adozona.hu
AVI 1994.1.13
AVI 1994.1.13
Az átalános forgalmi adó a vételár része és így az illeték alapjába be kell számítani [1990. évi XCIII. tv 102. § (1) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú bíróság - a felperes keresetének elutasítása mellett - a vagyonszerzési illeték összegét 9 696 300 Ft-ra csökkentette ítéletének indokolása szerint a perbeli irodaház-ingatlant a felperes 160 000 000 Ft + áfa vételárért vásárolta meg. Az elsőfokú illetékhatóság - 200 000 000 Ft illetékalap figyelembevételével -, a felperes terhére 10 000 000 Ft vagyonátruházási és 1000 Ft eljárási illetéket állapított meg.
A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes az 1992. május 29-én kelt h...
AVI 1994.1.13 Az átalános forgalmi adó a vételár része és így az illeték alapjába be kell számítani [1990. évi XCIII. tv 102. § (1) bek.].
Az elsőfokú bíróság - a felperes keresetének elutasítása mellett - a vagyonszerzési illeték összegét 9 696 300 Ft-ra csökkentette ítéletének indokolása szerint a perbeli irodaház-ingatlant a felperes 160 000 000 Ft + áfa vételárért vásárolta meg. Az elsőfokú illetékhatóság - 200 000 000 Ft illetékalap figyelembevételével -, a felperes terhére 10 000 000 Ft vagyonátruházási és 1000 Ft eljárási illetéket állapított meg.A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes az 1992. május 29-én kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes keresetében kérte az illeték összegének csökkentését egyrészt azért, mert álláspontja szerint az áfa nem része a vételárnak, másrészt arra hivatkozott, hogy az ingatlan egy részét a Fővárosi Elektromos Művek szolgalmi jog alapján használja, ami miatt 8 000 000 Ft-tal tartja indokoltnak az illeték csökkentését.
Az alperes a kereset elutasítását és a felperes perköltségben való marasztalását kérte.
Az elsőfokú bíróság hivatkozott az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 19. §-ának (1) bekezdésére, amely szerint a visszterhes vagyonátruházás esetén az illeték mértéke a megszerzett vagyon forgalmi értékének 5%-a, valamint az Itv. 102. §-a (1) bekezdésének e) pontjára, amely alapján a forgalmi érték az a pénzben kifejezett érték, amely a vagyontárgy eladása esetén - az illetékkötelezettség keletkezéskori állapotában vagyont terhelő adósságok figyelembevétele nélkül - árként általában elérhető. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint ma már az áfa minden eladott terméket terhel, az ár része. Hivatkozott a Legfelsőbb Bíróság iránymutatása alapján kialakult bírói gyakorlatra is. Mindezek alapján a közigazgatási hatóságok határozatait jogszerűnek találta. Tekintettel azonban arra, hogy a Legfelsőbb Bíróság az 1992. október 2-án kelt ítéletében megállapította, hogy az áfa összege az alperes által meghatározott 40 000 000 Ft-tal szemben 34 925 000 Ft, az elsőfokú bíróság ennek az összegnek a figyelembevételével állapította meg az illeték összegét.
A felperes fellebbezésében - a kereseti kérelmével egyezően - kérte az elsőfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását, vagy az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
A másodfokú bíróság osztva az alperes és az elsőfokú bíróság álláspontját, rámutatott arra, hogy az áfa a vételár része, s mint ilyen az illeték alapjába beszámítandó. Ezt támasztja alá a Legfelsőbb Bíróság Közigazgatási Kollégiumának (a BH 1993/5. számában a 328. számon közzétett) határozata is, amely szerint az áru értékének a forgalmi adó is része, azt az illetéktörvény alkalmazása során is figyelembe kell venni. A forgalmi adó a forgalmazás révén kapcsolódik a dologhoz, s mint ártényező befolyásolja annak ellenértékét.
(Fővárosi Bíróság 58. Kf. 33 267/1993. sz.)