adozona.hu
BH 2003.6.247
BH 2003.6.247
Az elővásárlási jog gyakorlásával kapcsolatban a többször módosított Cstv. speciális szabályai megelőzik a Ptk.-nak az elővásárlási jog gyakorlásával kapcsolatos rendelkezéseit [Ptk. 117. § (3) bek., 145. § (2) bek., 373. § (6) bek., 1993. évi LXXXI. tv-nyel és az 1997. évi XXVII. tv-nyel módosított 1991. évi IL. tv. (többször mód. Cstv.) 49. § (6) bek., 49/C. § (2) bek., Pp. 130. § (1) bek. h) pont, 157. § a) pont].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A II. r. alperes ellen az 1998. december 3-án benyújtott kérelemre 1998. december 14-i kezdő időponttal megindult felszámolási eljárásban a felszámoló pályázat útján értékesítette az adós II. r. alperes 1311/1826 tulajdoni illetőségét a K. belterület 7143/13. hrsz. alatt nyilvántartott saját használatú út ingatlanból. Az ingatlan 515/1826-od illetőségének a felperes a tulajdonosa. Az értékesítésre kiírt pályázatot az I. r. alperes nyerte el, ennek megfelelően az alperesek 1999. június 24-én a...
BH 2003.6.247 Az elővásárlási jog gyakorlásával kapcsolatban a többször módosított Cstv. speciális szabályai megelőzik a Ptk.-nak az elővásárlási jog gyakorlásával kapcsolatos rendelkezéseit [Ptk. 117. § (3) bek., 145. § (2) bek., 373. § (6) bek., 1993. évi LXXXI. tv-nyel és az 1997. évi XXVII. tv-nyel módosított 1991. évi IL. tv. (többször mód. Cstv.) 49. § (6) bek., 49/C. § (2) bek., Pp. 130. § (1) bek. h) pont, 157. § a) pont].
A II. r. alperes ellen az 1998. december 3-án benyújtott kérelemre 1998. december 14-i kezdő időponttal megindult felszámolási eljárásban a felszámoló pályázat útján értékesítette az adós II. r. alperes 1311/1826 tulajdoni illetőségét a K. belterület 7143/13. hrsz. alatt nyilvántartott saját használatú út ingatlanból. Az ingatlan 515/1826-od illetőségének a felperes a tulajdonosa. Az értékesítésre kiírt pályázatot az I. r. alperes nyerte el, ennek megfelelően az alperesek 1999. június 24-én adásvételi szerződést kötöttek. A szerződés 2. pontja tartalmazza, hogy az eredményhirdetésen az elővásárlásra jogosult tulajdonostárs nem jelent meg, így elővásárlási jogával élni nem kívánt.A felperes 2000. március 13-án a városi bíróságon előterjesztett keresetében az adásvételi szerződés vele szembeni hatálytalanságának, valamint annak megállapítását kérte, hogy a vételi ajánlata alapján az adásvételi szerződés az eladó és őközötte jött létre. Keresetének jogalapjaként a Ptk. 145. §-ának (2) bekezdésére és a 373. § (6) bekezdésére hivatkozott. A bíróság a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló, az 1993. évi LXXXI. és az 1997. évi XXVII. törvénnyel módosított 1991. évi IL. törvény (többször módosított Cstv.) 49. §-ának (6) bekezdése alapján hatáskörének hiányát állapította meg, és a keresetlevelet a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező megyei bírósághoz tette át.
A felperes a keresetét változatlanul a keresetlevélben megjelölt Ptk. §-ok alapján kérte elbírálni. Arra hivatkozott, hogy a többször módosított Cstv. nem tartalmaz olyan rendelkezést, amely kizárná a Ptk.-n alapuló jogérvényesítést. Álláspontja szerint a többször módosított Cstv. 49. §-a az adós hitelezőire vonatkozik, a hitelezői elővásárlási jogosultság sérelme esetére.
Az alperesek a kereset elutasítását kérték, elsősorban alaki okból, a perindításra megállapított jogvesztő határidő elmulasztása miatt.
Az elsőfokú bíróság végzésével a pert megszüntette, és arra kötelezte a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alpereseknek egyenként 50 000 Ft képviseleti költséget. Döntését azzal indokolta, hogy a Ptk. 145. §-ának (2) bekezdése szerint a tulajdonostárs tulajdoni hányadára a többi tulajdonostársat harmadik személlyel szemben elővásárlási jog illeti meg. A Cstv. 49. §-ának (6) bekezdése pedig arra a speciális esetre tartalmaz rendelkezést, ha az elővásárlási jog felszámolási eljárásban értékesített ingatlant terhel. E törvényhely szerint ha a felszámoló a vagyontárgy értékesítése során az elővásárlási jog figyelembevételére vonatkozó kötelezettségének nem tesz eleget, az elővásárlásra jogosult az értékesítéstől számított 30 napos jogvesztő határidő alatt keresetével a bírósághoz fordulhat. E törvényi megfogalmazás nem csupán a felszámolási eljárásban bejelentett, regisztrált hitelező számára teremt perindítási lehetőséget, hanem helyes értelmezés szerint a perindítás lehetősége nyitva áll akár törvényen, akár szerződésen alapuló elővásárlási jog jogosultja előtt, függetlenül a hitelezői minőségtől. Az elővásárlási jog jogosultja azonban kizárólag a speciális, felszámolási eljárásra vonatkozó törvények alapján élhet-e jogával, ha az értékesítés és az állított jogsérelem felszámolási eljárásban történt. A speciális, felszámolási eljárásra vonatkozó törvényi szabályozás megelőzi az általános érvényű Ptk. szabályait. Ebből következően az értékesítéstől számított 30 napos határidőt jóval meghaladóan, majdnem 9 hónappal később előterjesztett keresetet már a Pp. 130. §-a (1) bekezdésének h) pontja alapján idézés kibocsátása nélkül el kellett volna utasítani. Miután a bíróság a per érdemi tárgyalását már megkezdte, ezért a Pp. 157. §-ának a) pontja alapján kellett a pert megszüntetni.
Az elsőfokú bíróság végzése ellen a felperes nyújtott be fellebbezést, melyben kérte a végzés megváltoztatását - tartalma szerint - annak hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú bíróságnak az eljárás folytatására és újabb határozat hozatalára utasítását. Kérte az ügyet tárgyaláson elbírálni.
Fellebbezésének indoka szerint téves az elsőfokú bíróság álláspontja az általános és speciális törvényi szabályozás ütközéséről és annak okairól. Azt az elsőfokú bíróság is helyesen állapította meg, hogy a felperest mint tulajdonostársat a felszámolási eljárás során is megilleti az elővásárlási jog. "Ezt a pozíciót a Cstv. nem változtatja meg a Ptk.-hoz képest." Nem tartalmazza azt a jogszabály, hogy a kapott vételi ajánlatot nem kell közölni az elővásárlási jog jogosultjával. A speciális törvényi szabályozás nem semmisíti meg a Ptk. szabályait, s nem engedi meg azoknak figyelmen kívül hagyását sem. Az elővásárlási jog jogosultja leghamarabb az eredményhirdetésen tudhatja meg azt, hogy milyen vételi ajánlatot kapott a felszámoló. Ahhoz viszont, hogy ezt megtudja, arra őt kifejezetten meg kell hívni, vagy írásban, teljes terjedelmében kell vele közölni a vételi ajánlatot, amire ő a teljesítőképességének igazolása mellett ésszerű határidőn belül nyilatkozni tud.
Hivatkozott arra, hogy a Cstv. az értékesítés fogalmát nem határozza meg. A Ptk. 117. §-ának (3) bekezdéséből pedig az következik, hogy az értékesítés nem a szerződés aláírásakor fejeződik be, hanem az ingatlan-nyilvántartási bejegyzés jogerőre emelkedésének napján. Miután az értékesítés fogalmát a Cstv. nem határozza meg, s az elővásárlási jog jogosultja nem kapott arra vonatkozó értesítést, hogy hol és mikor ismerhetné meg a kapott vételi ajánlatot, így szóba sem kerülhet a jogvesztő határidő alkalmazása kezdő időpontjaként az adásvételi szerződés megkötésének napja. Miután a jelen esetben az elővásárlási jog jogosultja a körzeti földhivatal határozatából értesült arról, hogy az elővásárlási jogával élhetne, a tulajdonjog megszerzésére, azaz az értékesítés befejezésére sem kerülhetett sor, hiszen nem emelkedett jogerőre a bejegyző határozat. Mindebből következően nem lehetséges a speciális 30 napos elévülési határidőre hivatkozással a per megszüntetése. Az sem lehetséges, hogy a kapott vételi ajánlat közlése elmulasztásának következményeit a bíróság az elővásárlásra jogosultra hárítsa.
A fellebbezésre az alperesek észrevételeket nem terjesztettek elő.
A Pp. 257. §-ának (1) bekezdése szerint a végzés ellen beadott fellebbezés tárgyában a másodfokú bíróság tárgyaláson kívül határoz. Erre figyelemmel a felperesnek tárgyalás kitűzésére irányuló kérelme nem volt teljesíthető. A végzést a Legfelsőbb Bíróság tárgyaláson kívül bírálta felül.
A fellebbezés nem alapos.
Az elsőfokú bíróság a pert helyes jogértelmezéssel szüntette meg a végzésben felhívott törvényhelyek alapján. A többször módosított Cstv. 49/C. §-ának (2) bekezdése szerint az elővásárlásra jogosult jogát a nyilvános értékesítésen gyakorolhatja oly módon, hogy a véglegesen kialakult vételár ismeretében nyilatkozik vételi szándékáról.
Az eljárás irataiból megállapítható, hogy a felszámoló a perbeli ingatlant nyilvános értékesítésre meghirdette. A Cégközlöny 1999. május 13-i számában közzétett nyilvános pályázati felhívás azt is tartalmazta, hogy az elővásárlásra jogosultak e jogukat kizárólag a nyilvános eredményhirdetésen gyakorolhatják. Ugyanezt a pályázati felhívást közzétette a Petőfi Népe újság 1999. május 20-i számában is. A pályázat eredményének nyilvános kihirdetésére 1999. június 7-én 14 órakor került sor, melyen a felperes mint elővásárlásra jogosult tulajdonostárs nem jelent meg, így elővásárlási jogával nem élt.
A nyilvános pályázati felhívás tartalmazta a beérkezett ajánlatok elbírálásának, az esetleges licitálásnak és a döntés nyilvános kihirdetésének időpontját és helyét is. Az értékesítést végző felszámolónak tehát nem kellett az elővásárlásra jogosult felperest külön, névre szólóan értesítenie, és az elővásárlási jog gyakorlására felhívnia.
Az értékesítés a beérkezett ajánlat(ok) elbírálásával és a döntés nyilvános kihirdetésével lezárult. Téves a felperesnek az a jogértelmezése, hogy az értékesítés az adásvételi szerződés alapján a tulajdonjog ingatlan-nyilvántartási bejegyzésével, illetve az erre vonatkozó határozat jogerőre emelkedésével fejeződik be.
A többször módosított Cstv. 49. §-ában meghatározott értékesítés a felszámolónak azt a tevékenységét jelenti, amely az adós vagyontárgyainak nyilvános értékesítésre való meghirdetésével kezdődik, majd az értékesítésnek pályázat, vagy árverés keretében történő lebonyolításával fejeződik be. Ettől eltérő kérdés, hogy a felszámolónak az adós képviseletében a pályázat vagy az árverés nyertesével adásvételi szerződést kell kötnie, és az ingatlanra vonatkozóan a vevő csak az ingatlan-nyilvántartási bejegyzéssel szerez tulajdonjogot.
A többször módosított Cstv. speciális szabályai megelőzik a Ptk.-nak mint generális szabálynak az elővásárlási jog gyakorlásával kapcsolatos rendelkezéseit. Helyesen jutott ezért az elsőfokú bíróság arra a jogi következtetésre, hogy a többször módosított Cstv. 49. §-ának (5) bekezdésében meghatározott - az értékesítéstől számított - 30 napos jogvesztő határidőt a felperes elmulasztotta, ezért emiatt a pert a végzésben felhívott jogszabályok alapján helyesen szüntette meg.
A Legfelsőbb Bíróság a fentiekre tekintettel az elsőfokú bíróság végzését a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján - utalással a Pp. 254. §-ának (3) bekezdésére is - a fentiekkel kiegészített, egyébként helyes indokai alapján hagyta helyben. (Legf. Bír. Gf.VI.31.931/2002. sz.)