adozona.hu
BH 2002.7.290
BH 2002.7.290
A vámteher visszatérítésének feltételei [1995. évi C. tv 73. § (3) és (4) bek., 137. § (1) bek. b) és d) pont, 142. § (3) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 1996. szeptember 27-én ideiglenes behozatali eljárásban vámkezeltetett egy Renault R 340-es típusú tehergépkocsit, amelynek visszaviteli határidejét 1997. március 26-ában állapították meg. Az elsőfokú vámhivatal a felperes kérelmére a visszaviteli határidőt 1997. június 25-ig meghoszszabbította.
A felperes kérelmére a módosított határidő lejárta előtt 1997. április 22-én a vámárut közvámraktárba raktározták be. A Kereskedelmi és Szolgáltató Kft. kérésére a tehergépkocsit 1997. ápr...
BH 2002.7.290 A vámteher visszatérítésének feltételei [1995. évi C. tv 73. § (3) és (4) bek., 137. § (1) bek. b) és d) pont, 142. § (3) bek.].
A felperes 1996. szeptember 27-én ideiglenes behozatali eljárásban vámkezeltetett egy Renault R 340-es típusú tehergépkocsit, amelynek visszaviteli határidejét 1997. március 26-ában állapították meg. Az elsőfokú vámhivatal a felperes kérelmére a visszaviteli határidőt 1997. június 25-ig meghoszszabbította.A felperes kérelmére a módosított határidő lejárta előtt 1997. április 22-én a vámárut közvámraktárba raktározták be. A Kereskedelmi és Szolgáltató Kft. kérésére a tehergépkocsit 1997. április 22-én a Gy.-i Vámhivatal a belföldi forgalom számára vámkezelte, ez a gazdálkodó szervezet a vámterhet be is fizette.
A felperes az ideiglenes behozatal elszámolását a közvámraktárba való kitárolás megtörténte ellenére nem kezdeményezte, ezért a Gy.-i Vámhivatal 1997. szeptember 18-án kelt elsőfokú határozatával kiszabta a vámterheket, a felperest kötelezte 131 890 Ft vám, 36 636 Ft vámkezelési díj, 148 656 Ft vámpótlék, 1 017 554 Ft általános forgalmi adó, 36 636 Ft statisztikai illeték és 284 043 Ft vámigazgatási bírság megfizetésére. Ez a határozat fellebbezés hiányában jogerőre emelkedett.
A fellebbezési határidő letelte előtt a felperes 1997. október 7-én a fizetési határidő meghosszabbítását, 1997. október 15-én méltányossági kérelemnek nevezett beadványában pedig a vámterhek elengedését, illetőleg mérséklését kérte, arra tekintettel, hogy a speditőr cég intézte az ügyét, amely nem hívta fel a figyelmét az elszámolási kötelezettség teljesítésére, sőt az előjegyzési okmányokat sem adta át számára.
Az elsőfokú vámhivatal 1997. november 24-én a felperes méltányossági kérelmét elutasította, megállapította, hogy a vámterhek kiszabása jogszeru volt. A felperes felügyeleti intézkedést is kért, amelyet a megyei parancsnok 1998. április 21-én elutasított.
Az 1998. március 18-án kelt elsőfokú határozattal - amelyet a fellebbezés folytán eljáró másodfokú vámhatóság 1998. július 17-én helybenhagyott - előírták a felperes terhére 153 293 Ft kamat fizetését, tekintettel arra, hogy a korábban kiszabott vámterheket nem fizette meg.
Ezt követően a felperes 1998. május 6-án jogi képviselő útján az utólagosan kiszabott vám- és egyéb közterhek visszatérítése iránt nyújtott be kérelmet, amelyet az elsőfokú vámhivatal 1998. október 21-én kelt határozatával elutasított.
A másodfokú vámhatóság 1999. január 19-én kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Az alperes határozatának indokolásában megállapította, hogy a vámterhek visszatérítésére csak a vám esedékessége napjától számított 3 hónapon belül van lehetőség, mely határidő a visszaviteli határidő lejártát követő naptól számít. A felperes által kifogásolt "kétszeres vámteher" fizetése nem történt meg, a másik gazdálkodó szervezet kitárolás alkalmával történő fizetése nem mentesíti a felperest az elszámolási kötelezettség elmulasztása miatti fizetési kötelezettsége alól.
Az alperes határozata ellen a felperes nyújtott be keresetet, kérte a határozat elsőfokú határozatra is kiterjedő hatályon kívül helyezését. A felperes kereseti álláspontja az volt, hogy a vámhatóság késedelmesen intézkedett a vámteher behajtása iránt, ez a magatartása vezetett oda, hogy a vámtörvény 137. §-a (1) bekezdése b) pontja szerinti 3 hónapos határidőt elkéste. Az alperes a kereset elutasítását kérte, és fenntartotta a határozatában foglaltakat.
A megyei bíróság ítéletével az alperes keresettel támadott határozatát hatályon kívül helyezte, és az alperest új eljárás lefolytatására kötelezte.
A megyei bíróság ítéletében kifejtette, hogy az 1995. évi C. törvény (továbbiakban: Vtv.) 73. §-ának (3) bekezdése szerint a visszaviteli határidő lejártát követő 5. munkanapig kell az elszámolási kötelezettséget teljesíteni. Elszámoláson - a 90. § (6) bekezdésében foglaltak figyelembevételével - a vámáru külföldre történő kiszállításának, közraktárba kivitel céljából történő beraktározásának vagy belföldi forgalom számára, illetve újbóli aktív feldolgozásban vagy ideiglenes behozatalban történő vámkezelésének igazolását kell érteni. A Vtv. 73. §-ának (4) bekezdése szerint amennyiben az előzőekben idézett elszámolás nem történik meg, az illetékes vámhivatal hivatalból haladéktalanul intézkedik a még ki nem szabott vámteher és a kamat kiszabásáról, valamint a vámteher és a kamat beszedéséről és a külön jogszabályban a belföldi forgalom számára történő vámkezelés feltételeként előírtak teljesítésének ellenőrzéséről.
A vámteher visszatérítéséről a Vtv. 137. §-a (1) bekezdésének b) pontja azt tartalmazza, hogy a vámhatóság köteles a vámot visszatéríteni, ha a befizetésre a vámhatóság hivatalból történő intézkedése miatt került sor, és a vám esedékessége napjától számított 3 hónapon belül a vámfizetésre kötelezett igazolja, hogy az aktív feldolgozásban vagy ideiglenes behozatalban kezelt vámáruval a törvény 73. §-ában foglalt elszámolási feltételeknek a visszaviteli határidő lejártáig eleget tett.
Az elsőfokú bíróság mindezen jogszabályi rendelkezésekből megállapította, hogy a felperes a visszaviteli határidő lejártát követően elszámolási kötelezettségének nem tett eleget, ugyanakkor azonban a jogszabály kötelező előírását a vámhatóság is figyelmen kívül hagyta, amikor nem intézkedett haladéktalanul a vámfizetési kötelezettség teljesítése iránt. Késedelmes intézkedését a vámhivatal nem mentheti ki azzal, hogy a felperes a részére biztosított határidőn belül nem számolt el. A vámhivatal intézkedését az 1997. szeptember 18-án kelt határozatával hozta meg, amelyet a felperes 1997. október 6-án vett kézhez. Így a késedelmesen meghozott határozat kiadására már akkor került sor, amikor a visszaviteli határidő lejárta előtt a felperes kérelmére 1997. áprilisában a tehergépjármuvet közvámraktárba helyezték el, és egy másik gazdálkodó szervezet kérelmére a belföldi forgalom számára a vámárut vámkezelték, a kiszabott vámterhet megfizették.
Az elsőfokú bíróság ítéletében kifejtette, hogy a vámvisszatérítés intézménye mindentől különbözik, a vámeljárás célja nyilvánvalóan nem lehet az, hogy a jogszabály merev értelmezésével indokolatlanul és kétszeresen kerüljön sor a vámteher beszedésére. A vámhatóságnak a méltányossági kérelemnek nevezett beadványt az elszámolás feltételeinek igazolására szolgáló beadványként kellett volna kezelni. Eljárási szabályt sértett, amikor hivatalbóli intézkedésének nem tett eleget, de jogszabálysértő volt az eljárása akkor is, amikor a vámvisszatérítés elutasítása során az ügy előzményeit figyelmen kívül hagyta. Az elsőfokú bíróság ezért a felperes keresetét alaposnak tartotta, az alperes törvénysértő határozatát hatályon kívül helyezte, és az alperest új eljárás lefolytatására kötelezte. Az új eljárásra az elsőfokú bíróság azt írta elő, hogy az alperes a méltányossági kérelmet tartalma szerint köteles elbírálni, a bírósági felülvizsgálattal nem érintett méltányossági kérelem benyújtását követően hozott döntéseit saját hatáskörben kell hogy felülvizsgálja. Ha az új eljárás során az elszámolás igazolását nem látja megalapozottnak, úgy sajátmulasztására tekintettel a vámvisszatérítés iránti kérelem elbírálásakor az egyéb feltételek vizsgálatán túl nem hivatkozhat a 3 hónapos határidő felperes részéről történő túllépésére.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte az ítélet hatályon kívül helyezését és a felperes keresetének elutasítását. A felülvizsgálati kérelem a jogerős ítélet jogszabálysértését arra alapította, hogy az sértette a Pp. 4. és 215. §-át, az államigazgatási eljárási törvény 72. §-ának (2) bekezdését, tévesen értelmezte továbbá a Vtv. 73. §-ának (4) bekezdését, 137. §-a (1) bekezdésének b) pontját és a Vtv. végrehajtására kiadott rendelet 125. §-a (3) bekezdésének a) és b) pontját.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
A felperes keresetében az alperes határozatának bírósági felülvizsgálatát kérte, mert "a vámhivatal mulasztásban megnyilvánuló magatartása - késedelmes vámeljárás - vezetett arra, hogy társaságunk a 3 hónapos igényérvényesítési határidőből kifutott, a 137. § (1) bekezdésének d) pontja szerinti igazolását a vámhivatalnak nem tudta benyújtani, és ezzel vámteher visszaigénylése iránti igényét érvényesíteni nem tudta".
A Vtv. 137. §-a (1) bekezdésének b) pontja a vámteher viszszatérítésének kettős törvényi feltételt szab: 1. befizetett vámterhet lehet visszatéríttetni; 2. a vám esedékessége napjától határidőn belül igazolni kell, hogy az ideiglenesen behozatalban vámkezelt árut visszaszállították, illetőleg vámraktárban helyezték el.
A perbeli esetben tény, hogy a felperes a vám visszatérítése iránt 1998. május 6-án nyújtott be kérelmet, ez időben a vámterhet megfizette, annak beszedése ugyanis 1998. január 21-én megtörtént. A másik törvényi feltétel azonban nem valósult meg, a felperes ugyanis a vám esedékességét követő 3 hónapon belül nem igazolta, hogy a visszaviteli határidő lejárta előtt a vámárut közvámraktárba helyezte.
A felperes a behozott vámárut ideiglenes behozatali eljárásban vámkezeltette, a meghosszabbított visszaviteli határidő 1997. június 25-én volt. A Vtv. 73. §-ának (3) bekezdése szerint a visszaviteli határidő lejártát követő 5. munkanapig kell elszámolni, elszámoláson a vámáru külföldre történő visszaszállításának, vámraktárba beraktározásának vagy belföldi forgalom számára, illetve újbóli aktív feldolgozásban vagy ideiglenes behozatalban történő vámkezelésének igazolását kell érteni.
Amennyiben e rendelkezés szerinti elszámolás nem történik meg, az illetékes vámhivatal hivatalból haladéktalanul intézkedik a még ki nem szabott vámteher és a 142. § (3) bekezdése szerinti kamat kiszabásáról, beszedéséről.
A Vtv. utóbbi, a 73. §-ának (4) bekezdésében foglalt vámhivatali haladéktalan intézkedésre a törvény jogvesztő határidőt nem ír elő, ez tehát azt jelenti, hogy a vámhivatal az elévülési határidőn belül intézkedhet a vámterhek beszedéséről. Az elszámolási kötelezettséget tehát a visszaviteli határidő lejártát követő 5. munkanapig lehet teljesíteni, ezen határidő beálltával a vámkezelt fizetési kötelezettség esedékessé vált. Tehát az esedékesség napjától számít az a három hónapos határidő, amelyen belül a vámfizetésre kötelezett igazolhatja, hogy az ideiglenes behozatalban vámkezelt vámárut külföldre szállította, illetőleg vámraktárba helyezte el. E törvényi határidő betartása vizsgálatánál nincs jelentősége annak, hogy a vámhatóság a vámteher beszedése iránt mikor tett intézkedést. Az elszámolási kötelezettség teljesítése ugyanis a törvényben előírt kötelezettség, ugyanígy a törvény erejénél fogva áll be a vám esedékessége és az ezen időponttól számított azon jogszabályi határidő, amely alatt igazolni lehet az elszámolási kötelezettség teljesítése helyett a vámáru külföldre szállítását, illetve vámraktárba helyezését. A vámhatóság "késedelmes" intézkedése nem befolyásolta azt a tényt, hogy a felperes elszámolási kötelezettségét nem teljesítette, ezért a vámfizetési kötelezettsége esedékessé vált, a Vtv. 137. §-a (1) bekezdésének d) pontjában írt 3 hónapos határidő elkezdődött. E 3 hónapos határidő alatt a felperes nem igazolta, hogy a vámárut közvámraktárba helyezte, így a felperes vám visszatérítése iránti kérelme a feltétel hiányában nem volt alapos.
Az alperes helytállóan utalt felülvizsgálati kérelmében arra, hogy a bíróság túlterjeszkedett a felperes kereseti kérelmén akkor, amikor a hatályon kívül helyezés folytán elrendelt új eljárásra a vámhatóságnak azt írta elő, hogy a felperes méltányossági kérelmét annak tartalma szerint köteles elbírálni. A felperes 1997. október 14-én kelt méltányossági kérelmében egyértelmuen a kiszabott vámterhek elengedését vagy mérséklését kérte, arra hivatkozással, hogy nem volt tudomása arról, miszerint az ideiglenes behozatalban vámkezelt vámáruval a megadott határidőn belül el kell számolni. A felperesnek ez a méltányossági kérelme, illetőleg az ezzel kapcsolatosan hozott közigazgatási határozatok felülvizsgálata a felperes keresetének nem volt tárgya. Megjegyzi a Legfelsőbb Bíróság, hogy nem elfogadható a felperes azon hivatkozása, miszerint nem volt tudomása az elszámolási kötelezettségről. A vámügyintézést a jogszabályok alapján - mint ahogyan azt a felperes is közölte - hivatásos speditőr végezte. Ennek esetleges tájékoztatási mulasztása a felperesi gazdálkodó kockázati körébe tartozik.
A perben nem vitatott tény volt, hogy a vámteher beszedését elrendelő elsőfokú, 1997. szeptember 18-án kelt vámhatósági határozat ellen a felperes fellebbezést nem nyújtott be, így az jogerőre emelkedett. A méltányossági kérelemnek nevezett beadvány fellebbezésnek nem minősült, a vámhatóság a jogszabályoknak megfelelően járt el akkor, amikor a vám visszatérítése iránti kérelem elbírálásakor azt vizsgálta, hogy a vámvisszatérítés törvényi feltételei fennállnak-e. Ehhez képest nincs jelentősége a perben, és nem is képezte a jelen peres eljárás tárgyát az a tény, hogy a vámudvarból a perbeli vámárut egy másik gazdálkodó a belföldi forgalom számára kérte vámkezelni, és az őt terhelő vámterheket megfizette.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése szerint hatályon kívül helyezte, és a felperes keresetét elutasította.
(Legf. Bír. Kfv.I.35.109/2000. sz.)