adozona.hu
BH 2003.11.468
BH 2003.11.468
A tag esedékes vagyoni hozzájárulásának befizetésére vonatkozó ügyvezetői felhívás érvényességét vagy hatályosságát nem érinti az a körülmény, ha a teljesítésre megszabott 30 napos határidőn belül az ügyvezető személyében változás áll be [1988. évi VI. tv. (régi Gt.) 171. § (1) bek., 1997. évi CXLIV. tv. (Gt.) 13. § (1) és (2) bek., 150. § (2) bek., 171. § (1) bek., 172. § (1) bek., 1997. évi CXLV. tv. (Ctv.) 30. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az 1996. november 20-án kelt társasági szerződés alapján létrejött G. Korlátolt Felelősségű Társaságot a cégbíróság 1997. július 7-én jegyezte be a cégjegyzékbe. Alapító tagjai K. G. és U. L. voltak 500 000-500 000 Ft törzsbetéttel. A társasági szerződés mindkét alapítót együttes képviseletre és cégjegyzésre jogosította fel 5 évi időtartamra. A társasági szerződés 6. pontja szerint a pénzbetétek első része a társasági szerződés keltétől számított 8 napon belül, második része 1 évben belül vol...
BH 2003.11.468 A tag esedékes vagyoni hozzájárulásának befizetésére vonatkozó ügyvezetői felhívás érvényességét vagy hatályosságát nem érinti az a körülmény, ha a teljesítésre megszabott 30 napos határidőn belül az ügyvezető személyében változás áll be [1988. évi VI. tv. (régi Gt.) 171. § (1) bek., 1997. évi CXLIV. tv. (Gt.) 13. § (1) és (2) bek., 150. § (2) bek., 171. § (1) bek., 172. § (1) bek., 1997. évi CXLV. tv. (Ctv.) 30. §].
Az 1996. november 20-án kelt társasági szerződés alapján létrejött G. Korlátolt Felelősségű Társaságot a cégbíróság 1997. július 7-én jegyezte be a cégjegyzékbe. Alapító tagjai K. G. és U. L. voltak 500 000-500 000 Ft törzsbetéttel. A társasági szerződés mindkét alapítót együttes képviseletre és cégjegyzésre jogosította fel 5 évi időtartamra. A társasági szerződés 6. pontja szerint a pénzbetétek első része a társasági szerződés keltétől számított 8 napon belül, második része 1 évben belül volt esedékes. A fizetéseknek a társaság számláját vezető pénzintézetnél kellett megtörténni. A társaság az első részlet befizetését az M. Rt. által kiadott okirattal igazolta.Az ügyvezetők 1997. április 2-án becsatolták azokat az 1997. március 26-án kelt üzletrész-átruházási szerződéseket, amelyeket a tagok kötöttek az Y. Kft.-vel és amelynek eredményeként a vevő U. L. üzletrészét teljes egészében, K. G. üzletrészének pedig az 50%-át vásárolta meg. A becsatolt nyilatkozatok szerint sem a tagok, sem a társaság elővásárlási jogával nem kívánt élni. Az eladó tagok a bejegyzési kérelemhez bevételi pénztárbizonylatot is csatoltak annak igazolására, hogy pénzbetéteik hátralékos részét 1997. március 25-én a társaság házi pénztárába befizették. A változást a cégbíróság 1997. augusztus 15-én a nyilvántartásban rögzítette.
A társaság 1997. május 28-án, és december 1-jén székhelyet változatott (a cég székhelye ekkor B.-re került) 1998. június 10-én U. L. ügyvezetőt visszahívta, helyette ügyvezetőként T. A.-t megválasztotta, szeptember 16-án pedig társasági szerződését az 1997. évi CXLIV. törvény rendelkezéseinek megfelelően módosította. E változások mellett a társaság tagjává vált H. J., akit egyben 1999. szeptember 16-áig ügyvezetővé is megválasztottak. A társaság ügyvezetője maradt K. G. 2001. november 20-áig, illetve T. A. 1999. június 10. napjáig. Az ügyvezetők cégjegyzési joga változatlanul együttes maradt. A változások cégbejegyzése megtörtént, ez utóbbi változás 1998. december 11-én került bejegyzésre.
A társaság 1999. március 16-án taggyűlést tartott, ahol egyebek mellett K. G.-t ügyvezetői tisztségéből visszahívták és felvetették ellene kizárási és kártérítési per kezdeményezését is. Erre utóbb határozat nem született. K. G. ezen a taggyűlésen vetette fel az üzletrész-átruházási szerződések érvénytelenségének kérdését a hátralékos pénzbefizetések megtörténtének vitatásával összefüggésben. A cégbíróság 1999. június 16-án kelt 19. számú végzésével K. G. ügyvezetői tisztségét 1999. március 16-i hatállyal a cégjegyzékből törölte. Ugyanezen a napon hozott 21. számú végzésével a cégiratokat a megyei bírósághoz mint cégbírósághoz áttette.
Az előbb részletezett eseményeket megelőzően 1999. február 15-én K. G. mint ügyvezető az 1997. évi CXLIV. törvény (Gt.) 13. §-a alapján felszólította az Y. Kft.-t és H. J.-t arra, hogy hátralékos törzsbetéteiket jogkövetkezmények terhe mellett fizessék be. Utóbb, 1999. március 25-én az 5/1999. számú határozattal megállapította, hogy a felhívás eredménytelen volt, ezért nevezettek tagsági viszonya 1999. március 25-én megszűnt, az így tulajdonos nélkül maradt üzletrészeket pedig magához vonta. Megállapította, hogy a társaság egyedüli tagjává vált, a társasági szerződést módosította, T. A. és H. J. ügyvezetőket visszahívta, magát ügyvezetőnek kijelölte, végül a március 16-i taggyűlési határozatokat hatálytalanította.
Az 1999. március 25-i változások bejegyzésére vonatkozó eljárást lefolytató megyei bíróság, mint cégbíróság a hiánypótlás után a bejegyzési kérelmet 2000. március 14-én 20. sorszámú végzésével elutasította. A végzés - utalva a hiánypótlásra felhívó 15. számú végzésre - kifejtette, hogy a hátralékos pénzbefizetések esetleges jogszabálysértő volta a törvényességi felügyeleti eljárás lefolytatására rendelkezésre álló 1 éves objektív határidő eltelte miatt már nem vizsgálható. A társaságban azóta üzletrész átruházások történtek, új tagok kerültek a társaságba, velük szemben a Gt. 13. §-a szerinti jogkövetkezmények nem vonhatók le. A társaságnak változatlanul három tagja van, akik közül két tag a szerződésmódosítást nem írta alá, így változás bejegyzésnek nem lehet helye. A végzés indokolásában arra is utalt, hogy 1999. december 2-án a társaság nevében eljáró másik ügyvezető is jelentett be változást, valamint K. G. részéről törvényességi felügyeleti eljárás lefolytatására irányuló el nem bírált kérelem is szerepel a cégiratok között. Ezek vizsgálatára csak e végzés jogerőre emelkedése után kerülhet sor. (Az 1999. december 2-i kérelem az 1999. november 26-án megtartott taggyűlésen elhatározott T. A. és H. J. ügyvezetők tisztségének 2000. december 31-éig terjedő meghosszabbításának bejegyzésére irányult. A törvényességi felügyeleti eljárás lefolytatására irányuló kérelmet K. G. 1999. november 30-án nyújtotta be a cégbírósághoz azzal, hogy T. A. és H. J. megbízatása 1999. június 10-én illetve 1998. szeptember 16-án lejárt, ezért a cég törvénysértően működik. Kérelmét utóbb kiterjesztette az 1999. november 26-i taggyűlés tisztség meghosszabbítását kimondó határozatára is azzal, hogy a taggyűlés szabálytalanul lett összehívva és megtartva).
A 20. számú végzéssel szemben K. G. jelentett be fellebbezést. A fellebbezés alapján eljárt Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta. A jogerős végzés indokai szerint a Gt. 13. § (1) bekezdés szerint a cég ügyvezetése hívja fel teljesítésre azt a tagot, aki vagyoni hozzájárulását a társasági szerződésben vállalt időpontig nem teljesítette és a (2) bekezdés szerint az ügyvezetés értesíti írásban a tagot a tagsági viszony megszűnéséről. A taggyűlés 1999. március 16-án K. G. ügyvezetőt visszahívta, és a cégjegyzék szerint ez időponttól kezdődően cégjegyzésre már nem jogosult. 1999. március 16-a után K. G. mint ügyvezető nem láthatott el ügyvezetői feladatokat a taggyűlés tartása nélküli határozathozatalok során, nem intézkedhetett más tagok tagsági jogviszonyának megszűnésével kapcsolatban, és nem intézkedhetett a tagok személyében és üzletrészében bekövetkezett változások tagjegyzéken való átvezetése és a cégbíróság felé történő bejelentése iránt sem. Ennek megfelelően változás bejegyzési kérelem benyújtására sem volt jogosult. Önmagában erre tekintettel helyesen döntött az elsőfokú bíróság a K. G. által meghatalmazott jogi képviselő részéről előterjesztett változás bejegyzési kérelem elutasításáról. Döntésének nem volt előkérdése a törvényességi felügyeleti eljárás eredménye, mert T. A. és H. J. ügyvezetői megbízatása még vitathatatlanul fennállt. Nevezett ügyvezetők megbízatása 1999. március 25-én még 1999. június 10-éig, illetőleg szeptember 16-áig szólt. K. G. akkor sem lett volna jogosult 1999. március 16-a után ügyvezetői feladatokat ellátni, ha a cégnek nem lett volna érvényesen megválasztott ügyvezetője.
Az iratoknál található pénzintézeti igazolás szerint még a cég bejegyzését megelőzően K. G. és U. L. mint alapító tagok 250 000-250 000 Ft-ot letéti számlán elhelyeztek, 1997. március 25-én pedig kifejezetten törzsbetétük második részleteként mindketten ugyancsak 250 000-250 000 Ft-ot befizetettek a cég pénztárába. A másodfokú bíróság kifejtette továbbá, még ha történt is szabálytalanság a törzsbetétek második részének befizetése során, arról K. G.-nak mint érintettnek 1997 márciusában feltétlenül tudni kellett, ennek ellenére az akkor hatályos 1989. évi 23. tvr. rendelkezései által előírt határidőn belül a céggel szemben törvényességi felügyeleti eljárást nem kezdeményezett, az 1997. márciusi tagváltozások nyilvántartásba vételét elrendelő, 1997. augusztus 15-én meghozott végzést nem támadta meg. Mindebből következően sem volt jogosult 1999 márciusában vitatni azt, hogy a két évvel korábbi, kívülállóra történő üzletrész átruházások nyilvántartásba vételének törvényi feltétele, az alapításkori törzsbetétek 50%-ának befizetése ténylegesen teljesült-e.
Mindezekre tekintettel az 1999. március 25-én kizárólag K. G. által meghozott tagi döntések alapján bejegyzésnek nem volt helye, az ezzel kapcsolatos elsőfokú bírósági döntés helytálló volt.
A jogerős végzéssel szemben K. G. nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. Kérte az ügyben eljárt bíróságok határozatainak hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását. A jogerős végzés, álláspontja szerint sérti a Gt. 13. §ának, 171-172. §-ának, valamint az 1997. évi CXLV. törvény (Ctv.) 30. §-ának a rendelkezéseit.
A felülvizsgálati kérelemben kifejtettek szerint 1999. március 16-áig K. G. jogosult volt ügyvezetőként a cég nevében eljárni, a hátralékos pénzbefizetések teljesítésére vonatkozó felhívást kiadni, ezért nem lehet vitássá tenni az 1999. február 15-i intézkedés jogszerűségét. Ebből következik az is, hogy függetlenül K. G. ügyvezetői minőségének meglététől, miután a teljesítés a felhívott tagok részéről elmaradt, ezért tagsági viszonyuk a jogszabály erejénél fogva a 31. napon automatikusan megszűnt. Ez akkor is így van, ha K. G.-nak erről nem lett volna lehetősége a tagokat jogszerűen tájékoztatni. Mindebből következik továbbá az is, hogy miután K. G.-nak csak ügyvezetői tisztsége szűnt meg, tagsági viszonya nem, 1999. március 25-én a társaság egyszemélyessé vált. Az egyszemélyes társaság egyedüli tagja K. G. lett, aki mint egyedüli tag jogosult volt határozat-tervezeteket készíteni, a társaság szerződését módosítani, és további intézkedéseket megtenni, ezért nem volt szükség, sem törvényes lehetőség arra, hogy az okirat módosítást - K. G. a cégbíróság felhívásának megfelelően - a másik két volt taggal is aláírassa. Téves az ügyben eljárt bíróságok álláspontja a különböző változások és bejegyzések hatályosságának a kérdésében is. Kétségtelen, hogy a személyi változások hatályosulásához is szükség van a bejegyzésre, de azok a változás időpontjára visszaható hatállyal jönnek létre. A felülvizsgálati kérelem szerint: ha igaz a Legfelsőbb Bíróságnak az az álláspontja, hogy őt március 16-ától nem lehet ügyvezetőnek tekinteni, akkor igaz az az általa kifejtett álláspont is, hogy H. J.-t és az Y. Kft.-t pedig március 25-étől nem lehet tagnak tekinteni. Miután tehát a Gt. 13. § (2) bekezdése alapján a társaság többi tagjának tagsági jogviszonya március 25-én megszűnt, így ezt követő időben a Gt. 171. § (1) bekezdése alapján K. G.-t kell a társaság alapítói jogkörben eljáró tagjának tekinteni, aki nem az ügyvezető által összehívott taggyűlésen, hanem a Gt. 172. § (1) bekezdésében foglalt törvényi felhatalmazás alapján jogosult egyszemélyben dönteni, és döntéséről az ügyvezetést csak értesíteni tartozik. Döntése lehet valamennyi, a Gt. 150. § (2) bekezdésében megfogalmazott kérdést érintő is, így ügyvezetőt hívhat vissza és új ügyvezetőt is jelölhet, megállapíthatja a társaság alapító okiratát, stb. Azt végül a bíróságok sem vonták kétségbe, hogy okiratokkal - cégbejegyzési eljárással párhuzamosan folyó polgári, illetve büntetőügyekben megállapított tényállások szerint is - igazolt módon a törzsbetétek második részének a befizetésére nem került sor. A rendelkezésre bocsátási kötelezettséget nem enyésztheti el az idő múlása, illetve a társaság az elévülési időn belül követelheti a teljesítést. A meg nem fizetett törzsbetétek befizetésének kérése a jogutód tagoktól nem a már időközben teljesített változás bejegyzési kérelmek megtámadását jelenti. A társaság és tagja, illetve a tag jogutódja közötti ilyen jellegű elszámolási igény nem minősíthető törvényességi felügyeleti eljárás kezdeményezésének és arra nem lehetnek irányadóak erre az eljárásra vonatkozó korlátozó rendelkezések. Valójában a társaság elhatározásán múlik, hogy a be nem fizetett törzsbetétekre vonatkozó igényét akár a polgári peres eljárás keretében, akár pedig a Gt. 13. §-ának rendelkezései szerinti eljárásban az elévülési időn belül érvényesítse.
A felülvizsgálati kérelemmel támadott jogerős határozat nem jogszabálysértő.
Helytállóan hivatkozott a jogi képviselő a felülvizsgálati kérelemben arra, hogy a Gt. 13. § (2) bekezdésében írt jogkövetkezmények állnak be akkor, ha az ügyvezető felhívására a tag esedékes vagyoni hozzájárulását - a következményekre történt figyelmeztetés ellenére -határidőn belül nem teljesíti. A tagsági viszony a törvény erejénél fogva szűnik meg, a tagsági viszony megszűnése nem az ügyvezető által kiadott értesítéshez kapcsolódik. Helytálló az az álláspont is, hogy a felhívást az ügyvezetőnek kell az érintett tagok részére megküldeni, és a felhívás érvényességét vagy hatályosságát nem érinti az a körülmény, ha a teljesítésre megszabott 30 napos határidőn belül az ügyvezető személyében bármilyen oknál fogva változás áll be. Az a tény tehát, hogy K. G. ügyvezetői minősége 1999. március 16-án megszűnt, nem jelentette egyben azt is, hogy felhívása hatályát vesztette, vagy a felhívott tagok tagsági viszonya - ha annak egyéb törvényes feltételei is fennállnak - ne szűnhetett volna meg és ennek következményeként a társaság nem válhatott volna egyszemélyessé.
Ezeknek a körülményeknek a bekövetkezéséhez azonban vizsgálni kellett, helytálló volt-e a felhívás kibocsátása, annak a Gt. 13. § (1) bekezdésében vagy a társasági szerződésben írt feltételei fennálltak-e. A felhívás kibocsátása ugyanis önmagában a jogkövetkezmények kiváltására szintén nem alkalmas. Ebben a körben tehát azt is vizsgálat tárgyává kellett tenni, a tagokat terhelte-e fizetési kötelezettség oly módon, hogy az, az ügyvezetés számára lehetővé tegye a Gt. 13. §-ának az alkalmazását.
A kérdés eldöntésénél az alábbi körülményeknek volt jogi jelentősége. A társaság alapítását követő néhány hónapon belül az üzletrészek értékesítésére, illetve megosztás folytán részbeni értékesítésre került sor. Az ebben az időpontban hatályos 1988. évi VI. törvény (régi Gt.) 171. § (1) bekezdése - azonosan a jelenleg hatályos szabályozással - a kívülálló személynek történő üzletrész átruházás feltételét többek között a törzsbetétek teljes befizetéséhez kötötte. K. G., aki tag és ügyvezető is volt, a többi tagtársával együtt a bejegyzési kérelem benyújtása alkalmával úgy nyilatkozott, hogy a befizetés megtörtént, az üzletrészek elidegenítésének akadálya nincs, és egyben csatolták a befizetést igazoló pénztárbizonylatokat is. A bejelentések alapján a bejegyzés megtörtént, a bejegyző végzés hatályon kívül helyezése iránt per nem indult. Helytálló volt ezért az elsőfokú bíróság 15. sorszám alatti hiánypótló végzése, amelyben azt fejtette ki, hogy a társaság alapító tagjai a cégiratokban szereplő igazolások szerint a törzsbetétek hátralékos részét befizették, és ezért az "új" tagoktól a cég ismételt befizetést nem követelhet, a Gt. 13. §-ának (2) bekezdése pedig nem alkalmazható. A végzés ezért szólította fel K. G. bejegyzést kérőt arra, hogy az okirat módosítást valamennyi taggal írassa alá. Miután a hiánypótlásra vonatkozó felhívásnak a bejegyzést kérő - eltérő jogi álláspontja miatt - nem tett eleget, helytálló az elsőfokú bíróság 20. sorszám alatti bejegyzési kérelmet elutasító végzése, és a jogszabályoknak megfelel a Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság bejegyzési kérelmet elutasító érdemi döntése is.
A Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság álláspontja szerint is az üzletrész kívülálló részére történő átruházásához kapcsolódó ügyvezetői nyilatkozat, a bevételi pénztárbizonylatok becsatolása az ügyvezető részéről olyan, a teljesítést elismerő nyilatkozatnak minősül, amelyet követően az ügyvezetés a Gt. 13. §-ában írtak szerinti felhívást, az ott írt súlyos jogkövetkezmények alkalmazása mellett a tagoknak már nem bocsáthatja ki.
A felülvizsgálati kérelemmel támadott jogerős határozat a jogszabályi rendelkezéseknek megfelel, ezért azt a Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság a Pp. 275/A. § (1) bekezdése értelmében hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Gfv. X. 31.150/2002. sz.)