adozona.hu
BH 2003.2.81
BH 2003.2.81
A felszámolási eljárást megelőző csődeljárásban felmerült vagyonfelügyelői díj nem sorolható a Cstv. 57. §-ának (2) bekezdésében meghatározott egyik felszámolási költségre vonatkozó kielégítési pontba sem [1993. évi LXXXI. tv-nyel és az 1997. évi XXVII. tv-nyel módosított 1991. évi IL. tv (többször mód. Cstv.) 14. § (5) bek., 17. § (1) és (2) bek., 21. § (2) bek., 46. § (7) és (8) bek., 57. § (1) bek. a), c) és f) pont, 57. § (2) bek., 1996. évi LXXI. tv 4. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adós ellen 1996. november 22-én csődeljárás indult, amely eljárást a bíróság az 1997. július 8-án jogerőre emelkedett 32. sorszámú végzésével szüntetett meg.
Az elsőfokú bíróság az 1997. április 28-án meghozott végzésében a vagyonfelügyelő díját 22 626 510 Ft + áfa összegben állapította meg, melynek 15 napon belüli megfizetésére az adóst kötelezte.
Az adós ellen a felszámolási eljárás az R. Rt. "f.a." hitelező 1997. június 6-án benyújtott kérelme alapján indult meg 1999. július 8. kezdőn...
BH 2003.2.81 A felszámolási eljárást megelőző csődeljárásban felmerült vagyonfelügyelői díj nem sorolható a Cstv. 57. §-ának (2) bekezdésében meghatározott egyik felszámolási költségre vonatkozó kielégítési pontba sem [1993. évi LXXXI. tv-nyel és az 1997. évi XXVII. tv-nyel módosított 1991. évi IL. tv (többször mód. Cstv.) 14. § (5) bek., 17. § (1) és (2) bek., 21. § (2) bek., 46. § (7) és (8) bek., 57. § (1) bek. a), c) és f) pont, 57. § (2) bek., 1996. évi LXXI. tv 4. §].
Az adós ellen 1996. november 22-én csődeljárás indult, amely eljárást a bíróság az 1997. július 8-án jogerőre emelkedett 32. sorszámú végzésével szüntetett meg.Az elsőfokú bíróság az 1997. április 28-án meghozott végzésében a vagyonfelügyelő díját 22 626 510 Ft + áfa összegben állapította meg, melynek 15 napon belüli megfizetésére az adóst kötelezte.
Az adós ellen a felszámolási eljárás az R. Rt. "f.a." hitelező 1997. június 6-án benyújtott kérelme alapján indult meg 1999. július 8. kezdőnappal. A felszámolási eljárás a csődeljárásra tekintettel nem volt felfüggesztve. Az adós felszámolását más hitelezők is kérték.
1998. október 27-én a B. Kft. mint az adósnak a csődeljárásban kirendelt vagyonfelügyelője azért kérte az adós felszámolását, mert a 22 625 510 Ft + áfa = 28 283 137 Ft összegű vagyonfelügyelői díját az adós nem fizette meg - a Legfelsőbb Bíróság 1998. június 4-én meghozott, az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyó végzése ellenére.
Az elsőfokú bíróság a B. Kft. kérelmére indult felszámolás iránti eljárást egyesítette az R. Rt. hitelező által indított eljáráshoz, amelynek során az adós felszámolásának elrendelésére vonatkozó közlemény a Cégközlöny 1999. november 11-i számában jelent meg. A felszámolási eljárás lefolytatására az 1993. évi LXXXI. törvénnyel és 1997. évi XXVII. törvénnyel módosított 1991. évi IL. törvény (többször módosított Cstv.) rendelkezéseit kell alkalmazni.
A kifogással élő hitelező (a továbbiakban: hitelező) hitelezői igényét a felszámolóhoz a közleményben meghatározott 40 napos határidőn belül, 1999. november 30-án jelentette be. Abban a Bírósági Határozatok 1995. évi számában 239. sorszámon megjelent eseti döntésben foglaltakra hivatkozva azt kérte, hogy a felszámoló a 28 283 137 Ft összegben megjelölt hitelezői igényét a határidőben bejelentett igények között vegye nyilvántartásba, és a többször módosított Cstv. 57. §-a (1) bekezdésének a) pontja szerinti felszámolási költségként sorolja be. A hitelező igénye bejelentésekor 1000 Ft nyilvántartásba vételi díjat befizetett "jogfenntartó regisztrációs díj"-ként.
A felszámoló a 2000. január 28-án meghozott intézkedésével a hitelezői igény visszaigazolását megtagadta, arra hivatkozva, hogy a hitelező nem igazolta az 1000 Ft-ot meghaladó nyilvántartásba vételi díj befizetését.
A hitelező az elsőfokú bírósághoz 2000. február 4-én benyújtott kifogásában a felszámoló sérelmezett intézkedésének megsemmisítését, és a felszámoló arra való kötelezését kérte, hogy az adós elleni csődeljárásban felmerült, jogerős bírósági határozattal megállapított vagyonfelügyelői díjból eredő követelését, mint a többször módosított Cstv. 57. §-a (1) bekezdésének a) pontjába sorolandó felszámolási költséget, nyilvántartásba vételi díj befizetése nélkül vegye nyilvántartásba, és igazolja vissza.
A felszámoló a kifogás elutasítását kérte, annak megalapozatlan volta miatt. Arra hivatkozott, hogy a hitelezőnek a csődeljárásban felmerült vagyonfelügyelői díja a többször módosított Cstv. 57. §-a (1) bekezdésének "a" kielégítési kategóriájába nem sorolható be, mert a vagyonfelügyelő díja a felszámolási költségek körét meghatározó 57. § (2) bekezdésének egyik pontjába sem tartozik. Jogi álláspontja szerint a bejelentett hitelezői igény a többször módosított Cstv. 57. §-a (1) bekezdésének "f" kielégítési kategóriájába sorolható. Az ilyen igény nyilvántartásba vételéért pedig a hitelezőnek díjat kell fizetnie, amely az adott esetben csupán 1000 Ft jogfenntartó összegben történt meg. Hivatkozott a felszámoló arra is, hogy a hitelező a vagyonfelügyelői díj érvényesítése érdekében számlát sem állított ki, és azt az adóshoz nem nyújtotta be, amelynek hiányában - megítélése szerint - az igényt jogszerűen nem is érvényesítheti.
Az elsőfokú bíróság a 82. sorszámú végzésével a kifogást elutasította. Megállapította, hogy a vagyonfelügyelői tevékenység a felszámolás elrendelése előtt fejeződött be. A hitelező javára megállapított vagyonfelügyelői díj a többször módosított Cstv. "27. §-a (1) bekezdésének a) pontja és a (2) bekezdése" - helyesen az 57. § - egyetlen pontjába sem tartozik. Ezért az elsőfokú bíróság egyetértett a felszámoló álláspontjával abban, hogy a felszámolási eljáráson kívül a csődeljárásban felmerült vagyonfelügyelői díjat a többször módosított Cstv. 57. §-a (1) bekezdésének "f" kielégítési kategóriájába kell besorolni, amelyért az igényt bejelentő hitelezőnek nyilvántartásba vételi díjat kell fizetnie.
E végzés ellen a hitelező nyújtott be fellebbezést, amelyben az elsőfokú bíróság végzésének megváltoztatását, a kifogásában foglalt kérelme teljesítését; a felszámoló intézkedésének megsemmisítését, és új intézkedésként a felszámoló arra való kötelezését kérte, hogy a nem vitás összegű hitelezői követelését a többször módosított Cstv. 57. §-a (1) bekezdésének "a" kielégítési kategóriájába besorolva, regisztrációs díj befizetése nélkül vegye nyilvántartásba. Hivatkozott arra, hogy a vagyonfelügyelői díj "jogosságát" nem a számla kibocsátása alapozza meg, hanem a bíróság helyben hagyott határozata, amelyet az adós önként nem teljesített. A hitelező arra is hivatkozott, hogy a hitelezők az adós felszámolása iránti kérelmet az elsőfokú bírósághoz már azt megelőzően benyújtották, hogy a csődeljárás jogerősen - eredménytelenül - befejeződött. Ebből nyilvánvalóan következett, hogy az adós cég a felszámolást nem kerülhette el. A vagyonfelügyelő az eredménytelennek bizonyult csődeljárás során jelentős munkát végzett, amelynek díját az adósnak bírósági határozat alapján meg kellett volna fizetnie. Amikor a hitelező felismerte, hogy az adós felszámolása elkerülhetetlen, a vagyonfelügyelői díjra vonatkozó számlát már valóban nem állította ki, hanem az igényét - szabályszerűen - a felszámolóhoz jelentette be, amelynek nyilvántartásba vételét és kifizetését - megítélése szerint - a felszámoló jogszabálysértően tagadta meg. A hitelező álláspontja alátámasztására hivatkozott a Bírósági Határozatok 1994. évi számában 694. sorszámon közzétett eseti döntésben foglaltakra is.
A felszámoló a fellebbezésre tett észrevételében - tartalma szerint - az elsőfokú bíróság végzésének helybenhagyását kérte. Álláspontja szerint a hitelező igénye mindaddig nem vehető nyilvántartásba, amíg annak szabályszerű bejelentése a felszámolónál nem történik meg. Továbbra is fenntartotta azt az álláspontját, hogy a hitelező igénye nem minősül felszámolási költségnek. Ezért a szabályszerű igénybejelentéshez a hitelezőnek a nyilvántartásba vételi díjat is be kell fizetnie. Másrészt - álláspontja szerint - a hitelezőnek a javára jogerősen megállapított vagyonfelügyelői díjra vonatkozóan a számlát is ki kell állítania, és azt a felszámolónak meg kell küldenie annak ellenére, hogy a díjat jogerős bírósági határozattal állapították meg.
A fellebbezés alaptalan.
Az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg. Annak alapján helyes jogi következtetésre jutott, amikor a hitelezőnek a felszámolási eljárást megelőző csődeljárásban felmerült vagyonfelügyelői díját nem találta besorolhatónak a többször módosított Cstv. 57. §-ának (2) bekezdésében meghatározott, egyik felszámolási költségre vonatkozó kielégítési pontjába sem, és ezért nem látott lehetőséget arra, hogy - a hitelezőt az 1000 Ft-ot meghaladó regisztrációsdíj-fizetési kötelezettség alól mentesítve - a felszámolót a nem vitás összegű vagyonfelügyelői díj nyilvántartásba vételére kötelezze.
A többször módosított Cstv. 57. §-ának (2) bekezdése szerinti felszámolási költségek körén belül, a hitelező csődeljárásbeli vagyonfelügyelői díja az "a" pontba tartozó munkabér és egyéb bérjellegű juttatások körébe nyilvánvalóan nem tartozik, hiszen az adós és a vagyonfelügyelő között munkaviszony nem volt (nem is lehetett!).
A vagyonfelügyelői díjigény nyilvánvalóan nem volt a Bérgarancia Alapból kapott támogatás sem. Ezért a (2) bekezdés b) pontjába sem sorolható.
A (2) bekezdés c) pontjába azok a felszámolási költségek sorolhatók, amelyek a felszámolás kezdő időpontja után az adós gazdasági tevékenységének ésszerű befejezésével, vagyonának megóvásával, megőrzésével kapcsolatosan merültek fel. A vagyonfelügyelői díj e csoportba sem tartozik, mert nem a felszámolás kezdő időpontja után merült fel, hanem azt megelőzően, más eljárásban nyert megállapítást.
Nem sorolható a vagyonfelügyelői díj a vagyon értékesítésével és a követelések érvényesítésével kapcsolatos, a (2) bekezdés d) pontjába tartozó igazolt költségek körébe sem, amelyek közé szintén csak a felszámolás kezdő időpontja utáni igazolt költségek tartozhatnak.
Nem kerülhet a hitelező díjigénye a (2) bekezdés e) pontjába tartozó felszámolással kapcsolatos bírósági eljárás során felmerült, a gazdálkodó szervezetet terhelő költségek körébe sem, mert a díj nem a felszámolási eljárással, hanem a csődeljárással összefüggésben merült fel.
A vagyonfelügyelői díj nem minősíthető az adós iratanyagának rendezésével, elhelyezésével és őrzésével kapcsolatos, a (2) bekezdés f) pontjában meghatározott költségnek, valamint a g) pontban meghatározott felszámolói díjból eredő költségnek sem, amely utóbbi költség csak a felszámoló által igénybevett teljesítési segéd közreműködésével összefüggésben felmerült kiadásokat tartalmazhatja. Ilyennek pedig a felszámolási eljárást megelőző csődeljárásban felmerült vagyonfelügyelői díj nyilvánvalóan nem tekinthető.
A felszámoló helyesen hivatkozott a többször módosított Cstv. 46. §-ának (7) bekezdésére, amely szerint a hitelezői követelések nyilvántartásba vételének a feltétele - az igénybejelentés mellett - a követelés 1%-át, de legalább 1000 Ft-ot és legfeljebb 100 000 Ft-ot kitevő nyilvántartásba vételi díjnak a bíróság elkülönített számlájára való befizetése, és annak a felszámolónál való igazolása - amennyiben a hitelező követelése nem sorolható be a többször módosított Cstv. 57. §-a (1) bekezdésének a) és c) pontjaiba. Nem volt vitás, hogy a hitelező az 1000 Ft minimum összeget meghaladó nyilvántartásbavételidíj-fizetési kötelezettségét - ellentétes jogi álláspontja, a követelt összeg felszámolási költségnek minősítése miatt - a bíróság számlájára nem fizette meg. Erre figyelemmel a felszámoló az egyébként határidőben benyújtott hitelezői igény nyilvántartásba vételét mindaddig jogszerűen tagadta meg, amíg a hitelező a nyilvántartásbavételidíj-fizetési kötelezettségét nem teljesíti.
A többször módosított Cstv. 46. §-a (7) bekezdésének a nyilvántartásba vételi díj befizetésére határidőt nem állapít meg. Ezért a hitelező részéről a regisztrációs díj befizetése pótlólag is teljesíthető. Mindaddig, amíg a hitelező e kötelezettségét nem teljesíti, mulasztása azzal a jogkövetkezménnyel jár, hogy a felszámoló a nyilvántartásba vétel kettős feltételének meg nem felelő követelését nyilvántartásba venni, visszaigazolni nem köteles. Kérheti viszont a hitelező a többször módosított Cstv. 46. §-ának (8) bekezdése szerint regisztrációs díj fizetése nélkül is a bejelentett és a felszámoló által elismert követeléséről az 1996. évi LXXXI. törvény 4. §-ának 5. pontjában meghatározott nyilatkozat kiadását.
Azt azonban tévesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a nyilvántartásba vétel feltételeként a hitelezőnek a felszámolóhoz bejelentett díjkövetelésére vonatkozóan a számlát is ki kellett volna állítania. A többször módosított Cstv. 17. §-ának (2) bekezdése ugyanis csak a vagyonfelügyelői költségeket illetően határozza meg a számla ellenében történő kifizetést a csődeljárás során. A bíróság jogerős határozatában megállapított vagyonfelügyelői díjból eredő követelés jogszerűségét azonban nyilvánvalóan nem befolyásolhatja, hogy a felszámolás alatt álló adós teljesítését illetően alapos okkal kétséges díjra vonatkozó számlát a volt vagyonfelügyelő hitelező még nem állította ki. (A számla kibocsátásához - a kétséges bevétel ellenére - áfa-fizetési kötelezettség társul). A számla hiányának legfeljebb a késedelmi kamatfizetési kötelezettség elbírálásakor lenne jelentősége.
Alaptalanul hivatkozott a hitelező a kifogásában és fellebbezésében a Bírósági Határozatokban közzétett - megjelölt - eseti döntésekre is, mert azokat a Legfelsőbb Bíróság más tényállások mellett, más jogszabályok - a korábban hatályos Cstv.-k - alapján indult eljárásokban hozta meg. A vagyonfelügyelői díj mint felszámolási eljárásbeli hitelezői igény megítélése nyilvánvalóan különböző volt az 1993. szeptember 2-áig hatályos 1991. évi IL. törvény (Cstv.) alapján indult eljárásokban. A Cstv. 14. §-ának (5) bekezdése szerint akkor a vagyonfelügyelő kijelölésére a felszámoló kijelölésére vonatkozó szabályok voltak irányadók, díjának mértékét a bíróság a felszámoló díjának összegét (59. §) alapul véve állapította meg. 1993. szeptember 2-áig az eredményesen zárult csődeljárás után az így megállapított vagyonfelügyelői díj kiegyenlítése jellemzően nem okozott jogvitát. Olyan esetben pedig, ha az adós és a hitelezők között a csődegyezség nem jött létre, a Cstv. 21. §-ának (2) bekezdése szerint a bíróság az adós bejelentését követően 15 napon belül végzéssel hivatalból megindította a felszámolási eljárást. Ilyen szabályozás mellett a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló jogszabályban elkülönítetten szabályozott csődeljárásban és a külön szabályozott felszámolási eljárásban felmerült költségek körének különböző volta fel sem merült, hiszen a felszámolási eljárás szükségképpen az eredménytelennek bizonyult csődeljárással kezdődött eljárás folytatását jelentette, amelyet a bíróság hivatalból rendelt el. Az így egységessé váló eljárás költségeinek megítélése sem jelenthetett problémát. Az egymásban folytatódó eljárások költségeit nyilvánvalóan felszámolási költségnek kellett tekinteni.
Az 1993. szeptember 2-től hatályos az 1993. évi LXXXI. törvénnyel módosított 1991. évi IL. törvény (módosított Cstv.) hatályon kívül helyezte a Cstv. 21. §-át. Ezáltal megszűnt a csőd- és felszámolási eljárások átjárhatósága, a csődeljárásnak felszámolási eljárásban történő folytathatósága. Az új szabályozás - a módosított Cstv. 17. §-ának (2) bekezdése - szerint a vagyonfelügyelőnek a jogszabályban meghatározott díját a bíróság az eljárást megszüntető, az eljárást befejezetté nyilvánító, illetve a felszámoló kirendelését tartalmazó végzésében volt köteles megállapítani. A felszámoló kirendelését tartalmazó végzésben pedig a vagyonfelügyelői díjat akkor kellett megállapítani, ha a módosított Cstv. 17. §-ának (1) bekezdése szerint a bíróságnak a csődeljárás miatt felfüggesztett - külön indított - felszámolási eljárás folytatását kellett elrendelnie, a csődeljárás eredménytelensége miatt.
Ugyanezt a rendelkezést tartalmazza az 1997. augusztus 6-tól hatályos, az 1997. évi XXVII. törvénnyel is módosított 1991. évi IL. törvény (többször módosított Cstv.) 17. §-ának (1) és (2) bekezdése is.
Az adott ügyben azonban a bíróság az adós ellen indított felszámolási eljárást nem függesztette fel a csődeljárás jogerős befejezéséig, és nem rendelte el annak folytatását az eredménytelen csődeljárás jogerős befejezése után. Ezért a felszámolási eljárástól függetlenül, még a csődeljárás során megállapított vagyonfelügyelői díjnak a felszámolási költségek körébe történő besorolására jogszabályi lehetőség nem volt - amint azt az elsőfokú bíróság végzésében helyesen megállapította.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság végzését a többször módosított Cstv. 6. §-ának (2) bekezdése folytán alkalmazott Pp. 259. §-a és a 253. § (2) bekezdése alapján helybenhagyta, indokolásának a fentiek szerinti kiegészítésével.
(Legf. Bír. Fpk.VI.32.721/2001. sz.)