adozona.hu
AVI 1994.1.9
AVI 1994.1.9
Az árkalkuláció alapján kimutatható haszonkulcsok alkalmazása nem minősül becslésnek [1990. évi XCI. tv 58. § (1) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A rendelkezésre álló adatok szerint P. Róbert vendéglátó magánkereskedőnél az elsőfokú adóhatóság az 1988., 1989. és 1990-es évekre vonatkozóan adóvizsgálatot végzett. E vizsgálat eredményeként a megyei adófelügyelőség 1991. október 11-én kelt határozatával adóhiányt és adóbírságot állapított meg.
Fellebbezés folytán a másodfokú adóhatóság az 1991. december 20-án kelt határozatával az elsőfokú határozatot megváltoztatta és felperest összesen 1 142 134 Ft megfizetésére kötelezte. Az adóhatósá...
AVI 1994.1.9 Az árkalkuláció alapján kimutatható haszonkulcsok alkalmazása nem minősül becslésnek [1990. évi XCI. tv 58. § (1) bek.].
A rendelkezésre álló adatok szerint P. Róbert vendéglátó magánkereskedőnél az elsőfokú adóhatóság az 1988., 1989. és 1990-es évekre vonatkozóan adóvizsgálatot végzett. E vizsgálat eredményeként a megyei adófelügyelőség 1991. október 11-én kelt határozatával adóhiányt és adóbírságot állapított meg.Fellebbezés folytán a másodfokú adóhatóság az 1991. december 20-án kelt határozatával az elsőfokú határozatot megváltoztatta és felperest összesen 1 142 134 Ft megfizetésére kötelezte. Az adóhatóság az indokolásban rámutatott, hogy az adóhiányt nem becsléssel állapította meg, figyelemmel arra, hogy az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény 59. §-ában megfogalmazott becslési feltételek nem álltak fenn. Ugyanakkor a vizsgálathoz szükséges bizonylatok, nyilvántartások rendelkezésre álltak és az adóalap megállapítására alkalmasak voltak. Ezért a számított adóköteles árbevétel ezen bizonylati anyagra támaszkodik. Az alperes határozatában kifejtettek szerint az adóhiány alapjául szolgáló árbevétel kimutatásához jogszerűen vette figyelembe a felperes által vezetett árkalkulációk alapján kimutatható haszonkulcsokat.
Ezt követően a felperes keresetében jogszabálysértésre hivatkozással kérte az adóhatóság határozatának a felülvizsgálatát.
A városi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította, mert megállapította, hogy a felperes árbevételének illetve az adó megállapításához az adóhatóság által felhasznált árkalkulációs módszer nem minősül becslésnek, így az adóhatóság a hatályos jogszabályok szerint járt el.
A megyei bíróság ítéletével helybenhagyta az elsőfokú bíróság ítéletét, miután ugyancsak megállapította, hogy nem volt jogszabálysértő az adóhatóságnak az az eljárása, hogy a felperes adatait figyelembe véve, az általa kalkulált haszonkulcsok alapján számította ki az árbevételt, illetve az ennek alapján fizetendő adó összegét.
A felperes a módosított Pp. 270. §-ának (1) bekezdése alapján 1993. február 5-én felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő a megyei bíróság jogerős ítélete ellen. Ebben a Pp. 272. §-ának (2) bekezdése alapján kérte az ítélet megváltoztatását, mert az véleménye szerint jogszabálysértő. Álláspontja szerint tévedett az eljáró első- és másodfokú bíróság, amikor az adóhatóság által felhasznált árkalkulációs módszert nem minősítette becslésnek. Nézete szerint ugyanis az árkalkulációval számított árbevétel megállapítása becslésnek minősül. Az adóhatóság vizsgálata könyvelési hiányosságot nem tárt fel.
Ezért ilyen esetben az árbevétel, illetve az adóalap becslési módszerrel történő megállapítása az 1990. évi XCI. törvény 58. §-ának (1) bekezdése és a 60. §-a alapján jogszabálysértő.
Alperes ellenkérelme a felülvizsgálati kérelem elutasítására irányult.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
A Legfelsőbb Bíróság nem találta helytállónak a felülvizsgálati kérelem érvelésében foglaltakat. Rámutat arra, hogy a Polgári Perrendtartásról szóló - az 1992. évi LXVIII. törvénnyel módosított - 1952. évi III. törvény 275/A. §-a alapján a felülvizsgálati eljárás során eljáró bíróságnak az a feladata, hogy megvizsgálja, miszerint a jogerős ítélet a felperes által hivatkozott [Pp. 270. § (1) bekezdés] jogszabálysértést tartalmazza-e, vagy sem. Ennek alapján a jelen felülvizsgálati kérelem elbírálásakor végső soron azt kellett eldönteni, hogy az alperes az adóhiányt becslési eljárással állapította-e meg, vagy sem.
A felperes alaptalanul hivatkozott arra, hogy az alperes becsléssel állapította meg az adóalapot. Ezzel kapcsolatban a Legfelsőbb Bíróság utal az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény (Art.) 58. §-ának (1) bekezdésére, amely kimondja, hogy az adóhatóság az adó alapjának, összegének megállapításához szükséges vizsgálatot a rendelkezésre álló iratok, bizonylatok, könyvek, nyilvántartások, számítások és egyéb tények, adatok, körülmények áttekintésével folytatja le. A hivatkozott törvény 60. §-a pedig kimondja, hogy becslésre akkor kerülhet sor, ha a rendelkezésre álló adatok nem alkalmasak adóalap megállapításához, illetve a kívánt adatok nem állnak rendelkezésre.
Az Art. 58. §-ának (1) bekezdésében hivatkozott egyéb tények, adatok, körülmények vizsgálata a több évre is kiterjedő utólagos adóellenőrzés során kiterjedhet az egyes vizsgált adónemekre vonatkozó jogszabályokban előírt számlákon, bizonylatokon és adóbevallásokon kívül az adózó által az üzleti tevékenységgel összefüggésben vezetett egyéb kimutatásokra is. Ekként az árellenőrzéshez szükséges, ugyancsak jogszabály által elrendelt árvetések, árkalkulációk, haszonkulcs-kimutatások is figyelembe vehetők a valós árbevétel számításához.
A fentiek alapján a Legfelsőbb Bíróság elfogadta az alperes azon érvelését, hogy az adóhatóság számára az Art. 58. § (1) bekezdése lehetővé teszi az üzleti kalkuláció ellenőrzését is. Jelen ügyben is ez történt, hogy a rendelkezésre álló vizsgálati adatok alapján állapította meg az adó alapját, illetve összegét. Ezért a Legfelsőbb Bíróság egyetértett az első- és másodfokú bíróság azon jogértelmezésével, hogy az alperes nem becsléssel állapította meg az adó összegét. Az ügyben kirendelt igazságügyi szakértő is ezt az álláspontot képviselte. Erre figyelemmel nem volt törvénysértő a megyei bíróság ítélete. A felperes írásbeli felülvizsgálati kérelmében az adó összegének vizsgálatát nem kérte, és e vonatkozásban jogszabálysértésre sem hivatkozott, így ezzel a Legfelsőbb Bíróság nem foglalkozhatott a Pp. 272. §-ának (2) bekezdésére figyelemmel.
(Legfelsőbb Bíróság Kfv. 25 174/1993. sz.)