adozona.hu
AVI 1994.7.108
AVI 1994.7.108
A vagyonszerzési illetéket az általános forgalmi adót is tartalmazó vételár mint forgalmi érték figyelembevételével kell kiszabni [1990. évi XCIII. tv 19. § (1) bek., 102. § (1) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú bíróság a támadott közigazgatási határozatot az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte és az elsőfokon eljárt szervet új eljárásra utasította.
Az ítéleti tényállás szerint a felperes 1990. december 30-án kelt szerződéssel megvásárolta a B. IX. 38 229/1. hrsz. ingatlan részilletőséget, a telekhányad vételára 15 000 000 Ft, a felépítmény (vételára 15 000 000 Ft + áfa). Az illetékkiszabási eljárás során az ingatlant 33 750 000 Ft-ra értékelték, 5%-os vagyonátruh...
AVI 1994.7.108 A vagyonszerzési illetéket az általános forgalmi adót is tartalmazó vételár mint forgalmi érték figyelembevételével kell kiszabni [1990. évi XCIII. tv 19. § (1) bek., 102. § (1) bek.].
Az elsőfokú bíróság a támadott közigazgatási határozatot az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte és az elsőfokon eljárt szervet új eljárásra utasította.Az ítéleti tényállás szerint a felperes 1990. december 30-án kelt szerződéssel megvásárolta a B. IX. 38 229/1. hrsz. ingatlan részilletőséget, a telekhányad vételára 15 000 000 Ft, a felépítmény (vételára 15 000 000 Ft + áfa). Az illetékkiszabási eljárás során az ingatlant 33 750 000 Ft-ra értékelték, 5%-os vagyonátruházási illeték 1 687 500 Ft és 1000 Ft eljárási illeték megfizetésére kötelezve a felperest.
Az elsőfokú bíróság ítélete indokolásában megállapította, hogy az 1990. évi XCIII. tv 19. §-ának (1) bekezdése alapján az illeték alapja a megszerzett vagyon forgalmi értéke. A vagyontárgy eladása esetén árként elérhető érték nem tartalmazza az általános forgalmi adót. Különösen akkor nem, ha a szerződésből világosan kitűnt, hogy a vételárhoz pluszként jön hozzá az áfa. Az adó utáni illeték kiszabása az elsőfokú bíróság álláspontja szerint joggal való visszaélésnek minősül. A jogalkotó külön szabályozta az illetékfizetési kötelezettséget és az általános forgalmiadó-fizetést, a két jogintézmény nem összevonható.
Az elsőfokú ítélet ellen az alperes fellebbezett, kérte az ítélet megváltoztatását a kereset elutasítását.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a felperes keresetét elutasította. Az indokolás rámutat, hogy az 1990. évi XCIII. tv 19. §-ának (1) bekezdése szerint az illeték alapja a megszerzett vagyon forgalmi értéke. A forgalmi érték a tv 102. §-a (1) bekezdésének e) pontja alapján az a pénzben kifejezett érték, amely a vagyontárgy eladása esetén - illetékkötelezettség keletkezésekor volt állapotában, a vagyontárgyat terhelő adósságok figyelembevétele nélkül - árként általában elérhető.
Az általános forgalmi adó az előállítás, forgalmazás kapcsán rakódik a termékre, árura, ily módon, mint ártényező befolyásolja termékek árát, értékességét. A vagyonszerzési illeték a vagyontárgy forgalmi értékéhez kapcsolódik és a vagyonszerzés időpontjában egyszeri vagyonadóként terheli a vagyoni érték (vagyontárgy) megszerzőjét. A két fizetési kötelezettség tartalmilag és jogilag valóban elkülönül egymástól, más az alanyuk, hiszen az általános forgalmiadó-fizetési kötelezettség alanya az eladó, az illetékfizetési kötelezettség kötelezettje pedig a vevő. Ilyen értelemben nincs tehát szó sem kettős adóztatásról, sem joggal való visszaélésről.
Az illetékhivatal és alperes tehát a jogszabályi előírásoknak megfelelően járt el akkor, amikor az általános forgalmi adót is tartalmazó vételár, mint forgalmi érték után szabta ki a vagyonszerzési illetéket.
Megjegyzi a másodfokú bíróság, hogy az általános forgalmi adó bevezetése óta a törvény előírja (először az 1987. évi V. tv 19. §-a, illetve a 6. és 7. sz. melléklet) a számla kiállításakor a termék, illetve szolgáltatás után felszámított általános forgalmi adó összegének, illetve az alkalmazott adókulcs mértékének külön feltüntetését.
(Fővárosi Bíróság 58. Kf. 33 236/1992. sz.)