adozona.hu
BH 2003.9.392
BH 2003.9.392
Az utólagos ellenőrzés tárgyát képező ügyben az ellenőrzött a vizsgálat időszaka alatt nem tehet olyan intézkedést, amely a vizsgálat megállapítását, eredményét befolyásolhatja [1995. évi C. tv. 165. §, 45/1996. (III. 25.) Korm. r. 234. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A közigazgatási szerv a felperesnél - 1995. január 1-jétől 1997. április 9-ig terjedő időszakra vonatkozóan - utólagos ellenőrzést végzett. A vizsgálatot 1997. április 9-én kezdte meg, annak eredményét az 1998. december 8-án kelt vizsgálati jegyzőkönyvben rögzítette. Az ellenőrzés eredményeként a közigazgatási szerv a korábbi vámkezelés tárgyában hozott határozatait módosította, a felperest általános forgalmi adónak, vámtehernek utólagos megfizetésére kötelezte, és vámigazgatási bírsággal is ...
BH 2003.9.392 Az utólagos ellenőrzés tárgyát képező ügyben az ellenőrzött a vizsgálat időszaka alatt nem tehet olyan intézkedést, amely a vizsgálat megállapítását, eredményét befolyásolhatja [1995. évi C. tv. 165. §, 45/1996. (III. 25.) Korm. r. 234. §].
A közigazgatási szerv a felperesnél - 1995. január 1-jétől 1997. április 9-ig terjedő időszakra vonatkozóan - utólagos ellenőrzést végzett. A vizsgálatot 1997. április 9-én kezdte meg, annak eredményét az 1998. december 8-án kelt vizsgálati jegyzőkönyvben rögzítette. Az ellenőrzés eredményeként a közigazgatási szerv a korábbi vámkezelés tárgyában hozott határozatait módosította, a felperest általános forgalmi adónak, vámtehernek utólagos megfizetésére kötelezte, és vámigazgatási bírsággal is sújtotta. Az alperes az 1999. szeptember 8-án hozott 646., 646/1., 646/3., 620/9. számú határozataiban az elsőfokú határozatokat - az indokolás kiegészítésével - helybenhagyta. Valamennyi határozat tényállása tartalmazza, hogy a vámhivatal a felperes részére belföldi forgalom számára szintetikus szövetet vámkezelt. A árunyilatkozat fuvarparitás rovatában CIP Budapest paritás került megjelölésre, és a vámkezelést kérő külföldi, illetve belföldi szállítási díjat nem tüntetett fel. Ezért a vámáruk belföldi forgalom számára történő vámkezelése során a vámhatóság előtt a vámérték tekintetében valótlan tartalmú nyilatkozatot tett. A számlákból, továbbá a könyvelés adataiból megállapíthatóan ugyanis a határozatokkal érintett vámáruk kapcsán a felperes viselte a belföldi átrakási és kezelési, továbbá fuvarköltséget. Ezeket azonban adóalapot, vámértéket növelő tényezőként nem vette figyelembe, módosítást, helyesbítést az utólagos ellenőrzés megkezdéséig nem kért. Ezért az ellenőrzés során feltárt adó- és vámhiányt utólag meg kell fizetnie. Az alperes a határozatait a 39/1976. (XI. 10.) PM-KKM együttes Rendelet (a továbbiakban: Rendelet) 99. §-ának (1) bekezdésében, az 1995. évi C. törvény (a továbbiakban: Vtv.) 28. §-ának (4) bekezdésében, 136. §-ának (1) bekezdésében, a 45/1996. (III. 25.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Vhr.) 219. §-ának (1) és (3) bekezdésében foglaltakra alapította.Az alperes az 1999. szeptember 10. napján hozott 620/2. számú határozatában - az elsőfokú határozatot megváltoztatva - a felperest 2 346 433 Ft vámigazgatási bírság megfizetésére kötelezte.
A felperes a vizsgálat ideje alatt a D. S. eladó céggel felvette a kapcsolatot. A cég az 1997. december 30-i levelében arról tájékoztatta a felperest, hogy 1997. évi fuvarköltség-átterhelését felülvizsgálta, kijelölte, hogy ebből mennyi a saját fuvar, illetve idegen fuvar költségének összege. Utalt arra, hogy téves tételek értékével a fizetendő összeget csökkentette, pénzügyi teljesítés helyett kompenzálást kért. A cég az 1998. július 20-i, illetve 27-i levelében kidolgozta 1995. és 1996. évre vonatkozóan az általa elfogadható fuvarköltség-térítés összegét, és kompenzálást kért. A felperes 1997. december 31-én, 1998. július 31-én az egyeztetés eredményére figyelemmel az 1997., 1996. és 1995. évi fuvarköltség címén 0071679, 0071678, 0071677 számon számlát bocsátott ki.
A felperes ügyvezetője ellen számviteli fegyelem megsértésének vétsége és vámszabálysértés miatt indult eljárás. A B. Rendőrkapitányság határozatában a nyomozást - mivel a cselekmény nem bűncselekmény - megszüntette. A vámhivatal határozatában a szabálysértési eljárást az 1968. évi I. törvény 48. §-a (1) bekezdésének a) pontjára alapítottan szüntette meg.
A felperes a perben fenntartott keresetében az alperes 620/2., 620/9., 646., 646/1. és 646-3. számú határozatainak az elsőfokú határozatokra is kiterjedő hatályon kívül helyezését és az első fokon eljárt közigazgatási szerv új eljárásra kötelezését kérte. Azzal érvelt, hogy az alperes nem tett eleget a tényállás-tisztázási kötelezettségének. Közte és a külföldi cég között 1995. január 3-án kötött megállapodásra, a fuvarköltségnek a leszámlázására, az ezzel kapcsolatos exportőri visszaigazolásra alapítottan azzal érvelt, hogy a szerződő felek közül nem ő, hanem a külföldi cég volt köteles a fuvarköltség viselésére. Könyvelési hiba folytán nem számlázta tovább az eladó részére a szállítással kapcsolatban felmerült költségeket. Hivatkozott arra is, hogy csak technikai megoldásként, a gyorsabb kifizetés lebonyolítása érdekében eszközölte ő a fuvarozók részére a fizetést. A vámkezelést külső vámkezelő végezte, a fuvarszámlák csak késéssel érkeztek meg a könyveléshez, a számlák az árukra vonatkozó vámokmányokkal nem találkoztak. Így kerülhetett sor arra, hogy a számlák anélkül kerültek be a cég könyvelésébe, hogy azokat exportőrrel szembeni követelésként szerepeltette volna. Azzal érvelt, hogy helyesbítési kötelezettség nem terhelte, mivel nem volt fizetési kötelezettsége. Nem ő viselte a fuvarköltséget, csupán egy követelés-érvényesítési késedelem folytán tűnhetett úgy, mintha ő lenne a kötelezett. Ezért az utólagos ellenőrzés során sem végzett olyan cselekményt, amellyel a vámteherrel kapcsolatos fizetési kötelezettségét, vagy helyzetét megváltoztatta volna.
Az alperes ellenkérelmében - határozataiba foglalt jogi álláspontját fenntartva - a felperes keresetének elutasítását kérte. Hivatkozott a Vtv. 165. §-ának (4) bekezdésében és a Vhr. 234. §-ának (6) bekezdésében foglalt jogszabályi rendelkezésekre is.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletében azt állapította meg, hogy a felperes által kifizetett, de nem őt terhelő fuvarköltség a Vtv. 21. §-a és 28. §-a (4) bekezdésének a) pontja értelmében nem tekinthető vámérték-növelő tényezőnek, mivel ezt az összeget ténylegesen fizetett vételár tartalmazta. Ezt az eladó általi visszaigazolás, a kiállított számlák és a külkereskedelmi szerződés igazolja. A felperes könyvelése és a bizonylatok nem feleltek meg a valóságos helyzetnek. Ennek azonban az volt az oka, hogy a vámkezelést külső vámkezelő végezte, a fuvarszámlák mintegy 60 napos késéssel érkeztek meg, így a könyvelésben a számlák és az árakra vonatkozó okmányok nem találkoztak. A felperes az exportőrrel szembeni követelését ezért csak a hiba észlelésekor, tehát utóbb jelenthette be, így a számlázásra nem akkor került sor, amikor a gazdasági eseményre. Ez azonban a vámértéket nem változtatja meg, és vámhiányt sem keletkeztet. Így jogszerűtlen volt az alperesnek a Vtv. 141. §-a (1) bekezdésének b) pontjára, (2) bekezdésére és a Vhr. 219. §-ának (2) bekezdésére alapított határozata. Jogi álláspontjából következően az elsőfokú bíróság a perben felülvizsgálni kért határozatokat az elsőfokú határozatokra is kiterjedően hatályon kívül helyezte, az alperest új eljárás lefolytatására kötelezte, ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította. Az új eljárást azért rendelte el, mert az alperes a bírósági eljárásban vitatta, de a közigazgatási eljárásban nem vizsgálta a felperes és eladó között létrejött megállapodást.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte annak hatályon kívül helyezését, a felperes keresetének elutasítását. Azzal érvelt, hogy a perben felülvizsgálni kért határozatai nem voltak jogszabálysértők, a jogerős ítélet nem felel meg a Vtv. 165. §-ának (4) bekezdésében, a Vhr. 234. §-ának (6) bekezdésében, a Vtv. 1. §-ának 34. pontjában, a 136. § (1) bekezdésében, a Vhr. 215. §-ának (1) és (3) bekezdésében, a Pp. 206. §-ának (1) bekezdésében, a Pp. 221. §-ának (1) bekezdésében foglaltaknak.
A felperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
Az a perben nem volt vitatott, hogy a vizsgált időszakot érintően másfél év alatt közel 166 vámkezelés kapcsán a fuvarköltséget ténylegesen a felperes fizette ki, ő viselte, ezt a könyvelésében is így szerepeltette. Ezért a Rendelet 92. §-ának (2) bekezdése és a Vtv. 21. §-ának (1) bekezdése, 28. §-ának (4) bekezdése értelmében a vámáru-nyilatkozatokban a fuvarköltséget vámértéknövelő tényezőként kellett volna szerepeltetnie. A Rendelet és a Vtv. irányadó rendelkezései értelmében ugyanis vámáru vámértékét a vámkiszabás céljából tartott vámvizsgálatkor fennálló valóságos vámértéknek megfelelően kell szerepeltetni. Nincs olyan vámjogi jogszabály - ilyenre a felperes sem hivatkozott -, amely a vámvizsgálatkor fennálló vámérték bevallása kapcsán a szándékosság, gondatlanság, vétkesség vizsgálatát, avagy figyelembevételét előírná. Ismerik viszont a vámjogszabályok [Rendelet 99. §, Vtv. 136. § (1) bekezdése, Vhr. 215. § (1) és (3) bekezdése] a helyesbítés jogintézményét. Ezzel azonban a felperes nem élt. A helyesbítésre vonatkozó szabályok sem tartalmaznak olyan rendelkezést, amely lehetővé tenné a helyesbítési kérelem kapcsán annak vizsgálatát, hogy a helyesbítés elmaradásának mi volt az oka, az a kérelem előterjesztésére jogosultnak felróható okból maradt-e el vagy sem. E rendelkezések kimentésre nem adnak lehetőséget. A Vhr. 215. §-ának (3) bekezdése kimondja továbbá, hogy a helyesbítés indokait is okmányszerűen kell igazolni. A helyesbítésre kötelezett a helyesbítés alapjául szolgáló számla vagy okmány kézhezvételétől számított 40 napon belül köteles a helyesbítést kérni. A határidő elmulasztásából származó vámhiány után pedig vámigazgatási bírságot kell fizetni. A Vtv. 165. §-ának (4) bekezdése értelmében pedig "az utólagos ellenőrzés tárgyát képező ügyben az ellenőrzött a vizsgálat időszaka alatt nem tehet olyan intézkedést, amely a vizsgálat megállapításait és eredményét befolyásolhatja". A Vhr. 234. §-ának (6) bekezdése pedig úgy rendelkezik, hogy "az utólagos ellenőrzésről szóló értesítésben megjelölt vizsgálati időtartamra vonatkozóan az ellenőrzött az értesítés átvételének időpontjától az ellenőrzésről készült jegyzőkönyv átvételének napjáig helyesbítést, módosítást, vámvisszatérítést, vámelengedést vagy -mérséklést vagy más olyan eljárást, amely a vámteherrel kapcsolatos fizetési kötelezettségét, helyzetét megváltoztatja, nem kezdeményezhet. Ha ilyen intézkedésre mégis sor kerül, azokat az utólagos ellenőrzés megállapításainál nem lehet figyelembe venni". A felperes pedig az utólagos ellenőrzés időszaka alatt eszközölte a számlázást. Megjegyzi egyben a Legfelsőbb Bíróság, hogy a fuvarköltséget mindaddig vámérték növelő tényezőként kellett tekinteni, amíg az exportőr a felperes által hivatkozott külkereskedelmi szerződésben foglaltakat nem teljesítette. A felperesnek az utólagos ellenőrzés ideje alatt tett intézkedései a vámkezelés időpontjában fennálló helyzet tekintetében egyébként sem lehetnek relevánsak. A CIP paritás feltüntetése ugyanis - mivel a fuvarköltséget a vámkezelés időpontjában a felperes fizette - helytelen volt. A kifejtettekből következően az alperes az utólagos ellenőrzés eredményeként hozott határozataiban jogszerűen intézkedett a vámteher helyesbítése, a vámteher-különbözet megfizetése iránt. Vámigazgatási bírság kiszabása pedig a jogalappal rendelkező határozatok okszerű és jogszerű jogkövetkezményeként került meghozatalra. A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és a felperes keresetét elutasította.
(Legf. Bír. Kfv.IV.35.354/2001. sz.)