adozona.hu
AVI 1994.9.126
AVI 1994.9.126
A kifizetőt az adóelőleg levonásának elmulasztása miatt adóhiány megfizetésére nem lehet kötelezni [A módosított 1989. évi XLV. törvény 41. § (1) bek., 45. § (1) és (2) bek., 54. § (1) bek., 53. § (1) bek., valamint az 1990. évi XCI. törvény 20. § (1) bek., 72. § (2) és (4) bek., 97. § d) pont és a 2. számú melléklet I/1/a pont].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A perbeli iratokból megállapítható, hogy az elsőfokon eljárt adóhatóság a felperest 1991. évre személyi jövedelemadó-hiány, adóbírság és késedelmi pótlék megfizetésére kötelezte.
Megállapította, hogy a felperes 1991-ben három magánszemély részére tartós jogviszony alapján jövedelmet fizetett ki, amelyekből azonban elmulasztott adóelőleget levonni.
A másodfokon eljárt alperes határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A közigazgatási szervek határozataikban arra az álláspontra hel...
AVI 1994.9.126 A kifizetőt az adóelőleg levonásának elmulasztása miatt adóhiány megfizetésére nem lehet kötelezni [A módosított 1989. évi XLV. törvény 41. § (1) bek., 45. § (1) és (2) bek., 54. § (1) bek., 53. § (1) bek., valamint az 1990. évi XCI. törvény 20. § (1) bek., 72. § (2) és (4) bek., 97. § d) pont és a 2. számú melléklet I/1/a pont].
A perbeli iratokból megállapítható, hogy az elsőfokon eljárt adóhatóság a felperest 1991. évre személyi jövedelemadó-hiány, adóbírság és késedelmi pótlék megfizetésére kötelezte.Megállapította, hogy a felperes 1991-ben három magánszemély részére tartós jogviszony alapján jövedelmet fizetett ki, amelyekből azonban elmulasztott adóelőleget levonni.
A másodfokon eljárt alperes határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A közigazgatási szervek határozataikban arra az álláspontra helyezkedtek, hogy a felperes a magánszemélyekkel megkötött szerződésekben az 1/1989. (I. 1.) MT rendelet 4. §-ában foglaltakat megsértve állapította meg, hogy a kifizetések mentesek a személyi jövedelemadó alól, minthogy a felperes és a magánszemélyek között a megállapodás értelmében tartós, egyéves jogviszony állt fenn.
Az adókötelezettség folytán pedig a felperes a módosított 1989. évi XLV. törvény (szja.) 48. §-ának (1) bekezdése, valamint az 1990. évi XCI. törvény (Art.) 2. számú melléklet I/1/a pontja értelmében jövedelemadó-előleg levonására, annak bevallására és befizetésére volt köteles.
Mivel e kötelezettségének a felperes nem tett eleget, az adóhatóság határozataiban a felperessel szemben a már említett szankciókat alkalmazta.
A felperes keresetében az adóhatósági határozatok hatályon kívül helyezését kérte.
Álláspontja szerint mind befizetésre, mind bevallásra csak a levont adóelőleg tekintetében lett volna köteles, levonás hiányában azonban ilyen kötelezettségei nem voltak.
Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte, megismételve a határozatában kifejtett indokokat.
Az elsőfokú bíróság ítéletében a felperes keresetét elutasította.
A megyei bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és az adóhatóságok határozatait hatályon kívül helyezte. Az indokolás szerint az adóhatóságok határozataikban helytállóan állapították meg, hogy a felperesnek mint kifizetőnek az Szja-törvény 45. §-ának (2) bekezdéséből következően - figyelemmel az 1/1989. (I. 1.) MT rendelet 4. §-ában foglaltakra is - az általa kifizetett jövedelmekből adóelőleget kellett volna levonnia.
Az sem vitás, hogy az Art. 20. §-ának (2) bekezdéséből, valamint a 2. számú melléklet I/1/a pontjából következően a kifizető az általa levont adóelőleg bevallására és befizetésére köteles.
Ugyanakkor azonban az szja-törvény 41. §-a (1) bekezdésének, 45. §-a (1) bekezdésének és 53. §-a (1) bekezdésének egybevetéséből következően a személyi jövedelemadó és adóelőleg alanya a magánszemély.
Az Szja-törvény 54. §-ának (1) bekezdése értelmében a magánszemély csak akkor nem felel az adóelőleg befizetésének elmaradásáért, ha a kifizető az adóelőleget levonta.
Az ugyanezen szakasz (2) bekezdése ez alól kivételként csak azokat az eseteket szabályozza, amelyekben a magánszemély adólevonás útján adózik (Szja. törvény 43. §-a).
A törvény ugyanis csak kizárólag e kivételes esetekben állapítja meg a kifizetőnek az adó (előleg) megállapításáért, levonásáért és befizetéséért való felelősségét arra az esetre is, ha e kötelezettségeit elmulasztotta.
Mindezek mellett az Art. 25. §-ának (1) bekezdéséből is az következik, hogy a kifizető az adóelőleg megfizetésére csak akkor kötelezhető, ha előleg-levonási kötelezettségének eleget tett.
A hivatkozott jogszabályi rendelkezések egybevetéséből a megyei bíróság azt állapította meg, hogy a kifizetőt abban az esetben, ha adóelőleg-levonási kötelezettségét elmulasztotta, adóhiány megfizetésére kötelezni nem lehet.
Ezt támasztja alá továbbá az Art. 97. §-ának d) pontja, illetőleg 72. §-ának (2) bekezdése is. E rendelkezések egybevetéséből következően ugyanis a meg nem fizetett adókülönbözet (adóhiány) megállapíthatóságának alapvető feltétele az, hogy az adóhiány összegének megfelelő pénzeszköz az adózónál többletként mutatkozzon, azaz az egyébként a költségvetést megillető pénzeszközzel az adózó rendelkezzen.
Ez a feltétel azonban a le nem vont adóelőleg esetében nem áll fenn, tekintettel arra, hogy ez esetben a költségvetést megillető adó mértékének megfelelő pénzeszköz többletként a magánszemélynél jelentkezik.
Vizsgálta a megyei bíróság azt is, hogy a felperes adóbírság megfizetésére kötelezhető volt-e.
E körben rámutat a megyei bíróság arra, hogy az Art. 72. §-ának (1) bekezdése alapján általános szabályként adóbírság megfizetésére azt kell kötelezni, akinél az adóhatóság adóhiányt tárt fel. Ez alól az általános szabály alól az Art. 72. §-ának (4) bekezdése csupán egyetlen esetben enged kivételt, nevezetesen, ha az adóhiány keletkezése a munkáltató téves számításán alapul, az adóhiány után az adóbírságot a munkáltatónak kell megfizetnie.
Minthogy azonban az Art. 97. §-ának j) és k) pontja nem hagy kétséget afelől, hogy a kifizető és a munkáltató nem azonos fogalmak, a fentebb említett kivétel a kifizetőre nyilvánvalóan nem alkalmazható.
Csupán megjegyezte a megyei bíróság, hogy a felperes, nem vitásan, megszegte az Szja. 45. §-ának (2) bekezdésében foglalt kötelezettségét, e mulasztásával kapcsolatban könyvviteli és nyilvántartási kötelezettségének nem a jogszabályi rendelkezéseknek megfelelő módon tett eleget, így nem lett volna akadálya annak, hogy a felperessel szemben az Art. 74. §-ának (7) bekezdése alapján mulasztási bírság kiszabására kerüljön sor.
Minthogy azonban az alperes határozata ilyen szankciót nem tartalmazott, a megyei bíróság csupán ennek megállapítására szorítkozott.
Szükségesnek tartotta továbbá megjegyezni a megyei bíróság azt is, hogy az szja-törvény 41. §-ának (1) bekezdése értelmében a személyi jövedelemadó, illetőleg adóelőleg bevallása és befizetése önadózás útján történik. Nem elhanyagolható tehát ebben a körben a magánszemély felelőssége sem arra az esetre, ha a kifizető a törvényből eredő levonási kötelezettségét elmulasztaná.
Adott esetben tehát helye lehet az adóigazgatási eljárás magánszeméllyel szemben történő megindításának és a megfelelő szankciók alkalmazásának. Arra az esetre pedig, ha a kifizető mulasztása folytán kerül sor a magánszeméllyel szemben ilyen szankciók alkalmazására a saját felróható magatartásával okozati összefüggésben keletkezett kárért a kifizető a polgári jog szabályai szerint felel.
(Hajdú-Bihar Megyei Bíróság 3.Pf.20.178/1994. sz.)