adozona.hu
BH 2002.4.155
BH 2002.4.155
Ha az adós gazdálkodó szervezet ellen indított felszámolási eljárást megelőzően ugyanazon adóssal szemben már folyt felszámolási eljárás, és az egyezséggel zárult, a bíróságnak a fizetésképtelenség megállapítása körében mindenekelőtt azt kell vizsgálnia, hogy a korábban folyamatban volt felszámolási eljárásban a hitelező részt vett-e az egyezségkötésben, illetve annak hatálya rá kiterjedt-e [1993. évi LXXXI. tv.-nyel módosított 1991. évi IL. tv. (a továbbiakban: mód. Cstv.) 44. §, 57. § (1) bek. b), e), f)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú bíróság a hitelező 1999. február 3-án előterjesztett kérelmére indult felszámolási eljárás során a 7. sorszámú végzésével - a többször módosított 1991. évi IL. törvény 27. §-a (2) bekezdésének a) pontjában írtak alapján - határozott az adós fizetésképtelenségének megállapításáról, a törvény 27. §-ának (1) bekezdése szerint a felszámolás elrendeléséről és a 27/A. §-ában foglaltak értelmében a felszámoló kijelöléséről. A határozat indokolásából kitűnően az adós az 1999. február 9-én...
BH 2002.4.155 Ha az adós gazdálkodó szervezet ellen indított felszámolási eljárást megelőzően ugyanazon adóssal szemben már folyt felszámolási eljárás, és az egyezséggel zárult, a bíróságnak a fizetésképtelenség megállapítása körében mindenekelőtt azt kell vizsgálnia, hogy a korábban folyamatban volt felszámolási eljárásban a hitelező részt vett-e az egyezségkötésben, illetve annak hatálya rá kiterjedt-e [1993. évi LXXXI. tv.-nyel módosított 1991. évi IL. tv. (a továbbiakban: mód. Cstv.) 44. §, 57. § (1) bek. b), e), f) és g) pont, 1997. évi XXVII. tv.-nyel és az 1993. évi LXXXI. tv.- nyel módosított 1991. évi IL. tv. (a továbbiakban: többször mód. Cstv.) 27. § (1) bek. a) pont, (2) bek. b) pont és (4) bek.].
Az elsőfokú bíróság a hitelező 1999. február 3-án előterjesztett kérelmére indult felszámolási eljárás során a 7. sorszámú végzésével - a többször módosított 1991. évi IL. törvény 27. §-a (2) bekezdésének a) pontjában írtak alapján - határozott az adós fizetésképtelenségének megállapításáról, a törvény 27. §-ának (1) bekezdése szerint a felszámolás elrendeléséről és a 27/A. §-ában foglaltak értelmében a felszámoló kijelöléséről. A határozat indokolásából kitűnően az adós az 1999. február 9-én átvett végzésben foglalt felhívás ellenére sem igazolta, hogy a követelést már a kérelem átvétele előtt vitatta volna, s a hitelező követelés keletkezését igazoló bizonyítékaival szemben a fennálló tartozása kiegyenlítését sem bizonyította.E végzés ellen az adós terjesztett elő fellebbezést, amelyben az elsőfokú végzés megváltoztatásával az eljárás megszüntetését kérte. A jogorvoslati kérelmében hivatkozott arra, hogy az adósnak "fizikailag" nem volt lehetősége arra, hogy a hitelezői igény tartalmát megismerje, és ezt még a felszámolása iránti kérelem benyújtása előtt vitássá tegye. A hitelező erre vonatkozó, F/5. alatt csatolt bizonyítékát cáfolva előadta: abból nem állapítható meg, hogy mely címre és egyáltalán kézbesítésre került-e. Valótlannak tartotta ebből következően a hitelező arra vonatkozó állítását, hogy a követelést nem vitatta. Utalt arra: az adós ellen ezt megelőzően folyamatban volt felszámolási eljárás során - amely egyezséggel zárult -, szerzett tudomást először a hitelező követeléséről, ekkor azonban az adós nevében csak a felszámoló tehetett jognyilatkozatokat, így nem volt módja arra, hogy a követelést visszautasítsa. Hangsúlyozta azt is, hogy a hitelező a követelés fennállására vonatkozó bizonyítékait az adós cégjegyzék szerinti székhelyére nem kézbesítette, a hitelezői kérelemhez mellékelt számlákon a B., L. u. 3. sz. került feltüntetésre, ez a cím pedig soha nem volt az adós székhelye.
A hitelező a fellebbezésre nem tett észrevételt.
A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást a következőkkel egészíti ki: A megyei bíróság az 1997. április 1-jén kelt határozatával elrendelte az adós fizetésképtelenségének megállapításáról és felszámolásának elrendeléséről szóló, 1997. február 20-án jogerőre emelkedett végzés Cégközlönyben történő közzétételét. A felszámolási eljárás a megyei bíróság 1997. július 10-én jogerős végzése szerint - melynek közzétételéről a bíróság az 1997. július 18-i határozatával rendelkezett - az adós gazdálkodó szervezet megszüntetése nélkül, egyezséggel zárult. Az eljárásban kijelölt felszámoló az A. Részvénytársaság volt.
A hitelező a K-6120208040. számlaszámú, 1996. december 2-i számlában foglalt 101 250 Ft követelés kiegyenlítésének az elmulasztása miatt kezdeményezte az adós fizetésképtelenségének a megállapítását és felszámolásának az elrendelését. Kérelméhez csatolta az adós felszámolójához 1997. május 5-én érkezett, 101 250 Ft összegre és kamataira vonatkozó hitelezői igénybejelentését. A követelés bejelentésében a hitelező arról tájékoztatta a felszámolót, hogy különböző eszközöket használatra átadott az adósnak. Kérte ezek felszámolás alól történő kivonását és átadását, mivel azok álláspontja szerint a tulajdonát képezik. Mellékelte a követelése alapjául szolgáló számla másolatát, valamint az 1997. március 11-i fizetési felszólítás másolatát.
A jelen felszámolási eljárásban az adós jogi képviselője a hitelezői kérelemre tett nyilatkozatában a követelést vitatta. Azt állította, hogy a hitelező által megjelölt eszközök az adós nyilvántartásában nem találhatóak. Hivatkozott arra is, hogy az 1994. augusztus 25-i és augusztus 26-i átvételi elismervényeken található aláírások olvashatatlanok, és nem az adós betéti társaság tagjától, üzletvezetőjétől, de alkalmazottjától, illetve megbízottjától sem származnak. Az adós bélyegzőjén feltüntetett címek egyike sem felel meg a hatályos cégadatok szerinti székhelynek, telephelynek és fióktelepnek sem.
A fellebbezés - a kiegészített tényállásban foglaltakra is figyelemmel - a következők szerint alapos.
A jelen felszámolási eljárásban alkalmazandó, a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló, lényegesen az 1993. évi LXXXI. törvénnyel, valamint az 1997. évi XXVII. törvénnyel módosított 1991. évi IL. törvény (a továbbiakban: többször mód. Cstv.) 27. §-a (1) bekezdésének a) pontja értelmében - egyéb esetek mellett - fizetésképtelen az az adós gazdálkodó szervezet, amely a nem vitatott vagy elismert tartozását az esedékességet követő 60 napon belül nem egyenlítette ki. Ha az adós a felszámolási eljárás során vitatja a vele szembeni követelést, azt kell a bíróságnak vizsgálat tárgyává tennie, hogy ezt megelőzően, a fizetésképtelenségének megállapítására és felszámolásának elrendelésére irányuló kérelem kézhezvételét megelőzően is vitatta-e a követelés fennállását.
Az adós ellen korábban folyamatban volt felszámolási eljárásra irányadó, a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló, lényegesen az 1993. évi LXXXI. törvénnyel módosított 1991. évi IL. törvény (mód. Cstv.) 44. §-ában foglaltak szerint egyezségre akkor kerülhet sor, ha ahhoz az egyezség megkötésére jogosult hitelezők legalább fele minden csoportban [57. § (1) bekezdés b), e), f) és g) pontjai] hozzájárul, feltéve, hogy követelésük az egyezség megkötésére jogosultak összes követelésének a kétharmad részét kiteszi. Ebben az esetben az egyezség hatálya - az 57. § (1) bekezdésének a), c) pontjaiban felsorolt követelések jogosultjainak kivételével - valamennyi hitelezőre kiterjed (kényszeregyezség).
Az adott ügyben a adós a hitelezői kérelemre tett nyilatkozatában a tartozása fennállását vitatta, és hivatkozott arra is, hogy az ellene ezt az eljárást megelőzően folyamatban volt felszámolási eljárásban - amely egyezséggel zárult - szerzett először tudomást a hitelezői követelésről, ekkor azonban nem volt abban a helyzetben, hogy azt vitássá tegye. Ilyen adatok ismeretében tévedett az elsőfokú bíróság akkor, amikor elmulasztotta annak tisztázását, hogy az adós ellen korábban folyamatban volt felszámolási eljárásban a hitelező részt vett-e az egyezségkötésben, illetve annak hatálya kiterjedt-e rá.
A megalapozott döntéshez a bizonyítási eljárás viszonylag nagy terjedelmű kiegészítésére van szükség, ezért a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság fellebbezéssel támadott határozatát a többször mód. Cstv. 6. §-ának (2) bekezdése folytán megfelelően követendő Pp. 259. §-ára utalással, a Pp. 252. §-ának (3) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, s az elsőfokú bíróságot újabb eljárásra és újabb határozat hozatalára utasította.
Az újabb eljárásban az elsőfokú bíróságnak mindenekelőtt a korábban folyamatban volt felszámolási eljárás irataiba történő betekintés útján vizsgálni kell, hogy e felszámolási eljárás a mód. Cstv. 44. §-ában szabályozott kényszeregyezséggel zárult-e. Ebben az esetben ugyanis a hitelező csak arra hivatkozva kezdeményezheti az adós elleni felszámolási eljárás lefolytatását, hogy az adós az egyezségben foglaltakat nem teljesítette, s az emiatt kezdeményezett végrehajtási eljárás eredménytelen maradt [többször. mód. Cstv. 27. § (2) bekezdés b) pont].
Ha a hitelező valamely oknál fogva nem vett részt az egyezségkötésben, vagy annak hatálya nem terjedt ki rá, tisztázni kell - figyelemmel az adósnak a hitelezői kérelemre tett nyilatkozatában foglaltakra -, hogy fennáll- e az adós tartozása, van-e az adósnak a hitelezővel szembeni lejárt tartozása, és ez az adós által vitatottnak minősül-e.
A bizonyítási eljárás ilyen irányú lefolytatását követően lesz az elsőfokú bíróság abban a helyzetben, hogy vagy döntsön az adósnak a többször mód. Cstv. 27. §-a (2) bekezdésének a) pontja szerinti fizetésképtelensége megállapításáról, vagy határozzon a többször mód. Cstv. 27. §-ának (4) bekezdésében foglaltak szerint az eljárás soron kívüli megszüntetéséről.
(Legf. Bír. Fpk.VIII.31.728/1999. sz.)