adozona.hu
BH 2003.6.254
BH 2003.6.254
A hitelezői választmány képviseleti szerv. A felszámolási eljárást lefolytató bíróság a képviselet ellenőrzése, illetve vizsgálata körében ellenőrizheti a Cstv. 5. §-ának (3) bekezdésében írt feltételek meglétét vagy hiányát [1993. évi LXXXI. tv-nyel és az 1997. évi XXVII. tv-nyel módosított 1991. évi IL. tv. (többször mód. Cstv.) 5. § (2), (3) és (4) bek., 28. § (2) bek. f) pont, 39. § (1) bek., 68. § (1) bek., Pp. 72. §, 130. § (1) bek. b) pont].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az első fokon eljárt bíróság az 52-6. sorszámú végzésével a hitelezők kérelmét érdemi vizsgálat nélkül elutasította. A végzés indokolásában megállapított tényállás szerint az adós ellen 1996. évben indult felszámolási eljárásban a felszámolás kezdőnapja 1999. november 11-e volt, a közzétételre 2000. január 3-án, a Cégközlöny 2/2000. számában került sor.
Az I. r. hitelező a 2000. április 13-án benyújtott beadványában kifogást terjesztett elő a hitelezői választmány ellen, e kifogást utóbb pan...
BH 2003.6.254 A hitelezői választmány képviseleti szerv. A felszámolási eljárást lefolytató bíróság a képviselet ellenőrzése, illetve vizsgálata körében ellenőrizheti a Cstv. 5. §-ának (3) bekezdésében írt feltételek meglétét vagy hiányát [1993. évi LXXXI. tv-nyel és az 1997. évi XXVII. tv-nyel módosított 1991. évi IL. tv. (többször mód. Cstv.) 5. § (2), (3) és (4) bek., 28. § (2) bek. f) pont, 39. § (1) bek., 68. § (1) bek., Pp. 72. §, 130. § (1) bek. b) pont].
Az első fokon eljárt bíróság az 52-6. sorszámú végzésével a hitelezők kérelmét érdemi vizsgálat nélkül elutasította. A végzés indokolásában megállapított tényállás szerint az adós ellen 1996. évben indult felszámolási eljárásban a felszámolás kezdőnapja 1999. november 11-e volt, a közzétételre 2000. január 3-án, a Cégközlöny 2/2000. számában került sor.Az I. r. hitelező a 2000. április 13-án benyújtott beadványában kifogást terjesztett elő a hitelezői választmány ellen, e kifogást utóbb panaszra módosította. Álláspontja szerint a választmány nem alakult meg törvényesen, működési rendje, jogosultságai ellentétesek a törvény előírásaival, érdeke ellentétes a felszámoló érdekével, s vitatott hitelezői igénnyel rendelkező hitelezők alkotják. Kérte, hogy a bíróság tegye lehetővé önálló választmány alakítását. Ennek hiányában a meglévő választmány működési rendjét módosítva biztosítsa, hogy a választmányba szavazati joggal rendelkező képviselőt delegálhasson. A II. r. hitelező a 2000. május 8-án előterjesztett kérelmében előadta, hogy a választmány a törvény szabályainak súlyos megsértésével alakult meg.
Az első fokon eljárt bíróság a többször módosított 1991. évi IL. törvény rendelkezéseire hivatkozva megállapította, hogy az adós felszámolását elrendelő bíróság hatáskörébe a felszámolási kérelem, a vitatott hitelezői igény, a felszámoló ellen benyújtott kifogás, a közbenső és záró felszámolási mérleg, az adós egyszerűsített felszámolása elrendelése iránti kérelmek, a felszámolási eljárás során előterjesztett igazolási kérelmek elbírálása tartozik. E jogszabályi előírásokból nem állapítható meg, hogy a felszámolást elrendelő bíróságnak jogosítványa lenne a választmány jogosultságait, képviseleti és működési rendjét rögzítő hitelezői megállapodással kapcsolatban. Arra, hogy a hitelezői választmányt létrehozó hitelezők milyen vélt vagy valós jogokat érvényesítenek, és milyen módon a perbíróság előtt, a felszámolást elrendelő bíróságnak nincs ráhatása. A többször módosított 1991. évi IL. törvény nem zárja ki több választmány alakulását, melyek közül az működhet, amelyiket a felszámoló elismer. Amennyiben a felszámoló elutasító magatartást tanúsít, úgy a hitelezők kifogást terjeszthetnek elő, s a konkrét ügy kapcsán a bíróság vizsgálni fogja, hogy az adott választmányt kell-e egyedüli működésre jogosult választmánynak tekinteni vagy sem. A bíróság a többször mód. Cstv. 6. §-ának (2) bekezdése szerint alkalmazandó Pp. 130. §-a (1) bekezdésének b) pontja alkalmazásával a hitelezők kérelmét érdemi vizsgálat nélkül elutasította.
E végzés ellen az I. r. hitelező élt fellebbezéssel, amelyben az elsőfokú bíróság végzésének a hatályon kívül helyezését és a bíróság új eljárás lefolytatására történő kötelezését kérte. A fellebbezési álláspont szerint nem fogadható el a bíróság végzésének indokolásából az a rész, mely szerint a felszámolási eljárás során akár több választmány is alakulhat. A Csődtörvény egész szelleméből az következik, hogy a hitelezői választmány megalakítására csak a jogszabály által előírt határidőben, a hitelezőknek a felszámoló általi összehívását követően kerülhet sor. Az I. r. hitelező által előterjesztett kérelemmel érintett hitelezői választmány megalakulása törvénysértő, a jóhiszemű joggyakorlás elvével ellentétes, és - az I. r. hitelező ellen folytatott perre tekintettel - az abban való közreműködés összeférhetetlen. Támadta a végzés rendelkező részében foglaltakat is. A Pp. 130. §-ának b) pontjára hivatkozással akkor van helye érdemi vizsgálat nélküli elutasításnak, ha kétséget kizáróan megállapítható, hogy az ügy elbírálása más bíróság hatáskörébe tartozik. Igaz, hogy a Csődtörvény néhány beadvány elbírálása tekintetében nevesíti a felszámolást elrendelő bíróság hatáskörét. Véleménye szerint azonban azt nem zárja ki a törvény, hogy a kifejezetten a felszámolási eljárás alatt létesült hitelezői választmány megalakulásának jogszerűsége vagy jogszerűtlensége tárgyában előterjesztett hitelezői kérelem elbírálására is a felszámolási eljárást lefolytató bíróság rendelkezzen hatáskörrel.
A hitelezői választmány a fellebbezésre tett észrevételeiben az elsőfokú bíróság végzésének a helybenhagyását kérte. Másodlagosan a kifogás érdemi elutasítását indítványozta. Álláspontja szerint az I. r. hitelező fellebbezése alaptalan. A többször módosított 1991. évi IL. törvény 5. §-ának (3) bekezdése nevesíti, hogy egy adott gazdálkodó szervezetnél alakulhat több hitelezői választmány, de működni csak egy választmány működhet. A fellebbezéssel támadott végzés e törvényhelynek megfelelő szövegezésű, mivel csupán az alakulás lehetőségét vetette fel több választmány tekintetében, és nem azt rögzítette, hogy egyidejűleg több hitelezői választmány működhet. Ugyancsak téves a fellebbezés a tekintetben, hogy a hitelezői választmány megalakítására csak a hitelezőknek a felszámoló általi összehívását követően kerülhet sor. A Csődtörvény módosítása valóban a felszámoló kötelezettségeként jelöli meg a nyilvántartásba vett hitelezők összehívását a hitelezői választmány megalakítása céljából, de ez a jogszabályhely kifejezetten csak a felszámoló eljárását szabályozza, és nem érinti a hitelezőknek a Csődtörvény 5. §-a (2), (3) és (4) bekezdésében rögzített azt a jogát, mely szerint a felszámolás kezdetétől bármikor létrehozhatják maguk közül háromtagú választmányukat. Úgy véli, hogy a választmány megalakítása teljes mértékben megfelel a Csődtörvény fenti rendelkezéseinek. A választmány megalakulása óta ahhoz több hitelező csatlakozott, elfogadva annak működési szabályzatát. Az I. r. hitelező kifogása azért is értelmetlen, mert a hitelezői választmányba tömörülő hitelezőkön kívüli hitelezők önállóan nem is felelhetnek meg a törvény 5. §-ának (3) bekezdésében foglalt feltételnek, így önállóan nem is tudtak volna hitelezői választmányt létrehozni.
A fellebbezés nem alapos.
Az elsőfokú bíróság az ügyben helytálló döntést hozott.
A jelen eljárásban alkalmazandó, a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és végelszámolásról szóló, lényegesen az 1993. évi LXXXI. törvénnyel, valamint az 1997. évi XXVII. törvénnyel módosított 1991. évi IL. törvény (többször mód. Cstv.) 5. §-a tartalmazza a hitelezői választmány megalakulásával kapcsolatos szabályokat. A törvényhely (2) bekezdése értelmében a hitelezők vagy csoportjaik érdekeik képviseletére hitelezői választmányt alakíthatnak. A választmány az azt létrehozó hitelezőket képviseli a bíróság előtt, illetve a vagyonfelügyelővel, a felszámolóval és a végelszámolóval való kapcsolat során. A (3) bekezdés úgy rendelkezik, hogy minden gazdálkodó szervezetnél csak egy választmány működhet. Amennyiben a gazdálkodó szervezetnél a 39. § (1) bekezdésében foglaltak szerint, illetve azt követően több választmány alakul, azt kell hitelezői választmánynak tekinteni, amelyik a bírósághoz először jelenti be a megalakulását. Ha egyidejűleg több választmány jelentkezik, akkor azt kell hitelezői választmánynak tekinteni, amelyik több hitelezőt tömörít. A választmány megalakításának feltétele, hogy azt legalább - a 28. § (2) bekezdésének f) pontja, illetve a 68. § (1) bekezdése szerint - a bejelentkezett hitelezők egyharmada hozza létre, és ezek a hitelezők rendelkezzenek a bejelentett hitelezői követelések legalább egyharmadával. E hitelezők maguk közül háromtagú választmányt választanak. A választmány jogosultságait, képviseletét és működési rendjét a hitelezők egymás között megállapodásban rögzítik. A hitelező a választmány létrejöttét követően is csatlakozhat a választmányt létrehozó hitelezőkhöz, ha elfogadja a megállapodásban foglaltakat.
A (4) bekezdés értelmében a választmány a megalakításáról, tagjairól és jogairól a megalakulását követő 8 napon belül értesíti az adóst, a bíróságot, a vagyonfelügyelőt vagy a felszámolót illetve a végelszámolót. E törvényi rendelkezésekből következően a hitelezői választmány képviseleti szerv. A választmányt megalakító hitelezőket képviseli a felszámolási eljárást lefolytató bíróság előtt, valamint a felszámolóval való kapcsolattartás során. A választmány jogosultságait, képviseletét és működési rendjét a hitelezők egymás között megállapodásban rögzítik. A törvény meghatározza a választmány számát, alapításának feltételeit, valamint a létrejötte bejelentésének határidejét is. A hitelezők egymástól függetlenül több választmányt hozhatnak létre, ez esetben azonban csak az működhet, amelyik előbb jelenti be a bíróságnak a megalakulását. Ha pedig egyidejűleg több választmány jelezné létrejöttét, az a választmány folytathatja a működést, amelyiknek több hitelező a tagja.
A fenti rendelkezésekből következően csak egy választmány működhet. Ekként foglalt állást az elsőfokú bíróság a végzésének indokolásában is, így alaptalan az I. r. hitelező e körben előterjesztett fellebbezése. Nem tévedett az elsőfokú bíróság akkor sem, amikor a kérelmet elutasította. A többször mód. Cstv. 6. §-ának (2) bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 72. §-a szerint a meghatalmazott képviseleti jogosultságát a bíróság az eljárás bármely szakában hivatalból vizsgálja. Mivel a hitelezői választmány képviseleti szerv, a felszámolási eljárást foganatosító bíróság a képviselet ellenőrzése, illetve vizsgálata körében ellenőrizheti a többször mód. Cstv. 5. §-ának (3) bekezdésében írt feltételek meglétét vagy hiányát. Helytállóan fejtette ki az elsőfokú bíróság azt is, hogy a felszámolási eljárást lefolytató bíróság csak a jogszabályban meghatározott esetekben járhat el. Ennek során van mód a hitelezői választmány képviseleti jogosultságának fentiek szerinti vizsgálatára. Abban az esetben pedig, ha a hitelezők között a többször mód. Cstv. 5. §-ának (3) bekezdésében írt megállapodással kapcsolatban alakul ki jogvita, nem kizárt a bírói út a Pp.-ben szabályozott eljárási szabályok, valamint a Ptk. anyagi jogi szabályai alapján. A hitelezői választmány megalakulása során, a megállapodást megelőzően, a tárgyalások idején kialakult viták viszont nem tartoznak bírói szakba.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság végzését a Pp. 259. §-ára utalással, a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta.
(Legf. Bír. Fpk.VIII.32.944/2000. sz.)