adozona.hu
BH 2003.10.421
BH 2003.10.421
A bíróság az előtte ugyanazon adós ellen különböző hitelezők kérelmére indult felszámolási eljárásokat nem köteles egyesíteni. Az egyesítés csak lehetőség. Ha a bíróság egy hitelező kérelmére az adós felszámolását jogerősen elrendeli, a további eljárásokat meg kell szüntetni [1993. évi LXXXI. tv-nyel és az 1997. évi XXVII. tv-nyel módosított 1991. évi IL. tv. (többször mód. Cstv.) 6. § (2) bek., 27. § (2) bek. a)-c) pontjai, Pp. 130. § (1) bek. d) pont, 149. § (2) bek., 157. § a) pont, 229. §, 123/1973. (IK
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adós gazdálkodó szervezet ellen a hitelező 1999. augusztus 23-án előterjesztett kérelmére indult felszámolási eljárást az elsőfokú bíróság a 16. sorszámú végzésével megszüntette.
A végzés indokolása szerint a bíróság a 2000. december 14-én kelt végzésével az adós felszámolását már jogerősen elrendelte. A határozat a Cégközlönyben 2001. január 4-én közzétételre került. Erre tekintettel az elsőfokú bíróság a többször módosított 1991. évi IL. törvény 6. §-ának (2) bekezdése folytán megfelelő...
BH 2003.10.421 A bíróság az előtte ugyanazon adós ellen különböző hitelezők kérelmére indult felszámolási eljárásokat nem köteles egyesíteni. Az egyesítés csak lehetőség. Ha a bíróság egy hitelező kérelmére az adós felszámolását jogerősen elrendeli, a további eljárásokat meg kell szüntetni [1993. évi LXXXI. tv-nyel és az 1997. évi XXVII. tv-nyel módosított 1991. évi IL. tv. (többször mód. Cstv.) 6. § (2) bek., 27. § (2) bek. a)-c) pontjai, Pp. 130. § (1) bek. d) pont, 149. § (2) bek., 157. § a) pont, 229. §, 123/1973. (IK 1974. 1.) IM utasítás].
Az adós gazdálkodó szervezet ellen a hitelező 1999. augusztus 23-án előterjesztett kérelmére indult felszámolási eljárást az elsőfokú bíróság a 16. sorszámú végzésével megszüntette.A végzés indokolása szerint a bíróság a 2000. december 14-én kelt végzésével az adós felszámolását már jogerősen elrendelte. A határozat a Cégközlönyben 2001. január 4-én közzétételre került. Erre tekintettel az elsőfokú bíróság a többször módosított 1991. évi IL. törvény 6. §-ának (2) bekezdése folytán megfelelően alkalmazandó Pp. 130. §-a (1) bekezdésének d) pontja, illetőleg 157. §-ának a) pontja alapján az eljárást megszüntette.
E végzés ellen a hitelező élt fellebbezéssel, amelyben az elsőfokú bíróság végzésének hatályon kívül helyezését, és a bíróság újabb eljárásra és újabb határozat hozatalára történő kötelezését kérte.
A fellebbezési álláspont szerint: a sérelmezett végzés jogszabályba ütközik. A 123/1973. (IK 1974. 1.) IM utasítás 47. §-a szerint a később érkezett, azonos tárgyú iratot a korábbi ügyhöz kell szerelni. Ügyszám szerint a kérelme megelőzte a bíróság által hivatkozott másik ügyet, ezért azt kellett volna a jelen ügyhöz csatolni. Az eljárási hiba következménye az, hogy az adott ügyben eljáró hitelező - várva a kérelmére kezdeményezett ügyben a határozat jogerőre emelkedését, erről való értesítését - elmulasztotta az időközben közzétett másik eljárásban a hitelezői fellépést, így ott még hitelezői nyilvántartásba vétele is elmaradt.
Az adós a fellebbezésre nem tett észrevételt.
A fellebbezés - az alábbiak miatt - nem alapos.
Az elsőfokú bíróság az ügyben lényegében helytálló határozatot hozott.
A fizetésképtelenség fogalmának meghatározásában az 1992. január 1-jén hatályba lépett Csődtörvény, a felszámolási eljárásról szóló, többször módosított és kiegészített 1986. évi 11. törvényerejű rendelet (Ftvr.) szabályozásához képest jelentős változást hozott. Míg az Ftvr. rendelkezései értelmében a fizetésképtelenség tisztázása az adós vagyoni helyzetének szélesebb körű vizsgálatát jelentette, a Csődtörvény - mind a módosítások előtti, mind a módosított, valamint a többször módosított - szabályai szerint a fizetésképtelenség fogalma pénzforgalmi szemléletű.
E szabályozásból következően az Ftvr. alkalmazása során kialakított bírói gyakorlat értelmében egy adós gazdálkodó szervezet ellen csak egy felszámolási eljárás folyt. A Csődtörvény alapján folyó eljárásokban viszont már azt kell vizsgálnia a bíróságnak, hogy az adós valamely vele szemben támasztott követelést valóban nem fizetette-e meg [Csődtörvény 27. § (2) bekezdés a)-c) pont]. Emiatt, tekintettel arra, hogy sem a Csődtörvény, sem a bírósági ügyvitel szabályai nem zárják ki azt: valamely adós gazdálkodó szervezet ellen indított különböző eljárások külön-külön számra kerüljenek lajstromozásra, a fizetésképtelenség tárgyában a bíróságnak minden eljárást kezdeményező vonatkozásában külön-külön le kell folytatnia a bizonyítási eljárást, nem kizárt a több felszámolást elrendelő elsőfokú végzés meghozatala.
Ha azonban valamely eljárást kezdeményező és az adós viszonylatában jogerőre emelkedik a felszámolást elrendelő határozat, nincs helye az adós felszámolása ismételt elrendelésének. Helyesen döntött ezért az elsőfokú bíróság, amikor az eljárást a Csődtörvény 6. §-ának (2) bekezdését alkalmazva, a Pp. 130. §-a (1) bekezdésének d) pontjára, valamint 157. §-ának a) pontjára hivatkozással megszüntette.
Téves az a fellebbezési álláspont, hogy a bíróság köteles a különböző hitelezők kérelmére indult, azonos adós elleni felszámolási eljárásokat egyesíteni. A Pp. csupán az egyesítés lehetőségét teremti meg, amikor a 149. §-ának (2) bekezdése kimondja: a bíróság elrendelheti az előtte folyamatban lévő olyan perek egyesítését, amelyeknek tárgya egymással összefügg. Ha az eljáró bíróság az egyesítést célszerűnek látja, akkor kell alkalmaznia a fellebbezésben idézett igazságügyi minisztériumi utasítást. Mindezekre tekintettel nem sértett jogszabályt az elsőfokú bíróság, amikor nem rendelkezett az ügyek egyesítéséről.
Az anyagi jogerő a bírósági gyakorlat szerint pozitív irányban abban nyilvánul meg, hogy a döntés a felekre, továbbá a bíróságokra és más hatóságokra egyaránt irányadó, azaz a felek az elbírált jogot többé nem tehetik vitássá, a bíróságok és más hatóságok a későbbi döntésüknél a jogerős határozatot kötelesek alapul venni. Negatív irányban az anyagi jogerő azt eredményezi, hogy az elbírált jog iránt újabb pert nem lehet indítani. A Csődtörvény 6. §-ának (2) bekezdése szerint - azaz a felszámolási eljárásra jellemző sajátosságokkal alkalmazva a Pp. anyagi jogerőt szabályozó 229. §-át - az a következtetés vonható le: a felszámolási eljárásban egy adott hitelező kérelmére a fizetésképtelenség megállapítása anyagi jogerőt jelent. Helyesen járt el tehát az elsőfokú bíróság a felszámolási eljárás megszüntetésekor.
A felszámolási eljárást kezdeményező hitelezőket emiatt hátrány nem éri, ugyanis az állandó bírói gyakorlat szerint a felszámolás elrendeléséről szóló végzés közzététele után e hitelezőknek nem kell megismételniük az igénybejelentésüket. Igényüket - a nyilvántartásba vételi díj megfizetése esetén - a felszámoló akkor is határidőben érkezettként köteles nyilvántartásba venni, ha mentességük ellenére mégis - elkésetten - megismétlik a felszámolási eljárás lefolytatása iránti kérelmük alapjául szolgált követelés érvényesítését, bejelentését. E mentesség a jogutód engedményest is megilleti.
A Legfelsőbb Bíróság a fent kifejtettekre figyelemmel az elsőfokú bíróság végzését a rendelkező részben írt pontosítással, kiegészítéssel a Pp. 259. §-ára utalással, a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta. (Legf. Bír. Fpk.VIII.32.704/2001. sz.)