adozona.hu
BH 2002.8.324
BH 2002.8.324
Az adós felszámolására irányuló eljárásban az elsőfokú bíróság az adós kérelmére legfeljebb 30 nap határidőt engedélyezhet. Ennél hosszabb határidő engedélyezésére nincs törvényi lehetőség. A fizetési haladék engedélyezése az elsőfokú bíróság részére csak lehetőség, de nem kötelező [1993. évi LXXXI. tv-nyel és az 1997. évi XXVII. tv-nyel módosított 1991. évi IL. tv (többször mód. Cstv.) 26. § (3) bek., 27. § (2) bek. a) pont].
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adós gazdálkodó szervezet ellen 1996. november 12-én indult felszámolási eljárásban az elsőfokú bíróság a B. AG. hitelező kérelme alapján az adós gazdálkodó szervezet fizetésképtelenségét megállapította, felszámolását elrendelte, a felszámolót kijelölte. Egyidejűleg az adós fizetési haladék engedélyezése iránti kérelmét elutasította. Végzésének indokolásában tényként állapította meg, hogy az adós felszámolását elsőként a K. Kft. kérte 5 136 000 Ft lejárt tartozás miatt. Utóbb az 1998. nove...
A B. AG. hitelező 1997. december 19-én nyújtotta be a felszámolás iránti kérelmét. Ezt arra alapította, hogy az adós az 1995. május 3. és 1996. december 29. között esedékessé vált, összesen 3 309 692 Ft tőke és járulékai tartozását nem fizette meg. Az adós az 1999. május 5-én és május 14-én érkezett 19. és 20. sorszám alatti beadványaiban a tartozását elismerte, de fizetési haladék engedélyezését kérte.
A bíróság a fizetési haladék engedélyezéséről alakszerű határozatot nem hozott, azonban a határozatának meghozataláig - 1999. november 1-jéig - eltelt idő alatt az adós nem igazolta a teljesítését. Mindezek figyelembevételével az elsőfokú bíróság a B. AG. hitelező kérelme alapján, a módosított Cstv. 27. §-a (2) bekezdésének a) pontja alkalmazásával hozta meg határozatát.
Az elsőfokú bíróság végzése ellen az adós gazdálkodó szervezet fellebbezéssel élt. Tartalmilag kérte az elsőfokú végzés hatályon kívül helyezését arra hivatkozva, hogy a végzés megalapozatlan. Az elsőfokú bíróság ugyanis nem bírálta el a 60 napos fizetési haladék engedélyezése iránti kérelmét. Álláspontja szerint erről az elsőfokú bíróságnak alakszerű határozatot kellett volna hoznia. E határozat kézhezvételétől számította volna a részletfizetésre vonatkozó határidőt.
A hitelező a fellebbezésre tett észrevételében az elsőfokú végzés helybenhagyását kérte. Hivatkozott arra, hogy a Cstv. 26. §-ának (3) bekezdése szerint a bíróság az adós kérelmére a tartozás kiegyenlítésére legfeljebb 30 napos határidőt engedélyezhet. E törvényi rendelkezés azonban a bíróság számára nem írja elő, hogy külön végzés formájában döntsön a fizetési haladékról.
A fellebbezés alaptalan.
Az elsőfokú bíróság a jogvita elbírálásához szükséges tényállást helyesen állapította meg, és érdemben helytálló az arra alapított jogi döntése is. Ezért a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta a jelen felszámolási eljárásra alkalmazandó, a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló, többször - lényegesen az 1993. évi LXXXI. és az 1997. évi XXVII. törvénnyel - módosított 1991. évi IL. törvény (többször módosított Cstv.) 6. §-ának (2) bekezdése folytán megfelelően alkalmazott Pp. 259. §-a és 253. §-ának (2) bekezdése alapján.
A fellebbezésben foglaltakra tekintettel rámutat arra, hogy a többször módosított Cstv. 26. §-ának (3) bekezdése értelmében a bíróság az adós kérelmére a tartozás kiegyenlítésére legfeljebb 30 napos határidőt engedélyezhet. A törvény megfogalmazásából egyértelmű, hogy a fizetési haladék engedélyezése a bíróság számára csak lehetőség, de nem kötelező azt engedélyeznie. Ebből következően téves az adósnak az a jogi álláspontja, hogy a bíróságnak a fizetési haladék engedélyezéséről alakszerű határozatot kellett volna hoznia. Ez a kötelezettség - a Cstv. hivatkozott rendelkezése értelmében - nem terheli az elsőfokú bíróságot. Másrészt a bíróság egyébként is a tartozás kiegyenlítésére legfeljebb 30 napos határidőt engedélyezhet, és nincs lehetősége arra, hogy a tartozás megfizetésére részletfizetést engedélyezzen. Az adós ezzel ellentétes fellebbezési álláspontja téves.
Végül megjegyezi a másodfokú bíróság, hogy az adós a fizetési haladék iránti kérelmét 1999. május 14-én nyújtotta be, az elsőfokú bíróság pedig csak 1999. november 1-jén hozta meg az adós fizetésképtelenségét megállapító és felszámolását elrendelő végzését. Ha az adósnak valóban teljesítési szándéka és lehetősége lett volna, a kért fizetési haladék időtartamát többszörösen meghaladó időtartam alatt módjában állt volna teljesíteni a hitelező részére. Ez azonban nem történt meg. Teljesítést a másodfokú eljárásban sem igazolt. Mindezekre tekintettel nyilvánvaló, hogy fellebbezését csak időhúzás céljából nyújtotta be.
(Legf. Bír. Fpk.VI.30.405/2000. sz.)