adozona.hu
AVI 1994.1.14
AVI 1994.1.14
A cégbírósági eljárási illeték visszatérítésére csak a törvényben felsorolt esetekben van lehetőség [1990. évi XCIII. tv 80. § (1) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes kft. 1991. április 15-én kérelmet terjesztett elő a cégbíróság előtt, és kérte, hogy a bíróság a csatolt iratok alapján módosítsa a kft. cégbejegyzését a telephely, a törzstőke és tagnyilvántartás vonatkozásában.
A bíróság a kérelmet hiánypótlásra adta vissza. A felperes a hiánypótlásnak csak részben tett eleget, ezért a cégbíróság határozatával a kft. változás átvezetése iránti kérelmét elutasította. A felperes fellebbezése folytán eljárt Legfelsőbb Bíróság határozatával az elsőf...
AVI 1994.1.14 A cégbírósági eljárási illeték visszatérítésére csak a törvényben felsorolt esetekben van lehetőség [1990. évi XCIII. tv 80. § (1) bek.].
A felperes kft. 1991. április 15-én kérelmet terjesztett elő a cégbíróság előtt, és kérte, hogy a bíróság a csatolt iratok alapján módosítsa a kft. cégbejegyzését a telephely, a törzstőke és tagnyilvántartás vonatkozásában.A bíróság a kérelmet hiánypótlásra adta vissza. A felperes a hiánypótlásnak csak részben tett eleget, ezért a cégbíróság határozatával a kft. változás átvezetése iránti kérelmét elutasította. A felperes fellebbezése folytán eljárt Legfelsőbb Bíróság határozatával az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta.
A felperes 1992. október 5-én kérelmet terjesztett elő az elsőfokú illetékhivatalnál a cégbírósági eljárás során lerótt 90 000 Ft illeték visszatérítésére, előadva, hogy az illetékrendelet 80. §-a (1) bekezdésének b) pontja alapján kérik az illeték visszatérítését.
Az elsőfokú illetékhivatal a kft. kérelmét elutasította, majd a kft. fellebbezése folytán eljárt alperes határozatával a városi Polgármesteri Hivatal Megyei Illetékhivatala határozatát helybenhagyta és a fellebbezést elutasította. Az alperes a határozatában kifejtette, hogy az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 47. §-a határozza meg a cégbírósági eljárás illetékét, kimondva, hogy a cégbejegyzésre irányuló eljárás illetékét az eljárást kezdeményező félnek kell megfizetnie az eljárás megindításakor. Álláspontja szerint az eljárás megtörtént azzal, hogy a cégbíróság eljárt az ügyben, a változás átjegyzését elutasította, mert a felperes a hiánypótlásnak maradéktalanul nem tett eleget.
Hivatkozott továbbá arra, hogy az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 80. §-a tartalmazza az illeték törlése és visszafizetése lehetőségének taxatíve felsorolt eseteit, felsorolásában azonban nem szerepel a cégbírósági eljárás illetékének visszafizetése a bejegyzés elutasítása esetén, így a felperes fellebbezése alaptalan.
A felperes kereseti kérelme az alperes határozatának megváltoztatására irányult, előadva, hogy álláspontja szerint a 90 000 Ft-os illeték nem cégbírósági eljárással kapcsolatos, hanem a jogügylet - a törzstőke emelése - folytán előállt vagyoni előny után fizetendő illeték. A fentiekből következően alkalmazható az illetékekről szóló törvény 80. §-ának b) pontja, vagyis az illetéket nem kell megfizetni, hiszen a bíróság a jogügyletet nem módosította, az érvényesen nem jött létre, így illeték nem jár.
Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult a közigazgatási határozatban foglaltakkal egyező indokokból.
A bíróság a felperes keresetét elutasította.
Az indokolás szerint a felperes cégbejegyzés módosítása iránt terjesztett elő kérelmet a megyei bíróságnál, s e kérelem kapcsán a 1989. évi 23. tvr. 14. §-ának (2) bekezdése értelmében cégbejegyzési eljárás indult. Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény a cégbírósági eljárás illetékét külön cím alatt szabályozza, a cégbíróság határozata elleni fellebbezéssel kapcsolatban pedig további rendelkezést tartalmaz az Itv.
A cégbejegyzés módosítása iránti kérelmen felperesnek tehát a fenti jogszabályban meghatározott eljárási illetéket kellett lerónia. Nem helytálló a felperes álláspontja a lerótt illetékkel kapcsolatban, ugyanis itt nem vagyonszerzési illeték lerovásáról van szó, hanem a már előbb kifejtett indokokra tekintettel cégbírósági eljárási illetékekről, melyet minden esetben a kérelmezőnek az eljárás megindításakor le kell rónia.
A fentiekből következően a felperes által lerótt illeték visszatérítésének csak az Itv. 80. §-ának (1) bekezdése által tételesen felsorolt esetekben lett volna helye. A taxatív felsorolás körébe a perbeli eset azonban nem vonható, tévesen hivatkozik a felperes az Itv. 80. §-a (1) bekezdésének b) pontjára, az illeték visszatérítése ugyanis a jogszabály alapján vagyonszerzési illeték, nem pedig bírósági eljárási illeték visszatérítésének van helye. Alaptalan tehát az a felperesi állítás, mely szerint a cégbírósági eljárás során az illeték csak akkor jár, ha a cégeljárás során elérni kívánt gazdasági eredmény létrejöttét célzó szerződést a cégbíróság elfogadja, hiszen a fizetendő illeték a cégbíróság eljárási illetéke, márpedig a tényállás szerint a megyei bíróság az eljárást lefolytatta és a felperes által előterjesztett kérelem kapcsán indult ügyben végzésével döntést hozott.
Az ítélet ellen a felperes fellebbezett, azonban a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
(Baranya Megyei Bíróság 2. Pf. 770/1993. sz.)