adozona.hu
AVI 1994.5.73
AVI 1994.5.73
Ha az adóbevallás hibás kitöltése nem eredményezi az adó, illetve a költségvetési támogatás különbözetét, mulasztási bírság ez esetben is kiszabható, de a bírságot a legkisebb összegben kell megállapítani [1990. évi XCI. tv 74. § (3) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes az állami költségvetéssel szembeni kötelezettségekről és juttatási igényekről szóló bevallásában 1992 januárjában az általános forgalmi adó visszaigénylés körében negatív összeget szerepeltetett. A felperes példányán az adóhatóság kijavította a tévedést és a negatív kötelezettséget kihúzta.
Ezt követően az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Igazgatóságának adóeljárási osztálya az 1992. november 13-án kelt határozatával a felperes terhére a január havi adóbevallásának hibás benyú...
AVI 1994.5.73 Ha az adóbevallás hibás kitöltése nem eredményezi az adó, illetve a költségvetési támogatás különbözetét, mulasztási bírság ez esetben is kiszabható, de a bírságot a legkisebb összegben kell megállapítani [1990. évi XCI. tv 74. § (3) bek.].
A felperes az állami költségvetéssel szembeni kötelezettségekről és juttatási igényekről szóló bevallásában 1992 januárjában az általános forgalmi adó visszaigénylés körében negatív összeget szerepeltetett. A felperes példányán az adóhatóság kijavította a tévedést és a negatív kötelezettséget kihúzta.Ezt követően az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Igazgatóságának adóeljárási osztálya az 1992. november 13-án kelt határozatával a felperes terhére a január havi adóbevallásának hibás benyújtásáért 5000 Ft mulasztási bírságot szabott ki.
A felperes a fenti határozat ellen fellebbezést terjesztett elő.
Az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal adóügyi főosztályának adóeljárási osztálya az elsőfokú adóhatóság határozatát helybenhagyta.
A felperes a bírósághoz keresetet nyújtott be, melyben kérte a fenti határozatok hatályon kívül helyezését. Álláspontja szerint a határozat jogszabálysértésen alapul, hivatkozott arra, hogy gyakorlatilag a cég a tevékenységét szünetelteti és a vitatott bevallás az új nyomtatványon első alkalommal történt. Előadta azt is, hogy az adózás rendjéről szóló törvény értelmében az alperesnek a hibát ki kellett volna javítania, továbbá, a kijavítási határidőig lett volna joga az alperesnek a mulasztási bírság kiszabására, amelyet 166 nap után szabott ki.
Az alperes a határozatok törvényességére hivatkozással indítványozta a kereset elutasítását.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasított.
A közigazgatási határozatok bírósági felülvizsgálatának kiterjesztéséről szóló 1991. évi XXVI. törvény alapján lefolytatott eljárásban a bíróságnak abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy törvényes-e az adóhatóság másodfokú jogerős érdemi határozata a kereseti kérelemmel érintett körben.
Az adózás rendjéről szóló, a vizsgált időszakban hatályos 1990. évi XCI. törvény 74. §-ának (3) bekezdése értelmében hibásan benyújtott bevallás esetén a mulasztási bírság a helyes és a hibás adó és költségvetési támogatás összege közötti különbözet 5%-a, de legalább 5000 Ft és legfeljebb 100 000 Ft, magánszemély esetében legalább 500 és legfeljebb 10 000 Ft. Ha a hiba az adó, illetve a költségvetési támogatás összegében különbözetre nem vezetett, a mulasztási bírságot a legkisebb összegben kell megállapítani.
A bíróság a bizonyítási eljárás során beszerezte a közigazgatási iratokat és az alperes nyilatkozatát.
A rendelkezésre álló adatokból megállapította, hogy a felperes a bevallásában hibásan teljesített. Megállapítható volt az is, hogy az alperes határozatával a minimális összegű bírságot állapította meg a jogszabállyal összhangban.
A bíróság rámutatott, hogy a mulasztási bírságról szóló rendelkezés kogens jelleggel írja elő az adóhatóság részére a kötelezettség meghatározását, illetőleg a mulasztási bírság kiszabását és az adóhatóság a legkisebb összegű mulasztási bírságot szabta ki a társasággal szemben.
A felperes álláspontjával kapcsolatban, miszerint az adóhatóságnak a hibát ki kellett volna javítania, a bíróság arra utalt, hogy az adóhatóság jogszerűen járt el ebben a körben is, mivel az adózás rendjéről szóló törvény 24. §-ának (16) bekezdése alapján a hibát kijavította és az ügyfél számára már ezt a példányt adta ki. Az alperes késedelmére történő hivatkozás vonatkozásában a bíróság kiemeli, hogy a felperesnek ebből olyan irányú hátránya nem keletkezett, miszerint a késedelem a mulasztással összefüggésben álló kötelezettség körében változást hozott volna, ezért ilyen indokkal nem volt lehetőség a határozat törvénysértésének megállapítására.
A felperes által benyújtott hasonló határozattal kapcsolatban a bíróság egyrészt utalt arra, hogy nem volt azonos a két tényállás, másrészt a határozat kizárólag az államigazgatási eljárásról szóló törvény azon rendelkezésére utal, amely szerint törvénysértés esetén a hatóság visszavonhatja a saját hatáskörében határozatát. A törvénysértést konkrétan nem jelölte meg. Utalt arra is a bíróság másrészről, hogy más ügyben hozott határozatot a bíróság nem köteles figyelembe venni az általa elbírált ügyben. Az ügyfél részéről jelen esetben a felperes részéről nem került kijavításra a beadás közben a hiba, mert az alperes példányán a negatív összeg szerepel. A hiba kijavítása pedig megállapítható, ugyanis a felperes részére már egy kijavított, de nem a felperes által javított példány került visszaadásra. A felperes esetében egyébként nem ez volt az egyetlen téves, illetőleg hibás kitöltés, amely a felperes által csatolt visszavonó határozatból is megállapítható. A felperes, illetőleg a társaságok feladata, hogy a jogszabálynak megfelelően töltsék ki bevallásaikat, ez elvárható egy gazdálkodó szervezettől a nyilvántartás-vezetés körében is, amennyiben ezt elmulasztja, úgy jogszerű vele szemben szankció, ez esetben mulasztási bírság kiszabása.
Az ítélet ellen a felperes fellebbezett, azonban a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
Az indokolás rámutatott, hogy az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény (Art.) 24. §-ának (1) bekezdése értelmében az adóbevallás helyességét a 18. §-ban foglalt esetben az adóhatóság megvizsgálja, a számítási hibát és más hasonló eljárást kijavítja, és ha a kijavítás adófizetési kötelezettség, vagy az adó-visszatérítés összegét érinti, az adózót a kijavítástól számított 30 napon belül értesíti.
Amennyiben az adóbevallás hibás kitöltése nem eredményezte az adó-, illetve költségvetésitámogatás-különbözetet, akkor is kiszabható mulasztási bírság az Art. 74. §-ának (3) bekezdésében foglaltak alapján, ez esetben azonban a mulasztási bírságot a legkisebb összegben kell megállapítania. A perbeli esetben a felperes tévesen töltötte ki az általános forgalmi adó visszaigénylési űrlapot, a hibás kitöltés adókülönbözetet nem eredményezett, ezért helyesen kötelezték a felperest a legkisebb mértékű mulasztási bírság fizetésére.
Az adóbevallás kijavításától eltérő fogalom az önellenőrzés, mely az Art. 42. §-ának (1) bekezdésében foglaltak szerint az önadózás útján megállapított vagy megállapítani elmulasztott adó, illetve költségvetési támogatás adózó általi helyesbítését jelenti. Ez esetben tehát a tévedésnek mindig adókülönbözet vonzata is van.
Az elsőfokú bíróság helyesen utalt ítéletében arra, hogy a februári hónapi hibás kitöltés miatt kiszabott mulasztási bírság visszavonása az adóhatóság hatáskörébe tartozott, ez a perbeli határozatot nem tette törvénysértővé, a bíróság döntését erre nem alapíthatta.
(Fővárosi Bíróság 58. Kf. 33 618/1993. sz.)