adozona.hu
BH 2002.9.372
BH 2002.9.372
A felszámoló felmentésénél irányadó szempontok [Ptk. 201. § (2) bek., 320. §, 1993. évi LXXXI. tv-nyel és az 1997. évi XXVII. tv-nyel módosított 1991. évi IL. tv (többször mód. Cstv.) 27/A. § (7) bek., 49. § (1) bek., 49/A. §, 49/B. §, 49/C. §, 54. §, 167/1993. (XI. 30.) Korm. r. 2. § (3) bek. b) pont, Pp. 163. § (3) bek., 206. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adós gazdálkodó szervezet ellen 1999. június 30-ai kezdő időponttal indult felszámolási eljárás közzétételére 1999. július 29-én a Cégközlöny 30. számában került sor.
A kijelölt felszámoló az adós gazdálkodó szervezetnek a hitelező jelzálogjogával terhelt ingatlanvagyonát 1999. november 22-én hirdette meg értékesítésre, majd a beérkezett pályázatok alapján azt értékesítette; erről a jelzálogjogos hitelezőt csupán 2000. január 12-én értesítette.
A hitelező kifogásában a felszámoló értékes...
BH 2002.9.372 A felszámoló felmentésénél irányadó szempontok [Ptk. 201. § (2) bek., 320. §, 1993. évi LXXXI. tv-nyel és az 1997. évi XXVII. tv-nyel módosított 1991. évi IL. tv (többször mód. Cstv.) 27/A. § (7) bek., 49. § (1) bek., 49/A. §, 49/B. §, 49/C. §, 54. §, 167/1993. (XI. 30.) Korm. r. 2. § (3) bek. b) pont, Pp. 163. § (3) bek., 206. §].
Az adós gazdálkodó szervezet ellen 1999. június 30-ai kezdő időponttal indult felszámolási eljárás közzétételére 1999. július 29-én a Cégközlöny 30. számában került sor.A kijelölt felszámoló az adós gazdálkodó szervezetnek a hitelező jelzálogjogával terhelt ingatlanvagyonát 1999. november 22-én hirdette meg értékesítésre, majd a beérkezett pályázatok alapján azt értékesítette; erről a jelzálogjogos hitelezőt csupán 2000. január 12-én értesítette.
A hitelező kifogásában a felszámoló értékesítésre vonatkozó intézkedéseinek a megsemmisítését, az eredeti állapot helyreállítását és új felszámoló kijelölését kérte. Sérelmezte, hogy a felszámoló a felszámolási vagyon körébe vonta a volt képviselő magánvagyonába tartozó, a hitelező jelzálogjogával terhelt é.-i 7328 hrsz.-ú ingatlanát is. Az értékesítésről nem értesítette, az erre vonatkozó hirdetést mindössze két napilapban jelentette meg a Cégközlöny helyett, és ezzel a nyilvánosság elvét súlyosan sértette. Az eladási árral összefüggően, feltűnő értékaránytalanságra hivatkozva, felhívta a Ptk. 201. §-ának (1) bekezdésében foglaltakat.
Az elsőfokú bíróság a kifogásnak részben helyt adva a felszámolót a további felszámolói feladatok teljesítése alól hivatalból felmentette, ezt meghaladó részében a kifogást elutasította. A határozata indokolásában megállapította, hogy a felszámoló súlyos jogszabálysértéseket követett el. Az ezt meghaladó kifogást pedig arra tekintettel utasította el, hogy az adásvételi szerződések megtámadására vonatkozó hitelezői igény csupán per útján, a vevő perben állása mellett bírálható el.
E végzés ellen a felszámoló terjesztett elő fellebbezést, valamint a meghallgatásra kitűzött határnap elmulasztása miatt igazolási kérelemmel élt. Az elsőfokú bíróság 15-VI. sorszámú végzésével az igazolási kérelmet érdemi vizsgálat nélkül, elkésettség címén elutasította. A végzés fellebbezés hiányában jogerőre emelkedett. A felszámoló a fellebbezésében előadta: a képviselő ingatlanvagyonának az értékesítésére megbízást kapott, e konstrukció pedig a hitelezők érdekét szolgálta. Hangsúlyozta, hogy az értékesítést a jogszabályi követelményeknek megfelelően folytatta le, a pályázati felhívást a Cégközlöny 2000. január 27-i számában megjelentette, az árverést 2000. február 16-án megtartotta. Az erről készült közjegyzői okiratot csatolta. Kifejtette: a hitelezőket az árverésről nem kellett értesítenie, mert az elővásárlási jogról való tájékoztatást a pályázati felhívás tartalmazta.
A Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság végzésével az elsőfokú bíróság végzésének fellebbezéssel nem támadott részét nem érintette, fellebbezett rendelkezését helybenhagyta. Kötelezte a felszámolót, hogy fizessen meg az adós részére 1800 Ft másodfokú képviseleti költséget és - a Fővárosi Illetékhivatal külön felhívására - az államnak 5000 Ft fellebbezési eljárási illetéket.
A határozat indokolásában rámutatott arra: fontos érdek fűződik ahhoz, hogy a felszámoló a felszámolási teendői ellátása körében a felszámolási törvényben és a rá vonatkozó egyéb jogszabályokban meghatározott kötelezettségeinek maradéktalanul eleget tegyen, eljárása a jogszabályoknak megfelelő, áttekinthető, megbízható, ellenőrizhető legyen. Ezt mind a felszámolás alatt álló adós gazdálkodó szervezet, mind a hitelezői érdekek védelme egyaránt megkívánja. Felhívta a többször módosított 1991. évi IL. törvény 49. §-ának (1) bekezdését, és az értékesítés körülményeivel kapcsolatosan arra a jogi következtetésre jutott, - értékelve az iratok közt fellelhető, 1994. október 31-én készült, ingatlanokra vonatkozó értékbecslést -, hogy a felszámoló nem tett eleget a felszámolási törvényben az adós vagyontárgyának értékesítésére vonatkozó kötelezettségének, részben az alaki szabályok, részben pedig az értékesítési vételár meghatározása, illetőleg elfogadása körében. Utalt arra is, hogy a felszámoló felszámolói feladatok alóli felmentését nyomatékosan indokolta a felszámolónak az a megtévesztő és rosszhiszemű magatartása is, hogy a korábbi szabálytalan eljárása jogszerűségének igazolására meghirdetett és a Cégközlönyben közzétett árverési értékesítést a bíróság előtt úgy tüntette fel, mintha a korábbi értékesítésre nem került volna sor. Mindezekre figyelemmel úgy vélte: a felszámolónak ez az eljárása a többször módosított 1991. évi IL. törvény 27/A. §-ának (7) bekezdésében meghatározott súlyos, illetve ismétlődő jogszabálysértést megalapozza.
E végzés ellen a felszámoló nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben a jogerős végzés hatályon kívül helyezését s az elsőfokú végzés megváltoztatásával a hitelező kifogásának az elutasítását kérte. Kérelmében arra hivatkozott: a jogerős végzés sérti a többször módosított 1991. évi IL. törvény 27/A. §-ának (7) bekezdésében foglaltakat. Álláspontja szerint a felszámoló részéről a súlyos jogszabálysértés nem valósult meg, mert miután tudomást szerzett a hitelező kifogásáról - észlelve azt a tényt, hogy a jelen felszámolási eljárásban már a többször módosított 1991. évi IL. törvény rendelkezéseit kell alkalmazni -, mindkét adásvételi szerződést felbontotta. Így a Ptk. 320. §-ában rögzített intézkedést tette meg a vevők hozzájárulásával, ezt követően pedig 2000. január 27-én már jogosult volt eljárni az ingatlanok "módosított Cstv." szabályainak megfelelő értékesítése tárgyában. Előadta azt is, hogy a többször módosított 1991. évi IL. törvény 49. §-ában foglalt rendelkezéseknek megfelelően a törvény 54. §-a szerint az adott helyzetben általában elvárható gondosságot tanúsítva járt el akkor is, amikor az adós volt tagja és képviselője megbízása alapján a P. S. tulajdonában lévő é.-i 7328 hrsz.-ú ingatlant értékesítette.
Hangsúlyozta, hogy a jogerős végzést meghozó másodfokú bíróság csupán az első szabálytalan értékesítést rótta a felszámoló terhére, ezzel kapcsolatosan azonban téves megállapítást tett, mert a korábbi szerződések felbontása következtében azok megszűntek, így a felszámoló jogszerűen hirdette meg az ingatlanokat értékesítésre a Cégközlönyben. Iratellenesnek vélte a másodfokú bíróság arra vonatkozó megállapítását, hogy a felszámoló az eljárás során az újabb értékesítést "olyanként tüntette fel, mintha a korábbi értékesítésre sor sem került volna." Sérelmezte a másodfokú bíróság álláspontját arra vonatkozóan is, hogy 6 évvel korábbi ingatlan-értékbecslésre hivatkozással fejezte ki kételyét az iránt, hogy a forgalomban elérhető legmagasabb áron értékesítette az ingatlant. Álláspontja szerint az értékesítés tényét rögzítő közjegyzői okirat tartalmazza azt a tényt, hogy megfelelő értékbecslést szerzett be, melyet a közjegyzői okirathoz csatolt.
A felek a felülvizsgálati eljárás során - a Pp. 274. §-ának (4) bekezdése alkalmazását - a tárgyaláson kívüli elbírálást elfogadták.
A jogerős végzés nem jogszabálysértő.
A jelen eljárásban is alkalmazandó, a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló, lényegesen az 1993. évi LXXXI. törvénnyel, valamint az 1997. évi XXVII. törvénnyel módosított 1991. évi IL. törvény (többször mód. Cstv.) 27/A. §-ának (7) bekezdése értelmében a bíróság a felszámolót hivatalból felmenti - erre irányuló kifogás hiányában is -, ha az eljárás adataiból végzésében megállapítja, hogy a felszámoló súlyosan vagy ismétlődően megsérti a jogszabályokat.
A felszámolás körébe tartozó vagyon értékesítésének részletes szabályait a többször mód. Cstv. 49., 49/A., 49/B., 49/C. §-ai taglalják, és a törvény 49/A. §-ának (1) bekezdése rendelkezik arról, hogy a felszámoló a nyilvános pályázati felhívást a Cégközlönyben - a pályázatok benyújtására megállapított kezdő időpontot legalább 15 nappal megelőzően - közzéteszi.
Az adott ügyben az eljáró bíróságok nem tévedtek, amikor a felszámoló részéről a súlyos jogszabálysértés elkövetését megállapították, és ennek eredményeként a felszámolót a további felszámolói feladatok elvégzése alól felmentették. A felszámolási eljárás célja: a fizetésképtelen adós jogutód nélküli megszüntetése során a hitelezők e törvényben meghatározott módon történő kielégítése. Ebből következően a felszámolási eljárásban kiemelt jelentősége van a felszámolás körébe tartozó vagyon értékesítésének. E felszámolói feladat teljesítése során követendő eljárást a jelen eljárásban alkalmazandó törvény rendelkezései részletesen szabályozzák. Mindezek teljesítéséhez pedig megfelelő szakmai ismeretekre van szükség, ezért a felszámoló kijelölése idején hatályos 65/1997. (IV. 18.) Korm. rendelettel módosított 167/1993. (XI. 30.) Korm. rendelet 2. §-a (3) bekezdésének b) pontja értelmében a felszámolói névjegyzékbe való felvételnek - többek között - az is feltétele, hogy a gazdasági társaság legalább 2-2 jogi szakvizsgát tett jogászt tagként vagy alkalmazottként foglalkoztasson. Erre is figyelemmel a kijelölt felszámolótól elvárható az eljárásban alkalmazandó törvény szabályainak ismerete. Ha tehát eljárása során nem az irányadó jogszabályi rendelkezések szerint jár el, ezzel a felszámoló felmentésének alapjául szolgáló súlyos jogszabálysértést megvalósítja. A rendelkezésre álló adatok pedig azt igazolták, hogy az ingatlanok 1999. évben történt értékesítése során a felszámoló nem a vonatkozó jogszabályok szerint járt el. Annak a jelen jogvita elbírálásánál nincs jelentősége, hogy a korábbi jogsértő eljárása eredményeként létrejött adásvételi szerződések időközben felbontásra kerültek, és az ingatlanokat a felszámoló újabb árverésen értékesítette.
Tévesen tekintette iratellenesnek a felszámoló a felülvizsgálati kérelmében a másodfokú bíróság értékesítési vételár meghatározása, illetőleg elfogadása körében tett jogi következtetését. A többször mód. Cstv. 6. §-ának (2) bekezdése szerint megfelelően alkalmazandó Pp. 163. §-ának (3) bekezdése értelmében a bíróság az általa köztudomásúnak ismert tényeket valónak fogadhatja el. Az ingatlanárak utóbbi években történt jelentős emelkedése a főváros vonzáskörzetében köztudomású tény, így joggal vonta kétségbe a másodfokú bíróság a 6 évvel korábban az értékesítési ár többszörösére becsült ingatlanok forgalmi értékének oly mértékben állított csökkenését, mely szerint a forgalomban elérhető legmagasabb vételár a szerződésekben meghatározott vételárral azonos lenne. A felszámoló által hivatkozott közjegyzői okirat csupán azt tartalmazza, hogy a felszámoló képviselője felmutatta a közjegyzőnek az árverésre bocsátott két ingatlan értékbecslését. Az okiratban rögzítettek azonban nem elegendőek annak bizonyítására, hogy a felszámoló az ingatlanokat a többször mód. Cstv. 49. §-ának (1) bekezdése szerint eljárva, a forgalomban elérhető legmagasabb áron értékesítette.
Alaptalanul állítja tévesnek s így a Pp. 206. §-ába ütköző módon iratellenesnek a felszámoló a jogerős másodfokú végzés arra vonatkozó megállapítását is, hogy a korábbi szabálytalan eljárása jogszerűségének az igazolására meghirdetett és a Cégközlönyben közzétett árverési értékesítést a felszámoló a bíróság előtt úgy tüntette fel, mintha a korábbi értékesítés meg sem történt volna. A felszámoló az elsőfokú eljárásban érdemi védekezést nem terjesztett elő, a fellebbezésében pedig a korábbi szabálytalan eljárással lefolytatott értékesítést nem említve hangsúlyozta, hogy a felszámoló mindenben a jogszabályi rendelkezéseknek megfelelően járt el, nyilvános pályázati felhívást tett közzé a Cégközlöny 2000. január 27-i számában, majd 2000. február 16-án árverést tartott, és az erről készült közjegyzői okiratot csatolta. A rendelkezésre álló adatokból tehát helytállóan következtetett a másodfokú bíróság a felszámoló megtévesztő magatartására.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján a jogerős másodfokú végzést hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Gfv.X.32.033/2000. sz.)