adozona.hu
BH 2003.8.329
BH 2003.8.329
A termelőszövetkezetből csoportosan kiváló tagokat együttesen megillető vagyonrész vonatkozásában a csoporthoz tartozó személyek között közös tulajdon keletkezik. Ezért a csoportosan kiválók olyan szükségképpeni pertársak, akiknek perben állása nélkül a csoportot megillető vagyonrész tárgyában keletkezett jogvita nem bírálható el [Ptk. 139. §, 141.§, 1992. évi II. tv. (továbbiakban: Ámt.) 31. §, 34. § (1) bek., Pp. 51. § a) pont, 130. § (1) bek. g) pont, 132. § (1) bek., 157. § a) pont, 1990. évi XCIII. tv.
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperesek keresetükben az alperes jogelőd szövetkezetből, az R. Mezőgazdasági Termelőszövetkezetből az 1992. évi II. törvény (Amt.) 31. §-a alapján csoportosan kivált szövetkezeti tagokat a kiválás kapcsán megillető - szövetkezeti üzletrészre jutó vagyonból ki nem adott rész, illetve a kiadás késedelméből eredő késedelmi kamatok megfizetésére kérték az alperest kötelezni. Előadták, hogy a kivált szövetkezeti tagok a szövetkezeti üzletrészükre jutó vagyont a felperes társaságok tulajdonába ...
BH 2003.8.329 A termelőszövetkezetből csoportosan kiváló tagokat együttesen megillető vagyonrész vonatkozásában a csoporthoz tartozó személyek között közös tulajdon keletkezik. Ezért a csoportosan kiválók olyan szükségképpeni pertársak, akiknek perben állása nélkül a csoportot megillető vagyonrész tárgyában keletkezett jogvita nem bírálható el [Ptk. 139. §, 141.§, 1992. évi II. tv. (továbbiakban: Ámt.) 31. §, 34. § (1) bek., Pp. 51. § a) pont, 130. § (1) bek. g) pont, 132. § (1) bek., 157. § a) pont, 1990. évi XCIII. tv. (továbbiakban: It.) 57. § (1) bek. a) pont].
A felperesek keresetükben az alperes jogelőd szövetkezetből, az R. Mezőgazdasági Termelőszövetkezetből az 1992. évi II. törvény (Amt.) 31. §-a alapján csoportosan kivált szövetkezeti tagokat a kiválás kapcsán megillető - szövetkezeti üzletrészre jutó vagyonból ki nem adott rész, illetve a kiadás késedelméből eredő késedelmi kamatok megfizetésére kérték az alperest kötelezni. Előadták, hogy a kivált szövetkezeti tagok a szövetkezeti üzletrészükre jutó vagyont a felperes társaságok tulajdonába apportálták részben vagy egészben, illetőleg a nem apportált rész tekintetében őket megillető jogaikat átruházták a felperesekre.Az alperes ellenkérelme elsődlegesen a per megszüntetésére irányult - a felperesek perbeni jogosultságának hiánya miatt. Érdemben a kereset elutasítását kérte részben időelőttiség, részben a követelés jogalapja hiányában.
A III. r. felperes 2000. június 14-én kelt és a bírósághoz 2000. június 20-án érkezett bejelentésében az alperessel szembeni kereseti kérelmétől elállt. Erre tekintettel az elsőfokú bíróság az 5. sorszámú 2000. szeptember 26-án kelt végzésével a pert a III. r. felperes és az alperes vonatkozásában megszüntette [Pp. 157. §-ának e) pontja, 160. §-ának (1) bekezdése].
Az elsőfokú bíróság a 22. sorszámú végzésével arra hívta fel a perben maradt felpereseket, hogy 8 napon belül valamennyi birtokíven szereplő kiváló tagot, akiknek a perben a felperesek javára engedményező és egyéb perben való jogérvényesítést igazoló okiratuk nincs, vonják perbe a per megszüntetésének terhével.
E felhívásnak a felperesek nem tettek eleget, ezért az elsőfokú bíróság a 2001. november 27-én kelt 23. sorszámú végzésével a pert megszüntette.
Döntésének indoka szerint a felperesek az alperesi jogelőd mezőgazdasági szövetkezet által alapított kft.-k. E társaságokba az alperes szövetkezetből csoportosan kiváló egyes szövetkezeti tagok a kiválás során őket megillető szövetkezeti üzletrészükre eső és felosztásra került vagyont apportálták. A vagyonmegosztásról szóló közgyűlési határozat szerint a csoportosan kiváló tagok részére a felosztásra került vagyon egy része tárgyi eszközökben, másik része készpénzben került kiosztásra, illetve megállapodás történt az alperesi jogelőd szövetkezet kintlévőségeinek jövőbeni behajtásából befolyt vagyon szétosztásáról is. A felperesek állítása szerint az alperes nem számolt el a befolyt követelésekkel, illetve a később kifizetett összegekre eső kamatokkal. A felperesek e tartozások megfizetése iránt indítottak pert.
Az elsőfokú bíróság a per anyagából megállapította, hogy a csoportosan kiváló tagok nem mindegyike tagja valamely felperes kft.-nek, továbbá a csoportosan kiváló tagok részére nem egyedileg, hanem csoportonként került kiosztásra az üzletrészűk alapján járó vagyonrész. Ezáltal nem osztható vagyon került a birtokukba. Az e vagyon részét adó perbeli követelések ugyancsak nem oszthatóak, vagyis csak együttesen követelhetők, egységes pertársaság keretében. Egységes pertársaság esetén azonban valamennyi érdekeltnek perben kell állnia. A bíróság többszöri felhívására azonban a felperesek nem igazolták a csoportosan kiváló volt szövetkezeti tagokat megillető vagyonrész követelésére való jogosultságukat.
Miután a felperesek a bíróság felhívásainak nem tettek eleget, ezért az elsőfokú bíróság a pert a Pp. 157. §-ának a) pontja alapján - figyelemmel a Pp. 130. §-a (1) bekezdésének g) pontjára - megszüntette. Az illetékekről szóló, többször módosított 1990. évi XXIII. törvény (helyesen: XCIII. törvény) 57. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján nem rendelkezett a felperesek által le nem rótt eljárási illetékről.
A 25. sorszámú kiegészítő végzésében kötelezte a felpereseket, hogy 15 napon belül fizessenek meg az alperes jogi képviselője kezeihez 120 000 Ft ügyvédi munkadíjat.
Az elsőfokú bíróság végzése ellen a I-II., IV-V. r. felperesek nyújtottak be fellebbezést, melyben kérték a végzés hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú bíróságnak újabb eljárásra és újabb határozat hozatalára utasítását. Kérték a felmerült mindkét fokú költség megfizetésére kötelezni az alperest.
Fellebbezésükben támadták az elsőfokú bíróság végzésének azt a ténymegállapítását, hogy a felperesek az alperes jogelőd mezőgazdasági szövetkezet által alakított kft.-k. Ezzel ellentétben - előadásuk szerint - a kft.-ket a kiválást megelőzően természetes személyek hozták létre. A végzés indokolása második bekezdésével ellentétben a vagyonmegosztáskor nyilvántartott követelésállományból az egyes tagokra jutó hányad is kiadásra került. Az egyes tagok kiadott, tulajdonukba került, még be nem folyt kintlévőségek behajtására és a befolyt összeggel való elszámolásra adtak megbízást a csatolt, a vagyonkiadásról döntő közgyűlési jegyzőkönyv tanúsága szerint. Az alperes a befolyt összegekkel majd 3 éven át, a jobbára Kft.-be tömörült tagokkal, a kft.-ken keresztül el is számolt, majd egyoldalúan előbb visszatartotta a befolyt összegeket, majd a perre hivatkozva nem fizette vissza az annak már csak töredékét képező hányadát sem. Az alperes jogellenes eljárása folytán a felperesek mindazok képviseletét felvállalva, akik jogátruházó nyilatkozatot adtak, indítottak pert a befolyt összegek kiadása iránt azzal, hogy az eljárás alapján megítélt és befolyt összegeket a jogátruházók részére annak beérkezését követően haladéktalanul kifizetik, figyelembe véve az eljárás költségeit is.
Álláspontjuk szerint miután az alperest terhelő kötelezettség osztható, az számszerűsíthető és egyedileg meghatározott, nem áll fenn egységes pertársaság. Megjegyezték, hogy a kereset az Ámt. szerinti vagyon kiadásával összefüggő, ezért a keresetlevelükben megjelölt, a Bírósági Határozatokban közzétett eseti döntések alapján illetékfeljegyzési jog körébe tartozó eljárásnak minősül.
A fellebbezésre az alperes észrevételt nem terjesztett elő.
A fellebbezés nem alapos.
A Pp. 51. §-ának a) pontja szerint több felperes együtt indíthat pert, illetőleg több alperes együtt perelhető, ha a per tárgya olyan közös jog, illetőleg olyan közös kötelezettség, amely csak egységesen dönthető el, vagy ha a perben hozott döntés a pertársakra a perben való részvétel nélkül is kiterjedne. A Pp. 130. §-a (1) bekezdésének g) pontja szerint pedig a bíróság a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül elutasítja, ha megállapítható, hogy a pert nem a jogszabályban erre feljogosított személy indítja, vagy a per csak jogszabályban meghatározott személy ellen indítható, illetve meghatározott személyek perben állása kötelező, s a felperes e személyt (személyeket) - felhívás ellenére - nem vonta perbe. A Pp. 157. §-ának a) pontja alapján pedig a bíróság a pert megszünteti, ha a keresetlevelet már a 130. § (1) bekezdésének a)-h) pontja alapján idézés kibocsátása nélkül el kellett volna utasítani.
A fellebbezés kapcsán ezért a Legfelsőbb Bíróságnak abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy a felperesek által érvényesített igény olyan közös jog-e, amely csak egységesen dönthető el, illetve a perben hozott döntés a pertársakra a perben való részvételük nélkül is kiterjedne.
Nem volt vitás a felek között, hogy az alperes jogelőd termelőszövetkezetből a tagok csoportosan váltak ki, és az üzletrészük alapján őket illető vagyonrészt e csoportok részére adták át a közgyűlési határozat alapján. Ezáltal az adott csoportba tartozó természetes személyek között, a kiadott vagyonrészre vonatkozóan, a Ptk. 139. és következő §-aiban meghatározott közös tulajdon jött létre. A Ptk. 141. §-ának rendelkezése szerint a dolog hasznai a tulajdonostársakat tulajdoni hányaduk arányában illetik meg; ilyen arányban terhelik őket a dolog fenntartásával járó és a dologgal kapcsolatos egyéb kiadások, a közös tulajdoni viszonyból eredő kötelezettségek, és ugyanilyen arányban viselik a dologban beállott kárt is.
A fenti anyagi jogi szabályból következően a csoportosan kiválók a Pp. 51. §-ának a) pontjában szabályozott szükségképpeni pertársak, tehát valamennyi csoportba tartozó személy perben állása nélkül a jogvita nem dönthető el.
Helyesen járt el ezért az elsőfokú bíróság akkor, amikor a felpereseket valamennyi, a csoporthoz tartozó pertárs perbe hívására felhívta, ennek nem teljesítése esetén pedig a pert megszüntette.
Az eljárás irataiból, de a felperesek fellebbezéséből is kitűnik, hogy a felperesek több csoportosan kivált tag nevében - akik a felperes kft.-nek nem tagjai, tehát oda a nekik átadott szövetkezeti vagyont nem is apportálhatták - megindították a pert az őket megillető követelés behajtására azzal, hogy a befolyt követeléssel a csoportosan kivált tagokkal elszámolni kötelesek. E személyek tekintetében a felperesek a perindításra jogosultsággal nem rendelkeznek, tehát e részben nem a jogszabályban erre feljogosított személyként indították a pert. A Pp. ezt az ún. perbizományt tilalmazza, és a Pp. 130. §-a (1) bekezdése g) pontjának első fordulata szerint az elutasítás jogkövetkezményét, utóbb pedig a permegszüntetés jogkövetkezményét fűzi hozzá.
Mindezekre tekintettel az elsőfokú bíróságnak a per megszüntetésére vonatkozó végzését a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 259. §-a folytán alkalmazott Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta.
A végzés indokolási részét a felperesi fellebbezés alapján annyiban helyesbíti, hogy a felperesek nem az alperes jogelőd mezőgazdasági szövetkezet által alapított kft.-k.
A Legfelsőbb Bíróság nem találta alaposnak a felpereseknek a végzés indokolása második bekezdését támadó fellebbezését sem. A csatolt birtokbaadási-birtokbavételi jegyzőkönyv 1. számú melléklete a kiadásra kerülő vagyontárgyak között felsorolja - egyebek között - a 6 066 525 Ft vevői tartozást. A keresetlevélhez F/5 alatt csatolt 17/1992. számú közgyűlési határozat 2. pontja úgy rendelkezik, hogy "az év végi mérlegben szereplő egyes eszközöket (ezek befektetett eszközök, vagyoni betétek, vevők tartozása) nem oszt fel a szövetkezet a tagok között, hanem elkülönített számlán kezel. Az ezekből befolyt összegekből, valamint kamataikról és egyéb hozamaikról félévenként elszámolást készít, és vagyonarányosan osztja vissza a szövetkezet, illetve a kivált csoportok részére".
Mindebből pedig az következik, hogy a vagyonmegosztáskor nyilvántartott követelésállományból az egyes tagokra jutó hányad kiadására - azaz a birtokbaadásra - nem került sor. Mindezeknek azonban az eljárást megszüntető döntésre kiható hatályuk nincs.
Az illetékekről szóló, többször módosított 1990. évi XCIII. törvény 57 §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján az eljárás illetékmentes, mert a bíróság a pert megszüntette, illetve a Legfelsőbb Bíróság a pert megszüntető határozatát helybenhagyta.
A felperesek fellebbezésben kifejtett jogi álláspontjával ellentétben azonban az Ámt. szerinti vagyon kiadásával összefüggő eljárás nem minősül illetékmentes eljárásnak az illetéktörvényben, illetve a 6/1986. (VI. 26.) IM rendeletben írt feltételek hiányában. A Legfelsőbb Bíróság a Bírósági Határozatok 1997. évi számában 44. sorszám alatt közzétett eseti határozatában elvi éllel mutatott rá arra, hogy a kiválással összefüggő vagyonátruházás illetékmentessége nem jelenti a kiválás folytán vagyon kiadása iránt indított per illetékmentességét. Az Ámt. 34. §-ának (1) bekezdése szerint a kiválással összefüggő vagyonátruházás adó- és illetékmentes. Ez a rendelkezés nem a bírósági eljárási illeték, hanem a vagyonszerzési, ezen belül is a vagyonátruházási illetékek megfizetése alóli mentességet jelenti. Amennyiben a felperesek a Pp. 132. §-ának (1) bekezdése szerint az elutasító határozat jogerőre emelkedésétől számított 30 nap alatt a keresetlevelet szabályszerűen újra benyújtják és ezzel a keresetlevél beadásához fűződő jogi hatályokat fenntartják, a keresetlevélen a pertárgy értékéhez igazodó eljárási illetéket le kell róniuk.
(Legf. Bír. Gf.VI.30.265/2002. sz.)