adozona.hu
AVI 1994.3.40
AVI 1994.3.40
Az adóbírság mérséklésének - a kivételes méltánylást érdemlő körülmény megléte esetén is - csak akkor van helye, ha az adózó az adott helyzetben tőle elvárható körültekintést tanúsított [1990. évi XCI. tv 73. § (1) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
F. Andrea 1992. február 5-e óta tagja az R. Betéti Társaságnak. Ezen időponttól működik a lakásfelszerelési, üveg, kerámia, dohányáru üzlete is. Az üzlet megnyitását követően 1992. március 23-án az adóhatóság nyugtaadási kötelezettség ellenőrzését végezte az üzletben. Az ellenőrzésről felvett jegyzőkönyv tanúsága szerint az ellenőröket vevőként kiszolgáló F. Andrea üzletvezető a vásárláskor nyugtát nem adott.
Az APEH megyei igazgatósága 1992. április 22-én kelt határozatában a felperes R. Be...
AVI 1994.3.40 Az adóbírság mérséklésének - a kivételes méltánylást érdemlő körülmény megléte esetén is - csak akkor van helye, ha az adózó az adott helyzetben tőle elvárható körültekintést tanúsított [1990. évi XCI. tv 73. § (1) bek.].
F. Andrea 1992. február 5-e óta tagja az R. Betéti Társaságnak. Ezen időponttól működik a lakásfelszerelési, üveg, kerámia, dohányáru üzlete is. Az üzlet megnyitását követően 1992. március 23-án az adóhatóság nyugtaadási kötelezettség ellenőrzését végezte az üzletben. Az ellenőrzésről felvett jegyzőkönyv tanúsága szerint az ellenőröket vevőként kiszolgáló F. Andrea üzletvezető a vásárláskor nyugtát nem adott.Az APEH megyei igazgatósága 1992. április 22-én kelt határozatában a felperes R. Betéti Társaságot 10 000 Ft mulasztási bírsággal sújtotta.
Az adóhatóság 1992. július 30-án ismételten próbavásárlást végzett a vasvári üzletben.
Az 1992. július 30-án végzett próbavásárlás az alábbiak szerint zajlott le:
Délután időszakban jelentek meg S. Péter és P. Gabriella adóellenőrök a felperesi üzletben, ahol F. Andrea üzletvezetőn és az ellenőrökön kívül a próbavásárláskor többen jelen voltak. Az ellenőrzést végző adóhatósági dolgozók egy hűtőszettet és egy cigarettát vásároltak összesen 215,50 Ft értékben, azaz a pulthoz mentek, fizettek, a visszajáró pénzt F. Andreától átvették, nyugtát nem kaptak, majd a pulttól eltávoztak, az üzlet bejárati ajtajáig mentek, ott megfordultak és miután ez ideig sem kaptak nyugtát, illetve arra való utalást, hogy az eladó nyugtát kíván adni, közölték, hogy próbavásárlást végeztek és az üzletben felvették a jegyzőkönyvet. A jegyzőkönyv 2. oldal 1c) pontja szerint a felperes nyugtaadási kötelezettségének az ellenőrzéskor nem tett eleget, mert nem adott nyugtát. A jegyzőkönyv 3. oldala 13. pontja szerint az ellenőrzéskor utolsóként kiadott nyugta száma 766 059 volt, időpontja pedig 1992. július 30-a. Az összesen kiadott nyugták száma 1259 db. A jegyzőkönyv 4. oldalán a megjegyzés, észrevételezés rovatban az került feltüntetésre, hogy az ellenőrök a vásárolt árukról nyugtát nem kaptak, az ellenőrzéskori készpénzkészlet tekintetében pedig az a megjegyzés szerepel, hogy az üzletvezető a napi bevételeket nem szokta megszámolni, mert az üzletben egyedül van. A jegyzőkönyvet F. Andrea üzletvezető, illetve az ellenőrzést végző adóhatósági dolgozók további megjegyzés, kiegészítés nélkül aláírták.
A próbavásárlás alapján az APEH megyei igazgatósága 1992. szeptember 28-án kelt határozatában a betéti társaság terhére 100 000 Ft összegű mulasztási bírságot szabott ki. Az indoklás szerint a betéti társaság 1992. július 30-án tartott próbavásárlás alkalmával nyugtaadási kötelezettségének nem tett eleget, amint azt a próbavásárlásról felvett jegyzőkönyv bizonyítja. A bírság összegének meghatározásakor az adóhatóság az adóévi második bírság kiszabásra volt tekintettel, valamint mérlegelte azt, hogy a felperesnek nyugtaadási kötelezettségéről és a kötelezettség megsértésének következményeiről tudomással kellett bírnia a korábbi ellenőrzés miatt. Enyhítő körülményként értékelte az adóhatóság, hogy a felperes a nyugtaadásra nyugtatömbök beszerzésével felkészült és nyugtatömb-nyilvántartással rendelkezett, így az eset összes körülményére tekintettel a 150 000 Ft-os maximális bírság alkalmazásától eltekintett.
A határozat ellen a felperes fellebbezést nyújtott be.
Az APEH Ellenőrzési és Hatósági Főosztálya megyei hatósági osztálya 1992. november 11-én kelt határozatában az elsőfokú határozatot helybenhagyta, a fellebbezést elutasította.
A határozat ellen a felperes keresetet nyújtott be.
Az alperes a kereset elutasítására tett indítványt.
Az adózás rendjéről szóló 1991. évi LXXXV. törvénnyel módosított 1990. évi XCI. törvény 74. §-a (7) bekezdésének d) pontja szerint mulasztási bírság szabható ki az adózással összefüggő számla, egyszerűsített számla kiállításának elmulasztása vagy nem a tényleges ellenértékről történő kiállítása, a nyugta kibocsátásának felmentés hiányában történő elmulasztása esetén. A (8) bekezdés szerint a mulasztási bírság jogi személyekre és egyéb szervezetekre 150 000 Ft-ig terjedhet ki, a mulasztás ismétlődése esetén újból kiszabható. Ha az adóhatóság az adóévben bármely (7) bekezdésben meghatározott kötelezettség elmulasztása miatt első alkalommal szab ki bírságot, az nem haladhatja meg a mulasztási bírság felső határának 33%-át. A (9) bekezdés szerint nincs helye a mulasztási bírság megállapításának, ha az adózó késedelmét annak igazolásával menti ki, hogy úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. A mulasztási bírság a 73. § (1) bekezdésének megfelelő alkalmazásával mérsékelhető. A 73. § a mulasztási bírság mértékének mérsékletét kivételes méltánylást érdemlő körülmény esetén teszi lehetővé, ha a körülményekből megállapítható, hogy az adózó, illetve intézkedő képviselője, alkalmazottja, tagja vagy megbízottja az adott helyzetben a tőle elvárható körültekintéssel járt el. A mérséklésnél az eset összes körülményét mérlegelni kell, különösen az adóhiány nagyságát, keletkezésének körülményeit, az adózó jogellenes magatartásának súlyát, gyakoriságát.
Az idézett vonatkozó jogszabályi rendelkezések értelmében az elsőfokú bíróság bizonyítottnak tekintette azt a tényt, hogy a felperes nyugtaadási kötelezettségét elmulasztotta.
Nem szolgálhat a felperesi üzletvezető, illetve a felperes előnyére az a körülmény, hogy nyugtaadási kötelezettségét szervezési, adminisztrációs problémából következően mulasztotta el. A nyugtaadás ugyanis törvényi kötelezettség, amelynek szervezési, technikai feltételeit a nyugtaadásra kötelezett szervezetnek, illetve állampolgárnak kell megteremtenie, így nem szolgálhat a mulasztás kimentésére az a körülmény, hogy a nyugtatömbök a raktárban voltak elhelyezve és a felperesi üzletvezetőnek nem volt ideje az új nyugtatömb megnyitására.
A leírtak miatt a bíróság a keresetet a mulasztási bírság jogalapja tekintetében megalapozatlannak találta és azt ebben a körben elutasította.
Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint megalapozott viszont a kereseti kérelem a mulasztási bírság összegszerűségének meghatározása körében.
Az elsőfokú ítéletet az alperes támadta fellebbezéssel, kérve az ítélet megváltoztatását, és a kereset elutasítását.
Az alperes fellebbezésében kifogásolta az elsőfokú bíróságnak a mulasztási bírság összegszerűségével kapcsolatban kifejtett álláspontját. Az alperes szerint az Art. 1. §-ának (2), illetőleg (6) bekezdése értelmében méltányosságra csak törvényi felhatalmazás esetén, konkrét, a törvény által meghatározott feltételek mellett van lehetőség. Az alperesi érvelés szerint az Art. 73. §-ának (1), illetőleg 74. §-ának (8) és (9) bekezdése értelmében az adóhatóságnak eljárása során csak a nyugtaadási kötelezettség elmulasztásával közvetlen összefüggésben lévő körülményeket kellett figyelembe vennie. Utalt rá az alperes, hogy a kiszabott bírság -éppen a mérlegelés következményeként - csak 2/3-a a bírság maximumának. Az alperesi álláspont szerint az elsőfokú bíróság túllépte a hatáskörét, amikor a törvényben nem szereplő körülmények (vagyoni helyzet, a tevékenység nagyságrendje, beruházások) figyelembevételével a mulasztási bírság összegének meghatározásához előírta.
A felperes fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú ítélet helybenhagyására irányult.
A másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet megváltoztatta és a felperes keresetét elutasította.
A másodfokú bíróság egyetértett az elsőfokú bíróság által megállapított tényállással, nem osztja azonban az elsőfokú bíróság ítéletének indokait a mulasztási bírság összegszerűségével kifejtettekkel kapcsolatban.
Mindenekelőtt arra mutatott rá a másodfokú bíróság - egyezően az elsőfokú bíróság ítéletében helytállóan kifejtettekkel -, hogy a mulasztási bírság kiszabásának a jogalapja fennállt. (A kereset tulajdonképpen e tekintetben is támadta az adóhatósági határozatot.)
Az Art. 86. §-ának (1) bekezdése értelmében az adóhatóság másodfokú jogerős érdemi határozatát a bíróság az adózó kérelmére jogszabálysértés esetén megváltoztatja, vagy hatályon kívül helyezi, és ha szükséges az adóhatóságot új eljárás lefolytatására utasítja.
A közigazgatási határozatok bírósági felülvizsgálatára vonatkozó, lényegileg azonos tartalmú jogszabályhely az 1957. évi IV. törvény (Áe.) 72. §-ának (1) bekezdéséhez jogalkotó azt az indokolást fűzte, miszerint jogszabálysértésre lehet hivatkozni akkor is, ha a közigazgatási szerv a határozatát mérlegeléssel hozta, de a mérlegelés szempontjai jogszabályban rögzítettek, így betartásuk a bíróság által ellenőrizhető. Ha azonban a jogszabályok nem határozzák meg pontosan a mérlegelés szempontjait, illetve a jogszabály alkalmazásakor a mindenkori tényleges helyzetet kell figyelembe venni, nem jöhet szóba a bírósági felülvizsgálat lehetősége, mivel jogszabálysértés nem állapítható meg, illetve a tényleges helyzet, amelyhez viszonyítva a határozatot meghozták, a bírósági felülvizsgálatig megváltozhat.
Az Art. 74. §-ának (9) bekezdése értelmében nincs helye a mulasztási bírság megállapításának, ha az adózó késedelmét annak igazolásával menti ki, hogy úgy járt el, ahogy az adott helyzetben általában elvárható. A mulasztási bírság a 73. § (1) bekezdésének megfelelő alkalmazásával mérsékelhető.
Az idézett törvényhely első fordulata alapján egyrészt a felperes mulasztásának kimentésére (mulasztásról, s nem késedelemről lévén szó) nincs lehetőség, másrészt pedig - utalással az elsőfokú bíróságnak a bírság jogalapjával kapcsolatban kifejtett, a másodfokú bíróság által osztott álláspontjára - bírságolásnak az adózó felróható magatartása folytán egyértelműen helye volt. Az Art. 74. §-ának (8) bekezdése a mulasztási bírságnak csupán a felső határát állapítja meg, s e határon belül - az adóévben való első bírságolás esetén meghatározott korlátokkal - az adóhatóság jogköre a bírság összegének meghatározása, jogszabályi mérlegelési szempontok hiányában.
A perbeli esetben elviekben tehát csupán a mulasztási bírságnak a 73. § (1) bekezdése szerinti hivatalból való mérséklése kerülhetett szóba, lévén, hogy a felperes az elsőfokú adóhatósági határozatot támadó fellebbezésében mérséklés iránti kérelmet terjesztett elő. Az Art. 73. §-ának (1) bekezdése szerint - melyet az elsőfokú bíróság is idézett - az adóbírság mértéke kivételes méltánylást érdemlő körülmény esetén hivatalból vagy kérelemre mérsékelhető, ha a körülményekből megállapítható, hogy az adózó, illetve intézkedő képviselője, alkalmazottja, tagja vagy megbízottja az adott helyzetben a tőle elvárható körültekintéssel járt el. Az adóbírság mérséklésénél az eset összes körülményét mérlegelni kell, különösen az adóhiány nagyságát, keletkezéseinek körülményeit, az adózó jogellenes magatartásának (tevékenységének vagy mulasztásának) súlyát, gyakoriságát.
A 73. § (1) bekezdésének első fordulata alapján tehát bírság mérsékléséhez kivételes méltánytalanság érdemlő körülmény, továbbá az szükséges, hogy az adózó (illetve intézkedő képviselője stb.) az adott helyzetben a tőle elvárható körültekintéssel járjon el. A perbeli esetben ezen együttes feltételek nem állnak fenn, ennek hiányában pedig nem is kell vizsgálni a bekezdés második mondatában megjelölt körülményeket, mert a mérséklésre nem kerülhet sor.
Az elsőfokú ítélet - helytállóan - leszögezi, hogy a felperes képviselője jogszerűen lefolytatott próbavásárlás során önhibájából felróható módon mulasztotta el a nyugtaadási kötelezettség teljesítését. Önmagában ez a megállapítás is kizárja azt a lehetőséget, hogy az adózó képviselőjének eljárását a bíróság az adott helyzetben elvárható körültekintéssel való eljárásnak minősítse. Figyelemmel kell lenni arra is, hogy az adóévben másodszor tártak fel ugyanolyan jellegű mulasztást a felperes esetében. Emellett az ellenőrzésről felvett jegyzőkönyv rögzíti, hogy az ellenőrzéskor a készpénzkészlet 7500 Ft volt, ezzel szemben a nyugta szerinti napi forgalom csak 1351 Ft-ot tett ki, s a napi nyitó pénzkészlet nem volt megállapítható. E tény ugyancsak az adózó felróható magatartására utal, s úgyszintén kizárja a mulasztási bírság mérséklését.
Az adóhatóság tehát az Art. 1. §-a (2) bekezdésének megfelelően a bírság összegének meghatározása során a törvényes keretek [Art. 74. §-ának (8) bekezdése] között gyakorolta mérlegelési jogkörét. Ugyanakkor mivel a bírság mérséklésének az Art. 73. §-ának (1) bekezdésében írt feltételei nem álltak fenn, az adóhatóság nem szegte meg az Art. 1. §-ának (6) bekezdésében foglalt azon előírását sem, miszerint az adóhatóság köteles méltányosan eljárni, és ha a törvényekben, illetve az Art-ben meghatározott feltételek fennállnak az adótartozást mérsékli, illetve fizetési könnyítést engedélyez. Nincs tehát olyan adóhatósági jogszabálysértés, amely okot adna az adóhatósági határozat megváltoztatására, vagy hatályon kívül helyezésére, és az adóhatóság új eljárásra utasítására. Jogszabálysértés hiányában méltányossági szempontokat az adóhatósági határozat felülbírálata során a bíróság nem vehet figyelembe.
Téves ezért az elsőfokú bíróság ítéletének indokolása abban a tekintetben, hogy a bírság összegének meghatározásakor az adóhatóságnak további, az adózó által felhozott körülményeket kellett volna értékelnie. E körülmények értékelésére csak akkor kerülhetett volna sor ugyanis, ha helye van a mulasztási bírság mérséklésének.
(Zala Megyei Bíróság 3. Kpf. 21 131/1993. sz.)