adozona.hu
BH 2003.10.434
BH 2003.10.434
A törvényi mértéken felül fizetett végkielégítés nemcsak a foglalkoztató tekintetében járulékköteles [1997. évi LXXX. tv. 4. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az alperes 2000. október 2-án kelt fizetési meghagyással a felperes foglalkoztatót 414 806 forint jogalap nélkül kifizetett ellátás megtérítésére kötelezte.
A felperes keresete a fizetési meghagyás hatályon kívül helyezésére irányult.
A munkaügyi bíróság az ítéletével a fizetési meghagyást hatályon kívül helyezte.
A peres iratok szerint az alperes a fizetési meghagyást azért bocsátotta ki, mert a felperes kifizetőhelyén végzett ellenőrzés során a felperes négy volt munkavállalójának kifize...
BH 2003.10.434 A törvényi mértéken felül fizetett végkielégítés nemcsak a foglalkoztató tekintetében járulékköteles [1997. évi LXXX. tv. 4. §].
Az alperes 2000. október 2-án kelt fizetési meghagyással a felperes foglalkoztatót 414 806 forint jogalap nélkül kifizetett ellátás megtérítésére kötelezte.A felperes keresete a fizetési meghagyás hatályon kívül helyezésére irányult.
A munkaügyi bíróság az ítéletével a fizetési meghagyást hatályon kívül helyezte.
A peres iratok szerint az alperes a fizetési meghagyást azért bocsátotta ki, mert a felperes kifizetőhelyén végzett ellenőrzés során a felperes négy volt munkavállalójának kifizetett táppénz összegét vitatta. Az ellenőrzési jegyzőkönyv megállapítása értelmében a munkavállalók munkaviszonyának megszüntetését követően a felperes a törvényes végkielégítéssel meghosszabbított biztosítási idő elteltével passzív jogon fizetett táppénz alapját képező napi átlagkereset kiszámításánál figyelembe vette az irányadó időszakban a törvényi előírást meghaladóan, a kollektív szerződés szerint fizetett végkielégítés összegét.
Az alperes álláspontja szerint a felperes az APEH által kiadott állásfoglalásba ütközően járt el, amikor a kollektív szerződésben meghatározott végkielégítés összegéből is levonta az egészségbiztosítási, illetve nyugdíjjárulékot a járulékfizetés felső határáig, és a táppénz napi átlagának kiszámításánál ellátási alapként vette számításba.
A munkaügyi bíróság jogi álláspontja szerint a törvényben meghatározott végkielégítésen felül kifizetett végkielégítés a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (Szja. tv.) 25. §-a és 97. §-ának (3) bekezdése hatálya alá tartozó juttatásnak minősül, és a jogszabály nem tartalmaz rendelkezést arra vonatkozóan, hogy az ún. törvényes végkielégítésen felül kifizetett végkielégítésből nem kell adóelőleget levonni. Az Szja. tv. 98. §-ának (2) bekezdése - mint speciális szabály - kizárólag a törvényes végkielégítésből levonandó adóelőleg mértékét (20%) szabályozza. Az Szja. tv. 47. §-ának (3) bekezdése - mint általános szabály - alkalmazásával a végkielégítés vitatott részéből munkaviszonyból származó nem rendszeres jövedelemként adóelőleget kell levonni, ebből következően pedig a törvényes mértéken felüli végkielégítés is járulékköteles.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben az ítélet megváltoztatását, a felperes keresetének elutasítását és a fizetési meghagyás hatályban tartását kérte.
A felülvizsgálati érvelés az APEH iránymutatás tartalmára hivatkozott azzal, hogy a biztosítási idő tekintetében csak a törvényben meghatározott mértéknek van jelentősége. Utalt arra is, hogy a végkielégítés "időtartamára" nem kell egészségügyi hozzájárulást fizetni.
A felperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős határozat hatályban tartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A felek között a perben nem volt vitatott, hogy az érintett munkavállalók 2000. évben passzív jogon táppénzre voltak jogosultak, és az ellátási alapként figyelembe vett kollektív szerződés szerinti végkielégítést 1999-ben fizette ki részükre a munkáltató, amelyből - többek között - levonta és befizette az egészségbiztosítási járulékot. Következésképpen a táppénz napi összegének megállapításánál jövedelemként kellett figyelembe venni, mert a biztosítottak egészségbiztosítási járulékot fizettek [Ebtv. 48. § (2) bekezdés].
Ettől eltérő kérdés, hogy a felperes jogszerűen járt-e el, amikor a végkielégítés teljes összegéből (az Mt. szerinti végkielégítésen felül fizetett végkielégítésből is) nyugdíj- és egészségbiztosítási járulékot vont le.
Az alperes fizetési meghagyása és a felülvizsgálati érvelése is kizárólag az APEH állásfoglalása alapján kialakított állásponton alapul.
A munkaügyi bíróság helytállóan indult ki abból, hogy az Szja. tv. nem tartalmaz rendelkezést arról, hogy a végkielégítésnek csak a törvényi mértékéből kell adóelőleget levonni. Ebből következően a törvényi mértéken felüli végkielégítés is járulékköteles [Tbj. 4. § k) pont]. Az APEH állásfoglalása is rögzítette, hogy "a végkielégítés teljes időtartamára kifizetett összeg járulékalapot képező jövedelemnek minősül". A járulékalapot képező jövedelem után pedig a foglalkoztatottnak nyugdíj- és egészségbiztosítási járulékot kell fizetni [Tbj. 24. § (1) bekezdés).
Ezért az ügyben irányadó jogszabályoknak a felülvizsgálati kérelemben kifejtett álláspont, mely szerint a kollektív szerződés alapján fizetett többlet-végkielégítés tekintetében csak a foglalkoztatót terheli társadalombiztosítási járulékfizetési kötelezettség, nem felel meg. Ezt nem érinti, hogy az egészségügyi hozzájárulás-fizetési kötelezettség hogyan alakul.
A kifejtettek értelmében a Legfelsőbb Bíróság a munkaügyi bíróság jogerős ítéletét - indokolásbeli módosítással - hatályában fenntartotta (Pp. 275/A. §). (Legf. Bír. Mfv.I.10.077/2002. sz.)