adozona.hu
BH 2003.5.201
BH 2003.5.201
I. Az adótartozás részletekben történő megfizetése kérdésében való döntés az adóhatóság hatáskörébe tartozik. Az adóhatóság ez irányú nyilatkozata ítélettel nem pótolható [1990. évi XCI. tv. (Art.) 81. § (7), (8) és (9) bek., 86. § (1) bek., 1957. évi IV. tv. (Áe.) 3. § (6) bek., 4. § (1) bek., 38. § (2) bek., Pp. 130. § (1) bek.]. II. Ha a bíróság az eljárást megindító beadványt idézés kibocsátása nélkül elutasítja, nem csak az elsőfokú, hanem a másodfokú és a felülvizsgálati eljárás is illetékmentes [1990
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes a keresetlevelében előadta, hogy nála az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Igazgatósága Csőd- és Felszámolási Főosztálya 1995. július 31-én pénzforgalmi ellenőrzést tartott. A felvett jegyzőkönyv tanúsága szerint a jegyzőkönyvben írt adónemekben 15 960 000 Ft tartozása állt fenn. Tárgyalások eredményeképpen az alperessel olyan szóbeli megállapodásra jutott, miszerint 2 901 000 Ft összegű adót befizetett, a fennmaradó 2 779 000 Ft áfa-tartozásra, és 5 280 000 Ft késedelmi kamatra...
BH 2003.5.201 I. Az adótartozás részletekben történő megfizetése kérdésében való döntés az adóhatóság hatáskörébe tartozik. Az adóhatóság ez irányú nyilatkozata ítélettel nem pótolható [1990. évi XCI. tv. (Art.) 81. § (7), (8) és (9) bek., 86. § (1) bek., 1957. évi IV. tv. (Áe.) 3. § (6) bek., 4. § (1) bek., 38. § (2) bek., Pp. 130. § (1) bek.].
II. Ha a bíróság az eljárást megindító beadványt idézés kibocsátása nélkül elutasítja, nem csak az elsőfokú, hanem a másodfokú és a felülvizsgálati eljárás is illetékmentes [1990. évi XCIII. tv. (Itv.) 57. § (1) bek. a) pont].
A felperes a keresetlevelében előadta, hogy nála az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Igazgatósága Csőd- és Felszámolási Főosztálya 1995. július 31-én pénzforgalmi ellenőrzést tartott. A felvett jegyzőkönyv tanúsága szerint a jegyzőkönyvben írt adónemekben 15 960 000 Ft tartozása állt fenn. Tárgyalások eredményeképpen az alperessel olyan szóbeli megállapodásra jutott, miszerint 2 901 000 Ft összegű adót befizetett, a fennmaradó 2 779 000 Ft áfa-tartozásra, és 5 280 000 Ft késedelmi kamatra 12 havi részletfizetést kapott. A részletfizetést szabályozó megállapodás azonban nem került aláírásra, arról az alperes határozatot sem hozott. A keresetében ezért a Ptk. 295. §-ára, valamint a Ptk. 5. §-ára alapítva az alperes jognyilatkozatának pótlását kérte arra vonatkozóan, hogy a felperes a fennálló 7 779 000 Ft áfa-tartozást és az 5 280 000 Ft késedelmikamat-tartozást 12 havi egyenlő részletben jogosult az alperes részére megfizetni.Az első fokon eljárt bíróság végzésével a felperes jognyilatkozat pótlása iránt előterjesztett keresetlevelét a Pp. 130. §-a (1) bekezdésének b) pontja értelmében idézés kibocsátása nélkül elutasította.
A másodfokú bíróság a felperes fellebbezése folytán hozott végzésével az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta, egyben a felperest 392 100 Ft fellebbezési eljárási illeték megfizetésére kötelezte. Elfogadta az elsőfokú bíróság által kifejtett indokolást, miszerint a bíróság a Pp. 2. §-ának (1) bekezdése értelmében a polgári ügyek körében felmerült jogvitát bírálja el. A perbeli esetben azonban a felek között nem polgári jogi, hanem az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény (Art.) hatálya alá tartozó, az adózó és az adóhatóság közötti ún. adójogi jogviszony jött létre. Az Art. 81. §-a szabályozza, hogy az adóhatóság milyen feltételek megléte esetén engedélyezhet részletfizetést az adózók részére. Az Art. 86. §-ának (1) bekezdése kizárja a közigazgatási határozat bíróság általi felülvizsgálatának lehetőségét a részletfizetés engedélyezése tárgyában. Az a tény, hogy a részletfizetésről rendelkező - a felperes által állított - szóbeli megállapodás írásba foglalása nem történt meg, nem alapozza meg az adózó perindítási lehetőségét. Az államigazgatási eljárásról szóló 1957. évi IV. törvény (Áe.) 4. §-ának (1) bekezdése szerint, ha a közigazgatási szerv nem tett eleget eljárási kötelezettségének, erre a felettes szerve kérelemre vagy hivatalból utasítja. Ha nyolc napon belül nem hoz határozatot, úgy a felettes szerv az ügyfél kérelmére magához vonhatja az ügyet. A közigazgatási szerv mulasztása tehát államigazgatási eljárás keretében nyer orvoslást, e tárgyban bírói út igénybevételének nincsen helye.
A jogerős másodfokú végzés ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben mindkét fokú végzés hatályon kívül helyezését, és az első fokú bíróságnak a per érdemi tárgyalására történő utasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy a keresetében nem egy államigazgatási határozat meghozatalát hiányolta az alperes részéről, a keresetet azért terjesztette elő, mert a vele kötött egyezséget az alperes nem tartotta be. Előadta, hogy az adótartozás megfizetésének elmulasztása miatt ellene az alperes a cégbíróságon felszámolási eljárást kezdeményezett. Az alperes által be nem tartott egyezség a felszámolási eljárás időtartama alatt született, az ilyen egyezség viszont a per bíróság előtt megtámadható. Hivatkozott a BH 1994/4/211. szám alatt közzétett eseti döntésére is.
Sérelmezte magával szemben a fellebbezési eljárási illeték kiszabását is.
A felülvizsgálati eljárásban a felperes előkészítő iratot nyújtott be, amelyhez csatolta az állítása szerint az APEH-nél fellelt 1995. november 20-án kelt, kizárólag az adós által aláírt megállapodás egy példányát. A felülvizsgálati kérelmében írtakon túl kérte megállapítani az alperes kártérítési felelősségét is, hogy a jogérvényesen létrejött megállapodást nem tartotta be; hogy hanyag ügykezeléssel összefüggésben a felperesnek kárt okozott, és, hogy vele szemben üzleti hitelrontást követett el.
Az alperes a felülvizsgálati kérelemre tett észrevételében előadta, hogy a felperes adótartozása elévülés folytán 9 559 618 Ft-ra csökkent, a fennmaradó összeg kifizetése tárgyában a felperessel tárgyalásokat folytat.
A felülvizsgálati kérelem a következők szerint részben alapos.
Jogsértés nélkül állapította meg a másodfokú bíróság, miszerint a keresetbe vett követelés elbírálására a bíróságnak nincs hatásköre, ezért a Pp. 130. §-a (1) bekezdésének b) pontja alapján helytállóan utasította el a keresetlevelet. A felek között nem polgári jogi, hanem az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény (a továbbiakban: Art.) hatálya alá tartozó adójogviszony jött létre. Az Art. 81. §-a értelmében a részletfizetés kérdésében való döntéshozatal az adóhatóság hatáskörébe tartozik. Az adózó ez irányú kérelme alapján az adóhatóság a fenti jogszabályhely szerint [(7), (8), (9) bekezdés] határozattal dönt. Az 1957. IV. tv. (Áe.) 3. §-ának (6) bekezdése szerint az adó-, jövedéki és vámigazgatási eljárásban is az Áe.-t kell alkalmazni, ha jogszabály másként nem rendelkezik. Az Áe. 38. §-a szerint a közigazgatási eljárásban is sor kerülhet egyezségkötésre, ezt azonban a (2) bekezdés értelmében határozatba kell foglalni. A fentiekből egyértelműben megállapítható, hogy a közigazgatási eljárásban megkötött egyezség nem hoz létre az ügyfél és a közigazgatási szerv között polgári jogi jogviszonyt. A határozathozatal elmaradásának jogkövetkezményei - ahogyan erre a másodfokú bíróság helyesen utalt - a közigazgatási eljárás keretében vonhatók le. Amennyiben viszont a részletfizetés tárgyában határozat született volna, - és az államigazgatási eljárásban a felperes a fellebbezés jogát kimeríti - a részletfizetés kérdésében bírósági eljárásnak - az Art. 86. §-ának (1) bekezdése szerint - nem lenne helye.
Alaptalanul hivatkozott a felperes a BH 1994. évi 4. számában 211. sorszám alatt közzétett eseti döntésre is. A hivatkozott eseti döntés a csődeljárásban kötött csődegyezség jogi természetére nézve ad iránymutatást. A keresetben hivatkozott egyezség viszont nem csődeljárásban született, hanem a felszámolási kérelem benyújtása után, de a felszámolási eljárás elrendelése előtt. A felszámolási eljárás során kötött egyezség hatálya viszont a Cstv. 45. §-ának (1) bekezdése szerint a bíróság jóváhagyásától függ.
Ugyancsak alaptalanul kérte a felperes a felülvizsgálati eljárásban az alperes kártérítési felelősségének a megállapítását. A felperes a keresetében kártérítési igényt nem terjesztett elő, ezért nem sértett jogszabályt a másodfokú bíróság, amikor ezt az igényt a hatáskör megállapításánál nem vette figyelembe. A felülvizsgálati eljárásban olyan tényre és jogi okfejtésre nem lehet hivatkozni, amely az alapeljárásnak nem volt a tárgya.
Mindezekre figyelemmel a másodfokú bíróság jogsértés nélkül hagyta helyben az elsőfokú bíróságnak a keresetlevelet a Pp. 130. §-a (1) bekezdésének b) pontja alapján elutasító rendelkezését.
Alapos volt a felülvizsgálati kérelem a másodfokú eljárási illeték megfizetése tekintetében. Az 1990. évi XCIII. törvény 57. §-a (1) bekezdésének a) pontja szerint illetékmentes az eljárás, ha a bíróság az eljárást megindító beadványt idézés kibocsátása nélkül elutasítja. Ilyen esetben nem csak az első-, hanem a másodfokú eljárás és a felülvizsgálati eljárás is illetékmentes, ezért törvénysértéssel kötelezte a másodfokú bíróság a felperest a fellebbezési eljárási illeték megfizetésére.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a másodfokú bíróság jogerős végzését a per főtárgya tekintetében a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése szerint hatályában fenntartotta. Az illeték fizetésére vonatkozó rendelkezését a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése szerint hatályon kívül helyezte, és a felperest a fellebbezési eljárási illeték megfizetése alól mentesítette.
A felülvizsgálati eljárás a már kifejtettek szerint illetékmentes, ezért a felülvizsgálati eljárási illetékről rendelkeznie nem kellett.
A felülvizsgálati kérelem részben volt eredményes, ezért a Pp. 81. §-ának (1) bekezdése szerint az eljárásban felmerült költségét mindegyik fél maga viseli. (Legf. Bír. Gf.I.30.339/2002. sz.)