BH 2003.8.330

A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének felelőssége az általa kirendelt felügyeleti biztos magatartásáért [Ptk. 318. § (1) bek., 339. § (1) bek., 348. § (1) bek., 349. § (1) bek., 466. § (1) és (4) bek., 1996. évi CXI. tv. (Épt.) 123. §, 140. § (3) bek., Pp. 247. § (1) bek.].

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Tipus:
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

Az elsőfokú bíróság ítéletében kötelezte az I. r. alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 nap alatt 1 653 499 Ft-ot, ennek 1998. november 25-étől a kifizetés napjáig járó évi 20% késedelmi kamatát, valamint 80 000 Ft perköltséget, az államnak pedig 99 210 Ft elsőfokú eljárási illetéket. A II. r. alperessel szemben a keresetet elutasította, és kötelezte a felperest a II. r. alperes javára 80 000 Ft elsőfokú perköltség megfizetésére. Ítéletének indokolása szerint a felperes az 1998. június...

BH 2003.8.330 A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének felelőssége az általa kirendelt felügyeleti biztos magatartásáért [Ptk. 318. § (1) bek., 339. § (1) bek., 348. § (1) bek., 349. § (1) bek., 466. § (1) és (4) bek., 1996. évi CXI. tv. (Épt.) 123. §, 140. § (3) bek., Pp. 247. § (1) bek.].
Az elsőfokú bíróság ítéletében kötelezte az I. r. alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 nap alatt 1 653 499 Ft-ot, ennek 1998. november 25-étől a kifizetés napjáig járó évi 20% késedelmi kamatát, valamint 80 000 Ft perköltséget, az államnak pedig 99 210 Ft elsőfokú eljárási illetéket. A II. r. alperessel szemben a keresetet elutasította, és kötelezte a felperest a II. r. alperes javára 80 000 Ft elsőfokú perköltség megfizetésére. Ítéletének indokolása szerint a felperes az 1998. június 2-án kötött szerződésben 375 db, egyenként 1000 Ft névértékű E. részvény tőzsdei vételére adott megbízást az I. r. alperesnek, az ehhez szükséges vételárat az I. r. alperes rendelkezésére bocsátotta. Az 1998. június 3-án kelt szerződéssel az I. r. alperesnek adó- és tőkeszámla vezetésére adott megbízást, egyidejűleg 375 db E. részvényt az I. r. alperesnél letétbe helyezett.
A II. r. alperes jogelődje az Állami Pénz- és Tőkepiaci Felügyelet (a továbbiakban: a II. r. alperes) 1998. márciusában vizsgálatot folytatott az I. r. alperesnél, majd az 1998. június 17-én kelt határozatával részlegesen felfüggesztette az I. r. alperes befektetői szolgáltató tevékenységét, mert az I. r. alperesnél olyan súlyos hiányosságokat állapított meg a vizsgálat, amelyek miatt a tényleges pénzügyi helyzete nem volt felmérhető.
A II. r. alperes az 1998. június 23-án kelt határozatával az I. r. alperes befektetői szolgáltató tevékenységét teljes egészében felfüggesztette, és felügyeleti biztost rendelt ki számára. A felfüggesztést több alkalommal meghosszabbította. A felügyeleti biztos a II. r. alperessel munkaviszonyban állt.
1998. június 22-én a felperes a 375 db E. részvény transzferálása iránti kérelmet nyújtott be az I. r. alpereshez, amit az I. r. alperes nem teljesített. A II. r. alperes 1998. július 17-én kelt határozatával az 1996. évi CXI. törvény (Épt.) 140. §-ának (3) bekezdése értelmében a felügyeleti biztost cégjegyzési joggal ruházta fel, és úgy határozott, hogy a felügyeleti biztosnak az 1998. június 23-a előtt benyújtott transzferkérelmeket kell először teljesítenie. A felügyeleti biztos 1998. augusztus 7-én tájékoztatta a felperest arról, hogy a transzfer teljesítésére az ügyfélnyilvántartás felfektetése és ellenőrzése után kerülhet sor. A II. r. alperes független könyvvizsgálót bízott meg az I. r. alperes vizsgálatának elvégzésével, aki az 1998. augusztus 25-én kelt jelentésében megállapította, hogy az ügyfélnyilvántartás rendezése az I. r. alperesnél még nem fejeződött be, a számítógépes adatállomány állapota az elemi követelményeknek sem felel meg, az értékpapírszámlák vezetése teljesen hiányzik, és súlyos hiányosságok mutatkoznak a pénztár kezelésében is. A transzfer- és egyéb kérelmek teljesítése szeptember elején megkezdődött, de a felperes részvényeinek transzferálására csak 1998. november 24-én került sor. E napon a felperes a visszakapott részvényeket értékesítette, a befolyt vételár 1 680 871 Ft volt. Ugyanezen részvények forgalmi értéke 1998. június 24-én 3 121 875 Ft-ot tett ki.
A felperes a keresetében 1 653 499 Ft, ebből 1 319 129 Ft-nak 1998. június 25-étől a kifizetés napjáig járó évi 24,25%-os kamata és a perköltségek megfizetésére kérte az alpereseket egyetemlegesen kötelezni. Az I. r. alperessel szembeni igényét a Ptk. 318. §-ának (1) bekezdése és az ez alapján alkalmazandó a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdésére alapította. Arra hivatkozott, hogy az I. r. alperes a transzferálási kérelmének késedelmes teljesítésével megszegte a vele kötött letéti szerződést, emiatt a felperesnek 1 653 499 Ft kára keletkezett.
A II. r. alperessel szembeni igényét arra alapította, hogy 1998. júniusától már a vele munkaviszonyban álló felügyeleti biztosnak kellett volna intézkednie a részvények transzferálásáról, azonban ezt a felügyeleti biztos is elmulasztotta.
Az alperesek a kereset elutasítását kérték.
A II. r. alperes arra hivatkozott, hogy az általa kinevezett felügyeleti biztos mulasztást nem követett el, ezért a Ptk. 349. §-ának (1) bekezdése szerint kártérítés fizetésére nem kötelezhető.
Az elsőfokú bíróság a keresetet az I. r. alperessel szemben túlnyomórészt alaposnak, a II. r. alperessel szemben alaptalannak találta. Megállapította, hogy az I. r. alperes a felperessel kötött letéti szerződés alapján a Ptk. 466. §-ának (1) és (4) bekezdése szerint a felperes felhívására köteles volt a részvényeket visszaszolgáltatni. E kötelezettségének késedelmes teljesítésével megszegte a letéti szerződést; a szerződésszegéssel okozott kárt a Ptk. 318. §-ának (1) bekezdése alapján alkalmazandó, a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdése szerint köteles a felperesnek megtéríteni.
A II. r. alperes kárfelelőssége tekintetében megállapította, hogy a felügyeleti biztos tevékenysége az I. r. alperesnél fennálló kaotikus állapotok megszüntetésére irányult. Az iratokhoz csatolt könyvvizsgálói jelentés szerint a transzferkérelmek teljesítését csak 1998. szeptember elején kezdhette meg, mert annak a feltételei addig nem álltak fenn. Tekintve, hogy a felperes transzferkérelmét az elsők között kellett teljesítenie, 1998. szeptember közepéig azt el kellett volna végeznie. Arra a II. r. alperes nem tudott elfogadható magyarázatot adni, hogy miért csak 1998. november 24-én tett eleget a felperes transzferkérelmének. A felelőssége ezért a részvényeknek az 1998. szeptember 15-e utáni kiadásáért fennáll. A felperest ért kár azonban nincs okozati összefüggésben a felügyeleti biztos mulasztásával. Amennyiben a felügyeleti biztos szeptember 15-én teljesíti a felperes transzferkérelmét, úgy a felperes részvényeinek értéke a tőzsdei átlagárakat figyelembe véve darabonként 3552 Ft lett volna, míg november 24-én ettől lényegesen magasabb - 4482 Ft/db - vételáron tudta azokat értékesíteni. Rámutatott, hogy ez utóbbi napon a részvények tőzsdei átlagára 5024 Ft/db volt, így az is megállapítható, hogy a felperes kárenyhítési kötelezettségének sem tett megfelelően eleget. Mindezekre figyelemmel a II. r. alperessel szemben a keresetet elutasította.
Az ítélet ellen a felperes fellebbezett, amelyben annak részbeni megváltoztatását, a II. r. alperesnek az I. r. alperessel történő egyetemleges marasztalását, és az elsőfokú perköltség alóli mentesítését kérte. Vitatta, hogy az őt ért kár nem áll okozati összefüggésben a II. r. alperes által kirendelt felügyeleti biztos mulasztásával. Előadta, hogy a június 22-ei transzferálási kérelmet június 24-én a felügyeleti biztosnak is teljesítenie kellett volna, így ettől az időponttól kezdve a felügyeleti biztos mulasztása is fennáll. A felügyeleti biztos tevékenységéért a Ptk. 348. §-ának (1) bekezdése szerint - a Ptk. 349. §-a alapján - a II. r. alperes tartozik felelősséggel. A II. r. alperes határozatai kifejezetten előírták, hogy a felügyeleti biztos, illetőleg a II. r. alperes köteles a már megkötött szerződéseket teljesíteni. A teljesítést a határozatok semmilyen feltételhez nem kötötték. Ezért nincs jogi jelentősége annak, hogy mikor készült el a könyvvizsgálói jelentés. Abban az esetben, ha nem volt megfelelő az I. r. alperes ügyfélnyilvántartása, úgy a felügyeleti biztosnak fel kellett volna hívnia őt a részvények letétbe helyezésének igazolására. A felügyeleti biztos ezért a határozatokat szegte meg azzal, hogy a transzferkérelmét csak késedelmesen teljesítette.
A másodfokú eljárásban keresetének ténybeli és jogi alapját megváltoztatva arra hivatkozott, hogy a II. r. alperest nem csak a kirendelt felügyeleti biztos mulasztása, hanem a saját mulasztása miatt is kárfelelősség terheli. A beszerzett könyvvizsgálói jelentésből megállapítható, hogy az I. r. alperesnél már az 1998. március 3-5.-e között végzett ellenőrzés során súlyos szabálytalanságokat tártak fel. Ennek ellenére a II. r. alperes elmulasztotta megtenni az I. r. alperessel szemben a szükséges intézkedéseket, és csak 1998. júniusában függesztette fel annak a befektetői-szolgáltatói tevékenységét. Ezzel a mulasztással megszegte az Épt. 123. §-ában írt ellenőrzési kötelezettségeit, emiatt a kártérítési felelőssége e jogcímen is fennáll.
A II. r. alperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte. Arra hivatkozott, hogy az I. r. alperes ügyfélnyilvántartásai még 1998. augusztus végén sem voltak rendben, az ügyletek feltárása időt vett igénybe, több ezer ügyfél jelentkezett, akinek követelése volt az I. r. alperessel szemben, így csak szeptember elején került abba a helyzetbe a felügyeleti biztos, hogy megbízható nyilvántartás alapján teljesíteni tudjon.
A fellebbezés nem alapos.
A felperes a fellebbezésében az elsőfokú eljárásban a keresetének ténybeli alapját, a II. r. alperes által kirendelt felügyeleti biztos által elkövetett mulasztásokban, a II. r. alperes felelősségének jogalapját pedig az Épt. 141. §-ának (1) bekezdésében jelölte meg. A másodfokú eljárásban a keresetének ténybeli alapját részben megváltoztatta, és a II. r. alperes kártérítési felelősségének ténybeli alapjául az Épt. 123. §-a (1) bekezdésének c) és f) pontjában írt ellenőrzési és intézkedési kötelezettség elmulasztását is megjelölte. A keresetnek ilyen megváltoztatása viszont a Pp. 247. §-ának (1) bekezdésében írt keresetváltoztatás tilalmába ütközik. Az említett jogszabályhely szerint a másodfokú eljárásban - a jelen perben nem releváns kivételektől eltekintve - a keresetet nem lehet megváltoztatni, ezért a Legfelsőbb Bíróság a módosított keresettel érdemben nem foglalkozott.
Az eredeti kereseti kérelem tekintetében helytállóan állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy 1998. szeptember 15-ét megelőzően a II. r. alperes által kirendelt felügyeleti biztos olyan mulasztást nem követett el, amely miatt a II. r. alperes kártérítési felelőssége megállapítható lenne. A felügyeleti biztos a cégjegyzési joggal történt felruházásának időpontjában - 1998. július 17-én - került abba a helyzetbe, hogy önállóan eljárhatott az I. r. alperes képviseletében, ettől az időponttól rendelkezett az I. r. alperes vonatkozásában képviseleti jogosultsággal. Ezt megelőzően a felügyeleti biztos felelőssége a felperes transzferkérelmének nem teljesítése miatt szóban sem kerülhetett. Az iratokból megállapítható, hogy az I. r. alperes ügyfeleinek száma több ezret tett ki, a könyvvizsgálói jelentés szerint az ügyfélnyilvántartások hiányosak voltak, az ország több nagy városában üzemelő fiókoknál külön-külön el kellett készíteni az ügyféllistát. Az is megállapítható, hogy az I. r. alperes dolgozói a felügyeleti biztossal nem működtek együtt, a munkáját lehetőség szerint akadályozták. A felügyeleti biztos ezért nem volt abban a helyzetben, hogy a jogügyletek tisztásáig akár a felperes, akár más személyek transzfer- és egyéb kérelmeit teljesítse. Ha ugyanis jogosulatlan igényeket elégített volna ki, ezzel más jogosultak érdekeit veszélyeztette volna. Mindezek alapján a felügyeleti biztost 1998. szeptember 15-ét megelőzően nem lehetett felelősnek tekinteni a felperes transzferkérelme teljesítésének elmulasztásáért.
Szeptember 15-ére viszont az E. részvények korábban magas forgalmi értéke jelentősen lecsökkent, amely csökkenés a II. r. alperes magatartásával a per adatai szerint nem állt okozati összefüggésben. Ezt követően a részvények forgalmi értékében lassú emelkedés mutatkozott, 1998. november 24-én - a részvények kiadása időpontjában - az E. részvény már darabonként mintegy 930 Ft-tal ért többet, mint szeptember 15-én, ezért szeptember 15-e és november 24-e között a felperesnek nem merült fel olyan kára, ami a felügyeleti biztos szeptember közepét követő mulasztásával okozati összefüggésbe hozható.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett rendelkezéseit a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése szerint helybenhagyta.
(Legf. Bír. Gf.I.32.436/2001. sz.)
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!
{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.