adozona.hu
AVI 1994.6.89
AVI 1994.6.89
Egyéni vállalkozó özvegye csak abban az esetben hivatkozhat a jogfolytonosságra, ha a vállalkozó elhalálozásának időpontjától számított három hónapon belül a jegyzőnek történt bejelentés alapján folytatja a vállalkozást [1990. évi V. tv 13. § (2) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
M. János egyéni vállalkozó, a felperes házastársa 1992. június 10-én elhalálozott. A felperes 1992. június 29-én az APEH megyei igazgatóságán bejelentette az elhalálozás tényét, egyben kérte, hogy adóbevallási kötelezettségének 30 napos határidejét méltányossági alapon az igazgatóság 60 napra hosszabbítsa meg.
A felperest az adóhatóság tájékoztatta, hogy nem kell bevallást tennie hanem kérheti az adó megállapítását, ha az ahhoz szükséges igazolásokat rendelkezésre tudja bocsátani.
A felpere...
AVI 1994.6.89 Egyéni vállalkozó özvegye csak abban az esetben hivatkozhat a jogfolytonosságra, ha a vállalkozó elhalálozásának időpontjától számított három hónapon belül a jegyzőnek történt bejelentés alapján folytatja a vállalkozást [1990. évi V. tv 13. § (2) bek.].
M. János egyéni vállalkozó, a felperes házastársa 1992. június 10-én elhalálozott. A felperes 1992. június 29-én az APEH megyei igazgatóságán bejelentette az elhalálozás tényét, egyben kérte, hogy adóbevallási kötelezettségének 30 napos határidejét méltányossági alapon az igazgatóság 60 napra hosszabbítsa meg.A felperest az adóhatóság tájékoztatta, hogy nem kell bevallást tennie hanem kérheti az adó megállapítását, ha az ahhoz szükséges igazolásokat rendelkezésre tudja bocsátani.
A felperes 1992. augusztus 10-én kérelmet nyújtott be, melyben kérte elhunyt férje adójának megállapítását, az ehhez szükséges iratok átvételét.
Az elsőfokú adóhatóság a szükséges eljárást lefolytatta, majd 1992. október 16-án meghozott határozatával az adózó terhére 320 387 Ft személyi jövedelemadó-különbözetet írt elő. melyből adóhiánynak minősülés rendezendő 153 930 Ft, továbbá általános forgalmiadó-különbözetként 290 000 Ft-ot állapított meg, mely adóhiánynak is tekintendő.
Az elsőfokú határozat ellen a felperes fellebbezett, sérelmezte, hogy a vizsgált időszak során nem kapott tájékoztatást arról, hogy a vállalkozást mint a vállalkozó özvegye jogfolytonososan továbbviheti. Előadta, hogy özvegyi jogánál fogva egyéni vállalkozói igazolványt váltott, és az 1992. november 10-én kiadott igazolványt fénymásolatban csatolta. Állította, hogy a vállalkozás folytonosságára tekintettel nem terheli áfa-fizetési kötelezettség, így 290 000 Ft áfa-előírás törlését kérte.
Az alperes 1993. február 12-én meghozott határozatával - a fellebbezést elutasította - az elsőfokú határozatot helybenhagyta, rámutatva, hogy M. János vállalkozását az 1990. évi V. törvény 13. §-ának (1) és (2) bekezdése értelmében megszűntnek kell tekinteni, melyre figyelemmel az adóhatóság a jogszabályi rendelkezéseknek megfelelően járt el, amikor a felperes kérelmére elhunyt férje 1992. évi adóját az 1990. évi XCI. törvény 80. §-ának (2) bekezdése alapján megállapította.
A felperes keresetében a jogerős alperesi határozat felülvizsgálatát kérte, hivatkozva arra, hogy M. János vállalkozói tevékenysége nem szűnt meg, hiszen azt az örökös, a fk. M. Zoltán folytatja. Előadta, hogy 1992. november 10-én igazolási kérelmet nyújtott be a N. Polgármesteri Hivatalhoz annak érdekében, hogy mint özvegy a vállalkozást jogfolytonosan folytathassa. Csatolta M. János vállalkozói igazolványát, melyen 1992. november 11-én tett bejegyzés szerint a kiskorú örökös nevében és javára annak törvényes képviselője a felperes kapta meg a vállalkozás jogfolytonossága miatt a vállalkozói igazolványt.
Az alperes a kereset elutasítását kérte, előadva, hogy a reá irányuló jogszabályi rendelkezéseket betartva jogszabálysértés nélkül hozta meg határozatát.
Az elsőfokú bíróság ítéletével az alperes határozatát hatályon kívül helyezte, új eljárás lefolytatására kötelezte és rendelkezett a perköltség viseléséről.
Az elsőfokú ítélet indokolásában írtak szerint az alperes az 1957. évi VI. törvény 26. §-ának (1) bekezdésében és az 1990. évi XCI. törvény 51. §-ának (4) bekezdésében foglaltakat megsértve hozta meg határozatát, mert a tényállást nem tisztázta kellőképpen, ez a jogszabálysértés pedig a határozat érdemére is kihatással volt.
Az elsőfokú ítélet ellen az alperes fellebbezett és kérte azt megváltoztatva a keresetet elutasító másodfokú határozat hozatalát. Előadta, hogy az elsőfokú adóhatóság a jogszabályokban foglaltaknak eleget téve járt el, amikor a felperes kérelmére az adót megállapította. Álláspontja szerint az utólag kiadott vállalkozási engedéllyel a vállalkozás jogfolytonossá nem vált.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a felperes keresetét elutasította. Az indokolás rámutat, hogy az 1990. évi XCI. törvény 80. §-ának (1) bekezdése szerint, ha az adókötelezettség az adózó halála miatt szűnik meg, az adóhatóság az adót határozattal állapítja meg. A (2) bekezdés úgy rendelkezik, hogy adóhatóság az adózóval annak halálakor együtt élt házastársa vagy örököse kérelmére az adót évközben is megállapíthatja, ha a kérelmező az adó megállapításához szükséges igazolásokat rendelkezésre bocsátja.
Kétségtelen tény, hogy a felperes - kellő tájékoztatás után - 1992. augusztus 10-én kérelmet terjesztett elő az adó megállapítása iránt, az ehhez szükséges igazolásokat rendelkezésre bocsátotta.
Az elsőfokú adóhatóság a kérelemben foglaltaknak eleget téve járt el, és hozta meg 1992. október 16-án kelt határozatát.
Az elsőfokú határozatot a felperes azzal fellebbezte meg, hogy özvegyi jogánál fogva 1992. november 10-én vállalkozói igazolványt váltott a vállalkozás folytatására.
Az 1990. évi V. törvény 13. §-a (1) bekezdésének c) pontja szerint megszűnik az egyéni vállalkozói tevékenység gyakorlásának joga, ha az egyéni vállalkozó meghal, kivéve, ha a vállalkozói tevékenységet özvegye vagy örököse folytatja. A (2) bekezdés szerint az egyéni vállalkozó özvegye, örököse a vállalkozó elhalálozásának időpontjától számított három hónapon belül a jegyzőnek történő bejelentés alapján folytathatja a vállalkozást.
Az N. Polgármesteri Hivatal tájékoztatása szerint először a felperes kért és kapott vállalkozói igazolványt, majd 1933. január 25-én M. János vállalkozói igazolványára került rávezetésre az, hogy vállalkozását örököse, fk. M. Zoltán jogfolytonosan folytatja. Ezzel egy időben a polgármesteri hivatal kötelezte M. Jánosnét, hogy mint törvényes képviselő intézze a vállalkozás ügyeit a gyermek nagykorúságáig.
Az elsőfokú adóhatóság tehát a tényállást kellőképpen tisztázva hozta meg a kérelemnek helyt adó határozatát, azt pedig az alperes jogszabálysértés nélkül hagyta helyben a keresettel támadott jogerős másodfokú határozattal, mert M. János vállalkozó vállalkozói tevékenységének folytatása iránt a felperes legkorábban 1992. november 10-én tett bejelentést, amely három hónapon túli bejelentés. E vonatkozásban a tényállást az alperes kellő mértékben tisztázta, és jogszabálysértés nélkül eljárva hagyta helyben az elsőfokú határozatot.
A megszűnt vállalkozás felperes vagy az örökös általi folytatására azért sincs lehetőség, mert - ahogy azt a keresetlevél és a jegyzői tájékoztatás tartalmazza - M. János halálát követően a vállalkozás folytatását a felperes édesanyja Sz. Istvánné vette át 1992. július 30-án. Az ő vállalkozása 1992. november 10-én szűnt meg, amikor a felperes kapott vállalkozói igazolványt.
(Bács-Kiskun Megyei Bíróság 3. Pf. 20 174/1994. sz.)