adozona.hu
AVI 1994.9.136
AVI 1994.9.136
A tényállást és a bizonyítékok rögzítését magában foglaló jegyzőkönyv hiányában bírság kiszabásának nincs helye [1990. évi XCI. tv 62. § (2)-(3) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes gyógynövénykészítményeket értékesítő kiskereskedést vezet.
A felperesnél az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal igazgatósága a nyugtaadási kötelezettség körében ellenőrzést végzett, mely ellenőrzés megállapításait az 1993. március 2-án kelt jegyzőkönyv tartalmazza.
Az elsőfokú adóhatóság az 1993. március 24-én kelt határozatával nem megfelelő bizonylatvezetés miatt 25 000 Ft mulasztási bírságot szabott ki.
A felperes a fenti határozat ellen 1993. április 13-án fellebbezéssel él...
AVI 1994.9.136 A tényállást és a bizonyítékok rögzítését magában foglaló jegyzőkönyv hiányában bírság kiszabásának nincs helye [1990. évi XCI. tv 62. § (2)-(3) bek.].
A felperes gyógynövénykészítményeket értékesítő kiskereskedést vezet.A felperesnél az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal igazgatósága a nyugtaadási kötelezettség körében ellenőrzést végzett, mely ellenőrzés megállapításait az 1993. március 2-án kelt jegyzőkönyv tartalmazza.
Az elsőfokú adóhatóság az 1993. március 24-én kelt határozatával nem megfelelő bizonylatvezetés miatt 25 000 Ft mulasztási bírságot szabott ki.
A felperes a fenti határozat ellen 1993. április 13-án fellebbezéssel élt.
Az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal hatósági főosztályának hatósági osztálya az 1993. június 2-án kelt határozatával az elsőfokú hatóság határozatát helybenhagyta.
A felperes a bírósághoz 1993. augusztus 23-án keresetet nyújtott be, melyben kérte a fenti határozatok megváltoztatását.
Az alperesi hatóság a per tartalma alatt 1993. november 16-án másodfokú határozatát kijavította és a kijavított határozat törvényességére hivatkozással indítványozta érdemben a felperes keresetének elutasítását.
Az elsőfokú bíróság az alperes határozatát - az elsőfokú határozatra is kiterjedően - hatályon kívül helyezte. Az indokolás szerint a közigazgatási határozatok bírósági felülvizsgálatának kiterjesztéséről szóló 1991. évi XXVI. törvény alapján lefolytatott eljárásban a bíróságnak abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy törvényes-e az adóhatóság határozata a mulasztási bírság kiszabásának jogalapja körében.
Az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény 74. §-a (7) bekezdésének a) pontja szerint mulasztási bírság szabható ki az adózással összefüggő jogszabályokban előírt könyvek nyilvántartások vezetésének elmulasztása, előírásoktól eltérő vezetése, bizonylatokon, könyvekben, nyilvántartásokban helytelen vagy valótlan adatok gondatlan feltüntetése esetén.
A bíróság a bizonyítási eljárás során beszerezte az adóhatósági iratokat, az alperes nyilatkozatát, valamint egyéb okirati bizonyítékokat.
A beszerzett iratokból megállapította, hogy az alperes úgynevezett célvizsgálatot végzett, melynek tárgya a nyugtaadási kötelezettség betartásának ellenőrzése volt. A jegyzőkönyvből az is egyértelművé vált, hogy a kötelezettségének a felperes eleget tett,
A jegyzőkönyvből, valamint az igazolási kérelem miatt 1993. november 10-én felvett jegyzőkönyvből nem tűnik ki a másodfokú határozatban a felperes terhére írt mulasztás ténye. A jegyzőkönyvnek a nyugtatömb hiányára tényállást nem tartalmaznak.
A bíróság azt is megállapította, hogy e körben újabb jegyzőkönyv sem készült.
Mindezek alapján a bíróság álláspontja szerint, figyelemmel az Art. 62. §-ának (2) és (3) bekezdésére is, a jegyzőkönyvi tényálláson túl egyéb ott nem rögzített mulasztással, illetve esetleges mulasztással kapcsolatban bírság kiszabásnak jogalapja nincs. Amennyiben a felperes esetlegesen a jelzett nyilvántartási kötelezettségének nem tett volna eleget, úgy ezt az elsőfokú határozat meghozatala előtt kellett volna jegyzőkönyvben részletesen, a hiányosságok megjelölésével rögzíteni.
Kiemelte a bíróság, hogy ilyen tartalmú jegyzőkönyv nélkül álláspontja szerint mulasztási bírság nem szabható ki a már idézett jogszabályhelyek alapján.
Az ítélet ellen az alperes fellebbezett, azonban a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
Egyetértett a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletében kifejtett álláspontjával, miszerint az Art. 62. §-ának (2) és (3) bekezdése alapján az adóhatóságnak a megállapításait jegyzőkönyvbe kell foglalnia, a jegyzőkönyvnek pedig az azonosításhoz szükséges adatokat, valamint "a vizsgálat által megállapított tényállást és az annak alapjául szolgáló bizonyítást" kell tartalmaznia. Mint arra az elsőfokú bíróság is helyesen rámutatott, az adóhatóság e törvényi követelménynek nem tett eleget, az alperes a felperes terhére a határozatában megállapított mulasztásra nézve jegyzőkönyvi megállapítást nem tett.
A másodfokú bíróság - az elsőfokú bíróság egyébként helyes indokolását kiegészítve - ugyancsak rámutatott arra, hogy a felperes a nyugtaadási kötelezettségének eleget tett. A jegyzőkönyv ezt meg is állapítja. A jegyzőkönyv 12. pontja azt tartalmazza, hogy a két nyugtatömb a könyvelőnél van. A jegyzőkönyv megjegyzések rovatában pedig azt rögzítették, hogy az eladó közlése szerint azokat a könyvelő az adóhatóságnak be fogja mutatni. Mivel ezt a felperes elmulasztotta, s ezzel akadályozta az ellenőrzést, ezért az elsőfokú adóhatóság a felperes terhére 25 000 Ft mulasztási bírságot szabott ki. A felperes fellebbezésében - betegségére hivatkozva - jelezte, hogy mulasztását telefonon kimentette. Tájékoztatta az alperest arról, hogy 1992. január 1-je óta pénztárgépet és 1 db készpénzfizetési számlatömböt használ, valamint fénymásolatban mellékelte a nyugtatömb nyilvántartását. Az alperes az igazolási kérelmet elfogadva, az Art. 33. §-a (1) bekezdésének a) pontjára hivatkozva kifejtette, hogy a beküldött nyilvántartás nem felel meg a törvényi követelményeknek, mert a számvitelről szóló 1991. évi XVIII. törvény (Sztv) 85. §-a bizonylat alaki kellékei között kötelezően előírja annak megnevezését is. Az utólag benyújtott nyilvántartás annak tartalmi ellenőrzésére nem alkalmas, hitelessége pedig kétséges.
A másodfokú bíróság álláspontja szerint, a perbeli esetben nem számviteli bizonylatról van szó. Az Sztv 84. §-ának értelmében számviteli bizonylatok az olyan külső és belső okmányok, amelyek "a gazdasági művelet, esemény számviteli nyilvántartása céljából készítettek". A perbeli nyilvántartás az Sztv 86. §-a szerinti készpénz kezeléséhez kapcsolódó nyomtatvány, amelynek alaki követelményeit az Sztv nem határozza meg, ezért a beterjesztett és az abban levő számokkal utólag is azonosítható nyilvántartást a tartalma szerint elbírálva az adóhatóságnak el kellett volna fogadnia. A szigorú számadási kötelezettség elmulasztására nézve az alperes csak a peres eljárásban adott nyilatkozatában hivatkozik, amelyet az Sztv 86. §-a előír.
Mint arra a másodfokú bíróság már több hasonló esetben rámutatott, az alapul szolgáló tényállás és bizonyítékok megfelelő rögzítését magában foglaló jegyzőkönyv nélkül [Art. 62. §-ának (2) és (3) bekezdései bírság kiszabásának nincs megfelelő ténybeli alapja, ezért az ilyen közigazgatási határozat törvénysértő.
(Fővárosi Bíróság 58.Kf.33.139/1994. sz.)