AVI 1994.1.11

Méltányossági jogkörben hozott adóhatósági döntés esetén a bíróság azt vizsgálja hogy a hatóság a döntésre vonatkozó anyagi és eljárási rendelkezéseket megtartotta-e [1990. évi XCI. tv 73. § (1) bek.].

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Tipus:
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

A felperes 1991. október 16-án 1991. november 1-jei hatállyal az általános forgalmiadó-körbe bejelentkezett azzal, hogy textilruházati kereskedelmi tevékenységet kíván folytatni. A felperes munkanélküli-járadékban részesülő munkanélküli. A bejelentést követően tudomására jutott, hogy az egyéni vállalkozóként való működés miatt munkanélküli-járadéka megszüntethető, ezért 1991. december 5-én 1991. november 1-jei hatállyal tevékenységét megszüntette. Az 1991. októberétől decemberéig terjedő idős...

AVI 1994.1.11 Méltányossági jogkörben hozott adóhatósági döntés esetén a bíróság azt vizsgálja hogy a hatóság a döntésre vonatkozó anyagi és eljárási rendelkezéseket megtartotta-e [1990. évi XCI. tv 73. § (1) bek.].
A felperes 1991. október 16-án 1991. november 1-jei hatállyal az általános forgalmiadó-körbe bejelentkezett azzal, hogy textilruházati kereskedelmi tevékenységet kíván folytatni. A felperes munkanélküli-járadékban részesülő munkanélküli. A bejelentést követően tudomására jutott, hogy az egyéni vállalkozóként való működés miatt munkanélküli-járadéka megszüntethető, ezért 1991. december 5-én 1991. november 1-jei hatállyal tevékenységét megszüntette. Az 1991. októberétől decemberéig terjedő időszakban a felperes tényleges vállalkozói tevékenységet nem folytatott. Megrendelt viszont tervezett üzletébe 2 db pénztárgépet amelyről 1991. októberi szállítási határidővel kapott visszaigazolást a BKKSZ Kft.-től. A visszaigazolás alapján a felperes a pénztárgépek vételárát 1991. november 1-jén visszaigényelte. 1991. december 5-ét követően, mielőtt bankszámláját megszüntette, a visszaigényelt vételárat édesanyja számlájára utaltatta át. A vállalkozás megszűnésekor adóbevallást nem tett. Megszüntetett vállalkozását édesanyja idős Sz. Lászlóné változatlan tartalommal folytatta. Az adóhatóság 1992. márciusában a felperesnél adóellenőrzést végzett.
Az APEH Megyei Igazgatósága 1992. április 28-án kelt határozatában a felperes terhére 188 000 Ft adókülönbözetet. 94 000 Ft adóbírságot és 6168 Ft késedelmi pótlékot állapított meg. Döntését azzal indokolta, hogy az áfa-törvény az adóigazgatási azonosításra alkalmas nyugta adását biztosító pénztárgép beszerzése után a vételár visszaigénylését kizárólag saját vállalkozás esetén teszi lehetővé, így a felperesnek a visszaigényelt 188 000 Ft-ot a vállalkozás megszüntetésekor be kellett volna fizetnie, amit elmulasztott, így adókülönbözete keletkezett.
A felperes a határozat ellen fellebbezést nyújtott be.
Az APEH ellenőrzési és hatósági főosztály megyei hatósági osztálya 1992. július 20-én kelt határozatában az elsőfokú határozatot megváltoztatta és további 232 Ft késedelmi pótlékot írt elő, míg a fellebbezésben foglalt méltányossági kérelmet az annak elbírálására hivatott elsőfokú adóhatósághoz küldte meg. Az indokolás szerint a 188 000 Ft adóhiány megállapítása jogszerűen történt, ugyanakkor az adóbírság mérséklésére sincs lehetőség, mert a bírság mérséklését megalapozó kivételes méltánylást érdemlő körülmény nem áll fenn.
A határozat ellen a felperes keresetlevelet nyújtott be, amelyben a pénzbírság és a késedelmi pótlék törlését kérte.
Az alperes a kereset elutasítására tett indítványt.
A bíróság az alperes határozatát hatályon kívül helyezte és az alperest új eljárásra kötelezte. Az indokolás szerint az általános forgalmi adóról szóló módosított 1989. évi XLI. törvény 72. §-a lehetővé teszi, hogy a nyugtaadásra kötelezett adóalany az adóigazgatási azonosításra alkalmas nyugtaadását biztosító pénztárgép beszerzése után annak adót is tartalmazó vételárát előzetesen felszámított adóként vegye figyelembe. A (2) bekezdés olyan megszorítást tesz, hogy ez a jogosultság kizárólag a saját vállalkozás pénzátvételi helyén történő hasznosítás esetén áll fenn. Az adóalany az előzetesen felszámított adóként figyelembe vehető forint-összeget legkorábban a pénztárgép hivatalos megrendelése visszaigazolásának kézbesítési napjától kezdődően vonhatja le, igényelheti vissza. A 72. §-ának (7) bekezdése szerint az adóalanynak, amennyiben a pénztárgép árát előzetesen felszámított adóként már figyelembe vette, adófizetési kötelezettsége keletkezik, ha a pénztárgépet értékesíti. A fizetendő adó összegét a törvény általános szabályai szerint kell megállapítani, bevallani és elszámolni.
Az idézett rendelkezések értelmében a felperes azzal, hogy a visszaigényelt vételárat édesanyja számlájára utalta át, az áfa-törvény 8. §-a (2) bekezdésének c) pontjában meghatározott vállalkozáson kívüli célra történő felhasználást valósította meg, amelynek esetében a 72. §-ának (7) bekezdése előírása szerint adófizetési kötelezettsége keletkezett, így nem vitatottan az adózás rendjéről szóló 1990. évi XC1. törvény 97. §-ának h) pontjában meghatározott adókülönbözete és adóhiánya keletkezett. Az Art. 72. §-ának (2) bekezdése szerint adóhiány esetén adóbírságot kell fizetni. Az adóbírság mértéke, ha e törvény másként nem rendelkezik, az adóhiány 50%-a. A 73. § az adóbírság mérséklésének lehetőségeit taglalja. Eszerint az adóbírság mértéke kivételes méltánylást érdemlő körülmény esetén hivatalból vagy kérelemre mérsékelhető, ha a körülményekből megállapítható, hogy az adózó, illetve intézkedő képviselője, alkalmazottja, tanúja vagy megbízottja az adott helyzetben a tőle elvárható körültekintéssel járt el. Az adóbírság mérséklésénél az eset összes körülményeit mérlegelni kell, különösen az adóhiány nagyságát, keletkezésének körülményeit az adózó jogellenes magatartásának súlyát, gyakoriságát. Az Árt. 67. §-ának (3) bekezdése a késedelmi pótlék tekintetében lehetővé teszi, hogy kivételes méltánylást érdemlő körülmény esetén az adóhiányt megállapító határozatban az adó esedékességének napjánál az adóhatóság vezetője későbbi időpontot is megállapíthat a pótlékfizetés kezdő napjaként.
A Polgári Perrendtartás 339. §-ának (2) bekezdése értelmében a bíróságnak a jogszabálysértő adóhatósági határozatok hatályon kívül helyezésére van módja. Az Art. 1. §-ának (6) bekezdése szerint az adóhatóság köteles méltányosan eljárni, ha e törvényben meghatározott feltételek fennállnak, az adótartozást mérsékelni, illetve fizetési könnyítést engedélyezni.
A közigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1981. évi I. törvény 43. §-a (1) bekezdésének c) pontja előírja, hogy a közigazgatási határozat indokolásának tartalmaznia kell a megállapított tényállást és az annak alapjául elfogadott bizonyítékokat.
Az Art. 73. §-ának (2) bekezdése az adóhiányt megállapító és adóbírság megfizetésére kötelező határozat elengedhetetlen formai kellékévé teszi a tényállás megállapítását annak érdekében, hogy az adóbírság mérséklésének lehetősége megalapozott mérlegelésre kerülhessen. Ebben a körben ugyanis az eset összes körülményét figyelembe kell venni. Ugyanez vonatkozik analógiaként az Art. 7. §-ának (3) bekezdésében szabályozott pótlékfizetés kezdő napjának meghatározására.
A bíróság a fentiek értelmében megállapította, hogy az elsőfokú adóhatóság határozatának indokolásában részletes tényállást állapított meg. A tényállásban foglalt körülményeket azonban a bírság mértékének megállapításakor a határozatból kitűnően nem vette figyelembe. A késedelmi pótlékfizetés kezdő időpontját ugyan a felperesre kedvező módon határozta meg, határozata azonban ennek indokairól sem tanúskodik.
A másodfokú határozat egyetlen mondata erejéig érinti az adóbírság lehetséges mérséklését, megállapítja ugyanis, hogy nem talált olyan körülményt, amely megalapozná az adóbírság mérséklését. Ezen indokolás azonban nem tanúskodik az eset összes körülményeinek együttes mérlegeléséről, s figyelemmel arra, hogy a másodfokú határozatban részletes tényállás nem került megállapításra, ezen indokolás önmagában nem tekinthető megalapozottnak.
A leírtak miatt az adóbírság mértéke és a késedelmipótlék-fizetés kezdő időpontjának meghatározása nincs megfelelő határozati indokolással alátámasztva, így ezen rendelkezések megalapozatlanok.
Ugyanakkor a bíróság álláspontja szerint az a körülmény, hogy a felperes vállalkozását édesanyja változatlan formában folytatta, valamint hogy a felperes vállalkozásának kezdő és befejező időpontját is megfelelően dokumentálta, s az adóhatóság felé bejelentette, arra utal, hogy bár a felperes tévesen, de a tőle elvárható körültekintéssel járt el, tényleges adóbevételi kiesést nem okozott.
Természetesen annak megítélése, hogy ezen körülmények kivételes méltánylást érdemlő körülménynek minősülnek-e, az adóhatóság mérlegelési jogkörébe tartozik.
A leírtak miatt a bíróság a jogszabálysértő másodfokú határozatot hatályon kívül helyezte és a másodfokú adóhatóságot új eljárásra kötelezte azzal, hogy új határozatában megfelelően adjon számot az adóbírság mértéke és a késedelmipótlék-fizetés kezdő időpontja meghatározásánál figyelembe vett körülményekről és mérlegelési szempontokról.
Az elsőfokú ítélet ellen az alperes fellebbezett, kérve az ítélet megváltoztatását és a kereset elutasítását. Álláspontja szerint az Art. 73. §-ának (1) bekezdése kivételes méltányosság gyakorlására jogosítja fel az adóhatóságot, amikor az adóbírság mérséklését lehetővé teszi, a kivételes méltányosság gyakorlása pedig az adóhatóságnak nem kötelezettsége: ha e jogával nem él, nem követ el jogszabálysértést. A késedelmipótlék-fizetés kezdő időpontját pedig az adóhatóság a felperes számára kedvező módon határozta meg. Az alperes ugyanakkor nem hagyta figyelmen kívül az Art. 1. §-ának (6) bekezdését, amikor a felperes fellebbezésének a méltányossági kérelmet tartalmazó részét a hatáskörrel rendelkező elsőfokú adóhatósághoz tette át érdemi elbírálás végett.
A felperes az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
A másodfokú bíróság az alperes fellebbezése folytán leszögezte, hogy az Art. 73. §-ának (1) bekezdése valóban úgy rendelkezik, hogy az adóbírság mértéke kivételes méltánylást érdemlő körülmény esetén mérsékelhető hivatalból vagy kérelemre, ha a körülményekből megállapítható, hogy az adózó, illetve intézkedő képviselője, alkalmazottja, tagja vagy megbízottja az adott helyzetben a tőle elvárható körültekintéssel járt el.
A döntés érdeme tehát valóban nem tehető bírósági felülbírálat tárgyává, lévén, hogy az Art. 86. §-ának (1) bekezdése és az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1981. évi I. törvény (Áe.) - amely jogszabály eltérő rendelkezése hiányában az adóügyekben is alkalmazandó [Áe. 3. §-ának (6) bekezdése] - 72. §-ának (2) bekezdése értelmében a közigazgatási határozatot a bíróság jogszabálysértés esetén vizsgálhatja felül, helyezheti hatályon kívül, változtathatja meg.
Méltányossági jogkörben hozott közigazgatási határozat esetén a bírósági felülvizsgálat arra szorítkozhat -, illetve más oldalról arra ki kell terjednie -, hogy a közigazgatási szerv a méltányossági jogkörben hozott döntésre vonatkozó, a jogszabályban foglalt anyagi és eljárási rendelkezéseket megtartotta-e.
Helytállóan fejtette ki az elsőfokú bíróság, hogy az Art. 73. §-a (1) bekezdésének második fordulatában foglaltaknak az alperes nem tett eleget. Az említett jogszabály szerint ugyanis az adóbírság mérséklésénél az eset összes körülményét mérlegelni kell, különösen az adóhiány nagyságát, keletkezésének körülményeit, az adózó jogellenes magatartásának (tevékenységének vagy mulasztásának) súlyát, gyakoriságát.
Az Áe. 43. §-a (2) bekezdésének c) pontja szerint a közigazgatási szerv határozatának tartalmaznia kell az indokolásban megállapított tényállást és az ennek alapjául elfogadott bizonyítékokat stb.
A felperes a közigazgatási eljárásban benyújtott fellebbezésében már kérte az adóbírság mérséklését, az ezt a kérelmét elutasító határozatot az alperes nem indokolta meg, nem tűnik ki a határozatból, hogy az Art. 73. §-ának (1) bekezdésében foglalt körülményeket feltárta és értékelte volna. Emiatt határozata megalapozatlan.
Nem helytálló az az eljárás, amelynek során az alperes a fellebbezésében foglalt adóbírság-mérséklési kérelmet az elsőfokú hatósághoz tette át az Art. 82. §-ában foglalt eljárás lefolytatása végett. A fellebbezésben foglalt adóbírság-mérséklési kérelem ugyanis az Art. 73. §-ának (1) bekezdése szerinti eljárásként az érdemi, ügydöntő határozatra tartozik, míg a 82. § szerinti eljárás lefolytatására az érdemi határozat meghozatalát követően, az adóhiány (bírság stb.) megállapítását követően kerülhet sor. A felperes az adóbírság mérséklését a fellebbezésében már kérte, ezt a kérelmet teljes egészében a másodfokú határozatban kell elbírálni.
(Zala Megyei Bíróság 3. Kpf. 20 026/1993. sz.)
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!
{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.