adozona.hu
BH 2002.4.156
BH 2002.4.156
A felszámolást lefolytató bíróságnak nincs lehetősége arra, hogy az adós be nem hajtott követeléseit a hitelezők között a módosított Cstv. rendelkezéseitől eltérő módon ossza fel. Nem mérlegelheti, hogy a be nem hajtott követelésekből milyen összeg megtérülése várható, s e mérlegelés eredményéhez képest csak a kielégítési sorrendben első helyen álló hitelező részére nem adhatja át a teljes követelést [1993. évi LXXXI. tv.-nyel módosított 1991. évi IL. tv. (a továbbiakban: módosított Cstv.) 57. § (1) bek., 6
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adós gazdálkodó szervezet ellen 1996. január 9-én benyújtott kérelemre indult felszámolási eljárás, melynek kezdő időpontja 1997. március 11-e. A Cégközlönyben való közzététel időpontja: 1997. március 20. (Ck. 12/97. szám).
Az elsőfokú bíróság az 1999. május 6-án kelt 44. sorszámú végzésében az adós felszámolási eljárását egyszerűsített módon befejezte, és rendelkezett az adós megszüntetéséről. Megkereste a cégbíróságot, hogy - a végzés jogerőre emelkedése után - az adóst a cégjegyzékből ...
BH 2002.4.156 A felszámolást lefolytató bíróságnak nincs lehetősége arra, hogy az adós be nem hajtott követeléseit a hitelezők között a módosított Cstv. rendelkezéseitől eltérő módon ossza fel. Nem mérlegelheti, hogy a be nem hajtott követelésekből milyen összeg megtérülése várható, s e mérlegelés eredményéhez képest csak a kielégítési sorrendben első helyen álló hitelező részére nem adhatja át a teljes követelést [1993. évi LXXXI. tv.-nyel módosított 1991. évi IL. tv. (a továbbiakban: módosított Cstv.) 57. § (1) bek., 63/A. § (1) bek.].
Az adós gazdálkodó szervezet ellen 1996. január 9-én benyújtott kérelemre indult felszámolási eljárás, melynek kezdő időpontja 1997. március 11-e. A Cégközlönyben való közzététel időpontja: 1997. március 20. (Ck. 12/97. szám).Az elsőfokú bíróság az 1999. május 6-án kelt 44. sorszámú végzésében az adós felszámolási eljárását egyszerűsített módon befejezte, és rendelkezett az adós megszüntetéséről. Megkereste a cégbíróságot, hogy - a végzés jogerőre emelkedése után - az adóst a cégjegyzékből törölje. Az adóst megillető - a K. F. Cs. ellen folyó büntetőeljárásban bejelentett - 86 896 475 Ft-os polgári jogi igényt - mint az adós követelését - átadta a Fővárosi és Pest Megyei Egészségbiztosítási Pénztár részére. Végül akként rendelkezett, hogy egyéb vagyon hiányában a hitelezői igények kielégítése nem lehetséges. A le nem rótt illetéket az állam viseli.
Végzésének indokolásában tényként állapította meg, hogy az adós vezetői a felszámolóval nem vették fel a kapcsolatot, az adós iratát, vagyonát nem adták át a felszámolónak. K. F. Cs. ügyvezető ellen büntetőeljárás folyik, sikkasztás, csalás és csődbűntett miatt. A büntetőeljárásban a felszámoló az adós gazdálkodó szervezet nevében polgári jogi igényt jelentett be 86 896 475 Ft összegben. A tudomására jutott adatok szerint K. F. és F. Gy. az adós gazdálkodó szervezet nevében rendeltek meg különféle árukat, de a bevétel már nem az adós gazdálkodó szervezethez, hanem az N. Diszkonthoz, illetve az E. F. Kft-hez érkezett. Azaz a tartozás az adósnál jelentkezett, míg a bevétel a másik két cégnél. Az adós felszámolási eljárásában határidőn belül 24 hitelező jelentett be igényt, összesen: 86 831 947 Ft összegben, míg határidőn túl 5 hitelező 105 861 187 Ft összegben. Ekként az adós ellen bejelentett teljes követelés összege: 192 693 134 Ft. A felszámoló kérte a felszámolási eljárás egyszerűsített módon való befejezését azzal az indokkal, hogy az eljárás technikailag lebonyolíthatatlan, és a felszámolási költségekre sincs fedezet. A felszámoló díjat nem igényelt, de javasolta, hogy a bíróság a határidőben bejelentkezett hitelezők között ossza fel az ügyvezetővel szembeni büntetőeljárásban bejelentett polgári jogi igény összegét.
A fenti tényállás alapján az elsőfokú bíróság arra a jogi következtetésre jutott, hogy a felszámolási eljárás egyszerűsített módon való megszüntetésének az 1991. évi IL. törvény 63/A. §-ában foglalt feltételei fennállnak, ezért az eljárást egyszerűsített módon befejezte, az adóst megszüntette. A bejelentett polgári jogi igényt - a felszámoló javaslatától eltérően - nem az összes határidőben bejelentkezett hitelező között osztotta fel, hanem a Fővárosi és Pest Megyei Egészségbiztosítási Pénztárnak adta át. E rendelkezését azzal indokolta, hogy e hitelező mindenki mást megelőzően elégítendő ki a bejelentkezett hitelezők közül. A polgári jogi igényt a felszámoló csak a bejelentett hitelezői igények listájával tudta alátámasztani, egyéb iratokkal nem rendelkezik. Ezért az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a követelés behajtása jelenlegi állapotában kétes, s annak ellenére, hogy a követelés összege magas, piaci értéket nem képvisel. Ennek alapján célszerűbbnek látta az elsőfokú bíróság, hogy annak a hitelezőnek a kezébe adja a rendelkezési jogot, aki egyébként is elsőként elégítendő ki.
Az elsőfokú bíróság végzése ellen dr. G. T. hitelező - a K. Rt. engedményese - fellebbezéssel élt. Kérte a végzés megváltoztatását és a büntetőeljárásban bejelentett polgári jogi igénynek a hitelezők közötti felosztását. Sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság - a felszámoló javaslatától eltérően - a büntetőeljárásban bejelentett polgári jogi igényt nem osztotta fel a hitelezők között, hanem azt kizárólag a Pest Megyei Egészségbiztosítási Pénztárnak adta át. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság nem jogosult a követelés piaci értékének megítélésére, s döntése sérti az Egészségbiztosítási Pénztáron kívül valamennyi hitelező érdekeit. Amennyiben a büntetőeljárás során megállapítják az elkövetők bűnösségét, és marasztalják őket a polgári jogi igények megtérítésében, akkor nyílik meg a lehetőség arra, hogy az elkövető vagyonát a végrehajtó számba vegye, és a hitelezői igényeket az elkövető vagyonából kielégítse. Ez a vagyon a végrehajtás időpontjában lehet ugyan "0" is, azonban akár fedezetet nyújthat valamennyi hitelezői igény kielégítésére. Ilyen körülmények között pedig az Egészségbiztosítási Pénztár a többi hitelező rovására részesül előnyben.
A felszámoló fellebbezésre tett észrevétele az elsőfokú végzés helybenhagyására irányult. Azzal érvelt: információi nem valószínűsítik, hogy a volt ügyvezető számba vehető vagyonnal rendelkezne. Amennyiben mégis lehetőség nyílna arra, hogy a volt ügyvezető vagyonából fedezet képződjön a hitelezői igények részbeni kielégítésére, akkor sem látja valószínűnek, hogy ez a fedezet a Fővárosi és Pest Megyei Egészségbiztosítási Pénztár 2 696 236 Ft-os követelését meghaladná.
Az SZ. Rt. hitelező fellebbezésre tett észrevételében úgy nyilatkozott, hogy egyetért a fellebbezésben foglalt kérelemmel és annak indokaival is.
A fellebbezés az alábbi indokok miatt alapos:
A jelen felszámolási eljárásra alkalmazandó - lényegesen az 1993. évi LXXXI. törvénnyel módosított 1991. évi IL. törvény (a továbbiakban: módosított Cstv.) 63/A. §-ának (1) bekezdése akként rendelkezik, hogy ha a vagyon a várható felszámolási költségek fedezetére sem elegendő, vagy a nyilvántartások, illetve a könyvvezetés hiányai miatt az eljárás technikailag lebonyolíthatatlan, a bíróság a felszámoló kérelmére és írásbeli előkészítése alapján - a kérelem beérkezését követő 15 napon belül - végzésben elrendeli az adós vagyonának, illetve be nem hajtott követeléseinek a hitelezők közötti felosztását, az 57. §-ának (1) bekezdése alapján, valamint az adós megszüntetését.
A jogszabály idézett rendelkezése nem teszi lehetővé, hogy a bíróság az adós be nem hajtott követeléseit a hitelezők között, a módosított Cstv. 57. §-ának (1) bekezdésétől eltérő módon ossza fel. A bíróságnak nincs jogszabály adta lehetősége arra sem, hogy mérlegelje, a be nem hajtott követelésből milyen összegnek a megtérülése várható, s e mérlegelés eredményéhez képest csak a kielégítési sorrendben első helyen álló hitelező részére adja át a követelést.
Az előbb kifejtettek alapján jogszabálysértő elsőfokú végzést a másodfokú bíróság a módosított Cstv. 6. §-ának (2) bekezdése szerint megfelelően alkalmazott Pp. 252. §-ának (3) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot további eljárásra és újabb határozat hozatalára utasította.
A további eljárásban az elsőfokú bíróságnak fel kell hívnia a felszámolót arra, tegyen konkrét, számszerűsített javaslatot az adós be nem hajtott követelésének a hitelezők közötti felosztására, a módosított Cstv. 57. §-ának (1) bekezdésében és a 63/A. § (1) bekezdésében foglaltak alapján. Ezt követően az elsőfokú bíróságnak a kiegészített vagyonfelosztási javaslat alapján kell az adós be nem hajtott követelését átadnia a hitelezők részére.
(Legf. Bír. Fpk.VI.32.291/1999. sz.)