adozona.hu
AVI 1994.2.21
AVI 1994.2.21
I. A faktoringügylet esetén 0%-os az áfa-kulcs, [1991. évi LXIX. tv. 4. § (1) bek. k) pont] II. A késedelmi pótlék méltányosságból csak magánszemély esetében mérsékelhető. [1990. évi XCI. tv 82. § (1) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az I. r. alperes 1992. március 3. napjától 1992. május 20. napjáig adóellenőrzést végzett a felperesnél.
Az I. r. alperes az ellenőrzés eredményeként 1992. augusztus 18. napján hozta meg határozatát, melyben kötelezte a felperest 2 165 000 Ft adókülönbözet, 1 214 000 Ft adóbírság és 845 000 Ft késedelmi pótlék megfizetésére.
A határozat ellen a felperes fellebbezést terjesztett elő a II. r. alpereshez.
A II. r. alperes, mint másodfokú közigazgatási hatóság az 1992. november 30. napján kelt...
AVI 1994.2.21 I. A faktoringügylet esetén 0%-os az áfa-kulcs, [1991. évi LXIX. tv. 4. § (1) bek. k) pont]
II. A késedelmi pótlék méltányosságból csak magánszemély esetében mérsékelhető. [1990. évi XCI. tv 82. § (1) bek.]
Az I. r. alperes 1992. március 3. napjától 1992. május 20. napjáig adóellenőrzést végzett a felperesnél.Az I. r. alperes az ellenőrzés eredményeként 1992. augusztus 18. napján hozta meg határozatát, melyben kötelezte a felperest 2 165 000 Ft adókülönbözet, 1 214 000 Ft adóbírság és 845 000 Ft késedelmi pótlék megfizetésére.
A határozat ellen a felperes fellebbezést terjesztett elő a II. r. alpereshez.
A II. r. alperes, mint másodfokú közigazgatási hatóság az 1992. november 30. napján kelt határozatával az I. r. alperes határozatát helybenhagyta.
A határozatokkal szemben a felperes a törvényes határidőn belül keresetet terjesztett elő, melyben kérte a közigazgatási határozatok bírósági felülvizsgálatát.
Az elsőfokú bíróság a közigazgatási határozatok indokolását részben hatályon kívül helyezte és 131 500 Ft adóbírságot törölt. A bíróság a felperes keresetét ezt meghaladóan elutasította.
Az indokolás szerint a felperes jogelődje a KX Vállalat 1989-ben és 1990-ben élelmiszer-ipari gépeket szállított ki exportra a Szovjetunióba.
A felperes 1991. február 4. napján a TO Részvénytársaságon keresztül külkereskedelmi szerződést kötött az illetékes szovjet céggel, mely szerint a gépértékesítés utáni garanciális kötelezettségét további gépek, illetve alkatrészek kiszállításával megváltja.
A felperes az 1 065 000 Ft-ot az 1991. évi garanciális költségei között elszámolta, ugyanakkor az 1991. február 28-án elvégzett önellenőrzése után a garanciamegváltásra hivatkozva az 1989-1990. évi kiszállítások után bevallott szocialista államközi befizetési kötelezettségét csökkentette 202 000 Ft-tal, melyet visszaigényelt. A 202 000 Ft a felperes részére kifizetésre került a hatóság részéről.
Ugyanakkor a garanciális kiszállítás után a szocialista export utáni adót a felperes nem vallotta be és nem fizette ki.
Az alperesek határozataikban 1 065 000 Ft adóalap után a szocialista államközi elszámolások befizetésében 202 000 Ft adókülönbözetet számoltak el a felperes terhére, az 1990. évi adózás előtti eredményt pedig 202 000 Ft-tal csökkentették.
A felperes keresetében előadta, hogy álláspontja szerint a jogszabályoknak megfelelően járt el, amikor a 202 000 Ft-ot visszaigényelte a garanciális kiszállítások után.
A 109/1988. (XI. 27.) MT rendelet 3. §-a (1) bekezdés b) pontja szerint a befizetési kötelezettség és a támogatás alanya export esetén a terméket közvetlenül exportáló vállalkozó.
A (2) bekezdés szerint közvetlenül exportáló az a vállalkozó, aki a terméket önálló exportjog, illetve önálló exportjogú vállalkozóval kötött bizományi vagy külkereskedelmi társasági szerződés alapján közvetlenül külföldre értékesíti.
A bíróság álláspontja szerint a felperes a garanciális kiszállítások tekintetében közvetlenül exportálónak számít, ezért befizetési kötelezettsége merül fel.
A fenti rendelet 9. §-ának b) pontja szerint a befizetési kötelezettség és a támogatásra jogosultság rubelelszámolás esetén az export árbevétel elszámolásakor keletkezik.
A városi bíróság álláspontja az, hogy a garanciális kiszállításokkal a felperes export-árbevétele nem változott sem negatív, sem pozitív irányban, ezért ezen tekintetben nem jogosult támogatásra. Ennek megfelelően a felperes jogtalanul igényelte vissza a garanciális kiszállítások után a 202 000 Ft-ot.
A felperes eljárása sérti a hivatkozott rendeletben foglaltakat, ezenkívül a garanciális kiszállítások után kettős előnyt kívánt érvényesíteni, miután a visszaigénylésen kívül költségként is elszámolta ezek értékét (a költségkénti elszámolás a felperes oldaláról jogszabályszerű volt).
A bíróság megállapította, hogy az alperesek határozatai ezen részükben nem sértik a jogszabályokat.
Az elsőfokú határozat indokolása 9. pontjának vonatkozásában:
A felperes jogelődje 1990. évben 10 db gépet értékesített a VK Kft-nek (1211. számú számla). A gépeket a VK Kft. 1990. október 11. napján átvette és 1990. november 15. napján kelt levelében kérte a felperest, hogy a gépeket ne a részükre, hanem a D. Kft. számára számlázzák. Ennek alapján a felperes a számlát sztornózta és új számlát állított ki a D. Kft. nevére.
A felperes ezt az értékesítést exportnak minősítette és ennek megfelelően általános forgalmi adót nem számolt el és nem fizetett be.
Az alperesek határozataikban az értékesítést belföldi értékesítésnek minősítették és a megállapítás kihatásaként 1990. évre 254 000 Ft adókülönbözet került a felperes terhére megállapításra.
A felperes keresetében előadta, hogy álláspontja szerint értékesítése nem minősül belföldi minősítésnek, jogszabályszerűen számolta el ezt exportként.
Az általános forgalmi adóról kiadott, többször módosított 1989. évi XL. törvény (a továbbiakban: törvény) 12. §-ának (1) bekezdése szerint termékexport a terméknek külkereskedelmi áruforgalomban - végleges rendeltetéshez - külföldre történő kivitele.
A (2) bekezdés szerint a termékexporttal esik egy tekintet alá a 6. § (3) bekezdése b) pontjában meghatározott termékértékesítés is, ha a megbízó a termék feletti rendelkezési jogot azért adja át a bizományosnak, hogy azt exportálja.
A bíróság az eljárás folyamán megkereste MX Külkereskedelmi Vállalatot az iratok megküldése végett.
Az MS Külkereskedelmi Vállalat által megküldött iratok között szerepel egy exportbizományi szerződés, melyet a D. Kft. kötött az MS-sel a 10 db gép exportálására. Egy másik szerződés tanúsága szerint az MX Külkereskedelmi Vállalat a gépeket egy jugoszláv illetőségű cégnek adta el.
A közigazgatási iratok között fellelhető okiratok, valamint az MX Külkereskedelmi Vállalat által csatolt iratok alapján megállapítható, hogy a 10 gépet az MX Vállalaton keresztül a D. Kft. exportálta Jugoszláviába.
Ennek megfelelően a felperes értékesítése a D. Kft. részére nem minősül exportnak, ezért nem tartozik a 0%-os áfa-kulcs alá.
A bíróság megállapította, hogy az alperes határozatai ebben a tekintetben nem jogszabálysértőek.
Az elsőfokú határozat indokolása 8. pontjának tekintetében:
A felperes jogelődje 1991. június 14. napján szerződést kötött az IX GmbH. bécsi székhelyű osztrák céggel. A szerződés szerint az IX. GmbH. jutalék fejében kifizeti a felperes jogelődjének Németországba szállított termékei után járó vételárat, és ennek megfelelően a vevőtől jogosult behajtani azt.
A felperes ezen jogügyletet az IX. GmbH. tekintetében egyéb pénzügyi szolgáltatásként számolta el, melynek áfája 0%-os.
Ugyanakkor az alperesek álláspontja az, hogy ezen szolgáltatás egyéb külkereskedelmi szolgáltatásnak minősül, melynek áfája 25%-os. Ennek megfelelően az alperesek határozatukban 25%-os áfát állapítottak meg ezen szolgáltatás tekintetében.
A felperes keresetében előadta, hogy jogszabályszerűen járt el, amikor egyéb pénzügyi szolgáltatásként értékelte a jogviszonyt.
Az SZTJ. 713-29. szám alatt jegyzi az egyéb pénzügyi szolgáltatás kategóriáját, melyet a pénzintézetek és a pénzintézeti tevékenységet is végző egyéb jogi személyek által egyaránt végezhető pénzügyi szolgáltatásként definiál.
A pénzintézetekről és a pénzintézeti tevékenységről szóló 1991. évi LXIX. törvény (a továbbiakban: pénzintézeti törvény) 3. §-a (5) bekezdésének a) pontja szerint pénzintézeti tevékenységet végző egyéb jogi személy a pénzintézeten kívül olyan jogi személy, amely a 8. § (2) bekezdésében meghatározott tevékenységek valamelyikét vagy azok meghatározott körét végzi.
A 8. § (2) bekezdése szerint a 4. § (1) bekezdésének a) pontjában meghatározott tevékenységet bizományosként, valamint az i)-r) pontokban meghatározott tevékenységek pénzintézet és pénzintézeti tevékenységet végző egyéb jogi személy is végezheti.
A 4. § (1) bekezdésének k) pontja kimondja azt, hogy pénzintézeti tevékenység a követelések visszavásárlásával kapcsolatos tevékenység is (faktoringügylet).
A bíróság álláspontja az, hogy a felperes jogelődje, illetve az IX. GmbH. között létrejövő jogviszony faktoring ügyletnek minősül. (Ilyen tartalmú nyilatkozatot tett a megkeresett Magyar Nemzeti Bank is.)
A fentiek alapján a bíróság megállapította, hogy a felperes jogelődje és az IX. GmbH. közötti jogviszony, mint faktoringjogügylet az SZTJ. 713-29. egyéb pénzügyi szolgáltatások kategóriájába tartozik, és ezért az áfa-törvény alapján a 0%-os áfa-kulcsba tartozik.
A bíróság álláspontja az, hogy ezen kérdésben az alperesek által hozott határozatok jogszabályt sértenek.
A megállapítás kihatása 1991. október hónapban 263 000 Ft adókülönbözet a felperes terhére, míg 1991. november hónapban 263 000 Ft adókülönbözet a felperes javára.
Az 1991. októberében megállapított adókülönbözet miatt 131 000 Ft adóbírság lett megállapítva a felperes terhére. Késedelmi pótlék ezen összeg után nem került megállapításra.
A késedelmi pótlékokkal kapcsolatban: A felperes keresetében előadta, hogy az alperesek jogszabálysértően jártak el, amikor a késedelmi pótlék megállapításánál nem vették figyelembe a felperes jóhiszemű eljárását és nem alkalmaztak méltányosságot.
Az 1990. évi XCI. törvény (Art) 82. § (1) bekezdése szerint az adóhatóság a magánszemély kérelme alapján az őt terhelő adótartozást, bírságot, késedelmi pótlékot mérsékelheti, vagy elengedheti, ha a megfizetésre az adózó és a vele együtt élő hozzátartozók megélhetését súlyosan veszélyezteti.
A fentiek alapján megállapítható, hogy a késedelmi pótlék összege (miután a felperes nem magánszemély) még méltányosságból sem mérsékelhető.
A késedelmi pótlék megállapítása jogszabályt nem sért.
A városi bíróság álláspontja az, hogy a jogszabályoknak megfelelő közigazgatási határozatot méltányosságból nem változtathatja meg, illetve nem helyezheti hatályon kívül.
A városi bíróság a fentiekre tekintettel megállapította, hogy az alperesek határozatai a felperes és az IX. GmbH. között fennálló jogviszony értékelése vonatkozásában jogszabálysértőek, egyebekben megfelelnek a jogszabályoknak.
Ennek megfelelően a határozatok jogszabálysértő részeit a hatályon kívül helyezte és ennek vonzataként 131 500 Ft adóbírságot törölt.
(Szombathelyi Városi Bíróság K. 10 165/1992. sz.)