adozona.hu
BH 2003.7.295
BH 2003.7.295
A felszámolónak a felszámolás alatt álló adós könyvvezetési tevékenységét, jogi ügyeinek intézését - a részére járó felszámolói díj ellenében - saját felszámolói szervezetén belül kell megszerveznie [1993. évi LXXXI. tv-nyel módosított 1991. évi IL. tv. (mód. Cstv.) 28. § (2), (3) és (4) bek., 46. § (3) bek., 48. § (1) bek., 50. § (2) bek., 52. § (1) bek., 167/1993. (XI. 30.) Korm. r. 2. § (2) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adós gazdálkodó szervezet elleni, 1997. július 15-ei kezdő időponttal elrendelt felszámolás során az elsőfokú bíróság a 29. sorszámú végzésével a felszámoló által előterjesztett közbenső mérleg jóváhagyását megtagadta.
A végzés indokolásában megállapított tényállás szerint a felszámoló a bíróság felhívására 2000. június 13-án - a 2000. április 15-ei állapotnak megfelelően - közbenső mérleget csatolt, melyet ezt megelőzően a hitelezők részére is megküldött. A felszámoló által csatolt irato...
BH 2003.7.295 A felszámolónak a felszámolás alatt álló adós könyvvezetési tevékenységét, jogi ügyeinek intézését - a részére járó felszámolói díj ellenében - saját felszámolói szervezetén belül kell megszerveznie [1993. évi LXXXI. tv-nyel módosított 1991. évi IL. tv. (mód. Cstv.) 28. § (2), (3) és (4) bek., 46. § (3) bek., 48. § (1) bek., 50. § (2) bek., 52. § (1) bek., 167/1993. (XI. 30.) Korm. r. 2. § (2) bek.].
Az adós gazdálkodó szervezet elleni, 1997. július 15-ei kezdő időponttal elrendelt felszámolás során az elsőfokú bíróság a 29. sorszámú végzésével a felszámoló által előterjesztett közbenső mérleg jóváhagyását megtagadta.A végzés indokolásában megállapított tényállás szerint a felszámoló a bíróság felhívására 2000. június 13-án - a 2000. április 15-ei állapotnak megfelelően - közbenső mérleget csatolt, melyet ezt megelőzően a hitelezők részére is megküldött. A felszámoló által csatolt iratokból kitűnően a felszámolás időszaka alatt 1 910 751 forint összegű bevétel keletkezett, melyből 1 500 000 forint értékű felszámolási költség merült fel. A költségek részletezését taglaló kimutatásból kitűnően 35 825 forint irodaszer-költségként, 158 000 forint telefon-, posta- és telefaxköltségként, míg 986 186 forint egyéb, nem anyagi jellegű költségként merült fel, valamint 20 000 forint illeték került elszámolásra. Az M. Részvénytársaság hitelező a közbenső mérlegre tett észrevételeiben kérte az elszámolás pontosítását. Az elsőfokú bíróság felhívására a felszámoló csatolta a költségek felmerülését igazoló szerződései másolatát. Ezek szerint 1999. július 26-án kötött vállalkozási szerződést 300 000 forint + áfa összegben az adós iratainak elhelyezésére, az 1999. február 8-ai megbízási szerződés keretében a felszámoló vállalta az adós jogi feladatainak ellátását 200 000 forint + áfa megbízási díj ellenében. Az 1998. március 5-ei vállalkozási szerződés keretében a felszámoló vállalta az adós gazdálkodó szervezet gazdasági tevékenysége során felmerülő könyvvezetési, adóelszámolási feladatok, illetőleg a felszámolási mérleg és felszámolási zárómérleg elkészítését 300 000 forint + áfa összegű ellenértékért. Csatolta továbbá az 1998. január 5-ei megállapodást is, melyben 200 000 forint + áfa összegben a felszámoló kötelezettséget vállalt az adós adminisztrációs tevékenységének az ellátására is.
Az elsőfokú bíróság felhívta a módosított 1991. évi IL. törvény 50. §-a (1) és (3) bekezdését, valamint az 57. §-a (1) és (2) bekezdésének c) és f) pontjában írtakat, valamint utalt a Bírósági Határozatokban 1997. évben 364., továbbá a 2000. évben 366. szám alatt közétett jogesetekben foglaltakra. Megállapította, hogy a felszámoló a felszámolási költségek között olyan, nem anyagi jellegű költségeket kíván elszámolni, amelyek a felszámolói tevékenységébe tartoznak, és e tevékenység alapján nyilvánvalóan a felszámoló szervezet felszámolói díjából fedezendők. Emiatt külön díjazás a felszámolót nem illeti meg.
E végzés ellen a felszámoló terjesztett elő fellebbezést, amelyben - tartalma alapján - az elsőfokú végzés megváltoztatásával a közbenső mérleg jóváhagyását kérte. Jogorvoslati kérelme indokolásában előadta: az elsőfokú bíróság által hivatkozott, 1997. évben 364. szám alatt közzétett elvi döntésben foglaltakat a joggyakorlat nem alkalmazza következetesen. Álláspontjának alátámasztására idézte más megyei bíróság záróvégzésének indokolásában foglaltakat, mely szerint "a Csődtörvény által nevesített könyvviteli kötelezettségeken túlmenően (költség- és ütemtervkészítés, nyilvántartásba vétel, hitelezői igények felülvizsgálata, közbenső- és zárómérleg-készítés, a vagyonértékesítés adminisztratív feladatai), a felszámoló igénybe vehet - erre irányuló külön engedély nélkül is - alkalmazotti körén illetve tagsági körén kívül eső szakembereket, illetve jogi képviselőt. Hangsúlyozta, hogy a felszámoló ilyen eljárása abból a szempontból is indokolt, hogy saját könyvelővel maga sem rendelkezik, és erre a Csődtörvény alapján sem kötelezhető. A könyvelési adminisztrációs költségen ilyen esetekben a felszámolónak az alvállalkozóit kell igénybe venni.
Kifejtette a felszámoló, hogy a felszámoló és az adós közötti, erre vonatkozó megbízási szerződések olyan speciális szakértelmet igénylő feladatokra vonatkoztak, amelyek ellenértékei a Csődtörvény szerint is a felszámolási költségek körébe tartoznak. Megjegyezte, hogy a bevétel tekintetében olyan követeléseket érvényesített, amelyekre ő nem lett volna köteles, illetve ami a felszámolói gyakorlatban egyáltalán nem szokásos. Olyan követelést sikerült részben behajtania, amely abból fakadt, hogy az adós korábbi partnere a felszámolás közzététele után még a régi ügyvezetőnek teljesített kifizetést, és amelyet a felszámoló - nem szokásos, speciális jogi megfontolások alapján - részben ettől a partnertől is be tudott hajtani.
A fellebbezésre a hitelezők nem tettek észrevételt. A fellebbezés nem alapos.
Az elsőfokú bíróság a rendelkezésre álló adatok alapján helytálló jogi következtetésre jutott.
A jelen felszámolási eljárásban alkalmazandó, a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló, lényegesen az 1993. évi LXXXI. törvénnyel módosított 1991. évi IL. törvény (mód. Cstv., illetve Csődtörvény) meghatározza a bíróság által kirendelt felszámoló feladatait, jogait és kötelezettségeit. E feladatok között számos, a felszámoló számára könyvelési, könyvvezetési kötelezettséget előíró jogszabályi rendelkezés található. A mód. Cstv. 46. §-ának (3) bekezdése szerint a felszámoló külön nyilvántartásba veszi a 28. § (2) bekezdésének f) pontjában előírt határidőben bejelentett követeléseket [d) pont], a 28. § (2) bekezdésének f) pontjában előírt határidőn túl, de egy éven belül bejelentett követeléseket [c) pont]. E jogszabályhely (4) bekezdése szerint a felszámoló a (3) bekezdés a) és b) pontja szerinti követeléseket a bejelentési határnapot követő 45 napon belül köteles felülvizsgálni, az érdekeltekkel egyeztetni, és a vitathatónak minősített igényeket elbírálás végett 15 napon belül a felszámolást elrendelő bíróságnak megküldeni; s e felülvizsgálat eredményeit az 50. § (2) bekezdésében előírt közbenső mérlegbe építeni. E hitelezői követelések nyilvántartására vonatkozó, könyvvezetési kötelezettségen kívül a felszámolót terheli a mód. Cstv. 48. §-ának (1) bekezdésében írt alapvető, az adós követeléseinek behajtását, igényeinek érvényesítését és vagyonának értékesítését előíró felszámolói feladatokhoz kapcsolódó könyvvezetési kötelezettség is. A Csődtörvény a felszámoló feladatává teszi továbbá a közbenső felszámolási mérleg, valamint - a felszámolás befejezésekor - a felszámolási zárómérleg és vagyonfelosztási javaslat elkészítését. Ez utóbbiakon kívül a felszámoló a bevételek és költségek alakulását tartalmazó kimutatást, zárójelentést és záróadóbevallást is köteles készíteni a mód. Cstv. 52. §-ának (1) bekezdésében írtak szerint.
Mindezen felszámolói feladatok szakszerű ellátását kívánta biztosítani a felszámoló kijelölésekor hatályos 167/1993. (XI. 30.) Korm. rendelet 2. §-ának (2) bekezdése azzal, hogy előírta: a felszámolói tevékenységet végző gazdasági társaság tagként vagy alkalmazottként legalább egy-egy büntetlen előéletű közgazdászt, jogi szakvizsgát tett jogászt, valamint könyvvizsgálói engedéllyel rendelkező könyvvizsgálót köteles foglalkoztatni. Ebből az is következik, hogy a felszámolónak a felszámolás alatt álló adós könyvvezetési tevékenységét, jogi ügyeinek intézését - a részére járó felszámolói díj ellenében - saját felszámolói szervezetén belül kell megszerveznie. Mindezekre figyelemmel helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a közbenső mérleg elkészítésével, valamint a jogi képviselettel és ügyviteli ügyintézéssel összefüggő tevékenységért elszámolt megbízási díj a felszámolói díjból fedezendő.
Tévesen állította a felszámoló a fellebbezésében, hogy az elsőfokú bíróság által felhívott, a Legfelsőbb Bíróságnak a Bírósági Határozatok című lapban 1997. évben 364. szám alatt közzétett eseti döntésében foglaltakat a joggyakorlat nem alkalmazza következetesen. Egységes ugyanis a bírói gyakorlat abban, hogy a felszámolói feladatok teljesítéséhez kapcsolódó könyvvezetési és jogi tevékenységért járó díj a felszámolói díjban benne foglaltatik. Az adott ügyben az adós gazdálkodó szervezet a felszámolás megkezdésekor már nem folytatott gazdasági tevékenységet, és a felszámoló semmivel sem igazolta az arra vonatkozó állítását sem, hogy az adóssal kötött megbízási szerződésekben vállalt könyvvezetési és jogi tevékenység nem a felszámolói feladatok teljesítéséhez kapcsolódott.
Alaptalanul érvelt a felszámoló a fellebbezésében azzal is, hogy olyan követeléseket sikerült behajtania, amelyekre nem lett volna köteles, illetve ami a felszámolói gyakorlatban egyáltalán nem szokásos. A felszámolót megillető díj ugyanis a mód. Cstv. 59. §-a (1) bekezdése értelmében a felszámolás során az eladott vagyontárgyak árbevétele és a befolyt követelések pénzbevétele együttes összegének százalékában meghatározott, így a felszámoló hivatkozott tevékenysége a felszámolói díjban már elismerésre került. A Csődtörvényben meghatározott mértékű felszámolási díjtól való eltérésre a bíróságnak a mód. Cstv. 59. §-a (1) bekezdése szerint csak különösen bonyolult ügyekben van lehetősége.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság fellebbezéssel alaptalanul támadott végzését a mód. Cstv. 6. §-ának (2) bekezdése folytán megfelelően alkalmazandó Pp. 259. §-ára utalással, a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta. (Legf. Bír. Fpk.VIII.30.219/2001. sz.)