adozona.hu
AVI 1994.3.42
AVI 1994.3.42
Perújításnak van helye, ha az alapeljárásban irreálisan alacsony forgalmi értéket vettek figyelembe az illeték meghatározása során [Pp. 260. § (1) bek. a) pont].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A Budapest O. u. 5. szám alatti ingatlan tulajdonosa 2/4 részben B. Ferencné, a felperesek édesanyja volt, míg az ingatlan 1/4-1/4 tulajdoni hányada a felperesnek tulajdonát képezte. A felperesek édesanyja 1988. november 29-én meghalt. A felperesek törvényes öröklés jogcímén egymás közt egyenlő arányban megfelezték az örökhagyó tulajdonában állt 2/4 rész ingatlantulajdont. Az ingatlan átadásáról rendelkező közjegyzői határozat 1989. május 18-án jogerőre emelkedett. A hagyatéki eljárás során a...
AVI 1994.3.42 Perújításnak van helye, ha az alapeljárásban irreálisan alacsony forgalmi értéket vettek figyelembe az illeték meghatározása során [Pp. 260. § (1) bek. a) pont].
A Budapest O. u. 5. szám alatti ingatlan tulajdonosa 2/4 részben B. Ferencné, a felperesek édesanyja volt, míg az ingatlan 1/4-1/4 tulajdoni hányada a felperesnek tulajdonát képezte. A felperesek édesanyja 1988. november 29-én meghalt. A felperesek törvényes öröklés jogcímén egymás közt egyenlő arányban megfelezték az örökhagyó tulajdonában állt 2/4 rész ingatlantulajdont. Az ingatlan átadásáról rendelkező közjegyzői határozat 1989. május 18-án jogerőre emelkedett. A hagyatéki eljárás során a fenti ingatlanhányad értékét a hatóság 2 370 000 Ft-ban állapította meg. Az iratok az illetékhivatalhoz 1989. június 6-án érkeztek illetékkiszabásra. Az illetékhivatal 1989. szeptember 5-én helyszíni szemlét tartott és a perbeli ingatlanrész beköltözhető forgalmi értékét a felperesek által eszközölt beruházások figyelembevétele mellett 6 172 500 Ft-ban állapította meg, lakott értékét pedig 4 072 250 Ft-ban határozta meg és ezt csökkentette az eljárási késedelem miatt 7%-kal, így az illeték 3 868 600 Ft forgalmi érték után került kiszabásra. A felperesek fellebbeztek a terhükre kiszabott illeték, illetőleg az ingatlanforgalmi érték megállapítás miatt. A fellebbezés alapján a Budapesti Fővárosi Tanács V. B. Pénzügyi és tervezési főosztálya az 1990. május 2-án kelt határozatában az elsőfokú hatóság 1989. december 14-én kelt fizetési meghagyásait helybenhagyta.Ezt követően a felperesek a fenti határozatok ellen keresetet nyújtottak be, melyben kérték a határozat hatályon kívül helyezését, tekintettel arra, hogy álláspontjuk szerint a hatóság az ingatlan forgalmi értékénél eltúlzott összeget vett figyelembe.
A Pesti Központi Kerületi Bíróság az 1992. március 6-án kelt határozatával a közigazgatási hatóság fenti számú határozatait hatályon kívül helyezte és a közigazgatási hatóságokat új eljárásra kötelezte, tekintettel a bíróság által beszerzett szakértői véleményre, amely az ingatlan forgalmi értékét az értékmódosító tényező figyelembevétele mellett 2 724 000 Ft-ban határozta meg lakott állapotában. A bíróság az ingatlan forgalmi értékénél, tekintettel a két beszerzett szakvéleményre, középértéket, 2 600 000 Ft-ot vett figyelembe.
A Fővárosi Bíróság mint másodfokú bíróság az 1992. június 9-én kelt ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
A másodfokú bíróság ítéletét a perújító alperes 1992. július 7-én vette át.
A perújító alperes 1993. február 24-én perújítási kérelmet terjesztett elő, amelyben kérte a per újratárgyalását. Kérelmét azzal indokolta, hogy 1992. november 5-én tudomást szerzett arról, miszerint a felperesek a fenti ingatlant 40 800 000 Ft eladási áron értékesítették. A perújító alperes előadta, hogy a Fővárosi Illetékhivatalhoz a fenti adásvételi szerződés 1992. november 5-én került megküldésre, így álláspontja szerint a perújított felperesek előtt az elsőfokú bírósági eljárás utolsó szakaszában már ismert volt az általuk támadott közigazgatási határozatban meghatározott forgalmi értéket lényegesen meghaladó eladási ár, amelyről a bíróságnak és az alperesnek egyaránt nem volt tudomása.
A perújító alperes kérelmében foglaltakat a tárgyaláson fenntartotta.
A perújított felperesek indítványozták a perújítási kérelem elutasítását, tekintettel arra, hogy álláspontjuk szerint 1989. és 1992. között olyan mértékű volt az ingatlanok vonatkozásában az infláció, hogy ez az eladási ár nem tekinthető az 1989-es állapotokhoz képest eltúlzottak.
A bíróság a Pp. 266. §-ának (1) bekezdése szerint a kérelmet a perújítás megengedhetősége körében vizsgálta elsődlegesen.
A Pp. 260. §-a (1) bekezdésének a) pontja szerint a jogerős ítélet ellen akkor van helye perújításnak, ha a fél olyan tényre, bizonyítékra, illetőleg olyan jogerős bírósági vagy más hatósági határozatra hivatkozik, amelyet a bíróság a perben nem bírált el, feltéve, ha az - elbírálás esetén - reá kedvezőbb határozatot eredményezett volna.
A bíróság a beszerzett iratokból és az alperes által hivatkozott szerződésből megállapította, hogy az alkalmas arra, hogy a perújító alperesre nézve a bíróság kedvező határozatot hozzon, ezért a bíróság a perújítási kérelmet érdemben tárgyalta és hozott határozatot.
A bíróság álláspontja szerint a perújított felperesek által kötött szerződések alapján egyértelműen megállapítható, hogy az alapeljárásban a bíróság által kirendelt igazságügyi szakértő irreálisan alacsonyan állapította meg az ingatlan forgalmi értékét és az eladási árhoz viszonyítva az alperesi hatóság értékelése az arányos. Kiemelte a bíróság, hogy nem fogadható el a perújított felperesek azon hivatkozása, miszerint három év alatt az infláció olyan mértékben nőtt, hogy a megállapított forgalmi érték azzal arányos. A bíróság utal arra, hogy az alapeljárásban kirendelt igazságügyi szakértő az ingatlan forgalmi értékét 9 000 000, illetőleg 8 000 000 Ft-ban állapította meg beköltözhetően. Ehhez képest a nem egészen három évvel későbbi eladási ár - és nyomatékosan utal arra a bíróság, hogy ezt az eladási árat a bírósági eljárás szakaszában a felperesek már ismerték, mert a szerződés ekkor született - négyszerese, illetőleg ötszöröse volt a szakértő által megállapított árnak. Nem egészen három év alatt 500%-os inflációval az ingatlanok értékénél számolni nem lehetett és nem fogadta el a bíróság a felpereseknek azt az állítását sem, hogy egy véletlen szerencse folytán került ilyen magas áron értékesítésre a vitatott ingatlan.
Ezért a bíróság a Pp. 266. §-a értelmében érdemben tárgyalta a kérelmet és a Pp. 268. §-a értelmében az újbóli tárgyalás eredményeként az alapeljárásban hozott ítéleteket hatályon kívül helyezte, és tekintettel arra, hogy álláspontja szerint az alperes forgalmiérték-megállapítása az akkor hatályos az illetékekről szóló 1985. évi L törvény 50. §-ának (1) és (2) bekezdése szerint, valamint az illetéktörvény végrehajtására kiadott 8/1986. (IV. 11.) PM rendelet 6. §-ának (1) és (2) bekezdése alapján jogszerű volt - a felperesek keresetét elutasította.
Az ítélet ellen a perújító felperesek fellebbeztek, azonban a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
(Fővárosi Bíróság 42. Pf. 33 360/1993. sz.)