adozona.hu
BH 2002.3.111
BH 2002.3.111
I. Az összegében nem vitás hitelezői követelés besorolása tárgyában keletkezett vitát a kifogásra vonatkozó szabályok szerint kell elbírálni [1991. évi IL. tv. (Cstv.) 51. § (1) és (2) bek.]. II. Az 1991. évi IL. törvény 1997. évi módosítását megelőzően indult felszámolási ügyekben a felszámolás kezdő időpontját megelőzően lejárt tartozások, valamint a felszámolás kezdő időpontját követően esedékessé vált tartozások késedelmi kamata a kielégítési sorrendbe való besorolás tekintetében osztja a tőke jogi sors
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adós gazdálkodó szervezet ellen a felszámolási eljárás 1992. évben indult meg, a felszámolási eljárás lefolytatására az 1991. évi IL. törvény (a továbbiakban: Cstv.) rendelkezései alkalmazandók.
Az adós felszámolója Á. A. munkaviszonyát 1992. június 28. napjára felmondta, egyidejűleg a munkaviszonya megszüntetésével összefüggő bér jellegű juttatásait megállapította. Az adós által fizetendő végkielégítést 9 havi átlagkeresetnek megfelelően állapította meg. A felszámoló az Á. A. javára elis...
BH 2002.3.111 I. Az összegében nem vitás hitelezői követelés besorolása tárgyában keletkezett vitát a kifogásra vonatkozó szabályok szerint kell elbírálni [1991. évi IL. tv. (Cstv.) 51. § (1) és (2) bek.].
II. Az 1991. évi IL. törvény 1997. évi módosítását megelőzően indult felszámolási ügyekben a felszámolás kezdő időpontját megelőzően lejárt tartozások, valamint a felszámolás kezdő időpontját követően esedékessé vált tartozások késedelmi kamata a kielégítési sorrendbe való besorolás tekintetében osztja a tőke jogi sorsát [Ptk. 301. § (1) és (2) bek., 1991. évi IL. tv. (Cstv.) 51. § (3) bek., 57. § (1) bek. a) és b) pont, az 1993. évi LXXXI. tv.- nyel és az 1997. évi XXVII. tv.-nyel módosított 1991. évi IL. tv. (a továbbiakban: többször mód. Cstv.) 57. § (1) bek. g) pont, 1997. évi XXVII. tv. 24. §, 1979. évi 18. tvr. 106. § (2) bek., 1994. évi LIII. tv. (Vht.) 166. §].
Az adós gazdálkodó szervezet ellen a felszámolási eljárás 1992. évben indult meg, a felszámolási eljárás lefolytatására az 1991. évi IL. törvény (a továbbiakban: Cstv.) rendelkezései alkalmazandók.Az adós felszámolója Á. A. munkaviszonyát 1992. június 28. napjára felmondta, egyidejűleg a munkaviszonya megszüntetésével összefüggő bér jellegű juttatásait megállapította. Az adós által fizetendő végkielégítést 9 havi átlagkeresetnek megfelelően állapította meg. A felszámoló az Á. A. javára elismert - nem vitás összegű - 115 483 Ft hitelezői igényből 73 698 Ft-ot a Cstv. 57. §-a (1) bekezdésének a) pontjába, 41 785 Ft-ot pedig a Cstv. 57. §-a (1) bekezdésének d) pontjába sorolt be, amelyből 1993. február 3-án 28 871 Ft-ot, 1993 októberében 44 827 Ft-ot, 1996. július 17-én pedig 41 785 Ft-ot fizetett ki.
A hitelező a felszámolótól bér jellegű követelésének, végkielégítésének az esedékességtől a kifizetés napjáig járó évi 20%-os kamata megállapítását és kifizetését is kérte. A kamat megfizetése iránti igényét a felszámoló 1996. augusztus 8-án meghozott intézkedésével elutasította azzal a tájékoztatással, hogy a késedelmi kamat iránti követelést a Cstv. 57. §-a (1) bekezdésének g) pont kategóriájába sorolta be, amely kategóriában fedezet hiányában a követelés kiegyenlítésére nincs lehetőség.
A hitelező a felszámoló intézkedését sérelmezte, ellene jogorvoslat iránti kérelmét 1996. augusztus 14-én a B.-i Bírósághoz nyújtotta be, a bíróság a felperes keresetlevelét a felszámolási eljárást lefolytató bírósághoz tette át. Az elsőfokú bíróság a hitelező kérelmét a felszámoló intézkedése ellen benyújtott kifogásként bírálta el, beszerezte a felszámoló nyilatkozatát, amelyben a felszámoló megerősítette a hitelezőnek adott azt a tájékoztatást, hogy a hitelező részére időközben teljes egészében kifizetett végkielégítés késedelmi kamatát a Cstv. 57. §-a (1) bekezdésének g) pontjába sorolta be - álláspontja szerint jogszerűen -, és a kifogás elutasítását kérte.
Az elsőfokú bíróság a hitelező kifogását elutasította. Megállapította, hogy a felszámoló a jogszabályoknak megfelelően járt el, amikor a hitelező kamatkövetelését a Cstv. 57. §-a (1) bekezdésének g) pontjába sorolta be.
A végzés ellen benyújtott fellebbezésében a hitelező - tartalma szerint - az elsőfokú bíróság által hozott végzés megváltoztatását kérte annak megállapításával, hogy a felszámoló a késedelmesen, részletekben kifizetett végkielégítéssel együtt annak késedelmi kamatait is köteles lett volna részére megfizetni, a kifizetni elmulasztott kamatok további késedelmi kamatával együtt. Sérelmezte továbbá, hogy a bíróság a kamatok megfizetése iránti kérelmét kifogásnak tekintette, és ilyenként bírálta el. Az adós felszámolója a fellebbezésre nem tett észrevételt.
A fellebbezés alapos.
Nem volt vitás a felek között Á. A. hitelező végkielégítésből eredő hitelezői követelésének összege, valamint a nem vitás összegű, 115 483 Ft tőkekövetelésnek a Cstv. 57. §-a (1) bekezdésének a) és d) pont kielégítési kategóriába sorolt része, továbbá az sem, hogy a felszámoló a teljes 115 483 Ft-ot a hitelező által közölt időpontokban - kamat nélkül - kifizette. Ezért a Legfelsőbb Bíróságnak a hitelezőt megillető késedelmi kamatok kielégítési kategóriába sorolását illetően kellett határoznia. A hitelező arra alaptalanul hivatkozott fellebbezésében, hogy az elsőfokú bíróság a kamatok iránti igényét tévesen tekintette és bírálta el kifogásként. A Cstv. 51. §-ának (1) bekezdése szerint ugyanis a felszámoló jogszabálysértő, valamint a felek érdekeit sértő intézkedése vagy mulasztása ellen - a tudomásszerzéstől számított 8 napon belül - az adós gazdálkodó szervezet, a választmány vagy bármelyik hitelező a felszámolást elrendelő bíróságnál kifogással élhet. A "kifogás" mint jogintézmény tehát a hitelező és az esetleg megalakított választmány jogainak megóvása érdekében biztosított olyan jogorvoslati lehetőség, amelynek elbírálása során a Cstv. 51. §-ának (3) bekezdése szerint, ha a bíróság a kifogást megalapozottnak találja, a felszámoló intézkedését megsemmisíti, és az eredeti állapotot helyreállítja, vagy a felszámoló részére új intézkedés megtételét írja elő, ellenkező esetben a kifogást elutasítja. A hivatkozott jogszabály alapján az elsőfokú bíróság a hitelező kérelmét helyesen tekintette kifogásnak, és bírálta el ilyenként.
Érdemi döntését azonban a vonatkozó jogszabályok téves értelmezésével hozta meg. Az ítélkezési gyakorlat következetes a tekintetben, hogy a felszámolás kezdő időpontja után esedékessé váló pénztartozások után felszámított kamatkövetelésekre - a Cstv. eltérő rendelkezése hiányában - a polgári anyagi jogi szabályok az irányadóak. A Ptk. 301. §-ának (1) és (2) bekezdése szerint a késedelembe esés időpontjától kezdve a kötelezett akkor is köteles kamatot fizetni, ha a tartozás egyébként kamatmentes. Ha a feleknek a kamat jogszabály vagy szerződés alapján jár, a késedelembe eséstől a kötelezett a késedelmi kamat mértékével növelt összeget köteles megfizetni. A bírósági végrehajtásról szóló - a felszámolás kezdő időpontjában hatályban volt - 1979. évi 18. tvr. 106. §-ának (2) bekezdése szerint a követelés érvényesítésével és behajtásával felmerült, a bíróság (hatóság) által megállapított költséget, és a követelés egyéb járulékait a követeléssel azonos sorrendben kell kielégíteni. Ezzel azonos rendelkezést tartalmaz a jelenleg hatályos, többször módosított 1994. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Vht.) 166. §-a is. Mindezekből az a jogi következtetés vonható le, hogy a felszámolás kezdő időpontját megelőzően lejárt tartozások után, valamint a felszámolás kezdő időpontját követően esedékessé vált tartozásokra vonatkozóan is a késedelmi kamat osztja a tőke jogi sorsát a kielégítési sorrendbe való besorolása tekintetében. Ehhez képest a felszámolónak az az intézkedése, amellyel a hitelező nem vitásan késedelmesen, részletekben kifizetett végkielégítésének késedelmi kamatait a Cstv. 57. §-a (1) bekezdésének g) pont kielégítési kategóriájába sorolta be jogszabályellenes intézkedés volt.
Ezért a Legfelsőbb Bíróság a Cstv. 51. §-a (3) bekezdése alapján a hitelező kifogásának helyt adott, az adós felszámolóját arra kötelezte, hogy a hitelező kamatköveteléseit az alapköveteléssel azonos módon, azonos kielégítési kategóriába sorolja be, tehát az a) kielégítési kategóriába sorolt követelés késedelmi kamatait is a Cstv. 57. §-a (1) bekezdésének a) pont kielégítési kategóriájába, a d) pont kielégítési kategóriába sorolt tőkekövetelés késedelmi kamatát a Cstv. 57. §-a (1) bekezdésének d) pont kielégítési kategóriájába sorolja be, az esedékességtől a részletekben kifizetett tőketartozás megfizetésének időpontjáig. A teljesítések idejétől számított, és addig az időpontig tőkésített kamatoknak a további, a teljes kamattartozás kiegyenlítéséig számítandó késedelmi kamatával együtt.
Megjegyzi a Legfelsőbb Bíróság, hogy késedelmi kamatok besorolása tárgyában csak az 1991. évi IL. törvénynek az 1997. évi XXVII. törvénnyel való módosítása hozott változást. Az említett törvény 24. §-a (1) bekezdésével módosított Cstv. 57. §-ának (1) bek. g) pontja szerint ide kell sorolni a keletkezés idejétől és jogcímétől függetlenül a késedelmi kamat és késedelmi pótlék, továbbá a pótlék és bírság jellegű tartozást. Ez a módosított rendelkezés azonban a jelen - a módosítás hatálybalépése előtt indult - ügyben nem alkalmazható.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság végzését a Cstv. 6. §-ának (2) bekezdése folytán alkalmazott Pp. 259. §-ára utalással, a Pp. 253. §-a (2) bekezdése alapján a rendelkező részben írtak szerint megváltoztatta.
(Legf. Bír. Fpk.VI.32.195/1999. sz.)