adozona.hu
AVI 1994.6.90
AVI 1994.6.90
A mulasztási bírság és az adóbírság párhuzamos kiszabása nem jelenti ugyanazon magatartás kétszeres értékelését (1990. évi XCI. tv 72. §, 74. §).
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az APEH megyei igazgatósága 1992. augusztus 6-tól 28-ig adóellenőrzést végzett a felperesnél, amelynek során megállapította, hogy a felperes 20 db tv-készülék értékesítését nem bizonylatolta, így 481 000 Ft bevételt nem könyvelt.
A jegyzőkönyvre tett észrevételében a felperes a le nem könyvelt bevétel összegét 481 000 Ft helyett 459 000 Ft-ban kérte megállapítani, figyelemmel arra, hogy a 20 db tv-t beszerzési áron adta át a felperes az N. Kereskedelmi Betéti Társaságnak, ugyanis tevékenység...
AVI 1994.6.90 A mulasztási bírság és az adóbírság párhuzamos kiszabása nem jelenti ugyanazon magatartás kétszeres értékelését (1990. évi XCI. tv 72. §, 74. §).
Az APEH megyei igazgatósága 1992. augusztus 6-tól 28-ig adóellenőrzést végzett a felperesnél, amelynek során megállapította, hogy a felperes 20 db tv-készülék értékesítését nem bizonylatolta, így 481 000 Ft bevételt nem könyvelt.A jegyzőkönyvre tett észrevételében a felperes a le nem könyvelt bevétel összegét 481 000 Ft helyett 459 000 Ft-ban kérte megállapítani, figyelemmel arra, hogy a 20 db tv-t beszerzési áron adta át a felperes az N. Kereskedelmi Betéti Társaságnak, ugyanis tevékenységének megszüntetését tervezte. Kérte az adóbírság mérséklését az adóhiány 20%-ára, továbbá a késedelmi pótlék törlését. Hivatkozott továbbá arra, hogy a vállalkozási nyereségadóról szóló 1988. évi IX. törvény 13/a §-ának (2) bekezdésében foglaltak szerint a társaságot 60% adókedvezmény illeti meg.
Az APEH megyei igazgatósága 1992. szeptember 25-én kelt határozatában a felperes terhére 681 000 Ft ványa-alap és 481 000 Ft áfa-alap figyelembevételével 69 000 Ft ványa-hiányt és 120 000 Ft áfa-hiányt állapított meg, amely adóhiány után 50%-os mértékű adóbírságot szabott ki, és 41 000 Ft késedelmi pótlékot állapított meg. Jogszabályban előírt kötelezettség elmulasztásáért pedig 10 000 Ft mulasztási bírsággal sújtotta a felperest. A határozat indokolása szerint a felperes megszegte a számvitel bizonylati rendjéről szóló 53/1988. (XII. 24.) PM rendelet 2., 3. §-ában foglaltakat, amikor gazdasági eseményről bizonylatot nem állított ki, a hatóság ezért sújtotta mulasztási bírsággal, a késedelmi pótlékot pedig az 1990. évi XCI. törvény 67. §-ának (1) és (2) bekezdése alapján állapította meg 189 000 Ft adóhiány után.
A határozat ellen a felperes fellebezést nyújtott be, amelyben vitatta, hogy ugyanazon magatartásért kétszeres joghátrány alkalmazható vele szemben, nevezetesen adóbírság és késedelmi pótlék, továbbá mulasztási bírság is megállapításra került. Álláspontja szerint mulasztási bírság csak olyan számviteli hiányossággal kapcsolatban szabható ki, ami miatt adóhiány megállapításának nincs helye. Vitatta továbbá a késedelmi pótlék felszámításának időtartamát. Kifogásolta, hogy abban szerepel az adóellenőrzés 1992. augusztus 6-tól augusztus 28-ig terjedő időszaka is.
Az APEH ellenőrzési és hatósági főosztálya megyei hatósági osztálya 1992. december 7-én kelt határozatában a fellebbezést elutasította. A határozat indokolása szerint az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény 72. §-ának (2) bekezdése, 74. §-a (7) bekezdésének d) pontja és 97. §-ának d) pontja értelmében mulasztási bírság az adóbírság mellett is kiszabható. A határozat megállapítja továbbá, hogy az 1990. évi XCI. törvény 67. §-ának (1) bekezdése alapján késedelmi pótlék fizetésére az adózó az esedékesség napjától köteles, így méltányosan járt el az adóhatóság, amikor az adóellenőrzésről készített jegyzőkönyv elkészítésének időpontjáig és nem az adóhatósági határozat jogerőre emelkedéséig számította fel a késedelmi pótlékot. Az indokolás utalt arra, hogy a közigazgatási eljárásban szabályozott 30 napos ügyintézési határidőn belül elvégezte az elsőfokú hatóság az adóellenőrzést.
A felperes keresetlevelében vitatta az adóhatóság azon eljárásának jogszerűségét, hogy ugyanazon magatartásén kétszeres joghátrányt alkalmazott, nevezetesen adóhiány után megállapított adóbírság mellett mulasztási bírságot is kiszabott, továbbá sérelmezte a késedelmi pótlék megállapításánál figyelembe vett időt. Hivatkozott arra, hogy az adórevízió időtartamának bármilyen elhúzódása nem indokolhatja az adóalanynak ezen a területen is történő kiszolgáltatottságát.
Az alperes a kereset elutasítására tett indítványt.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította.
Az indokolás rámutatott, hogy az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény 67. §-ának (1) bekezdése szerint az adó késedelmes megfizetése esetén az esedékesség napjától késedelmi pótlékot kell fizetni. A 67. § (3) bekezdése szerint kivételes méltánylást érdemlő körülmény esetén az adóhiányt megállapító határozatban hivatalból vagy kérelemre az adó esedékességének napjánál az adóhatóság vezetője későbbi időpontot is megállapíthat a pótlékfizetés kezdő napjaként. A 68. § (1) bekezdése szerint nem kell késedelmi pótlékot fizetni arra az időszakra, amelyre az adózó késedelmét igazolta. A 69. § (2) bekezdése szerint az adóhatóság összehasonlítja az adózó bevallását, igénylését, illetve a határozattal előírt kötelezettségét a befizetett és visszaigényelt adóval, adóelőleggel, a kiutalt költségvetési támogatásokkal és ennek alapján a késedelmi pótlékot megállapítja. Az adózó a késedelmi pótlékot saját számítása szerint az értesítéstől függetlenül is megfizetheti.
A 72. § (1) bekezdése szerint adóhiány esetén adóbírságot kell fizetni. A (2) bekezdés kimondja, hogy adóhiánynak minősül az adózó terhére megállapított adókülönbözet, önadózás esetén csak akkor, ha az adókülönbözetet az esedékesség időpontjáig nem fizették meg. A 73. § (3) bekezdése szerint az adóbírság megállapítása nem érinti a késedelmipótlék-fizetési kötelezettséget. A 74. § (1) bekezdése kimondja, hogy bevallási, bejelentési kötelezettség késedelmes teljesítéséért, ha az nem esik adóbírság alá, a késedelmesen bevallott, bejelentett adó után mulasztási bírság szabható ki.
A 74. § (7) bekezdése szerint mulasztási bírság szabható ki az adózással összefüggő számla, egyszerűsített számla kiállításának elmulasztása vagy nem a tényleges ellenértékről történt kiállítása, a nyugta kibocsátásának felmentés hiányában történő elmulasztása esetén.
A késedelmi pótlék alapjául szolgáló időtartam tekintetében a bíróság utalt arra, hogy a késedelmi pótlék az adó késedelmes megfizetése miatt az esedékesség napjától fizetendő, mintegy a pénzhasználat ellenértéke, "kamata". A késedelmipótlék-fizetési kötelezettség csupán ahhoz kötődik, hogy az ügyfél a megfizetendő adót, annak esedékessége időpontjában nem fizeti meg. E tekintetben tehát nincs jelentősége annak a körülménynek, hogy a meg nem fizetés időtartama alatt az adóhatóság bármilyen eljárást folytat. A törvény 68. §-a ezzel összhangban csak abban az esetben rendelkezik valamely időszak figyelmen kívül hagyásáról, amikor az ügyfél igazolja, hogy késedelmét valamely elháríthatatlan külső ok idézte elő. A 69. § (2) bekezdésének utolsó mondata még egyértelműbbé teszi, hogy az adóhatóság eljárása nem hozható összefüggésbe a késedelmipótlék-fizetési kötelezettséggel, hiszen úgy rendelkezik, hogy az adózó a késedelmi pótlékot saját számítása szerint az arról szóló értesítéstől függetlenül is megfizetheti.
A mulasztási bírság és adóbírság párhuzamos kiszabásának problematikájával kapcsolatban a bíróság utalt arra, hogy az adózás rendjéről szóló jogszabály értelmében nem ugyanazon magatartás kétszeres értékeléséről van szó. Az adóbírság ugyanis az adóhiány törvényi következménye, a mulasztási bírság pedig a 74. § (7) bekezdésének b) pontja értelmében számlakiállítás elmulasztásának következménye. Nem jelenthet értékelési szempontot az a körülmény, hogy a számla kibocsátásának elmulasztása összefügg az adóhiány összegével, hiszen adott esetben számla kibocsátása esetén is elmulaszthatta volna a felperes az értékesített televíziók vételárának feltüntetését a könyvelésében, illetve a bevételt akkor is feltüntethette volna, ha számlát nem bocsát ki.
A fentiek értelmében a bíróság a keresetet sem a késedelmipótlék-számítás időtartama, sem az adóbírság és mulasztási bírság kiszabása körében nem találta megalapozottnak. A bíróság csupán utal arra, hogy az a megoldás, hogy az adóhatóság késedelmi pótlékot csupán az adóellenőrzésről készült jegyzőkönyv elkészültéig számított fel, ellentétes az Art. 67. §-ának (1) és (3) bekezdésében foglalt előírásokkal, figyelemmel azonban arra, hogy ezen jogszabálysértés következményeinek levonása a felperes terhére esne, és e körben is érvényesül a bíróság kereseti kérelemhez kötöttsége, a bíróság ezen jogszabálysértő körülményt ítéletében nem értékelte.
Az ítélet ellen a felperes fellebbezett, azonban a másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.
(Zala Megyei Bíróság 3. Kpf. 20 121/1994. sz.)