adozona.hu
BH 2003.11.474
BH 2003.11.474
A váltókifogás megalapozottságát ténybe-lileg és jogilag a váltókötelezett köteles bizonyítani [1/1965. (I. 24.) IM r. (Vár.) 17. §, 48. § (1) bek., 75. §, 1997. évi CXLIV. tv. (Gt.) 39. § (3) bek., 155. §, Pp. 75., 78. § (1) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú bíróság kötelezte az alperest, hogy 3 napon belül fizessen meg az I. r. felperesnek 102 328 871 Ft-ot és ennek 2002. november 4-től a kifizetésig járó évi 6%-os kamatát és 3 ezrelék váltódíjat, továbbá kötelezte, hogy 3 napon belül a II. r. felperesnek fizessen meg 45 393 765 Ft-ot és ennek 2002. november 4-től a kifizetésig járó évi 6%-os kamatát és 3 ezrelék váltódíjat. Tényként állapította meg, hogy az alperes 2002. augusztus 6-án az I. r. felperes rendelvényes javára 102 328 8...
BH 2003.11.474 A váltókifogás megalapozottságát ténybelileg és jogilag a váltókötelezett köteles bizonyítani [1/1965. (I. 24.) IM rendelet (Vár.) 17. §, 48. § (1) bek., 75. §, 1997. évi CXLIV. tv. (Gt.) 39. § (3) bek., 155. §, Pp. 75., 78. § (1) bek.].
Az elsőfokú bíróság kötelezte az alperest, hogy 3 napon belül fizessen meg az I. r. felperesnek 102 328 871 Ft-ot és ennek 2002. november 4-től a kifizetésig járó évi 6%-os kamatát és 3 ezrelék váltódíjat, továbbá kötelezte, hogy 3 napon belül a II. r. felperesnek fizessen meg 45 393 765 Ft-ot és ennek 2002. november 4-től a kifizetésig járó évi 6%-os kamatát és 3 ezrelék váltódíjat. Tényként állapította meg, hogy az alperes 2002. augusztus 6-án az I. r. felperes rendelvényes javára 102 328 871 Ft összegben, a II. r. felperes javára pedig 45 393 765 Ft összegben saját váltókat állított ki, a váltók esedékességét egyik váltón sem tüntették fel, a kifizetés helyeként mind a két váltón Budapestet jelölték meg.A felperesek keresete e váltók alapján az alperes marasztalására irányult. Előadták, hogy a váltók bianco váltóként kerültek kiállításra.
Az alperes a kereset elutasítását kérte, arra hivatkozott, hogy a váltókat nem a saját nevében, hanem az általa képviselt E. T. Kft. nevében írta alá a banknál bejelentett módon, ezért nem használta a cég bélyegzőjét. Így a váltók kötelezettje a felperesekkel szerződéses kapcsolatban álló Kft.
Az elsőfokú bíróság az alperes érvelését nem fogadta el. Megállapította, hogy a váltók érvényesek, tartalmazzák az 1/1965. (I. 24.) IM rendelet (továbbiakban: Vár.) 75. §-ában felsorolt tartalmi elemeket. Az esedékesség hiánya csak azt jelenti, hogy a váltókat megtekintésre szóló váltóknak kell tekinteni. Az aláírás tekintetében az volt az elsőfokú bíróság álláspontja, hogy az aláírásra nem a banki viszonyoknak megfelelő aláírási követelmények az irányadóak. A felperes által felmutatott, az alperes által a cég nevében kiállított a perben nem szereplő váltón az alperes aláírása a cég bélyegzőlenyomatával együtt szerepel. Miután a perbeli váltót az alperes a saját nevében állította ki és vállalta az abban foglalt kötelezettséget, ezért szükségtelennek tartotta a felperes és az E. T. Kft. közötti szerződéses kapcsolatra a bizonyítás kiterjesztését. Az alperest az elsőfokú bíróság a Vár. 48. § (1) bekezdése alapján kötelezte a váltókban jelölt összegek és azok kamatai megfizetésére.
Az ítélet ellen az alperes fellebbezett, annak megváltoztatását és a felperesek keresetének elutasítását kérte. Másodlagosan kérte az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság utasítását a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára, a tényállás felderítetlensége okából. Az alperes nem vitatta, hogy a per alapjául szolgáló váltót ő írta alá, ezek üres váltók voltak, de továbbra is állította, hogy azt nem a saját nevében, hanem az E. T. Kft. ügyvezetőjeként. Közte és a felperes között a váltó kiállításának alapjául szolgáló jogviszony nem volt. Sérelmezte, hogy a kifogása alapján az elsőfokú bíróság nem kötelezte a felperest, hogy igazolja a közte és az E. T. Kft. közötti alapügyletet. A megállapodások a váltók mellékletét képezték. A váltók kötelezettje a kft., de a kft. sem tartozik a felpereseknek. A felperessel szemben készfizető kezességet vállalt, de más összegekre. Erre vonatkozóan az elsőfokú eljárásban már okirati bizonyítékot csatolt. A Vár. 10. §-a alapján arra hivatkozott, hogy a felperesek mint váltóbirtokosok a váltót rosszhiszeműen szerezték meg, ezt az elsőfokú eljárásban már valószínűsítette. Hivatkozott a Vár. 17. §-ában foglaltakra is, mert a váltóbirtokos felperesek a váltó megszerzésével tudatosan az adós hátrányára cselekedtek. A felpereseknek nem tartozik, ezért az alapügylet vizsgálata nem mellőzhető. A perbeli váltó hamis voltára utal az is, hogy a váltó ki-állításának a napján nem is tartózkodott Magyarorszá-
gon. Sérelmezte az elsőfokú bíróság által megállapított
1 750 000 Ft perköltséget, mert a felperesek a költségeiket 750 000 Ft lerótt illetékköltségben és 500 000 Ft ügyvédi munkadíjban jelölték meg.
A fellebbezés nem alapos.
Az alperes fellebbezése alapján egyrészt azt kellett vizsgálni, hogy a perbeli váltókat ki állította ki, másrészt az alperes az alapjogviszonyra hivatkozva terjeszthet-e elő váltókifogást.
Az első kérdést vizsgálva a másodfokú bíróság az alperes érvelését nem fogadta. el.
Az alperes alaptalanul állította, hogy a perbeli váltókat nem a saját nevében, hanem az általa képviselt cég nevében írta alá. Az 1997. évi CXLIV. törvény (a továbbiakban: Gt.) 155. §-a szerint az ügyvezető képviseli a korlátolt felelősségű társaságot harmadik személyekkel szemben. A Gt. 39. §-ának (3) bekezdése értelmében a cégjegyzés úgy történik, hogy a gazdasági társaság képviseletére jogosultak az iratokat a társaság cégneve alatt - hiteles cégaláírási nyilatkozatuknak megfelelően - saját névaláírásukkal látják el. A perbeli váltók aláírásakor az alperes semmilyen utalást nem tett arra, hogy ügyvezetőként, képviselőként a kft. nevében vállal váltókötelezettséget; a társaság cégneve a váltón nem került feltüntetésre. Az alperes - a felperes által a fellebbezési tárgyaláson felmutatott más váltókból megállapíthatóan - a cég nevében is írt alá váltókat. Ezeken a váltókon az alperes aláírásán kívül a cég neve - cégbélyegző használattal - is feltüntetésre került. Tehát az alperes pontosan tudta, hogy a cég nevében kiállított váltókon a cég nevét fel kell tüntetnie.
A váltó kiállítása egyoldalú, absztrakt - jogcím nélküli - kötelezettségvállalást jelent. A váltó rendelvényesének jogai érvényesítéséhez elegendő a váltó felmutatása, nem kell bizonyítania, hogy az milyen jogviszonyon, milyen jogcímen alapul. A jogcím hiányát vagy annak megszűntét az adósnak, a váltó kiállítójának kell bizonyítania. Az alperes arra hivatkozott, hogy közte és a felperes között nem volt semmilyen jogviszony, arra azonban nem adott magyarázatot, hogy akkor miért vállalt fizetési kötelezettséget.
A felperes elismerte, hogy a váltók kiállításának az alapja az E. T. Kft. és a felperes között létrejött szerződéses kapcsolat volt. Nincs jogi akadálya annak, hogy e gazdasági kapcsolatban érdekelt személy a kft. fizetési kötelezettségéért vállalt garanciát, illetve kezességet valamely váltónyilatkozat (váltó kiállítása vagy forgatmány) alakjába burkolja.
A Vár. 17. §-a negatív irányban határozza meg azt, hogy a váltón alapuló keresettel megtámadott személy a váltóbirtokossal szemben milyen jellegű kifogásokra hivatkozhat. A váltókötelezett a Vár. 17. §-a alapján egyrészt hivatkozhat a mindenkivel szemben felhozható kifogásokra (pl. kellékhiányos, stb.), de hivatkozhat a váltó kiállításának alapjául szolgáló jogügyletből (alapügyletből) eredő kifogásokra is. Az alapügyletből eredő kifogásokat az alapügyletben szereplő felek érvényesíthetik egymással szemben. Az alperes a perbeli váltókövetelés alapjául szolgáló alapügyletnek nem alanya, de mint váltóadós annak részese. Ezért az alperes jogosult felhozni azokat a kifogásokat, amelyek az alapügyletből erednek. Így az alperes az alapügyletből merítetten kifogásként felhozhatta, hogy az alapügylet alapján, amelynek fedezetéül a váltó szolgált, a kft. nem tartozik, az a kötelezettség, amelynek fedezetéül a váltót adták, megszűnt, vagy a biankó váltó kitöltése megállapodás-ellenesen történt. Az általánosságban felhozott kifogás azonban a bizonyítási terhet nem fordítja meg, nem a felperesnek kell bizonyítania az alapügyletből eredő követelésének meglétét, neki csak a fizetési kötelezettségvállalást bizonyító váltót kell bemutatnia. Így alaptalanul sérelmezte az alperes, hogy az elsőfokú bíróság nem kötelezte a felperest arra, hogy követelésének jogcímét és összegszerűségét bizonyítsa. Kifogásai megalapozottságát az alperesnek kellett volna bizonyítania. Az alperes azon kívül, hogy a fentiekre általánosságban hivatkozott, nem csatolta be a váltó kiállításának alapjául szolgáló szerződést, nem vezette le, hogy abból kinek, milyen tartozása keletkezett, a tartós jogviszony alapján a felek elszámolása miként alakult, és ehhez képest a kft.-nek van-e, s ha igen, milyen összegű tartozása. Nem jelölte meg annak bizonyítékait, hogy a kft. tartozása megszűnt vagy nem a követelt összegben áll fenn. Ilyen körülmények között abban a kérdésben, hogy az alperes kifogása megalapozott-e nem lehetett érdemben állást foglalni. A bizonyítatlanság jogkövetkezményét a Pp. 164. §-ának (1) bekezdése alapján az alperesnek kell viselnie.
Alaptalanul sérelmezte az alperes az elsőfokú perköltség összegét is. A Pp. 78. § (1) bekezdése alapján a pernyertes fél költségeinek a megfizetésére a pervesztes felet kell kötelezni. Az alperes pervesztes. A perköltség összegét a bíróság a Pp. 75. §-a alapján a pertárgy értéke, az ügy bonyolultsága és az ügyben kifejtett indokolt jogi tevékenységet figyelembe véve határozza meg. Az I. r. felperessel szemben az alperes 102 328 871 Ft összegben, a II. r. felperessel szemben 45 393 765 Ft összegben pervesztes. A fenti szempontok együttes mérlegelése alapján a másodfokú bíróság arra a következtetésre jutott, hogy a felperes képviselője által megjelölt, és a két felperessel szemben megítélt 1 millió forint ügyvédi munkadíj nem túlzott. Az alperes tévesen értelmezte a felperes által megjelölt ügyvédi munkadíj összegét, amelyet - tekintettel arra, hogy két felperest képviselt - felperesenként jelölt meg.
A fentiek alapján a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. § (2) bekezdése alapján helybenhagyta. (Legf. Bír. Gf. I. 30.153/2003. sz.)