adozona.hu
BH 2003.6.266
BH 2003.6.266
A részletfizetésben való megállapodás a vagyonszerzési illetékfizetési kötelezettség szempontjából nem tekinthető felfüggesztő feltételnek [1990. évi XCIII. tv. 3. §, 21. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 1996. augusztus 31-én kötött adásvételi szerződést a perbeli lakóingatlan megvásárlására 28 millió Ft vételár megfizetése ellenében. Az ingatlan eladására és az ingatlan megvételére vonatkozó akaratnyilvánításukat a felek a szerződés 3. §-ában rögzítették. Az adásvételi szerződés 11. §-ának (1) bekezdésében a szerződő felek abban állapodtak meg, hogy a 3. § rendelkezései a vételár teljes összegének kifizetése napján lépnek hatályba. Egyben kikötötték, hogy a vételár-fizetési kötele...
BH 2003.6.266 A részletfizetésben való megállapodás a vagyonszerzési illetékfizetési kötelezettség szempontjából nem tekinthető felfüggesztő feltételnek [1990. évi XCIII. tv. 3. §, 21. §].
A felperes 1996. augusztus 31-én kötött adásvételi szerződést a perbeli lakóingatlan megvásárlására 28 millió Ft vételár megfizetése ellenében. Az ingatlan eladására és az ingatlan megvételére vonatkozó akaratnyilvánításukat a felek a szerződés 3. §-ában rögzítették. Az adásvételi szerződés 11. §-ának (1) bekezdésében a szerződő felek abban állapodtak meg, hogy a 3. § rendelkezései a vételár teljes összegének kifizetése napján lépnek hatályba. Egyben kikötötték, hogy a vételár-fizetési kötelezettség szerződés szerinti teljesítése a szerződés érvényességi feltétele. 1997. március 28-án a szerződés záradékaként nyilatkozatot tettek a vételár teljes kifizetéséről. A Fővárosi Illetékhivatal a felperest 26 millió Ft értékű lakástulajdon és 2 millió Ft értékű egyéb ingatlan szerzése után 1 602 000 Ft visszterhes vagyonátruházási illeték megfizetésére kötelezte. A felperes fellebbezést nyújtott be vitatva az illeték összegét, és mellékelte az 1997. október 11-én kelt szerződést, amellyel a tulajdonát képező másik lakás ingatlanát 7 500 000 Ft-ért eladta. Erre figyelemmel a kiszabott illeték csökkentését az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 21. §-ának (5) bekezdése alapján kérte. Az alperes határozatával a kérelmet elutasította arra hivatkozással, hogy egy évet meghaladóan került sor a másik lakás eladására. A felperes az elsőfokú határozat ellen fellebbezett, az alperes határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta arra hivatkozással, hogy az eladásról és a vételről szóló szerződések egymáshoz képest egy éven túl jöttek létre.Az elsőfokú bíróság ítéletével az alperes határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú közigazgatási szervet új eljárásra kötelezte. Ítéletének indokolásban kifejtette, hogy az illetékről szóló 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 21. §-ának (5) bekezdése értelmében lakástulajdon vásárlása esetén, ha a vevő a másik lakástulajdonát a vásárlást megelőző, vagy azt követő egy éven belül eladja, az illeték alapja a vásárolt és az eladott lakástulajdon - terhekkel nem csökkentett - forgalmi értékének különbözete.
Az 1996. augusztus 31-én kelt adásvételi szerződés alapján a jogerős ítélet megállapította, hogy a vételár kifizetése előtt az adásvételi szerződés még nem volt hatályos, így ahhoz illetékfizetési kötelezettség sem kapcsolódhatott. A felperes 1997. március 28-án fizette meg az ingatlan vételárát, így az e naptól hatályos adásvételi szerződéshez képest a felperes a másik lakásingatlanát az 1997. október 11-én kelt szerződésre figyelemmel egy éven belül adta el. A felperes esetében tehát az Itv. 21. §-ának (5) bekezdésében foglalt feltétel fennáll, részére a cserét pótló vételkedvezményt biztosítani kell. Az új eljárásban a felperes illetékfizetési kötelezettségét a cserét pótló vétel kedvezményének alkalmazásával kell megállapítani.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérve annak megváltoztatását, és a felperes keresetének elutasítását. Álláspontja szerint a jogerős ítélet megsértette az Itv. 3. §-ában, 21. §-ának (5) bekezdésében foglaltakat, közvetve pedig az Itv. 18. §-ának és a 102. § (1) bekezdésének a) pontját. Az Itv. 3. §-a (3) bekezdésének a) pontja szerint a visszterhes vagyonátruházási illetékkötelezettség a szerződés megkötése napján keletkezik. A vételár megfizetése nem tekinthető a (6) bekezdés szerinti felfüggesztő feltételnek. Az Itv. az illetékelőleg jogintézményét függetleníti a tulajdonjog tényleges megszerzésétől, a földhivatal által lefolytatott ingatlan-nyilvántartási eljárás idejétől és eredményétől.
A felperes a jogerős ítélet hatályában való fenntartását indítványozta arra hivatkozással, hogy az adásvételi szerződésben az ügyletre vonatkozó nyilatkozatok hatálybalépését kifejezetten későbbi időpontra tették.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
Az Itv. 21. §-ának (5) bekezdése tartalmazza az ún. cserét pótló vétel kedvezményét. Ezek szerint lakástulajdon vásárlása esetén ha a vevő a másik lakástulajdonát a vásárlást megelőző, vagy azt követő egy éven belül eladja, az illeték alapja a vásárolt és az eladott lakástulajdon - terhekkel nem csökkentett - forgalmi értékének különbözete.
Az Itv. 3. §-a (3) bekezdésének a) pontja alapján a visszterhes vagyonátruházási illetékkötelezettség a szerződés megkötése napján keletkezik. A (6) bekezdés szerint a felfüggesztő vagy bontó feltételtől, illetőleg a kezdő határidő bekövetkezésétől függő szerződés esetén a vagyonszerzési illetékkötelezettség a szerződés hatályának beálltakor keletkezik.
A vitatott szerződést 1996. augusztus 31. napján kötötték a felek. A 3. §-ban kijelentették, hogy az eladók eladják, a felperes mint vevő megveszi a 2. §-ban körülírt ingatlant. A vitatott 11. § (1) bekezdése szerint a 3., 9. és 10. § rendelkezései a vételár teljes összege megfizetésének napján lépnek hatályba azzal a kikötéssel azonban, hogy az 5. § szerinti vételár fizetési kötelezettség 7. § (6) bekezdésében megjelöltek figyelembevétele melletti teljesítése a jelen szerződés érvényességi feltétele.
A jogerős ítélet az adásvételi szerződés 11. §-ának (1) bekezdését tévesen értelmezte felfüggesztő feltételnek azzal, hogy az adásvételi szerződés még nem volt hatályos.
A szerződés 5. pontja tartalmazza a foglaló- és előleg-, valamint a részletfizetési feltételeket. A vételár megfizetése, ezen belül a részletfizetési feltételekben való megállapodás nem tekinthető olyan bizonytalan eseménynek, amelyet a Ptk. 228. §-ának (1) bekezdése nevesít. Ebből következően a részletfizetésben való megállapodás, illetőleg az utolsó részlet kifizetéséhez kötődő szerződéses megállapodást nem lehet az Itv. 3. §-ának (6) bekezdése szerinti felfüggesztő feltételnek tekinteni.
A szerződés 10. §-ában megfogalmazott tulajdonjog fenntartása sem tekinthető felfüggesztő feltételnek, mivel az illetékkötelezettség keletkezése elválik a tulajdonjog ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzésétől. Ez utóbbinak feltétele, hogy az eladó hozzájáruljon a vevő tulajdonjogának ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzéséhez.
A fentiekre figyelemmel az alperes határozata jogszerűen állapította meg, hogy a felperes által vásárolt és később eladott lakások adásvételi szerződése között több mint egy év telt el, ezért a felperest nem illeti meg az Itv. 21. §-ának (5) bekezdésében meghatározott kedvezmény.
A fentiekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alapján a jogerős ítéletet megváltoztatta, és a felperes keresetét elutasította.
(Legf. Bír. Kfv.IV.35.610/2000. sz.)