adozona.hu
BH 2002.9.368
BH 2002.9.368
I. A felszámolási eljárást kezdeményező hitelező a felszámolási eljárás teljes tartama alatt félnek minősül, ezért a záróvégzés ellen akkor is jogosult fellebbezéssel élni, ha a nyilvántartásbavételi díjat nem fizette be [1993. évi LXXXI. tv-nyel és 1997. évi XXVII. tv-nyel módosított 1991. évi IL. tv. (többször mód. Cstv.) 3. § (1) bek, c) pont, 22. § (1) bek., 28. § (2) bek. f) pont, 46. § (7) bek., 60. §, 63/A. §]. II. Ha az eljárást kezdeményező hitelező a nyilvántartásbavételi díjat nem fizeti be, és h
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adós felszámolása iránti kérelmet M. L., és M. L.-né 1997. június 4-én nyújtották be az elsőfokú bírósághoz, melynek alapján az elsőfokú bíróság az adós felszámolását az 1997. július 8-án meghozott 7. sorszámú végzésével rendelte el.
A végzés ellen az adós fellebbezést nyújtott be, melyet a Legfelsőbb Bíróság az 1997. október 30-án meghozott végzésével hivatalból elutasított. Ezért ezen a napon az elsőfokú bíróság végzése jogerőre emelkedett, melynek közzétételére a Cégközlönyben 1998. ja...
BH 2002.9.368 I. A felszámolási eljárást kezdeményező hitelező a felszámolási eljárás teljes tartama alatt félnek minősül, ezért a záróvégzés ellen akkor is jogosult fellebbezéssel élni, ha a nyilvántartásbavételi díjat nem fizette be [1993. évi LXXXI. tv-nyel és 1997. évi XXVII. tv-nyel módosított 1991. évi IL. tv. (többször mód. Cstv.) 3. § (1) bek, c) pont, 22. § (1) bek., 28. § (2) bek. f) pont, 46. § (7) bek., 60. §, 63/A. §].
II. Ha az eljárást kezdeményező hitelező a nyilvántartásbavételi díjat nem fizeti be, és hitelezői igényére a zárótárgyaláson sem hivatkozik, nem kifogásolhatja, hogy a vagyonfelosztási javaslatban hitelezőként nem szerepel [1993. évi LXXXI. tv-nyel és 1997. évi XXVII. tv-nyel módosított 1991. évi IL. tv (többször mód. Cstv.) 3. § (1) bek. c) pont].
Az adós felszámolása iránti kérelmet M. L., és M. L.-né 1997. június 4-én nyújtották be az elsőfokú bírósághoz, melynek alapján az elsőfokú bíróság az adós felszámolását az 1997. július 8-án meghozott 7. sorszámú végzésével rendelte el.A végzés ellen az adós fellebbezést nyújtott be, melyet a Legfelsőbb Bíróság az 1997. október 30-án meghozott végzésével hivatalból elutasított. Ezért ezen a napon az elsőfokú bíróság végzése jogerőre emelkedett, melynek közzétételére a Cégközlönyben 1998. január 15-én került sor.
A Legfelsőbb Bíróság végzését és az elsőfokú bíróságnak a 7. sorszámú végzését jogerősítő 14. sorszámú végzését a megyei bíróság az eljárást kezdeményező hitelezők jogi képviselőjének is megküldte 1997. december 29-én.
A Cégközlönyben megjelent közleményben az elsőfokú bíróság a következő felhívást tette közzé: "mindazok, akik az adóssal szemben fennálló követeléseiket a felszámolás során hitelezőként érvényesíteni kívánják, ismert követeléseiket e végzés közzétételétől számított 40 napon belül jelentsék be a felszámolónak. A felszámoló - a módosított 1991. évi IL. törvény 57. §-a (1) bekezdésének a) és c) pontjában meghatározott követelések kivételével - csak azt a bejelentést veszi nyilvántartásba, amely után az igénybejelentő a követelés 1%-át, de legalább 1000 Ft-ot, legfeljebb 100 000 Ft-ot az e végzésben megjelölt számlára 40 napon belül befizetett, és ezt a felszámoló részére igazolta".
A felszámolási eljárást kezdeményező M. L., és M. L.-né hitelezői igényüket a felszámolóhoz nem jelentették be, nyilvántartásbavételi díjat nem fizettek.
A felszámoló 1999. február 26-án nyújtotta be zárójelentését az elsőfokú bírósághoz a szükséges mellékletekkel, melyben - egyebek között - arról adott tájékoztatást, hogy az eljárás során öt hitelező nyújtott be igénybejelentést a felszámolóhoz, akikről készített kimutatását a felszámoló elkészítette. A hitelezők között M. L. és M. L.-né nem szerepelt.
Az elsőfokú bíróság 1999. április 22-ére zárótárgyalást tűzött ki, amelyre az eljárás kezdeményezőit is megidézte jogi képviselőjük útján. A zárótárgyalásról felvett 22. számú jegyzőkönyvből megállapítható, hogy a zárótárgyaláson dr. L. M. ügyvéd, az eljárást kezdeményezők jogi képviselője mindvégig jelen volt. A jegyzőkönyvben foglaltak szerint a zárótárgyaláson a felszámoló ismertette a "záróanyagot", valamint a zárómérleg és a vagyonfelosztási javaslata módosítását, amelyre dr. L. M. ügyvéd azt nyilatkozta, hogy "egyetért az elhangzottakkal, és a hitelező részéről is kéri az eljárás befejezését és a szükséges intézkedések megtételét".
Az elsőfokú bíróság a zárótárgyalást követően, tárgyaláson kívül meghozott 23. sorszámú záróvégzésében az adós gazdálkodó szervezet megszüntetéséről és az eljárás befejezéséről határozott. A felszámoló módosított vagyonfelosztási javaslata alapján kötelezte a felszámolót az adós pénzvagyonának a hitelezők részére a végzésben meghatározott összegekben és módon való kifizetésére, továbbá az illetékhivatal felhívására 15 000 Ft eljárási illetéknek a megfizetésére. A felszámoló bruttó díját 349 180 Ft-ban állapította meg, melyből 107 010 Ft-ot a hitelezők által fizetett nyilvántartásbavételi díjból utalt ki. Megállapította, hogy a végzés rendelkező részében hitelezőnként meghatározott összegek megfizetésén túl a hitelezői igények kiegyenlítésére fedezet hiányában nincs lehetőség.
Az elsőfokú bíróság záróvégzését 1999. május 12-én megküldte az eljárást kezdeményező M. L. és M. L.-né jogi képviselőjének is, aki 1999. május 19-én kérelmet nyújtott be az elsőfokú bírósághoz, melyben a 23. sorszámú végzés "kiigazítását", kijavítását kérte akként, hogy "a rendelkező rész a hitelezői igényünket is érintse, tekintettel arra, hogy a felszámolási eljárást éppen mi indítottuk". Beadványában kifogásolta, hogy az elsőfokú bíróság a 23. sorszámú végzésének rendelkező részében az eljárást kezdeményező hitelezőket nem szerepeltette. Arra az esetre, "amennyiben erre lehetőség nincs", a kijavítás iránti kérelmet tartalmazó beadványt a kérelmezők a záróvégzés elleni fellebbezésnek kérték tekinteni.
Az elsőfokú bíróság kijavító végzés meghozatalára nem látott lehetőséget, a beadványt fellebbezésnek tekintette, és azt az adós felszámolója részére észrevételezés céljából megküldte.
A felszámoló észrevételében az elsőfokú bíróság végzésének helybenhagyását kérte. Hivatkozott arra, hogy a jelen felszámolásra irányadó 1991. évi IL. törvény rendelkezései szerint M. L. és M. L.-né nem hitelezői az adósnak, mert igényüket a felszámolóhoz nem jelentették be, és követelésük 1%-át mint nyilvántartásbavételi díjat nem fizették be. Ezért - álláspontja szerint - a felszámoló az eljárás kezdeményezőit a hitelezők között helyesen nem szerepeltette, rájuk a vagyonfelosztási javaslat sem vonatkozhatott, amelyre egyébként a kérelmezők jogi képviselője a zárótárgyaláson nem is tett észrevételt.
A fellebbezés alaptalan.
Az adós ellen indult felszámolási eljárás lefolytatására az 1997. évi XXVII. törvény 33. §-ának (2) bekezdése szerint az 1993. évi LXXXI. és 1997. évi XXVII. törvényekkel módosított 1991. évi IL. törvény (többször módosított Cstv.) rendelkezéseit kell alkalmazni. Az elsőfokú bíróság a felszámolásra vonatkozó közleményt a többször módosított Cstv. 28. §-a (2) bekezdésének f) pontja, és a 46. §-ának (7) bekezdése alapján helyesen tette közzé. Nem vitás, hogy az adós felszámolása iránti eljárást M. L. és M. L.-né hitelezők kezdeményezték, azonban nem vitás az sem, hogy ők a jogerősen elrendelt felszámolási eljárás során hitelezői igényüket a felszámolóhoz nem jelentették be, a nyilvántartásbavételi díjat az elkülönített számlára nem fizették be.
A másodfokú eljárás során a Legfelsőbb Bíróságnak mindenekelőtt azt kellett vizsgálnia, hogy M. L.-t és M. L.- nét a záróvégzésre vonatkozó fellebbezési jog megillette-e. A többször módosított Cstv. 6. §-ának (2) bekezdése folytán alkalmazott Pp. 233. §-ának (1) bekezdése szerint az elsőfokú bíróság határozata ellen fellebbezéssel élhet a fél, a beavatkozó, végül az, akire a határozat rendelkezést tartalmaz, a rendelkezés reá vonatkozó része ellen. A felszámolási eljárás a többször módosított Cstv.-ben szabályozott olyan nem peres eljárás, amely a 22. § (1) bekezdésében foglaltak szerint az adós felszámolása iránti kérelem benyújtásával indul meg, és a többször módosított Cstv. 60. §-ában vagy 63/A. §-ában foglaltak szerint fejeződik be. Az egységes felszámolási eljárásnak azonban több szakasza van, amely szakaszokban a hitelező fogalma különböző.
A többször módosított Cstv. 3. §-a (1) bekezdésének c) pontja szerint hitelező a felszámolás kezdő időpontjáig az, akinek az adóssal szemben jogerős és végrehajtható bírósági, hatósági határozaton (végrehajtható okiraton) alapuló vagy az adós által nem vitatott vagy elismert lejárt pénz- vagy pénzben kifejezett vagyoni követelése van. A felszámolás kezdő időpontja után hitelező mindenki, akinek az adóssal szemben pénz- vagy pénzben kifejezett vagyoni követelése van, és azt a felszámoló nyilvántartásba vette.
Annak ellenére, hogy az 1997. évi XXVII. törvény 1. §-a - a fentiek szerint - a hitelező fogalmát a felszámolás kezdő időpontjáig, illetőleg a kezdő időpontot követő időszakban lényegesen megváltoztatta, az egyébként egységes a felszámolási eljárásban - kizáró rendelkezés hiányában - az állapítható meg, hogy az eljárás kezdeményezője felszámolási eljárás teljes tartama alatt félnek minősül. Azonban a kezdő időpont - a felszámolást elrendelő végzés jogerőre emelkedése - után már nem gyakorolhatja azokat a jogokat, amelyek csak az adós hitelezőjét illetik meg, ha a követelést a felszámoló valamilyen okból nem vette nyilvántartásba. A felszámolási eljárást befejező záróvégzés ellen benyújtható fellebbezés joga azonban nem minősül olyan megkülönböztetett jognak, melyet csak az adós hitelezői gyakorolhatnak. Ezért az adott felszámolási eljárást kezdeményező M. L. és M. L.-né félként jogosultak voltak a záróvégzés ellen fellebbezéssel élni, amelyet a Legfelsőbb Bíróságnak érdemben kellett elbírálni.
Fellebbezésük azonban alaptalan.
Helyesen hivatkozott a felszámoló a fellebbezésre adott észrevételében arra, hogy az eljárás kezdeményezőit, akik kérelmük benyújtásakor még megfeleltek a többször módosított Cstv. 3. §-a (1) bekezdésének c) pontja szerinti hitelezői fogalom-meghatározásnak, az eljárás második, a felszámolás kezdő időpontjával kezdődő szakaszában már nem kellett hitelezőnek tekinteni, mert a nyilvántartásbavételi díjat nem fizették be, és még a zárótárgyaláson sem hivatkoztak hitelezői igényükre, az ott ismertetett adatok figyelembevételével sem kifogásolták a zárómérleg és vagyonfelosztási javaslat adatait. Ezért őket a hitelezők között nem kellett a felszámolónak felsorolni, és a vagyonfelosztási javaslatban a nyilvántartásba nem vett igényük részleges kielégítéséről sem kellett említést tenni. Ebből következően az elsőfokú bíróság a felszámoló által készített, módosított zárójelentést, zárómérleget és vagyonfelosztási javaslatot - a fellebbezéssel támadott részében - a vonatkozó jogszabályoknak megfelelően helyesen fogadta el, ezért a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság által hozott végzés fellebbezéssel támadott részét helybenhagyta, a többször módosított Cstv. 6. §-ának (2) bekezdése folytán alkalmazott Pp. 259. §-a és 253. §-ának (2) bekezdése alapján. A fellebbezéssel nem támadott részét a Pp. 253. §-ának (3) bekezdése folytán nem érintette.
(Legf. Bír. Fpk.VI.32.204/1999. sz.)