adozona.hu
AVI 1994.8.116
AVI 1994.8.116
Egyszerűsített számlát kizárólag kérésre kell adni [1992. évi LXXIV. tv 43. § (1) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal igazgatóságának főosztálya ellenőrzési osztálya a felperes Budapest, K. u. 26. szám alatti székhelyén, illetőleg Budapest, P. u. 19. szám alatti telephelyén 1993. június 21-én ellenőrzést végzett a nyugtaadási kötelezettség teljesítése körében, megbízólevél alapján. A fenti napon kelt jegyzőkönyv rögzítette, hogy a felperes nyugtaadásra alkalmas eszközzel rendelkezik, szabvány nyugtával a nyugtaadási kötelezettségének eleget tett, továbbá szigorú számad...
AVI 1994.8.116 Egyszerűsített számlát kizárólag kérésre kell adni [1992. évi LXXIV. tv 43. § (1) bek.].
Az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal igazgatóságának főosztálya ellenőrzési osztálya a felperes Budapest, K. u. 26. szám alatti székhelyén, illetőleg Budapest, P. u. 19. szám alatti telephelyén 1993. június 21-én ellenőrzést végzett a nyugtaadási kötelezettség teljesítése körében, megbízólevél alapján. A fenti napon kelt jegyzőkönyv rögzítette, hogy a felperes nyugtaadásra alkalmas eszközzel rendelkezik, szabvány nyugtával a nyugtaadási kötelezettségének eleget tett, továbbá szigorú számadású nyugtatömb nyilvántartást vezet és az a helyszínen megtalálható, a nyugtatömbök pedig felvezetésre kerültek. A jegyzőkönyv 12. pontja szerint az üzletben készpénzfizetési számlatömbbel a felperes nem rendelkezett és a revizorok felhívták a figyelmét ennek beszerzésére, de vásárlásuk során nem számlát kértek.Az ellenőrzés eredményeként az elsőfokú adóhatóság az 1993. július 19-én kelt határozatával a felperes terhére 30 000 Ft mulasztási bírság megfizetését írta elő.
Az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal az 1993. szeptember 30-án kelt határozatával az elsőfokú hatóság határozatát helybenhagyta.
A felperes a bírósághoz 1993. december 8-án keresetet nyújtott be.
Az elsőfokú bíróság az alperes határozatát, az elsőfokú határozatra is kiterjedően, hatályon kívül helyezte.
Az általános forgalmi adóról szóló, a vizsgált időszakban hatályos 1992. évi LXXIV. törvény 43. §-a (1) bekezdésének a) és b) pontja értelmében az adóalany köteles az általa teljesített termékértékről és szolgáltatásnyújtásról számlát készpénzzel, vagy készpénzt helyettesítő eszközzel történő fizetés esetén pedig kérésre egyszerűsített számlát kibocsátani.
A 70. § (1) bekezdése értelmében amennyiben a 43. § (1) bekezdésének i) pontjában meghatározott esetben az adóalany egyszerűsített számlát nem bocsát ki, köteles a (2) bekezdésben meghatározott kivétellel nyugtát kibocsátani.
A rendelkezésre álló adatokból, így elsősorban az alperes által készített jegyzőkönyvből megállapítható volt, hogy a felperes szabvány nyugtával tett eleget a nyugtaadási kötelezettségének.
Kiemelte a bíróság, hogy a hivatkozott törvény 43. §-a (1) bekezdésének b) pontja esetén egyszerűsített számlát kizárólag kérésre kell adni, azonban a jegyzőkönyv tanúsága szerint ilyan kérés az adóalany szerint nem hangzott el, ezért a felperes nyugtaadási kötelezettségét szabvány nyugtával teljesítette a jegyzőkönyv adatai szerint.
A bíróság rámutatott, hogy az egyszerűsített számla vonatkozásában a jegyzőkönyv 12. pontja rendelkezik, miszerint az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény 43. §-a (1) bekezdésének b) pontja számlaadási kötelezettség, illetőleg nyugtaadási kötelezettség elmulasztása esetén az Art. 74. §-a (7) bekezdésének d) pontja alkalmazásával mulasztási bírság szabható ki.
A hivatkozott jegyzőkönyvi pont egyértelmű a tekintetben, hogy kizárólag az egyszerűsített számla adásának elmulasztása esetén van helye mulasztási bírság kiszabásának, azonban a felperes jogszerűen ilyen számlát nem állított ki, mert ezt tőle a jogszabály szerint nem is kérték.
Az alperes azon hivatkozása körében, miszerint a felperes által kiállított nyugta nem felelt meg a számviteli törvényben foglalt előírásoknak a bíróság a következőket emelte ki:
Az adózás rendjéről szóló törvény 51. §-ának (4) bekezdése értelmében az ellenőrzés során a tényállást az adóhatóság köteles tisztázni és bizonyítani. Bizonyítási eszközök és bizonyítékok különösen: az irat, a szakértői vélemény, a nyilatkozat, a tanúvallomás, a helyszíni szemle, a próbavásárlás, a próbagyártás, a helyszíni leltározás, más adózók adatai. Az adóhatóság a tényállás tisztázása során az adózó javára szolgáló tényeket is köteles feltárni.
A bíróság a beszerzett jegyzőkönyvből megállapította, hogy a felperes szabályszerű szabvány-nyugtával teljesítette a törvényben előírt nyugtaadási kötelezettségét. A jegyzőkönyvben nincs adat arra, hogy ezen nyugtán nem lett volna évszám, avagy más szempontból alaki hibás lett volna.
A bíróság álláspontja szerint nem vitatott az a tény, hogy az alperes jogosult másodfokú határozatában az elsőfokú hatóságtól eltérő új következtetéseket levonni. Ez valóban így van abban az esetben, ha ezen következtetések levonásának van jogi alapja, nevezetesen van rá bizonyító okirat, illetőleg a jegyzőkönyvben ilyen adat szerepel, de azt nem vette figyelembe az elsőfokú hatóság.
Figyelemmel arra, hogy a jegyzőkönyv a nyugta vonatkozásában hiányosságokat nem tárt fel, így a bíróság álláspontja szerint a bírság kiszabásának e körben sem volt jogalapja.
Az ítélet ellen az alperes fellebbezett, azonban a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
A másodfokú bíróság - a fellebbezésben foglaltakra tekintettel és az elsőfokú bíróság ítélete indokolásának alátámasztásaként - rámutatott arra, hogy a hatályon kívül helyezés oka kizárólag a közigazgatási határozatok ténybeli megalapozottságának és a bizonyítékok dokumentáltságának hiánya. Sem az első-, sem a másodfokú bíróság nem kérdőjelezi meg az adóhatóság törvény szerinti ellenőrzési jogát. Amennyiben az ellenőrzés terjedelmét és tárgyát a megbízólevél megfelelően rögzíti, nem vonható kétségbe, hogy a megjelölt tárgyú ellenőrzés során feltárt bármely - az adóhatóság hatáskörébe tartozó kérdésekben - alkalmazhatók a vonatkozó törvényi jogkövetkezmények (szankciók). Az ily módon elvégzett ellenőrzésre azonban - a másodfokú bíróság által már kifogásolt - biankó jegyzőkönyvek, amelyek már eddig is számos félreértést okoztak nem valószínű, hogy használhatók lennének.
A másodfokú bíróság is egyetért az alperesnek azzal az álláspontjával, hogy a másodfokú hatóság az elsőfokú határozatot teljes terjedelmében felülbírálhatja, és a fellebbezési kérelemhez a másodfokú hatóság nincs kötve. A tényállás tisztázásának kötelezettsége és a bizonyítékok megfelelő dokumentálásának igénye azonban a másodfokú hatóság eljárásában is fennáll.
(Fővárosi Bíróság 58. Kf.33.283/1994. sz.)