adozona.hu
AVI 1994.6.88
AVI 1994.6.88
Magánszemély adózó esetén az adóhiány keletkezésekor fennálló anyagi helyzet nem vizsgálható a részletfizetési kérelem elbírálása során [1990. évi XCI. tv. 81. § (3) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes kérelmet terjesztett elő az adóhatósághoz, hogy a személyi jövedelemadó kiszámítása után még fizetendő 102 209 Ft megfizetésére a hatóság részére engedélyezzen részletfizetést.
Az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal igazgatósága jogi főosztály méltányossági ügyek osztálya az 1992. november 11-én kelt határozatával a felperesi kérelmet elutasította,
A felperes 1992. december 7-én fellebbezéssel élt az elutasító határozat ellen.
Az Adó és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal jogi főosztá...
AVI 1994.6.88 Magánszemély adózó esetén az adóhiány keletkezésekor fennálló anyagi helyzet nem vizsgálható a részletfizetési kérelem elbírálása során [1990. évi XCI. tv. 81. § (3) bek.].
A felperes kérelmet terjesztett elő az adóhatósághoz, hogy a személyi jövedelemadó kiszámítása után még fizetendő 102 209 Ft megfizetésére a hatóság részére engedélyezzen részletfizetést.Az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal igazgatósága jogi főosztály méltányossági ügyek osztálya az 1992. november 11-én kelt határozatával a felperesi kérelmet elutasította,
A felperes 1992. december 7-én fellebbezéssel élt az elutasító határozat ellen.
Az Adó és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal jogi főosztálya az 1993. március 26-án kelt határozatával az elsőfokú adóhatóság határozatát helybenhagyta.
A felperes keresetét az adóhatósághoz is benyújtotta, ugyanakkor a jelen perben a fenti számon is lajstromozásra került a keresetet, ezért a bíróság e pereket egyesítette. A felperes álláspontja szerint az adóhatóság nem megfelelően vizsgálta szociális helyzetét és ezért kérte a bíróságtól a részletfizetés engedélyezését, illetőleg a tartozás mérséklését.
Az alperes indítványozta a kereset elutasítását.
A bíróság az adóhatározatokat hatályon kívül helyezte és az alperest új eljárásra kötelezte.
A közigazgatási határozatok bírósági felülvizsgálatának kiterjesztéséről szóló 1991. évi XXVI. törvény, valamint a Legfelsőbb Bíróság elvi állásfoglalása alapján kialakult bírói gyakorlat értelmében abban a kérdésben kellett állást foglalni, hogy az adóhatóság a méltányossági kérelem elbírálásakor a törvényi feltételeknek megfelelően járt-e el.
Az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény 82. §-ának (l) bekezdése szerint az adóhatóság a magánszemély kérelme alapján az őt terhelő adótartozást, a bírságot, a pótlékot mérsékelheti vagy elengedheti, ha megfizetése az adózó és a vele együtt élő közeli hozzátartozók megélhetését súlyosan veszélyezteti.
A 81. § (2) bekezdése értelmében a magánszemély adózó részére fizetési halasztás, részletfizetés akkor engedélyezhető, ha igazolja vagy valószínűsíti, hogy az adó azonnali vagy egyösszegű megfizetése családi, jövedelmi, vagyoni és szociális körülményeire is tekintettel aránytalanul súlyos megterhelést jelentene.
A 83. § alapján méltányossági kérelem elbírálást megelőzően az adóhatóság a kérelemben felhozott indokok igazolására szólíthatja fel az adózót, és a szociális körülmények feltárása érdekében az önkormányzat szociálpolitikai feladatot ellátó szervét keresi meg. A szociálpolitikai szerv javaslatát az iratokhoz kell csatolni.
A bíróság a bizonyítási eljárás során beszerezte az adóhatósági iratokat, az alperes nyilatkozatát, valamint egyéb okirati bizonyítékokat.
A rendelkezésre álló adatokból megállapította, hogy az alperesi hatóság a jogszabállyal ellentétben döntése meghozatalakor nem az adózó szociális körülményeit, hanem az adóhiány keletkezésének módját vizsgálta. Úgyszintén az adóhiány keletkezésekor fennálló felperesi anyagi körülményeket tekintette alapnak döntése meghozatalánál, amelyre az Art. már idézett 81. §-ának (3) bekezdése értelmében kizárólag nem magánszemély adózó esetén lett volna lehetősége.
Utalt arra is, a bíróság, hogy a környezettanulmány is félreérthető, és a bíróság álláspontja szerint az eljáró adóügyi dolgozó javaslata nem azonos szociálpolitikai szerv javaslatával, utalással arra is, hogy nem is a megfelelő részen került feltüntetésre.
Mindezek alapján a bíróság megállapította, hogy az alperes a kérelem elbírálásakor a jogszabályi követelményeket nem tartotta be, ezért az alperesi határozatokat hatályon kívül helyezve az adóhatóságot új eljárásra kötelezte.
Az ítélet ellen az alperes fellebbezett, azonban a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
Kiemelte a másodfokú bíróság, hogy a felperes az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény 82. §-ának (1) bekezdésében foglaltak alapján kérte a fennálló adótartozás mérséklését, illetve a 81. § (1) bekezdésében foglaltak alapján kérte a fennálló adótartozás mérséklését, illetve a 81. § (1) és (2) bekezdése alapján részletfizetés engedélyezését.
Az adóhatóságnak mindkét esetben a magánszemély adózó személyi szociális körülményeit kell vizsgálnia, elsősorban abból a szempontból, hogy az általa hivatkozott ok miatt a tartozás megfizetése, egy összegben való megfizetése mennyiben veszélyezteti az adózó és családja megélhetését.
E törvényi feltételek vizsgálatánál és mérlegelésénél nincs olyan szempont, hogy az adófizetési kötelezettség keletkezésekor milyenek voltak az adózó körülményei.
Hangsúlyozta a másodfokú bíróság azt is, hogy az Art. 81. §-ának (1) bekezdése általánosan rendelkezik a fizetési halasztás, részletfizetés megadásának feltételeiről, ehhez képest a (2) bekezdés kifejezetten a magánszemélyekre, a (3) bekezdés pedig a nem magánszemélyekre vonatkozó rendelkezést tartalmaz. így tehát a (3) bekezdésben foglaltak a felperesre mint magánszemélyre nem voltak alkalmazhatóak.
(Fővárosi Bíróság 58. Kf. 33 028/1994. sz.)