adozona.hu
AVI 1994.7.104
AVI 1994.7.104
A méltányossági jog nem gyakorlása nem törvénysértő akkor, ha a közigazgatási szerv a határozatában kellően megindokolta a méltányosság gyakorlásának mellőzését [1990. évi XCI. tv 74. § (9) bek., 73. §-a (1) bek. és 1981. évi I. tv. 43. §-a].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az APEH megyei igazgatóság megbízottai nyugtaadási kötelezettség teljesítését ellenőrizték a felperes telephelyén. Az ott tartózkodó alkalmazott nem adott nyugtát az értékesítésről. Az alkalmazott a revizorok által vásárolt termék ellenértékét a pénztárgépbe nem ütötte be, pénztárgép-szalagot nem adott és ezzel megsértette az általános forgalmi adóról szóló többször módosított 1989. évi XL. tv. 58. §-a (1) bekezdésének b) pontjában, valamint a 61. §-a (1) bekezdésének a) pontjában foglalt ren...
AVI 1994.7.104 A méltányossági jog nem gyakorlása nem törvénysértő akkor, ha a közigazgatási szerv a határozatában kellően megindokolta a méltányosság gyakorlásának mellőzését [1990. évi XCI. tv 74. § (9) bek., 73. §-a (1) bek. és 1981. évi I. tv. 43. §-a].
Az APEH megyei igazgatóság megbízottai nyugtaadási kötelezettség teljesítését ellenőrizték a felperes telephelyén. Az ott tartózkodó alkalmazott nem adott nyugtát az értékesítésről. Az alkalmazott a revizorok által vásárolt termék ellenértékét a pénztárgépbe nem ütötte be, pénztárgép-szalagot nem adott és ezzel megsértette az általános forgalmi adóról szóló többször módosított 1989. évi XL. tv. 58. §-a (1) bekezdésének b) pontjában, valamint a 61. §-a (1) bekezdésének a) pontjában foglalt rendelkezéseket. Emiatt az elsőfokú adóhatóság határozatában a felperes terhére 49 000 Ft mulasztási bírságot állapított meg és elrendelte ennek megfizetését.A felperes e határozat ellen fellebbezéssel élt, amelynek alapján az alperes az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes a törvényes határidőn belül az alperesi határozat ellen keresettel élt, amelyben azt adta elő, hogy az általa üzemeltetett vegyesbolt 12 óra és 14 óra 15 perc között zárva tart, a revizori ellenőrzés a zárás előtt 10 perccel történt.
A vegyesboltban Cs. Józsefné boltvezető-helyettes (aki a pénztárt kezelte), valamint Sz. Imréné bolti dolgozó és N. Krisztina tanuló tartózkodott.
A pénztáros látta, hogy a következő vásárlónak csak egy tétele van, ezért közölte vele annak árát és hogy ne várakozzon elvette a pénzt azzal, hogy majd beüti. A pénztáros ezen nyilatkozata után az ellenőrök felmutatták az igazolványukat pénztárt zártak és jegyzőkönyvet vettek fel azért, hogy a pénztáros részükre blokkot nem adott.
A felperes hivatkozott az adóigazgatási eljárási törvény 74. §-ának (9) bekezdésében foglaltakra, amelyeket az alperes figyelmen kívül hagyott. E rendelet szerint ugyanis nincs helye mulasztási bírság megállapításának, ha az adózó késedelmét annak igazolásával menti ki, hogy úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható, a mulasztási bírság a 73. § (1) bekezdése alkalmazásával pedig mérsékelhető.
A pénztáros úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben elvárható, látta hogy egy tételű vásárlást végez a vásárló és nem akarta várakoztatni. Szívességből ajánlotta fel az alkalmazott megoldást.
Az eset összes körülményei - amelyet az alperes nem vett figyelembe - nem indokolják a 49 000 Ft-os bírság kiszabását. A felperes kérte, hogy a bíróság helyezze hatályon kívül a sérelmes alperesi határozatot, vagy amennyiben ennek nem adna helyt, úgy a bírság összegét nagymértékben mérsékelje, alkalmazza a már fentebb hivatkozott 73. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezést.
Az alperes írásbeli ellenkérelmében azt rögzítette, hogy a vásárlás alkalmával az ellenőrök nem kaptak nyugtát, nem állított ki az alkalmazott ilyet részükre. Ezért került sor a mulasztási bírság megállapítására. A törvény 74. §-a (7) bekezdésének h) pontja alapján mulasztási bírsággal sújtható a nyugta kibocsátásának felmentés hiányában történő elmulasztása. Ez önmagában alapot szolgáltat a bírság kiszabására, függetlenül attól, hogy milyen összegű az értékesítés és miért mulasztotta el az adóalany kötelezettségét.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította.
Az általános forgalmi adóról szóló, módosított 1989. évi XL. tv IV. fejezete rendelkezik a számlázási, könyvvezetési szabályokról.
E törvény 58. §-ának (1) bekezdése intézkedik arról, hogy az adóalany mely esetekben köteles az értékesítésről számlát adni.
A 61. § (1) bekezdése pedig arról szól, hogy az adóalany köteles nyugtát kibocsátani az üzletben, vagy azzal egy tekintet alá eső elárusító helyen folytatott bolti kiskereskedelmi értékesítésről, kivéve az egyszemélyes élelmiszer kiskereskedelmi üzletet, illetve az üzemanyagtöltő állomáson folytatott értékesítést, valamint a hírlapárusítást.
A lefolytatott bizonyítási eljárás során nem vált kétségessé, hogy a felperes vegyesboltjában nyugtaadási kötelezettség alá tartozó értékesítés történt.
Azt a felperes sem állította, hogy a revizor által vásárolt Balaton szelet kifizetésekor nyugtát kapott volna. Az alperes szerint pedig az ellenérték átvételével egy időben kell a vásárló részére a nyugtát átadni. A perbeli ügyben ez nem így történt.
A jogszabály nem ad lehetőséget annak mérlegelésére, hogy a mulasztást elkövető munkaviszonyát, munkavégzésének minőségét figyelembe vegye az adóhatóság, illetve a bíróság.
Az Art. 74. §-ának (7) bekezdése szerint mulasztási bírság szabható ki az adózással összefüggő: számla, egyszerűsített számla kiállításának elmulasztása vagy nem a tényleges ellenértékről történő kiállítása, nyugta kibocsátásának felmentés hiányában történő elmulasztása esetén.
A 74. § (8) bekezdése pedig úgy intézkedik, hogy a (7) bekezdésben említett esetekben a mulasztási bírság jogi személyekre és egyéb szervezetekre 150 000 Ft-ig, magánszemélyekre 50 000 Ft-ig terjedhet, és a mulasztás ismétlése esetén újból, az adóhiány után megállapított adóbírság mellett is kiszabható.
Ha az adóhatóság az adóévben bármely az a)-f) pontokban meghatározott kötelezettség elmulasztása miatt első alkalommal szab ki bírságot, az nem haladhatja meg a mulasztási bírsági felső határának 33%-át.
Az alperes a fent idézett jogszabályhelyek alapján jár el a mulasztási bírság megállapításánál, annak összegének meghatározásánál.
A bíróság osztotta azt az alperesi állásfoglalást, mely szerint a törvény 74. §-ának (9) bekezdésében írtakat nem alkalmazhatta az alperes az államigazgatási eljárás során.
E törvényhely szerint ugyanis nincs helye mulasztási bírság megállapításának, ha az adózó késedelmét annak igazolásával menti ki, hogy úgy járt el ahogy az adott helyzetben általában elvárható. A mulasztási bírság a 73. § (1) bekezdésének megfelelő alkalmazásával mérsékelhető.
A perbeli ügyben nem nyert megállapítást az a tény, hogy a felperes úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. Az várható el, hogy az értékesítéskor a fizetéssel egy időben a vásárló kapjon nyugtát; márpedig a felperes nem így járt el.
Az ítélet ellen a felperes fellebbezett, azonban a megyei bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintve, fellebbezett részét helybenhagyta.
Nem vitás, hogy a hivatkozott törvény 73. §-ának (1) be-kezdése a 74. § (9) bekezdésére figyelemmel mulasztási bírság esetén méltányossági jogot biztosít az adóhatóságnak a bírság összegének mérséklésére.
A méltányossági jogkör gyakorlása tekintetében azonban a közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata kizárólag arra terjedhet ki, hogy az adóhatóság határozatában megindította-e a méltányosság gyakorlásának mellőzését.
Önmagában tehát a méltányosság nem gyakorlása még törvénysértés megállapítására alapul nem szolgálhat.
Minthogy pedig az alperes határozatában kitért arra, hogy a felperes mulasztása tekintetében kivételes méltánylást érdemlő körülményt nem talált, és részletesen megindokolta azt is, hogy a felperes alkalmazottja a mulasztás során nem a tőle elvárható körültekintéssel járt el, helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy az alperes határozata törvényes és megalapozott.
(Hajdú-Bihar Megyei Bíróság 3. Pf. 21 752/1993. sz.)