adozona.hu
BH 2002.3.103
BH 2002.3.103
I. A betéti társaság beltagjának a társaság tartozásáért fennálló felelőssége megállapítása körében irányadó szempontok [1988. évi VI. tv. (régi Gt.) 17. §, 75. § (1) bek., 83. § (1) bek., 94. § (2) bek.*]. II. A betéti társaság beltagjait a társaság tartozásáért egyetemleges felelősség terheli, így a jogosult a tartozás megfizetését bármelyik kötelezettől vagy valamennyiüktől követelheti, ezért a jogvita elbírálásához nem szükséges minden beltag perbenállása [Ptk. 251. § (1) bek., 334. § (2) bek., 1988. év
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az irányadó tényállás szerint a felperes az 1991. május 30-án kötött kölcsönszerződéssel 4 000 000 Ft; az 1992. március 3-án kötött kölcsönszerződéssel pedig 5 000 000 Ft hitelt nyújtott a perben nem álló R. Kft. részére. A per korábbi I. r. alperese, a K. Bt. a felperes hozzájárulásával 1992. március 12-én mindkét tartozást átvállalta. A tartozás átvállalásának időpontjában a betéti társaság beltagja és szervezeti képviselője a jelen per korábbi II. r. alperese (a továbbiakban: alperes) F. Á...
BH 2002.3.103 I. A betéti társaság beltagjának a társaság tartozásáért fennálló felelőssége megállapítása körében irányadó szempontok [1988. évi VI. tv. (régi Gt.) 17. §, 75. § (1) bek., 83. § (1) bek., 94. § (2) bek.*].
II. A betéti társaság beltagjait a társaság tartozásáért egyetemleges felelősség terheli, így a jogosult a tartozás megfizetését bármelyik kötelezettől vagy valamennyiüktől követelheti, ezért a jogvita elbírálásához nem szükséges minden beltag perbenállása [Ptk. 251. § (1) bek., 334. § (2) bek., 1988. évi VI. tv. (régi Gt.) 17. §, 75. § (1) bek., 94. § (1) bek.*, Pp. 164. § (1) bek.].
Az irányadó tényállás szerint a felperes az 1991. május 30-án kötött kölcsönszerződéssel 4 000 000 Ft; az 1992. március 3-án kötött kölcsönszerződéssel pedig 5 000 000 Ft hitelt nyújtott a perben nem álló R. Kft. részére. A per korábbi I. r. alperese, a K. Bt. a felperes hozzájárulásával 1992. március 12-én mindkét tartozást átvállalta. A tartozás átvállalásának időpontjában a betéti társaság beltagja és szervezeti képviselője a jelen per korábbi II. r. alperese (a továbbiakban: alperes) F. Á. volt, ilyen minőségében mindkét tartozást átvállaló nyilatkozatot maga írta alá.Az átvállalt tartozást a K. Bt. nem fizette vissza, az 5 000 000 Ft-ot tartalmazó szerződés 1993. február 28-án lejárt, a 4 000 000 Ft-ra szóló szerződést pedig a felperes 1993. augusztusában a fizetés elmulasztása miatt azonnali hatállyal felmondta. A felperes keresete folytán az első fokon eljárt bíróság ítéletében kötelezte az akkor még I. r. alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 12 618 523 Ft-ot, ebből 1993. július 1-jétől a kifizetés napjáig 4 000 000 Ft-nak évi 28%, 5 000 000 Ft-nak évi 33% késedelmi kamatát és 540 000 Ft perköltséget. Megállapította, hogy az alperes "helytállási kötelezettsége másodlagos".
A másodfokú bíróság az alperes fellebbezése folytán hozott ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletét annyiban változtatta meg, hogy miután az I. r. alperes cégjegyzékből való törlése következtében az I. r. alperessel szemben hozott ítéletet hatályon kívül helyezte, és vele szemben a pert megszüntette, az elsőfokú bíróság által megítélt összegben az alperest marasztalta, egyben kötelezte 90 000 Ft perköltségnek a felperes és 540 000 Ft fellebbezési eljárási illetéknek az állam javára történő megfizetésére. Alaptalannak ítélte az alperes arra történt hivatkozását, hogy a társasági szerződés módosítását - 1993. szeptember 27-ét - követően már a nevezett nem beltagja a betéti társaságnak, így az időközben hatályon kívül helyezett, de a jelen perben még irányadó 1988. évi VI. törvény (régi Gt.) 94. §-ának (1) bekezdése szerint nem marasztalható. Kifejtette, hogy a Ptk. 332. §-ának (2) bekezdése értelmében a tartozás-átvállalással a követelés kötelezetti oldalán alanyváltozás következett be: a korábbi kötelezett helyébe a tartozást átvállaló K. Bt. lépett. A felperes a követelést a bt. ellen indult felszámolási eljárásban bejelentette, annak kifizetésére fedezet hiányában nem került sor, az adós megszűnése miatt már nincs is lehetőség annak az adós vagyonából történő behajtására. A régi Gt. 94. §-ának (1) bekezdése értelmében ennek folytán a bt. beltagjai kötelesek korlátlanul helytállni. A kereset benyújtása és a bt. megszűnése időpontjában is hatályos cégnyilvántartás adatai szerint az alperes a bt. cégjegyzékbe bejegyzett beltagja volt, ezért terheli a fizetési kötelezettség. Nem tulajdonított jogi jelentőséget a társasági szerződés időközben történt módosításának, tekintve, hogy arra megítélése szerint a cégjegyzékbe történő bejegyzés nélkül harmadik személlyel szemben nem lehet hivatkozni. A fellebbezés kapcsán csupán rámutatott, hogy a fizetési kötelezettség az alperest abban az esetben is terhelné, ha a társasági szerződés 1993. szeptemberében történt módosítását a cégjegyzékbe bejegyezték volna. A régi Gt. 94. §-ának (2) bekezdése alapján alkalmazandó, a régi Gt. 83. §-ának (1) bekezdése szerint az alperes a beltagi viszonyának megszűnésétől számított öt évig a többi taggal azonos módon felel a társaságnak harmadik személlyel szembeni olyan tartozásáért, amely a tagsági viszonya megszűnéséig keletkezett. A tartozás átvállalásától az alperessel szembeni keresetindításig 1995. május 22-ig az öt év nem telt el, ezért az alperes e jogszabályhely alapján is tartozik az összeget megfizetni.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben az elsőfokú eljárás lényeges szabályainak megsértése miatt a Pp. 252. §-ának (2) bekezdése alapján a másodfokú bíróság ítéletének az elsőfokú bíróság ítéletére is kiterjedő hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára történő utasítását kérte. Előadta, hogy nem az I. r. alperes képviseletére jogosult új beltag képviselte a perben az I. r. alperest. 1993-tól a betéti társaság új beltagja, egyben szervezeti képviselője T. G. volt, akit az elsőfokú eljárásban mellőztek. A betéti társaság felszámolás alá került, így 1996. április 11-től már csupán a felszámoló képviselhette. A szervezeti képviselő mellőzésével az I. r. alperes ellen az eljárás folytatásának nem volt helye.
Előadta továbbá, hogy az új beltag - T. G. - perbenállása nélkül a jelen per nem volt eldönthető, tekintve, hogy beltagként T. G. felelősségét is meg kellett volna állapítani.
Végezetül hivatkozott arra, hogy nincs felderítve a követelés összege, erre nézve az eljárt bíróságok bizonyítást nem folytattak le. A követelést a kölcsönből beszerzett gépekre alapított jelzálogjog biztosította, annak a zálogtárgyakból való behajtására a felperes passzív magatartása miatt nem került sor. Ennek vizsgálatát azonban az eljárt bíróságok ugyancsak elmulasztották.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztett elő.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
Az iratokból megállapítható, hogy az I. r. alperes 1997. november 12-én felszámolás folytán megszűnt, a nevezettet a cégjegyzékből törölték, ezért a másodfokú bíróság a törölt betéti társasággal szemben folyamatban lévő pert a Pp. 157. §-ának a) pontja alapján megszüntette, és a vele szemben hozott elsőfokú ítéletet hatályon kívül helyezte. Ezért nincs jogi jelentősége annak, hogy az I. r. alperes ellen folyó per tekintetében történt-e eljárási szabálysértés a vele szemben folyamatban lévő per megszüntetéséig.
Jogsértés nélkül állapította meg a másodfokú bíróság, hogy az alperes fizetési kötelezettsége szempontjából nincs jogi jelentősége a társasági szerződés 1993. szeptemberében történt módosításának. Tényként állapítható meg, hogy a perbeli tartozást a K. Bt. 1992. március 12-én vállalta át, tehát jogutódlás folytán a betéti társaság ekkor került adósi pozícióba, és ettől az időponttól keletkezett kötelezettsége a felperessel szemben. A tartozás keletkezésének időpontjában az alperes még nem vitásan a betéti társaság beltagja volt. Az időközben hatályon kívül helyezett, de a jelen perben még irányadó 1988. évi VI. törvény 94. §-ának (2) bekezdése értelmében a régi Gt. eltérő rendelkezése hiányában a betéti társaságra a közkereseti társaságra vonatkozó szabályokat kell alkalmazni. A id=409636 ssz=1>Gt.-nek a közkereseti társaságra vonatkozó 83. §-ának (1) bekezdése értelmében a társaságtól megváló tag tagsági viszonya megszűnésétől számított öt évig a többi taggal azonos módon felel a társaságnak harmadik személlyel szembeni olyan tartozásáért, amely tagsági viszonya megszűnéséig keletkezett. Amennyiben 1993. szeptemberében a társasági szerződés módosításával valóban megszűnt volna az alperesnek a betéti társaságban a beltagi minősége, az ettől az időponttól számított öt évig akkor is felel a társaságnak a harmadik személyekkel szemben fennálló olyan tartozásáért, amely a tagsági viszonya megszűnéséig keletkezett. Az alperes felelőssége ezért a perbeli tatozásért 1998. szeptember 27-ig mindenképpen fennállt. Vele szemben azonban a felperes a pert 1995. május 22-én megindította, ezért jogsértés nélkül kötelezte a másodfokú bíróság a perbeli tartozás megfizetésére.
Nem fogadta el a Legfelsőbb Bíróság az alperes jogi álláspontját a tekintetben, hogy a jogvita a társasági szerződés módosítása után beltaggá vált T. G. perbenállása nélkül nem volt elbírálható. A régi Gt. 94. §-ának (1) bekezdésében és 75. §-ának (1) bekezdésében foglaltak egybevetéséből megállapítható, hogy a betéti társaság kötelezettségeiért elsősorban a társaság felel saját vagyonával. Amennyiben a társasági vagyon a követelést nem fedezi, a betéti társaság beltagjai saját vagyonukkal, korlátlanul és egyetemlegesen felelnek. A tagok egyetemleges felelősségére a id=409636 ssz=1>Gt. szabályozást nem tartalmaz. A régi Gt. 17. §-a szerint a gazdasági társaságoknak és tagjainak e törvényben nem szabályozott vagyoni és személyi viszonyaira a Ptk. rendelkezéseit kell alkalmazni. A Ptk. 334. §-ának (2) bekezdése értelmében a kötelezettek egyetemlegessége esetében a jogosult a teljesítést bármelyik kötelezettől vagy valamennyiüktől követelheti. A felperesnek jogszabályban biztosított lehetősége volt arra, hogy a kötelezettek közül bármelyik ellen önállóan forduljon, és tőle az egész szolgáltatást követelje. Az az alperes és T. G. között folyó külön perben dönthető el, hogy T. G. helytállási kötelezettsége fennáll-e, és ha igen, milyen mértékben.
Alaptalanul sérelmezte az alperes, hogy az eljárt bíróságok nem folytattak le bizonyítást a követelés összege tekintetében. A felperes a keresetében lejárt tőkekövetelés és lejárt ügyleti kamat, valamint kezelési költség címén ugyanazokat az összegeket kérte, mint amilyen összegeket a részére az elsőfokú bíróság megítélt. Ezeknek a tartozásoknak az akkori fennállását a keresetlevélhez csatolt 1/F/5. számú, a K. Bt. halasztást kérő levelével, a fizetési halasztás engedélyezésével, valamint az 1993. augusztus 17-ei felmondással bizonyította. Az alperes ezekre az okiratokra észrevételt nem tett, a követelés összegét nem vitatta, bizonyítási indítványt nem terjesztett elő. A felperes ugyanezeket a követeléseket 1996. április 23-án a K. Bt. ellen folyamatban lévő felszámolási eljárásban bejelentette, és azt a felszámoló nyilvántartásba vette. Az alperes a felszámolótól származó okirat tartalmát nem vonta kétségbe, a tartozás összegét ekkor sem vitatta. A Pp. 164. §-ának (1) bekezdése szerint a hitelezőt terheli annak bizonyítása, hogy a kölcsönt folyósította, az adóst pedig annak bizonyítása, hogy a kölcsönt visszafizette. A követelésben az adós helyébe lépett alperes nem bizonyította, sőt nem is állította, hogy abból bármilyen összeget kifizetett volna, ezt a felülvizsgálati kérelmében sem állította. Meg sem jelölte, hogy milyen bizonyítást kellett volna lefolytatniuk az eljárt bíróságoknak, amit elmulasztottak. Nem sértettek eljárási szabályt tehát az eljárt bíróságok, amikor a követelés összege tekintetében bizonyítást hivatalból nem folytattak le.
Alaptalanul hivatkozott az alperes arra, hogy a kölcsönből beszerzett gépek mint zálogtárgyak értékesítésére, ezáltal a tartozásnak a vételárral történő csökkentésére a felperes passzív magatartása miatt nem került sor. A hitelező nem köteles a zálogtárgyból kielégítést keresni, ez csupán a részére a Ptk. 251. §-ának (1) bekezdésében biztosított jogosultság. Amennyiben a hitelező a zálogtárgyból nem keres kielégítést, és nem vesz részt tevőlegesen a zálogtárgy értékesítésében, ennek nincs az adós tartozására kiható következménye. A felperes a felszámolási eljárásban a követelését bejelentette, a továbbiakban a felszámoló hatáskörébe tartozott a vagyon értékesítése és abból a követelések rendezése.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a másodfokú Bíróság ítéletét a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése szerint hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Gfv.I.31.718/2000. sz.)
* Az 1988. évi VI. törvényt az 1997. évi CXLIV. törvény hatályon kívül helyezte, de a határozatban foglaltak továbbra is irányadóak.
** Az 1991. évi XVIII. törvényt a 2000. évi C. törvény hatályon kívül helyezte, de a hatálya alatt keletkezett jogvitákra még alkalmazandó.