adozona.hu
BH 2003.3.135
BH 2003.3.135
A közigazgatásí jogviszony kötelezetti alanyában jogutódlás csak akkor következik be, ha jogszabály ezt megengedi (1990. évi XCI. tv. 26. §).
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes és H. Jenőné felperesi kültag 1997. májusában szóbeli megállapodást kötöttek, mely szerint a felperes átveszi mindazokat a jogokat és kötelezettségeket, amelyek korábban az egyéni vállalkozót illették, illetve terhelték. A szóbeli megállapodást a felperes taggyűlése jóváhagyta.
A vámhivatal H. Jenőnét határozatával termelőeszközök után vámteher megfizetésére kötelezte, melynek általános forgalmi adótartalma 1 265 415 Ft vol...
BH 2003.3.135 A közigazgatásí jogviszony kötelezetti alanyában jogutódlás csak akkor következik be, ha jogszabály ezt megengedi (1990. évi XCI. tv. 26. §).
Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes és H. Jenőné felperesi kültag 1997. májusában szóbeli megállapodást kötöttek, mely szerint a felperes átveszi mindazokat a jogokat és kötelezettségeket, amelyek korábban az egyéni vállalkozót illették, illetve terhelték. A szóbeli megállapodást a felperes taggyűlése jóváhagyta.A vámhivatal H. Jenőnét határozatával termelőeszközök után vámteher megfizetésére kötelezte, melynek általános forgalmi adótartalma 1 265 415 Ft volt. A felperes a vámterhet és ezen belül az áfát 1997. július 21-én H. Jenőné nevében átutalta a vámhivatal részére.
A felperes a befizetett áfát az 1997. III. negyedévi bevallásában visszaigénylésként szerepeltette. Az elsőfokú adóhatóság kiutalás előtti ellenőrzést végzett áfa adónemben a felperesnél. Ennek alapján határozatával 1 265 000 Ft adókülönbözetet állapított meg a felperes terhére, amely után 632 000 Ft adóbírság megfizetésére kötelezte. Az alperes határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Hangsúlyozta, hogy az áfa-levonási jog gyakorlásának tárgyi feltétele az olyan dokumentum, amely a levonási jogot gyakorolni kívánó adóalany nevére szól. Az egyéni vállalkozásokról szóló 1990. évi V. törvény 13. §-ának (1) bekezdése az egyéni vállalkozói tevékenység megszűnésekor csak bizonyos személyeknek teszi lehetővé, hogy a vállalkozást tovább folytassák, a bt. keretében való jogutódlás tehát kizárt.
A felperes keresetében elsődlegesen az alperesi határozat teljes terjedelmű hatályon kívül helyezését, másodlagosan az adóbírság alóli mentesítést kérte. Nem tekintette magát H. Jenőné általános jogutódjának, de fenntartotta álláspontját, hogy köthetett vele olyan megállapodást, mely szerint helyette befizette, majd visszaigényli az áfát. Erre azért volt szükség, mert a vámhatározat meghozatalakor H. Jenőné már nem volt egyéni vállalkozó. A megállapodás csak az áfa-befizetés és visszaigénylés zökkenőmentes technikai lebonyolítását szolgálta.
Az alperes a kereset elutasítását kérte, utalt arra, hogy amennyiben felperes tartozatlanul teljesített áfa-befizetést, akkor is csak az igényelheti vissza, akinek nevére szól a VPOP-határozat.
Az elsőfokú bíróság ítéletével az alperes határozatát az adóbírság tekintetében - az elsőfokú határozatra is kiterjedően - hatályon kívül helyezte, egyebekben a felperes keresetét elutasította. Ítéletének indoklásában kifejtette, hogy az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (a továbbiakban: Áfa-tv.) 35. §-a (1) bekezdésének b) pontja szerint az adólevonási jog kizárólag az előzetesen felszámított adó összegét hitelesen igazoló dokumentum birtokában gyakorolható. Ilyen dokumentumnak minősül az adóalany nevére szóló, az adóösszeget közlő határozat a 32. § (1) bekezdésének b) pontja esetében. Ennek alapján az adóalanyt megilleti az a jog, hogy az általa fizetendő adó összegéből levonja a termékimport után kivetett, és általa megfizetett adóösszeget.
Az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény (a továbbiakban: Art.) 32. §-ának (5) bekezdése alapján, ha az adózó, vagy az adó megfizetésére kötelezett személy [25. § (2) bekezdés] az adott adóra adótartozásánál nagyobb összeget fizetett be az adóhatósághoz (túlfizetés), az adóhatóság a túlfizetés összegét az adózó kérelmére az általa nyilvántartott más adótartozásra számolja el. Az ugyanazon adóhatóságnál nyilvántartott, de téves adószámlára fizetett adót teljesítettnek kell tekinteni.
Az elsőfokú bíróság rámutatott, hogy a felperes maga sem vitatta, hogy nem tekinthető H. Jenőné általános jogutódjának. Kétségtelenül a felperes nem a saját nevére szóló vámhatározat alapján teljesített áfa-befizetést.
Ennek hiányában pedig nincs olyan hiteles dokumentum, amelynek alapján az Áfa-tv. 35. §-a (1) bekezdésének b) pontja szerint a felperes áfa-levonási jogával élhetne.
Az Art. 73. §-ának (1) bekezdése alapján az adóbírság mértéke kivételes méltánylást érdemlő körülmények esetén hivatalból vagy kérelemre mérsékelhető, ha a körülményekből megállapítható, hogy az adózó, illetve intézkedő képviselője, alkalmazottja, tagja vagy megbízottja az adott helyzetben a tőle elvárható körültekintéssel járt el. Az adóbírság mérséklésénél az adott eset összes körülményeit mérlegelni kell, különösen az adóhiány nagyságát, keletkezésének körülményeit, az adózó jogellenes magatartásának (tevékenységének vagy mulasztásának) súlyát, gyakoriságát. Ezzel kapcsolatban az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a felperes az áfa-befizetés és visszaigénylés kapcsán atipikus adózói helyzetbe került, és elfogadta a felperes előadását, hogy a megállapodás csak az áfa-befizetés és visszaigénylés zökkenőmentes technikai lebonyolítását szolgálta. Amennyiben pedig a felperes végigköveti az alperes által megjelölt eljárást, annak végeredménye ugyanaz, mint amelyre törekedett. Erre tekintettel a bíróság az alkalmazható legkisebb mértékű adóbírság alkalmazását is szükségtelennek tartotta, és az adóbírság tekintetében az alperesi határozatot az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte. Ezt követően az elsőfokú bíróság az alperesi nyilatkozat alapján tájékoztatást adott a felperesnek a visszaigénylés lebonyolításáról.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a felperes és az alperes is fellebbezést nyújtott be. A felperes fellebbezésében az ítélet megváltoztatását, és a keresetének történő helyt adást indítványozta. Utalt arra, hogy az elsőfokú ítélet indokolásában szereplő iránymutatás alapján megtett intézkedéseik nem vezettek eredményre. Ezért fenntartotta álláspontját, mely szerint a H. Jenőnével kötött megállapodás alapján jogosult volt az áfát visszaigényelni. Álláspontja szerint tévedett az elsőfokú bíróság akkor, amikor a teljes illeték és perköltség megfizetésére is a felperest kötelezte figyelemmel arra, hogy a adóbírság törlése iránti kérelemnek a bíróság helyt adott.
Az alperes fellebbezésében az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását, és a felperes keresetének teljes elutasítását kérte. Álláspontja szerint az Art. 73. §-ának (1) bekezdése alapján nem áll fenn kivételes méltánylást érdemlő körülmény, a felperes az adott helyzetben nem a tőle elvárható körültekintéssel járt el. Hivatkozott arra is, hogy az adózó az őt megillető jogosultságot másra nem engedményezheti.
A felperes fellebbezése nem alapos, az alperes fellebbezése részben alapos.
Az elsőfokú bíróság az Áfa-tv. 32. §-a (1) bekezdésének b) pontja és a 35. § (1) bekezdésének b) pontja egybevetéséből helyesen állapította meg, hogy nincs a felperes tekintetében olyan, az előzetesen felszámított adó összegét hitelesen igazoló dokumentum, amelynek birtokában a felperes az általánosforgalmiadó-levonási jogát gyakorolhatta volna. Az áfa összegét közlő határozat az Áfa-tv. 35. §-a (1) bekezdésének b) pontjára figyelemmel nem a felperes nevére, hanem H. Jenőné nevére szólt.
A felperes és H. Jenőné közötti megállapodással kapcsolatban a felperes is elismerte, hogy nem tekinti magát H. Jenőné általános jogutódjának. Erre egyébként az 1990. évi V. törvény 13. §-ának (1) bekezdésére figyelemmel lehetőség sem volt.
A vámhivatal és H. Jenőné között a vámeljárással és a vámhatározat meghozatalával közigazgatási-közjogi jogviszony jött létre. A közigazgatási jogviszony kötelezetti alanyában személyi változás, jogutódlás csak akkor lehetséges, ha ezt jogszabály lehetővé teszi. Az Art. 26. §-ának (1) bekezdése alapján az adó megfizetéséért a Polgári törvénykönyv szerint kezességet lehet vállalni, illetve az adótartozást más átvállalhatja, amelynek során az adóhatóság követelésének jogcíme nem változik meg. A (2) bekezdés szerint ugyanakkor a kezesség vállalása és a tartozás átvállalása az adóhatóság jóváhagyásával válik érvényessé. Az adóhatóság a jóváhagyását megtagadja, ha az adótartozás megfizetése a kezes, illetve a tartozást átvállaló személyében nem biztosított. A (3) bekezdés szerint pedig az adótartozás átvállalásához az adóhatóság azzal a feltétellel járulhat hozzá, ha az eredetileg kötelezett adózó az átvállalt tartozásért kezességet vállal. Ha az adótartozást átvállaló az átvállalt tartozást az esedékességig nem fizeti meg, a tartozás a kezességet vállaló eredetileg kötelezett adózótól külön megfizetésre kötelező határozat nélkül végrehajtható. A felperesnek tehát az Art. 26. §-a alapján lehetősége lett volna H. Jenőné adótartozásának átvállalására, ehhez azonban nem kérték az adóhatóság jóváhagyását.
Az Art. 72. §-ának (1) bekezdése szerint az adóhiány esetén adóbírságot kell fizetni. Az adóbírság mértéke - ha e törvény másként nem rendelkezik - az adóhiány 50%-a. Az Art. 73. §-ának (1) bekezdése szerint az adóbírság mértéke kivételes méltánylást érdemlő körülmény esetén hivatalból vagy kérelemre mérsékelhető, ha a körülményekből megállapítható, hogy az adózó, illetve intézkedő képviselője, alkalmazottja, tagja vagy megbízottja az adott helyzetben a tőle elvárható körültekintéssel járt el. Az adóbírság mérséklésénél az eset összes körülményeit mérlegelni kell, különösen az adóhiány nagyságát, keletkezésének körülményeit, az adózó jogellenes magatartásának (tevékenységének, vagy mulasztásának) súlyát, gyakoriságát. Az elsőfokú bíróság a felperest terhelő adóbírságot 0%-ra mérsékelte, vagyis lényegében törölte, elengedte. A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint azonban a felperes az áfa-visszaigénylés körében nem az adott helyzetben tőle elvárható teljes körültekintéssel járt el. Elfogadva a felperes azon állítását, mely szerint a megállapodásra az áfa-befizetés és visszaigénylés technikai egyszerűsítésére tekintettel került sor, a felperes képviselőjének mindenképpen az adóhatóságtól, adótanácsadótól vagy más szakembertől felvilágosítást kellett volna kérnie ezen atipikus adóhelyzetről. Erre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság bár megalapozottnak ítélte az adóbírság mérséklését, de annak teljes elengedését indokolatlannak ítélte meg.
A felperes a fellebbezés kiegészítésében arra hivatkozott, hogy amennyiben az áfa igénylése nem jogszerű, úgy téves befizetés címén kötelezze a bíróság az alperest az adó visszafizetésére. Ennek kapcsán a Legfelsőbb Bíróság utal arra, hogy a közigazgatási per tárgya a keresettel támadott adóhatározat jogszerűségének és törvényszerűségének vizsgálata. Az alperesi határozat pedig a felperes áfa-visszaigénylésének kérdésében született, téves befizetés elfogadásáról vagy ilyen kérelem visszautasításáról az alperes határozatot nem hozott. Erre figyelemmel pedig a közigazgatási perben érdemben ezzel a kérdéssel foglalkozni nem lehet.
Ahogy arra a Legfelsőbb Bíróság az előbbiekben utalt, a közigazgatási per tárgya a jogerős közigazgatási határozat törvényességének és jogszerűségének felülvizsgálata. Amennyiben a jogerős közigazgatási határozat jogszerű, a felperes keresetét el kell utasítani, amennyiben törvénysértő, hatályon kívül kell helyezni, vagy meg kell változtatni. A közigazgatási bíróságnak nem feladata, hogy a vitás jogviszony rendezése érdekében bármelyik félnek tájékoztatást, ötleteket adjon. Erre utal az is, hogy a Pp. módosításai egyre szűkebb körre korlátozták a bíróság tájékoztatási kötelezettségét. Erre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítélete 4. oldalának utolsó bekezdésében szereplő tájékoztatást az indokolásból mellőzi.
A közigazgatási per pertárgyértéke az adóperekben fő szabály szerint az adóhiány összege, a pertárgyértékbe az adóbírság összegét nem kell beleszámítani. Abban az esetben természetesen, ha a felperes csak az adóbírság összegét vitatja, ez az összeg lesz a pertárgy értéke. Erre figyelemmel az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy a per fő tárgya tekintetében - áfa-visszaigénylés - a felperes teljes mértékben pervesztes lett, ezért jogszerűen kötelezte a felperest a teljes perköltség és illeték megfizetésére.
A fentiekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján részben megváltoztatta, az alperes határozatát az adóbírság tekintetében - az elsőfokú határozatra is kiterjedően - a Pp. 339. §-a (2) bekezdésének g) pontja alapján megváltoztatta, és az adóbírság összegét mérsékelte. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
(Legf. Bír. Kf.IV.35.288/1999. sz.)