgatási eljárásról szóló módosított 1957. évi IV. törvény 61. §-ának (1) bekezdése szerint, ha az államigazgatási szerv megállapítja, hogy a felettes szerv, vagy a bíróság által még el nem bírált határozata jogszabályt sért, a határozatot módosítja vagy visszavonja.
A (2) bekezdés szerint az államigazgatási szerv az ügyfél jogorvoslati kérelme esetén a határozatot akkor is módosíthatja vagy visszavonhatja, ha a jogorvoslati kérelemben foglaltakkal egyetért, feltéve hogy az ügyben nincs ellenérdekű fél.
Az adózás rendjéről szóló módosított 1990. évi XCI. törvény 4. §-ának (1) bekezdése értelmében, ha e törvény vagy adót, adófizetési kötelezettséget, költségvetési támogatást megállapító törvény másként nem rendelkezik az adóügyekben az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló törvény rendelkezéseit kell alkalmazni.
Ugyanezen törvény 64. §-ának (1) bekezdése értelmében, ha az adóhatóság megállapítja, hogy a felettes szerv vagy a bíróság által mint el nem bírált határozat a jogszabályt sértő határozatát az adózó terhére határozat közlésétől számított egy éven belül az adózó javára az adó megállapításához való jog elévüléséig módosítja vagy visszavonja.
A bíróság álláspontja a felperes álláspontjával ellentétben az, hogy a fentebb hivatkozott jogszabályhelyek nem tartalmaznak olyan kitételt, hogy a hatóság határozatát saját hatáskörben részben nem módosíthatná.
A mérleg- és vagyonkimutatás készítéséről szóló módosított 62/1988. (XII. 24.) PM rendelet 1. számú mellékletének II. fejezet A/6/a pontja szerint behajthatatlannak minősül az a követelés, amelyet sem a bíróság előtt, sem egyéb peres eljárással érvényesíteni, vagy a megítélt követelést behajtani nem lehet.
A bíróság nem találta alaposnak a felperesnek a behajthatatlan követelések minősítésével kapcsolatban kifejtett álláspontját, mert a becsatolt iratok tartalmából - ahogy arra az alperes is rámutatott - a behajthatatlanság jogszabályi feltételei 1990. évre vonatkozóan nem álltak fenn.
A módosított 1988. évi IX. törvény 13. §-a (2) bekezdésének b) és c) pontjaiban meghatározott kedvezményezett tevékenységekre adóvisszatartás formájában igénybe vehető adókedvezmény az e tevékenységek eredményére jutó adóból számíthatók. Az adó alapja e törvény 4. §-ában megfogalmazottak szerint a naptári évben elért módosított eredmény, aminek félévi részarányát az éves zárlatkor elszámolandó tételekre vonatkozó elírások miatt pontosan meghatározni év közben nem lehetséges.
Az 1990. évi XLIX. törvény 4. §-ának (1) bekezdése értelmében az érintett adókedvezményeket az adóalany 1990. évben a törvény hatálybalépése előtti mértékkel az 1990. június 15-ig elszámolt árbevétel arányában vehette igénybe.
A bíróság a becsatolt okiratok tartalmából, valamint a kihallgatott tanú vallomásából megállapította, hogy a felperes a ványa-kedvezmények meghatározásakor a 35%-os magasabb kedvezményt nem az 1990. július 15-i, hanem a június 30-i főkönyvi kivonat adatai alapján számította ki.
A bíróság álláspontja az alperessel egyezően, hogy a felperes által hivatkozott 11/1990. (V. 10.) PM számú rendelet 2. számú melléklet 5/k pontjában írt június 30-ával készített főkönyvi kivonat alapján számított nyereségadó nem felel meg a ványa-törvény vonatkozó előírásainak és így a ványa-kedvezmények számításánál sem vehető alapul.
(Kecskeméti Városi Bíróság 4.P.22.125/1992. sz.)