adozona.hu
AVI 1994.6.91
AVI 1994.6.91
A bejelentési, nyilatkozattételi, adatszolgáltatási kötelezettség elmulasztása esetén mulasztási bírság akkor is kiszabható, ha az adóhatóság felhívását nem az adózó, hanem a jogszabály szerint arra jogosult más személy vette át [1990. évi XCI. tv 74. § (7) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az APEH megyei igazgatósága egyszerűsített ellenőrzés alá vonta felperes mint kovács egyéni vállalkozó tevékenységét, ennek során az ellenőrzés lefolytatásához szükséges adatlapot 1991. augusztus 13-án felperes nevére kézbesítette.
Felperes az adatlapot az adóhatóságnak nem küldte vissza.
1991. december 17-én határozattal az adó felügyelőség az adatlap rendelkezésére bocsátásra kötelezte felperest, ennek sem tett eleget. 1992. július 22-én az adófelügyelőség ismételten felhívta felperest az...
AVI 1994.6.91 A bejelentési, nyilatkozattételi, adatszolgáltatási kötelezettség elmulasztása esetén mulasztási bírság akkor is kiszabható, ha az adóhatóság felhívását nem az adózó, hanem a jogszabály szerint arra jogosult más személy vette át [1990. évi XCI. tv 74. § (7) bek.].
Az APEH megyei igazgatósága egyszerűsített ellenőrzés alá vonta felperes mint kovács egyéni vállalkozó tevékenységét, ennek során az ellenőrzés lefolytatásához szükséges adatlapot 1991. augusztus 13-án felperes nevére kézbesítette.Felperes az adatlapot az adóhatóságnak nem küldte vissza.
1991. december 17-én határozattal az adó felügyelőség az adatlap rendelkezésére bocsátásra kötelezte felperest, ennek sem tett eleget. 1992. július 22-én az adófelügyelőség ismételten felhívta felperest az adatlap visszaküldésére, figyelmeztette a mulasztás jogkövetkezményeire is. Felperes e kötelezettségének sem tett eleget, ezért 5000 Ft összegű mulasztási bírságot szabott ki terhére.
Felperes az APEH Megyei Igazgatósága IV. ellenőrzési osztálya határozata ellen - melyben az 5000 Ft mulasztási bírságot szabták ki - fellebbezést nyújtott be.
Felperes fellebbezését az alperes határozatával elutasította, az előbb megjelölt elsőfokú határozatot helybenhagyta. Döntését azzal indokolta, hogy a felperes több mint egy év elteltével sem küldte vissza a kitöltött adatlapot. Fellebbezésében a felperes arra hivatkozott, hogy nem volt tudomása a kitöltésre kötelező határozatról, azokat nem vette át.
Alperes e felperesi kifogást nem fogadta el azért, mert a postai szabályzat szerint a hivatalos iratok kézbesítésére vonatkozó előírásoknak megfelelően járt el. Nem merült fel kétség a tekintetben, hogy a felperes ne szerzett volna tudomást az alperesi hivatal egyszerűsített ellenőrzés lefolytatására irányuló szándékáról, mivel az 1992. szeptember 14-én meghozott adatlap kitöltésére kötelező és mulasztási bírságot kiszabó határozatokat 1992. szeptember 20-án szintén nem a felperes, hanem a házastársa vette át. Az adatlapot mégis kitöltve visszaküldte, illetve mulasztási bírság kiszabását megfellebbezte. Egyébként is a mulasztási bírság nagyságát - kellő mérlegelés alapján - határozta meg az elsőfokú adóhatóság.
Felperes az alperesi hivatalhoz nyújtotta be a másodfokú határozat elleni keresetlevelét. Keresetlevelében arra hivatkozott, hogy a fellebbezésben írtakat kiegészíti azzal, miszerint a másodállásából szerzett jövedelme az 5000 Ft pénzbírságot nem fedezi. Egész hónapi (néha negyedévi) keresete szükséges a bírság kifizetéséhez. Továbbra is kifogásolta, hogy a postai küldeményeket nem vette át személyesen, amelyekben az adatlapot küldte az alperesi hivatal.
Az alperes írásbeli ellenkérelmében pedig arra hivatkozott, hogy az alperesi hivatal a felszólítást, majd a két teljesítési határidőt is előíró határozatot a postai szabályzat 60. §-ában foglaltak szerint tértivevényes ajánlott levélként postázta. E küldeményeket a posta a kézbesítés szabályainak megfelelően, jogszerűen adta át a felperessel közös háztartásban élő felnőtt személynek. Egyébként pedig az államigazgatási eljárásról szóló törvény 45. §-ához fűzött magyarázat szerint, ha a határozatok kézbesítése a postai szabályzat szerint szabályos volt, alkalmazni lehet a közléshez fűződő jogkövetkezményeket. Mindezek alapján a kereset elutasítását, költségei megállapítását kérte.
A bíróság állásfoglalása szerint felperes keresete alaptalan.
A tárgyaláson a peres felek az írásban rögzítettekkel azonosan nyilatkoztak. Felperes továbbra is utalt arra, hogy az alperes küldeményeit nem vette kézhez, azokról nem tudott, ezért nem teljesítette az értesítésben, illetve a határozatokban írtakat. A hivatalos iratok kézbesítésének egyszerűsítéséről szóló 43/1953. (VIII. 20.) MT rendelet 2. §-ának (2) bekezdése úgy intézkedik, hogy tértivevényes levélben azokat az iratokat kell kézbesíteni, amelyek kézbesítésének megtörténtéről és annak idejéről a hatóságnak tudomást kell szereznie.
A 4. § (1) bekezdése szerint pedig a tértivevényes közönséges, vagy ajánlott levél a címzetten kívül a címzett felnőtt családtagjának is kézbesíthető. A Postaszabályzat [1/1966. (V. 15.) KPM rendelet melléklete] 50. §-ának (4) bekezdése úgy rendelkezik, hogy ha a kézbesítés időpontjában a címzett a címben megjelölt helyen nem található, vagy ha a kézbesítés a postahivatalban történik, a posta a könyvelt küldeményt a címzett helyett - ugyanolyan joghatállyal - helyettes átvevőnek is kézbesítheti. Helyettes átvevő e rendelkezés szempontjából: a címzettel közös háztartásban élő felnőtt személy. A 60. § (2) bekezdése azt írja elő, hogy a tértivevényes hivatalos iratot - kivéve a címzett saját kezéhez kézbesítendőt - a címzetten kívül a helyettes átvevőnek [60. § (4) bek.] vagy a címzett meghatalmazottjának is kézbesítheti.
A bíróság a közigazgatási iratok felülvizsgálata során megállapította, hogy az 1989-90. évi adóbevallás egyszerűsített ellenőrzéséről szóló értesítést a felperes felesége 1991. augusztus 13-án vette át. Már ez az értesítés is tartalmazza a bírságolás lehetőségét. A következő határozatot, amely kelt 1991. december 17-én, a felperes bátyja vette át felperes lakcímén.
Ebben kötelezte a megyei adófelügyelőség a felperest, hogy a határozat mellékletét képező adatlapot 1992. január 15-ig bocsássa az adóhatóság rendelkezésére. Itt jelzik a bírságolás lehetőségét. A hasonló tartalmú, de a bírság kiszabható összegét már 50 000 Ft-ban megjelölő határozatot 1992. szeptember 21-én a felperes felesége vette át. Az 5000 Ft mulasztási bírság kiszabásáról szóló, 1992. szeptember 14-én kelt határozatot a felperes felesége vette át szeptember 21 -én. Felperes a tárgyaláson arra hivatkozott, hogy azonos lakcímen, de külön lakásban él a felesége és ő. Erről viszont nem értesítette az alperest, nem adott külön meghatalmazást senkinek küldeményei átvételére, így a posta kézbesíthette a felperes nevére szóló küldeményt a család felnőtt családtagjának; feleségének, testvérének. A felperes azt sem igazolta, hogy a házasságukat a bíróság felbontotta volna, vagy folyamatban lenne a házassági bontóper. A különélésről sem tájékoztatta az alperesi hivatalt, így nem lehetetett figyelemmel az alperes a felperesi családi kapcsolatra.
Mindezek alapján az alperesi felhívás kézbesítését szabályosnak és megtörténtnek kell tekinteni. Ebben az esetben pedig alperes helyesen alkalmazta az 1992. évi LXXVII. törvénnyel módosított 1990. évi XCI. tv 74. §-a (7) bekezdésének e) pontja és (8) bekezdése alapján felperessel szemben az 5000 Ft mulasztási bírságot. A (7) bekezdés ugyanis úgy rendelkezik, hogy mulasztási bírság szabható ki az adózással összefüggő bejelentési, nyilatkozattételi, adatszolgáltatási kötelezettség elmulasztása esetén. A (7) bekezdésben említett a esetekben a mulasztási bírság magánszemélyekre 50 000 Ft-ig terjedhet.
Alperes a felhívott jogszabály szerint járt el határozatában, ezért a bíróság a felülvizsgálat során nem látta megállapíthatónak, hogy jogszabályt sértett volna eljárása során. Minderre tekintettel a bíróság a felperes keresetét - mint alaptalant - elutasította.
(Debreceni Városi Bíróság 41. P. 20 168/1993. sz.)