adozona.hu
AVI 1994.4.52
AVI 1994.4.52
Az adóbírság csak kivételes méltánylást érdem- körülmények esetén mérsékelhető [1990. évi XCI. tv 73. § (1) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokon eljárt Z. Városi Bíróság az alperes 1992. július 20. napján kelt számú határozatát hatályon kívül helyezte és a másodfokú adóhatóságot új eljárásra kötelezte. Döntését azzal indokolta, hogy a felperes által nem vitatottan az alperesi határozatban helyesen megállapított tényállás szerint a felperes terhére 188 000 Ft adóhiány keletkezett: Az alperes az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény (Art) 72. §-ának (1) bekezdése alapján ugyancsak jogszerűen szabott ki adóbírságot a...
AVI 1994.4.52 Az adóbírság csak kivételes méltánylást érdem- körülmények esetén mérsékelhető [1990. évi XCI. tv 73. § (1) bek.].
Az elsőfokon eljárt Z. Városi Bíróság az alperes 1992. július 20. napján kelt számú határozatát hatályon kívül helyezte és a másodfokú adóhatóságot új eljárásra kötelezte. Döntését azzal indokolta, hogy a felperes által nem vitatottan az alperesi határozatban helyesen megállapított tényállás szerint a felperes terhére 188 000 Ft adóhiány keletkezett: Az alperes az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény (Art) 72. §-ának (1) bekezdése alapján ugyancsak jogszerűen szabott ki adóbírságot a felperes terhére és állapított meg késedelmi pótlékot keresettel támadott határozatában. Az elsőfokú adóhatóság határozatának indokolásában részletes tényállást állapított meg, a tényállásban foglalt körülményeket azonban a bírság mértékének megállapításakor a határozatból kitűnően nem vette figyelembe. A másodfokú határozat érinti az adóbírság lehetséges mérséklését, megállapítva ugyanis, hogy nem talált olyan körülményt, amely az adóbírság mérséklését megalapozná. Miután az adóbírság mértéke és a késedelmi pótlék kezdő időpontjának meghatározása - mely az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a felperesre kedvezőbb időponttól került megállapításra - nincs megfelelő határozati indokolással alátámasztva, így ezen rendelkezések megalapozatlanok.Az alperes fellebbezése folytán eljárt megyei bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Megállapította, hogy az elsőfokú bíróság helytállóan fejtette ki, hogy a Art 73. §-ának (1) bekezdése második fordulatában foglaltaknak az alperes nem tett eleget. E jogszabály szerint ugyanis az adóbírság mérséklésénél az eset összes körülményét mérlegelni kell, különösen az adóhiány nagyságát, keletkezésének körülményeit, az adózó jogellenes magatartásának (tevékenységének) vagy mulasztásának súlyát, gyakoriságát. Nem helytálló az az eljárás, amelynek során az alperes a fellebbezésben foglalt adóbírság-mérséklési kérelem elbírálását az elsőfokú hatósághoz tette át az Art 82. §-ában foglalt eljárás lefolytatására. A másodfokú bíróság szerint ugyanis az adóbírság-mérséklési kérelmet az Art 73. §-ának (1) bekezdése szerinti eljárásban az ügydöntő határozatban kell a közigazgatási szervnek elbírálnia. Miután a felperes ezt már fellebbezésében kérte, ezért a másodfokú eljárás megismétlése szükséges.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben a jogerős bírói ítélet hatályon kívül helyezését és a felperes kereseti kérelmének elutasítását kérte. Kérelmében a jogerős ítéletben megvalósuló jogszabálysértést részben abban jelölte meg, hogy a felperes keresettel az adóhatározatot kizárólag a kiszabott bírság, illetőleg a késedelmi pótlék összegszerűsége tekintetében támadta, a bíróságok mégis a teljes közigazgatási határozatot helyezték hatályon kívül, másrészt pedig jogszabálysértő módon értékelték a közigazgatási szerv indokolási kötelezettségét az Art 73. §-ának (1) bekezdése, illetve 82. §-ának (1) bekezdésében szabályozott mérséklési jog gyakorlása tekintetében.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte és a városi bíróság ítéletét megváltoztatva a felperes keresetét elutasította.
Az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény (a továbbiakban: Áe.) 72. §-ának (1) bekezdése szerint az ügyfél, illetőleg a törvényes érdekeiben sérelmet szenvedő fél jogsértésre hivatkozva - ha törvény ettől eltérően nem rendelkezik -, az államigazgatási ügy érdemében hozott határozat felülvizsgálatát a határozat közlésétől számított 30 napon belül keresettel kérheti a bíróságtól. A Pp. 324. §-ának (1) bekezdése szerint a közigazgatási perekben a Pp.</a> általános szabályait tartalmazó I-XIV. fejezet rendelkezéseit, a Pp. XX. fejezetében foglalt eltérésekkel kell alkalmazni. A Pp. XX. fejezetének eltérő rendelkezése hiányában ezért a közigazgatási perekben is alkalmazni kell a Pp. 215. §-át, mely szerint az érdemi döntés nem terjedhet túl a kereseti kérelmen, illetőleg ellenkérelmen. A felperes a közigazgatási határozatot kizárólag az adóbírság és a késedelmi pótlék tekintetében támadta keresettel, így alapvetően téves és törvénysértő az elsőfokú bíróság ítélete, mellyel a másodfokú hatóság határozatát teljes terjedelemben, helyezte hatályon kívül, és törvénysértő az ezt helybenhagyó jogerős másodfokú döntés is.
Ugyancsak téves az ügyben eljárt bíróságok jogszabály-értelmezése az alperesi határozat keresettel érintett része tekintetében.
Az Art. 72. §-ának (1) bekezdésének rendelkezése szerint adóhiány esetén adóbírságot kell fizetni. Az adóbírság mértéke, ha a törvény másként nem rendelkezik, az adóhiány 50 százaléka. A hivatkozott törvényhely tehát általános szabályként és annak mértékét is kötelezően előírva határozza meg adóhiány esetén az adóhatóság által kiszabandó bírságot.
Az Art. 73 §-ának (1) bekezdése ad lehetőséget kivételes méltánylást érdemlő körülmény esetén arra, hogy az adóbírság törvényben meghatározott százalékát az adóhatóság akár hivatalból, akár kérelemre mérsékelje. Ha az adóhatóság mérsékli az 50 százalékos adóbírságot, ebben az esetben kizárólag azokat a körülményeket veheti figyelembe, melyeket az Art 73. §-ának (1) bekezdése külön meghatároz, nevezetesen: az adóhiány keletkezésével kapcsolatos magatartást, azaz ha a körülményekből megállapítható, hogy az adózó, illetőleg intézkedő képviselője, alkalmazottja, tagja vagy megbízottja, az adott helyzetben tőle elvárható körültekintéssel járt el. így tehát az eset (az adóhiány keletkezésének) összes körülményét kell mérlegelni. Miután az adóhatóság hivatalból a bírság mérséklését indokoltnak nem találta, a felperes által felhozott körülmények pedig nem az adóhiány keletkezésével kapcsolatosak, ezért az adóhatóságok nem sértettek jogszabályt azzal, hogy a figyelembe nem vett körülményeket, melyek nem bírnak a mérséklésnél relevanciával, részletesen nem indokolták.
Helytálló az alperesnek az az álláspontja, hogy a felperes által felhozott körülmények a már jogerősen megállapított adótartozás, bírság, illetőleg pótlék mérséklésénél vehető figyelembe. Az Art 82. §-ának (1) bekezdése szerint az adóhatóság a magánszemély kérelme alapján az őt terhelő adótartozást, a bírságot, a pótlékot mérsékelheti vagy elengedheti, ha megfizetése az adózó és a vele együtt élő közeli hozzátartozók megélhetését súlyosan veszélyezteti.
Ezeket a körülményeket, melyekre a felperes is hivatkozik tehát, az Art 83. §-ában szabályozott eljárást követően - a törvény 1. §-ának (6) bekezdésében foglalt méltányosság alapelvének figyelembevételével - vizsgálhatja.
Nem sértettek tehát jogszabályt a felperes kereseti kérelmével érintett részében a közigazgatási szervek és ezzel ellentétes első- és másodfokú bírósági állásfoglalás jogszabálysértő.
A fentiekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alapján a jogszabálysértő jogerős határozatot hatályon kívül helyezte és új határozatot hozott, melyben az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a felperes keresetét elutasította.
(Legfelsőbb Bíróság Kfv.25 495/1993. sz.)