adozona.hu
AVI 1994.3.41
AVI 1994.3.41
Az illetékmentességre vonatkozó szabály alkalmazása csak abban az esetben lehetséges, ha az ingatlan tulajdonjogát, illetve kezelői jogát újraértékesítés céljából szerezték meg [1990. évi XCIII. tv 26. § (D bek. f) pont].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes az 1991. március 25. napján kötött adásvételi szerződéssel megvásárolta az Sz. B. u. 5. szám alatti ingatlant. A szerződés 9. pontja értelmében az ingatlanszerzéssel kapcsolatos illetékköltség a felperest terhelte. A polgármesteri hivatal illetékhivatala határozatával 1 000 031 Ft visszterhes vagyonátruházási és eljárási illeték megfizetésére kötelezte a felperest. A fellebbezés alapján eljárt köztársasági megbízott hivatala az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Az indokolás értel...
AVI 1994.3.41 Az illetékmentességre vonatkozó szabály alkalmazása csak abban az esetben lehetséges, ha az ingatlan tulajdonjogát, illetve kezelői jogát újraértékesítés céljából szerezték meg [1990. évi XCIII. tv 26. § (D bek. f) pont].
A felperes az 1991. március 25. napján kötött adásvételi szerződéssel megvásárolta az Sz. B. u. 5. szám alatti ingatlant. A szerződés 9. pontja értelmében az ingatlanszerzéssel kapcsolatos illetékköltség a felperest terhelte. A polgármesteri hivatal illetékhivatala határozatával 1 000 031 Ft visszterhes vagyonátruházási és eljárási illeték megfizetésére kötelezte a felperest. A fellebbezés alapján eljárt köztársasági megbízott hivatala az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Az indokolás értelmében a felperes tevékenységi köre nem foglalja magában konkrétan az ingatlanforgalmazást, továbbá az adott esetben hiányzik az újraértékesítési célzat.A felperes keresetében az alperes határozatának megváltoztatását kérte. Az alperes a kereset elutasítását indítványozta.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Az indokolás szerint a felperes tevékenysége az ingatlan megvásárlásában és egy későbbi időpontban közvetítő cég igénybevételével történő eladásában realizálódott, e tevékenység azonban nem bír azokkal a többletmozzanatokkal, amelyek az ingatlanközvetítésről szóló jogszabály meghatározása szerint az adásvételt ingatlanközvetítéssé minősítik. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint mindezeken túl az ingatlanvásárlás és -értékesítés az ingatlanközvetítéshez megkövetelt újraértékesítési célzattal sem rendelkezett, így a jogügylet nem mentes a visszterhes vagyonátruházási illeték alól.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a felperes fellebbezett, a megyei bíróság azonban az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Az indokolás szerint kétségtelen, hogy a felperes cégbejegyzése egyéb gazdasági jellegű szolgáltatásra is utalt, ebbe a körbe az 1991. évben csak az ingatlanközvetítés tartozott. Ez megalapozhatta volna az illetékmentességet, azonban a felperes tevékenysége 1991. évben nem minősült ingatlanközvetítésnek, hiszen e tevékenység nem felelt meg az ingatlanközvetítésről szóló 49/1982. (X. 7.) MT rendelet végrehajtásáról szóló 13/1988. (XII. 27.) ÉVM rendelet 1. §-ának a) pontja szerinti megfogalmazásnak.
Mindezeken túl a megyei bíróság is úgy ítélte meg, hogy a felperes nem bizonyította az újraértékesítés célzatát, noha ez a Pp. 164. §-ának (2) bekezdése alapján a felperes kötelezettsége lett volna. Az a körülmény, hogy az adásvételt követően mintegy 2 hónappal a felperes megbízta az A. Betéti Társaságon kívül az M. Kft-t, valamint a B. Ingatlanforgalmi Szakértő Irodát, a megyei bíróság álláspontja szerint még nem bizonyítja, hogy az adásvételi szerződés megkötésekor fennállott az értékesítési szándék.
A jogerős ítélet ellen a felperes felülvizsgálati kérelmet terjesztette elő arra hivatkozva, hogy az ügyben eljárt hatóságok, illetve bíróságok jogszabálysértő határozatot hoztak. A felperes felhívta a figyelmet arra, hogy a megyei bíróság által is elismerten a kft. jogosult volt ingatlanforgalmazásra és a felperes szerint bizonyított az is, hogy az ingatlant újraértékesítési célzattal vásárolták meg. A felperes úgy vélte, hogy a bíróságok az illetéktörvény rendelkezéseinek értelmezéséhez jogszerűtlenül vettek figyelembe alacsonyabb rendű jogszabályokat és az egyértelmű bizonyítékok ellenére nem fogadták el az újraértékesítési célzattal kapcsolatos felperesi álláspontot. Utalt arra, hogy ez utóbbi tényt szükség esetén tanúbizonyítással is igazolni tudják.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartotta. Az indokolás rámutat, hogy az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 26. §-a (1) bekezdésének j) pontja értelmében mentes a visszterhes vagyonátruházási illeték alól az újraértékesítés céljából ingatlan tulajdonjogának, illetőleg kezelői jogának a cégbejegyzés szerint ingatlan forgalmazására jogosult vállalkozó által történő megszerzése.
A törvény értelmében tehát az illetékmentesség csak azt az ingatlan forgalmazására jogosult vállalkozót illeti meg, aki az adott ingatlant újraértékesítés céljából szerezte meg. Erre figyelemmel az első- és másodfokú bíróság a bizonyítási eljárás keretében vizsgálta, hogy felperes részéről az adásvételi szerződés megkötésének napján az újraértékesítési szándék fennállott-e. A felperes a per során nem tudta bizonyítani a jogszabály által megkívánt újraértékesítési célzatot, így a jogszabályi feltételek hiányában a jogügylet nem mentes a visszterhes vagyonátruházási illeték alól.
(Legfelsőbb Bíróság Kfv. 25 271/1993. sz.)