adozona.hu
AVI 1994.2.26
AVI 1994.2.26
A méltányossági sérelmek tárgyában hozott határozat nem minősül érdemi határozatnak. [1990. évi XCI. tv 86. § (1) bek., Áe. 72. § (1) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az Adó- és Pénzügy Ellenőrzési Hivatal Megyei Igazgatóságának ellenőrzési osztálya vizsgálta a felperes gmk. 1988-1989-1990. évi személyi jövedelemadó-, egyéb vállalkozóiadó- és vállalkozási nyereségadó-fizetési kötelezettségének teljesítését. Az adóhivatal vizsgálatának eredményeképpen határozattal 53 000 Ft adókülönbözet után 26 000 Ft adóbírságot, 20 000 Ft mulasztási bírságot és 8000 Ft késedelmi pótlékot állapított meg a felperes terhére.
Az elsőfokú adóhatóság a gmk. tagjait a Ptf. 574...
AVI 1994.2.26 A méltányossági sérelmek tárgyában hozott határozat nem minősül érdemi határozatnak. [1990. évi XCI. tv 86. § (1) bek., Áe. 72. § (1) bek.].
Az Adó- és Pénzügy Ellenőrzési Hivatal Megyei Igazgatóságának ellenőrzési osztálya vizsgálta a felperes gmk. 1988-1989-1990. évi személyi jövedelemadó-, egyéb vállalkozóiadó- és vállalkozási nyereségadó-fizetési kötelezettségének teljesítését. Az adóhivatal vizsgálatának eredményeképpen határozattal 53 000 Ft adókülönbözet után 26 000 Ft adóbírságot, 20 000 Ft mulasztási bírságot és 8000 Ft késedelmi pótlékot állapított meg a felperes terhére.Az elsőfokú adóhatóság a gmk. tagjait a Ptf. 574. §-a alapján egyetemlegesen kötelezte a tartozások megfizetésére.
A felperes a határozat ellen nem fellebbezett, így az jogerőre emelkedett.
Ezt követően a felperes 1992. március 19-én méltányossági kérelmet nyújtott be az elsőfokú adóhatósághoz, amelyben a bírság törlését kérte. Az APEH Igazgatóságának jogi önálló csoportja határozattal a felperes méltányossági kérelmét elutasította, hivatkozva az adózás rendjéről szóló módosított 1990. évi XCI. törvény 82. §-ának (2) és (3) bekezdésében írtakra.
A felperes az elsőfokú adóhatóság határozatát 1992. július 15. napján megfellebbezte, fellebbezési iratát az adóhatóságnál 1992. július 17. napján érkeztetve. A felperes fellebbezésében előadta, hogy a fellebbezés részletes indokolását a törvényes fellebbezési időn belül - 15 napon belül - fogja előterjeszteni.
A felperes a fellebbezés részletes indokolását 1992. július 31-én írta meg, ezt az adóhatóságnál 1992. augusztus 4-én érkeztették.
Az alperes az elsőfokú közigazgatási határozatot felülvizsgálta és a határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Az alperes határozatának indokolásában megállapította, hogy a felperes részére nyitva álló fellebbezési határidő 1992. július 22-én letelt.
A felperes keresettel kérte a bíróságtól az alperes jogerős határozatának felülvizsgálatát. Arra hivatkozott, hogy az alperes eljárási jogszabályt sértett, amikor a fellebbezést annak részletes indokolása nélkül bírálta el. Ezen kérte az alperes jogerős határozatának hatályon kívül helyezését. Az alperes nyilatkozatában a felperes keresetének elutasítását kérte.
Az elsőfokú bíróság a keresetét elutasította. Az indokolás rámutatott, hogy az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény 72. §-ának (1) bekezdése szerint az ügyfél, illetve a törvényes érdekeiben sérelmet szenvedett fél jogszabálysértésre hivatkozva az államigazgatási ügy érdemében hozott határozat felülvizsgálatát a határozat közlésétől számított 30 napon belül keresettel kérheti a bíróságtól.
Az adózás rendjéről szóló módosított 1990. évi XCI. törvény 86. §-ának (1) bekezdése alapján az adóhatóság a másodfokú jogerős érdemi határozatát a bíróság az adózó kérelmére jogszabálysértés esetén megváltoztatja vagy hatályon kívül helyezi, és ha szükséges, az adóhatóságot új eljárás lefolytatására utasítja.
A fent idézett két jogszabályhely értelmében a bíróságnak csak érdemi határozat felülvizsgálatára van hatásköre. A kialakult bírói gyakorlat szerint a méltányossági kérelmek tárgyában hozott határozatok nem tekintendők érdemi határozatnak, ezért a bíróságnak az ilyen határozatok felülvizsgálatára nincs hatásköre.
A felperes álláspontja szerint az alperes határozata eljárás szabályokat sértett, amikor a fellebbezést részletes indokolás bevárása nélkül utasította el. Ezért a bíróság az alperes határozatát az eljárási szabályokra vonatkozóan vizsgálta felül.
A módosított 1957. évi IV. törvény 62. §-ának (1) bekezdése szerint az ügyfél az ügy érdemében hozott elsőfokú határozat ellen fellebbezhet. A fellebbezés joga megilleti azt is, akire a határozat rendelkezést tartalmaz. A (2) bekezdés szerint ha a jogszabály másként nem rendelkezik, a fellebbezést a határozat közlésétől számított 15 napon belül lehet előterjeszteni.
A bíróság a becsatolt közigazgatási iratokból megállapította, hogy a felperes az elsőfokú hatóság határozatát a tértivevény tanúsága szerint 1992. július 7. napján vette át. A felperes fellebbezését, amelyben előadta, hogy a fellebbezés részletes indokolását a törvényes fellebbezési időn, 15 napon belül előterjeszti, az adóhatóság 1992. július 17-én érkeztette. A fellebbezés indokolását a felperes 1992. július 31-én nyújtotta be, amelyet azonban 1992. augusztus 4-én érkeztettek az adóhatóságnál. A fellebbezésre nyitva álló határidő 1992. július 7-től számítva 15 nap, ez 1992. július 22-én letelt. Ennek ellenére a felperes részletes indokolt fellebbezését a törvényes fellebbezési határidő után 12 nappal nyújtotta be.
Az Áe. 66. §-ának (1) bekezdése szerint a fellebbezésről a felettes államigazgatási szerv határoz, a (2) bekezdés szerint a felettes szerv a fellebbezéssel megtámadott határozatot és az azt megelőző eljárást megvizsgálja, tekintet nélkül arra, hogy ki milyen okból fellebbezett.
A vizsgálat eredményeként a határozatot helybenhagyja, megváltoztatja vagy megsemmisíti.
A fentiekben kifejtettekből megállapítható, hogy az alperes határozata az eljárási jogszabályoknak megfelelt, ezért a bíróság a felperes keresetét mint megalapozatlant elutasította.
Az ítélet ellen a felperes fellebbezett, azonban a megyei bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
(Bács-Kiskun Megyei Bíróság 3. Pf. 21 159/1993. sz.)