adozona.hu
BH 2003.9.383
BH 2003.9.383
A hitelező a felszámoló által ellene, a felszámolás kezdő időpontja előtt indított perben előterjesztett viszontkeresetében érvényesített követelését is köteles a felszámolóhoz bejelenteni. A követelés felszámoló által ismert volta nem pótolja az igénybejelentést. A felszámolás közzétételét követő egy éven túl bejelentett ilyen igénnyel kapcsolatban a felszámolót nem terheli nyilvántartásba vételi kötelezettség [1993. évi LXXXI. tv-nyel és az 1997. évi XXVII. tv-nyel módosított 1991. évi IL. tv. (többször m
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú bíróság a 31. sorszámon meghozott végzésével elutasította V. R.-nek az adós felszámolója által 2000. október 31-én meghozott, a bejelentett hitelezői igénye nyilvántartásba vételét megtagadó intézkedés ellen benyújtott kifogását. Megállapította, hogy az adós felszámolásának elrendeléséről szóló közlemény a Cégközlönyben 1999. február 4-én jelent meg. V. R. a hitelezői igényét a felszámolóhoz csak 2000. október 13-án jelentette be. Miután az igénybejelentéséig az egy éves jogvesztő...
BH 2003.9.383 A hitelező a felszámoló által ellene, a felszámolás kezdő időpontja előtt indított perben előterjesztett viszontkeresetében érvényesített követelését is köteles a felszámolóhoz bejelenteni. A követelés felszámoló által ismert volta nem pótolja az igénybejelentést. A felszámolás közzétételét követő egy éven túl bejelentett ilyen igénnyel kapcsolatban a felszámolót nem terheli nyilvántartásba vételi kötelezettség [1993. évi LXXXI. tv-nyel és az 1997. évi XXVII. tv-nyel módosított 1991. évi IL. tv. (többször mód. Cstv.) 28. § (2) bek. f) pont, 38. § (2) bek., 44. § (5) bek., 45. § (5) bek. a) pont, 46. § (5) bek. b) és c) pont és (7) bek.].
Az elsőfokú bíróság a 31. sorszámon meghozott végzésével elutasította V. R.-nek az adós felszámolója által 2000. október 31-én meghozott, a bejelentett hitelezői igénye nyilvántartásba vételét megtagadó intézkedés ellen benyújtott kifogását. Megállapította, hogy az adós felszámolásának elrendeléséről szóló közlemény a Cégközlönyben 1999. február 4-én jelent meg. V. R. a hitelezői igényét a felszámolóhoz csak 2000. október 13-án jelentette be. Miután az igénybejelentéséig az egy éves jogvesztő határidő lejárt, a felszámolót az igénnyel kapcsolatosan már semmilyen kötelezettség nem terhelte. Ezért a felszámoló az igény nyilvántartásba vételét jogszerűen tagadta meg.Az elsőfokú bíróság hivatkozott az adott felszámolási eljárásra irányadó, a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló - többször, lényegesen az 1993. évi LXXXI. és 1997. évi XXVII. törvényekkel módosított - 1991. évi IL. törvény (többször módosított Cstv.) 28., 37., 38. és 46. §-ának rendelkezéseire. Megállapította, hogy a kifogás előterjesztőjének a viszontkeresettel érvényesített igényét is be kellett volna jelentenie a felszámolóhoz hitelezői igényként annak biztosításához, hogy a jogvesztést elkerülje. Az igény bejelentése azonban 2000. október 13-a előtt nem történt meg, akkor pedig már elkésett.
E végzés ellen a kifogás előterjesztője nyújtott be fellebbezést, amelyben a végzés megváltozatását kérte. Jogi álláspontja az volt, hogy az elsőfokú bíróság végzésében felhívott törvényhelyek csak arra az esetre irányadók, amikor a kifogás előterjesztője indított pert felperesként az adós gazdálkodó szervezet ellen a felszámolás közzététele előtti időszakban. Az adott esetben azonban a felszámolás elrendelését megelőzően az adós indított pert V. R. ellen. E perben terjesztette elő a kifogás előterjesztője azt a viszontkeresetét, amelynek alapján a városi bíróság - a megismételt eljárásban - az adóst a kifogás tárgyát képező követelés megfizetésére kötelezte. V. R. állította, hogy a városi bíróság előtt indult per során a viszontkeresete előterjesztésével és fenntartásával eleget tett az igénybejelentési kötelezettségének, korábban, mint ahogy az egyéves jogvesztő határidő lejárt. A perben ugyanis az adóst a felszámoló képviselte, akinek a bejelentett viszontkeresetről tudomása volt. Ennek az állításának igazolására csatolta a felszámolónak a hivatkozott perben 2000. január 25-én benyújtott előkészítő iratát, amelyben a felszámoló a viszontkereset elutasítását kérte. Álláspontja szerint e beadványból megállapítható, hogy a felszámoló a jogvesztő határidőn belül tudott a viszontkereseti követelésről, ez pedig pótolta az igény kifejezett bejelentését.
A fellebbezésre tett észrevételében a felszámoló az elsőfokú bíróság végzésének helybenhagyását kérte.
A fellebbezés alaptalan.
Az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, és abból helyesen vonta le azt a jogi következtetést, hogy V. R. a hitelezői igénybejelentését a felszámolóhoz az egy éves jogvesztő határidőn túl nyújtotta be, ezért a felszámoló annak nyilvántartásba vételét jogszerűen tagadta meg. A kifogás előterjesztője alaptalanul hivatkozott arra, hogy a felszámoló a viszontkereseti követeléséről már az egyéves jogvesztő határidőt megelőzően tudomást szerzett, és arról a jogi álláspontját is kialakította, amikor a viszontkereset elutasítását kérte. Ezzel összefüggésben az elsőfokú bíróság helyesen hivatkozott a többször módosított Cstv. 38. §-ának (2) bekezdésében foglalt rendelkezésre, amely szerint a felszámolás kezdő időpontja előtt indult peres eljárás a hitelezőt nem mentesíti a többször módosított Cstv. 28. §-a (2) bekezdésének f) pontjában és a 46. § (7) bekezdésében foglalt kötelezettségének teljesítése alól. Következésképpen a felszámolás kezdő időpontja előtt az adós által indított perben előterjesztett viszontkereset vonatkozásában is terhelte a kifogás előterjesztőjét hitelezői igényének a felszámolóhoz történő bejelentési kötelezettsége, függetlenül attól, hogy a pert nem ő, hanem az adós indította. A viszontkeresettel érvényesített követelés alanyi jogosultja ugyanis V. R., akinek az igényét a közzétételt követő 40 napon belül a felszámolóhoz be kellett volna jelentenie ahhoz, hogy annak nyilvántartásba-vételét, vagy a felszámoló részéről vitatott igénynek az elsőfokú bírósághoz való továbbítását alappal követelhesse. A felszámolóhoz történő igénybejelentés - a többször módosított Cstv. 46. §-ának (7) bekezdésében megállapított nyilvántartásbavételidíj-fizetési kötelezettségének teljesítésével együtt - nem egyenértékű azzal, ha a felszámoló a követelést az adós képviselőjeként a perben eljárva megismeri. Az ismert hitelezői követelés fogalmát ugyanis a többször módosított Cstv. 46. §-a (5) bekezdésének a) pontját módosító 1993. évi LXXXI. törvény 44. §-ának (5) bekezdése megszüntette. Következésképpen 1993. szeptember 2-től a felszámolónak az általa ismert követeléseket már nem kellett nyilvántartásba vennie, hanem csupán a többször módosított Cstv. 46. §-a (5) bekezdésének b) és c) pontjaiban meghatározott, a 28. § (2) bekezdésének f) pontjában előírt határidőben és az e határidőn túl, de egy éven belül hozzá bejelentett követelések vonatkozásában állt fenn a nyilvántartásba vételi kötelezettsége, amint azt az elsőfokú bíróság is helyesen megállapította.
Mindezekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság végzését a többször módosított Cstv. 6. §-ának (2) bekezdése folytán alkalmazott Pp. 259. §-a és a 254. § (3) bekezdése alapján - helyes indokaira utalással - helybenhagyta. (Legf. Bír. Fpk.VI.30.450/2001/2. sz.)