adozona.hu
AVI 1994.5.77
AVI 1994.5.77
Az illetéktörvény több személy közös tulajdon szerzése vonatkozásában külön rendelkezést nem tartalmaz [1990. évi XCIII. tv 2. § (2) bek., 21. § (5) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperesek 1991. május 31. napján kelt adásvételi szerződéssel megvásárolták k.-i tulajdoni lapon felvett k.-i Cs. u.-i ingatlant, egymás között 1/2-1/2-ed tulajdoni arányban, összesen 2 130 000 Ft vételárért.
Felperesek a vételárat akként fizették ki, hogy a korábban tulajdonukat képező ingatlanukat értékesítették az alábbiak szerint:
I. r. felperes 1991. május 27. napján eladta a F. L. utcai házasingatlanát 1 400 000 Ft vételárért, míg a II. r. felperes pedig 1991. április 4. napján adt...
AVI 1994.5.77 Az illetéktörvény több személy közös tulajdon szerzése vonatkozásában külön rendelkezést nem tartalmaz [1990. évi XCIII. tv 2. § (2) bek., 21. § (5) bek.].
A felperesek 1991. május 31. napján kelt adásvételi szerződéssel megvásárolták k.-i tulajdoni lapon felvett k.-i Cs. u.-i ingatlant, egymás között 1/2-1/2-ed tulajdoni arányban, összesen 2 130 000 Ft vételárért.Felperesek a vételárat akként fizették ki, hogy a korábban tulajdonukat képező ingatlanukat értékesítették az alábbiak szerint:
I. r. felperes 1991. május 27. napján eladta a F. L. utcai házasingatlanát 1 400 000 Ft vételárért, míg a II. r. felperes pedig 1991. április 4. napján adta el a N. C. úti szövetkezeti lakását 850 000 Ft vételárért.
A megyei jogú város polgármesteri hivatal megyei illetékhivatala a megvásárolt K. Cs. úti és a F. L. úti ingatlanok forgalmi értékét az adásvételi szerződésben szereplő vételárral egyezően, míg a N. C. úti lakás forgalmi értékét a szerződéstől eltérően, 936 000 Ft-ban állapította meg. Ehhez képest az illetékhivatal felpereseket illetékfizetési meghagyásban a K. Cs. úti ingatlan adásvételi ügylete után 12 000 Ft visszterhes vagyonátruházási illeték megfizetésére kötelezte. Megállapította, hogy I. r. felperes tekintetében az eladott és a megvásárolt ingatlan ára között 335 000 Ft különbség van, míg II. felperes tekintetében a vásárolt ingatlannak reá eső 1 065 000 Ft-os forgalmi értéke és eladott lakásának 850 000 Ft-os vételára különbözete 215 000 Ft különbözetet tesz ki, ezt alapul véve, és összesítve, az illetékalapot 550 000 Ft-ban állapította meg. A fenti illetékalap után 2%, azaz 11 000 Ft eljárási illetéket és 1000 Ft tulajdonjog bejegyzése iránti illetéket szabott ki.
Felperesek az illetékhivatal által kibocsátott fizetési meghagyás ellen a törvényes határidőn belül fellebbezéssel éltek, amelyben előadták, hogy értelmezésük szerint az általuk vásárolt 2 130 000 Ft értékű és az eladott ingatlanok összesen 2 250 000 Ft-os együttes értéke között figyelembe vehető illetékalap-különbség nincs, ezért kérték a 11 000 Ft illetékkötelezettség törlését.
A Köztársasági Megbízott Megyei Területi Hivatala határozatával a felperesek fellebbezését elutasította, egyben az elsőfokú határozatot akként változtatta meg, hogy a 11 000 Ft vagyonszerzési illetékből 1900 Ft-ot törölt arra figyelemmel, hogy a II. r. felperes lakásának forgalmi értéke 935 000 Ft volt, így a kiszabható illetékalap csökkent.
Felperesek a másodfokú közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt keresetet terjesztettek elő. Kérték a határozat hatályon kívül helyezését arra hivatkozással, hogy az alperes az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 21. §-ának (5) bekezdését helytelenül értelmezte és ezért az illeték általa alkalmazott kiszámításának módja jogszabálysértő. Véleményük szerint ketten, mint házastársak, eladták külön-külön ingatlanaikat, a közösen vásárolt ingatlanra tulajdonjoguk 1/2-1/2-ed arányban került bejegyzésre, így álláspontjuk szerint figyelembe vehető illetékalap nem keletkezett. Hivatkoztak továbbá arra, hogy a n.-i és a f.-i ingatlanaik után az ő vevőik is fizettek illetéket, így az alperes kétszeres illetéket fizettetett meg.
Az alperes a kereset elutasítását kérte.
A perben a törvényesség érdekében fellépő ügyész ugyancsak a kereset elutasítását indítványozta.
A városi bíróság a felperesek keresetét elutasította. Az indokolás rámutatott, hogy az Itv. 21. §-ának (5) bekezdése szerint lakástulajdon vásárlása esetén, ha a vevő a másik lakástulajdonát a vásárlást megelőző vagy azt követő egy éven belül eladja, az illeték alapja a vásárolt és az eladott lakástulajdon terhekkel nem csökkentett forgalmi értékének a különbözete.
Felperesek az általuk vásárolt K. Cs. úti ingatlanra tulajdont egymás között 1/2-1/2-ed arányban szereztek. Az Itv. a több személy közös tulajdonszerzésére vonatkozóan külön rendelkezést nem tartalmaz. Ezért a kérdés elbírálásánál a Ptk. 141. §-ában foglaltakból kell kiindulni, miszerint a dolog hasznát a tulajdonostársakat tulajdoni hányaduk arányában illetik meg és ugyanilyen arányban terhelik őket a dolog fenntartásával, kezelésével a közös tulajdonból eredő bármilyen kötelezettséggel kapcsolatos költségek is. Az Itv. személyi hatályáról rendelkező 2. §-ának (2) bekezdése akként rendelkezik, hogy a visszterhes vagyonátruházási illetékre vonatkozó rendelkezést belföldi ingatlanok, illetve ehhez kapcsolódó vagyoni értékű jogok tekintetében kell alkalmazni. Semmiféle megkülönböztetés tehát közös tulajdonszerzés esetére nincs. A jogszabályban biztosított kedvezményt kiterjesztően értelmezni nem lehet. Az Itv. által biztosított kedvezmény is egyértelműen meghatározott körben, pontosan megjelölt esetre (egy éven belüli újabb ingatlanvásárlás) terjed ki, nincs sehol olyan rendelkezés, hogy közös tulajdonszerzés esetén a tulajdonostársak által eladott ingatlanok eladási ára összeszámítható lenne. Nincs jelentősége a perben annak sem, hogy a felperesek házastársak, a házassági kötelék e vonatkozásban csak egyetemleges kötelezettséget jelent, egymás tartozásaiért való helytállásra.
Rámutatott a bíróság arra is, hogy az Itv. 21. §-ának (5) bekezdése nem tesz különbséget a körben, hogy az eladott és vásárolt ingatlanok értéke közül melyik a magasabb, pusztán a kivonás műveletének elvégzése szükséges. Nincs továbbá annak sem jelentősége, és nem jelent kétszeres illetékkiszabást, hogy a felperesek által eladott ingatlanok vevői is fizettek vagyonszerzési illetéket, hiszen az illeték mindkét esetben az ingatlanok eladása, illetve vétele tényéhez kapcsolódik, külön-külön illetékalanyok, minden jogügylet vevői. Az Itv. 27. §-a alapján ugyanis a vagyonszerzési illetéket a vagyont szerző fél köteles megfizetni.
(Kecskeméti Városi bíróság, 3. P. 2/1992. sz.)