adozona.hu
BH 2002.10.411
BH 2002.10.411
Jogszabály tiltó rendelkezése hiányában a Csődtörvény (Cstv.) 1997. évi módosítását megelőzően indult felszámolási eljárásokban is jogosult a felszámoló vele munkaviszonyban álló felszámolóbiztost kijelölni. Ez nem jelenti azt, hogy a felszámoló másnak engedte át a felszámolási eljárás lefolytatását. A hitelező a felszámolóbiztossal szemben is benyújthat kifogást, vagy - ha annak törvényi feltételei fennállnak - kizárását kérheti [1993. évi LXXXI. tv-nyel módosított 1991. évi IL. tv (mód. Cstv.) 27/A. § (5)
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú bíróság a 625. sorszámú végzésével a Hitelezői Választmány elnöke által előterjesztett kifogást elutasította. Végzésének indokolásában utalt arra, hogy az adós ellen elrendelt felszámolás a Cégközlöny 12. számában, 1995. március 23-án került közzétételre. A kijelölt felszámoló a P. Részvénytársaság. Az eljárás során a Célrészjegyes Hitelezői Választmány elnöke nyújtott be kifogást a felszámoló szervezettel szemben. A bíróság a kifogást mint alaptalant elutasította, mert a felszámo...
Az elsőfokú bíróság végzése ellen a Célrészjegyes Hitelezői Választmány fellebbezéssel élt. Kérte a végzés megváltoztatásával annak kimondását, hogy a P. Részvénytársaság nem volt jogosult a felszámolói feladatok ellátásával megbízni dr. Sz. I.-t.
Lényegében fenntartotta a kifogásában foglaltakat, miszerint a mód. Cstv. 27/A. §-ának (5) bekezdése szerint a felszámoló törvénysértést követ el, ha a felszámolási eljárás lefolytatását másnak engedi át. A felszámoló pedig ezt tette, amikor dr. Sz. I.-t hatalmazta meg a felszámolói feladatok elvégzésével. Azt nem vonta kétségbe a fellebbezésében a Hitelezői Választmány, hogy a vele munkaviszonyban álló dolgozót felszámolóbiztosi teendőkkel megbízhatja a felszámoló, ez azonban csak akkor törvényes és jogos, ha erre vonatkozólag jogerős bírói határozattal rendelkezik, dr. Sz. I.-nek viszont ilyen megbízása nem volt a bíróságtól. Nevezett 1995. február 27-től kezdve öt éven keresztül látta el ezt a teendőt, erről azonban csupán az 1999. július 9-én megjelent P. c. újságban általa közhírré tett "hibaigazítás" c. cikkből, valamint az 1999. október 28-án a Hitelezői Választmány elnökéhez intézett, cégbélyegzővel ellátott levélből értesült. Így - állította a Hitelezői Választmány - nem késett el a kifogás előterjesztésével.
A fellebbezés nem alapos.
Az elsőfokú bíróság a rendelkezésre álló adatok alapján megalapozott végzést hozott az ügyben. A Hitelezői Választmány a fellebbezésében nem hozott fel olyan új tényt vagy bizonyítékot, amely alkalmas lenne az elsőfokú bíróság érdemben helyes végzésének a megváltoztatására.
A Hitelezői Választmány a fellebbezésében maga sem vitatta, hogy nem felszámolóként járt el dr. Sz. I., hanem "felszámolóbiztosként". A jelen ügyben még alkalmazandó, mód. Cstv. 27/A. §-a a felszámolóbiztos kijelölését, a vele szemben benyújtható elfogultsági kifogás intézményét nem szabályozta. Az időközben a Csődtörvényt módosító 1997. évi XXVII. törvény már szabályozza a felszámolóbiztos kijelölésével kapcsolatos intézkedéseket, valamint a vele szemben bejelenthető kifogás jogintézményét. Ez azonban nem jelenti azt, hogy korábban a mód. Cstv. kizárta volna az elfogultsági kifogás bejelenthetőségét a felszámolóbiztossal szemben. Helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a Hitelezői Választmány csupán általánosságban adta elő a kifogásában azt: a felszámoló törvénysértést követett el, mivel másnak engedte át a felszámolási eljárás lefolytatását. Ez a jelen esetben nem történt meg, a P. Részvénytársaság volt a kijelölt felszámoló, amely viszont a "felszámolóbiztost", aki konkrétan az adott felszámolásban eljárt, kijelölhette. A Hitelezői Választmánynak arra nyílt meg a lehetősége, hogy az eljáró "felszámolóbiztos" ellen - amennyiben bármilyen okból elfogultnak tartja, vagy azt találja, hogy kizárási ok áll fenn vele szemben, illetőleg a mód. Cstv. 51. §-ának (1) bekezdése alapján bármely intézkedése vagy mulasztása jogszabálysértő - kifogást nyújtson be a bírósághoz. Ilyen konkrét sérelmet viszont a kifogás nem tartalmaz, emiatt az nem lehet alapja a "felszámolóbiztossal" szembeni kifogásnak. Helyesen járt el tehát az elsőfokú bíróság akkor, amikor a kifogást mint alaptalant elutasította.
A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság végzésének az indokolásából csupán azt módosítja, hogy az elfogultsági, illetőleg kizárási kifogást bármikor be lehet nyújtani, amikor a kifogásoló azt észleli. Csupán a mód. Cstv. 51. §-ának (1) bekezdésében szabályozott kifogás előterjesztésére vonatkozik a 8 napos határidő, amelynek elmulasztása elkésettséget eredményez.
A fentiekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság végzését a mód. Cstv. 6. §-ának (2) bekezdése szerint alkalmazandó Pp. 259. §-ára figyelemmel, a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta.
(Legf. Bír. Fpk.VIII.31.662/2000. sz.)
* Az 1996. évi CXI. törvényt a 2001. évi CXX. törvény hatályon kívül helyezte, de a határozatban foglaltak továbbra is irányadóak.
* Az 1988. évi VI. törvényt az 1997. évi CXLIV. törvény hatályon kívül helyezte, de a határozatban foglaltak továbbra is irányadóak.