adozona.hu
BH 2002.3.91
BH 2002.3.91
Az állami erdőgazdaságoknak nem kellett alkalmazotti földalapot képezni, így az erdőgazdasági alkalmazottak a termőföld kijelölését, majd annak alapján tulajdonjoguk megállapítását bírói úton alaptalanul igénylik (1991. évi XXV. tv. (a továbbiakban: Kpt.) 17. § (1) bek., 27. § (1) bek., 1992. évi II. tv., 104/1991. (VIII. 3.) Korm. r. 24. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 1975. évtől kezdődően a II. rendű alperesnek és jogelődjének alkalmazásában állt.
A felperes keresetében a 01367. hrsz.-on nyilvántartott erdő és saját használatú út megjelölésű, 32 ha 4844 m2 nagyságú, 214,15 AK étékű földrészlet 20/214,15 arányú tulajdonjogának megállapítását kérte arra alapítottan, hogy alkalmazottként 20 AK értékű termőföld juttatására jogosult.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Határozatának indokolása szerint nincs olyan jogs...
BH 2002.3.91 Az állami erdőgazdaságoknak nem kellett alkalmazotti földalapot képezni, így az erdőgazdasági alkalmazottak a termőföld kijelölését, majd annak alapján tulajdonjoguk megállapítását bírói úton alaptalanul igénylik (1991. évi XXV. tv. (a továbbiakban: Kpt.) 17. § (1) bek., 27. § (1) bek., 1992. évi II. tv., 104/1991. (VIII. 3.) Korm. r. 24. §].
A felperes 1975. évtől kezdődően a II. rendű alperesnek és jogelődjének alkalmazásában állt.A felperes keresetében a 01367. hrsz.-on nyilvántartott erdő és saját használatú út megjelölésű, 32 ha 4844 m2 nagyságú, 214,15 AK étékű földrészlet 20/214,15 arányú tulajdonjogának megállapítását kérte arra alapítottan, hogy alkalmazottként 20 AK értékű termőföld juttatására jogosult.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Határozatának indokolása szerint nincs olyan jogszabályi rendelkezés, amely az állami gazdaság fogalmát pontosan meghatározná, ezért a Polgári Törvénykönyv általa hivatkozott rendelkezéseiből vonható le az a következtetés, hogy az állami gazdaságokra, így az állami erdőgazdaságokra is alkalmazandó minden, az állami vállalatokra vonatkozó jogszabályi rendelkezés. Az elnevezésben mutatkozó különbségtétel pusztán a tevékenységi kör megjelölésére utal. Az elsőfokú bíróság ugyanakkor megállapította: mindezekből nem következik az, hogy az állami erdőgazdaságoknak is alkalmazotti földalapot kellett létesítenie, és abból az alkalmazottakat erdőhöz kellett juttatnia.
A Kpt. hivatkozott rendelkezéseit csak az állami tulajdonú termőföld kijelölésére és az árverésre kell alkalmazni, ezért "nem ró olyan kötelezettséget a gazdaságokra, hogy a földet ténylegesen ki is kell adni". A vagyonnevesítési eljárás kizárólag a szövetkezetekre vonatkozik, és nem terjedt ki a termőföldre, mivel a termőföld a földkiadó bizottságok határozata alapján kerülhetett a részarány-tulajdonosok tulajdonába.
Az elsőfokú ítélet ellen, annak megváltoztatása és keresete szerinti döntés meghozatala iránt a felperes fellebbezett.
A másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú ítéletet helybenhagyta. A másodfokú bíróságnak a határozatában kifejtett álláspontja az volt, hogy "az állami erdőgazdaság nem azonos az állami gazdasággal, hanem speciális jellemzőket mutató állami vállalat, melynek tevékenységi köre és működési célja olyan sajátosságokkal bír, amelyekre figyelemmel a Kpt. a szövetkezetek mellett csak a velük azonos tevékenységi körű, klasszikus értelemben vett állami gazdaságokat nevesíti a 17. § szabályozási körébe vonva". Figyelemmel volt a másodfokú bíróság a Földművelésügyi Minisztérium Erdészeti és Faipari Főosztályának a Kpt. végrehajtásáról szóló 104/1991. (VIII. 3.) Korm. rendelet vizsgált időszakban hatályos 24. §-ával összhangban lévő állásfoglalására, mely szerint az erdőgazdaságoknál nem kell alkalmazotti földalapot képezni. Mindezekből arra a következtetésre jutott, hogy a felperes erdőgazdasági alkalmazottként alaptalanul kérte a termőföld kijelölését, majd annak alapján a tulajdonjoga megállapítását.
A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben az ítélet hatályon kívül helyezését és keresete szerinti határozat meghozatalát kérte.
Felülvizsgálati kérelmében a jogszabálysértés alapjaként arra hivatkozott, hogy a "jogalkotás kétséget kizáróan az állami gazdaság egy speciális fajtájának tekintette az állami erdőgazdaságokat... Az állami erdőgazdaságok szintén a termőföld hasznosítására jöttek létre, ezért az állami gazdaságok speciális fajtáinak minősülnek". Téves - a felperes megítélése szerint - a másodfokú bíróság ezzel ellentétes álláspontja. Kifogásolta a felperes a kárrendezési hivatal alkalmazotti földalapképzéssel kapcsolatos határozatának, valamint annak a ténynek a figyelmen kívül hagyását, amely szerint 20 AK alkalmazotti földalap kiosztása az állami gazdaságokban már megtörtént, és fel sem merült, "hogy az állami gazdaságok között tevékenységi körük vagy elnevezésük szerint különbséget kell-lehet tenni".
Az alperesek felülvizsgálati ellenkérelmükben a jogerős ítéletet hatályában kérték fenntartani.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A Pp. 270. §-ának (1) bekezdése értelmében eljárásjogi és anyagi jogi jogszabálysértés alapozhatja meg a felülvizsgálati kérelmet.
Az 1991. évi XXV. törvény (a továbbiakban: Kpt.) 17. §-ának (1) bekezdése értelmében: az e törvényben meghatározott jogosultak földtulajdonhoz juttatása céljából földalapot kell képezni. Ebből a rendelkezésből értelemszerűen az is következik, hogy a földtulajdon juttatásának előfeltétele a földalap képzésének szabályszerű megtörténte. Mindkét fokú bíróság, de maguk a peres felek is alappal tulajdonítottak jelentőséget annak, hogy volt-e a II. rendű alperes jogelődjének alkalmazotti földalap-képzési kötelezettsége és ebből következő földkiadási kötelezettsége. Ennek vizsgálata viszont nem tehető a jelen, tulajdonjog megállapítása iránti per tárgyává.
A jelen ügyben a Bács-Kiskun Megyei Kárrendezési Hivatal 1992. november 2-ai határozatával helybenhagyta ugyan a II. rendű alperes jogelődjének módosított földalap- elkülönítési tervezetét; az alkalmazottak részére földkiadásra azonban nem került sor, valójában annak folytán, mert vitássá vált az alkalmazotti földalap-képzési kötelezettség fennállása; aminek kapcsán a Földművelésügyi Minisztérium a hivatkozott leiratában úgy foglalt állást, hogy az erdőgazdaságot ilyen kötelezettség nem terheli.
A Kpt. 27. §-ának (1) bekezdése értelmében az állami gazdaság, de más földalapképzésre kötelezett gazdaság tekintetében is a kezelésében lévő állami tulajdonú termőföld kijelölésének - így a Kpt. 17. §-ának (1) bekezdése szerinti alkalmazotti földalapképzésének - különös szabályait, eljárási rendjét az 1992. évi II. törvény, valamint a Kpt. vonatkozó szabályai állapítják meg.
Ezeknek a rendelkezéseknek az együttes értelmezéséből az a következtetés vonható le, hogy a II. rendű alperes jogelődjével, így a jelen per alpereseivel szemben a felperes - földtulajdoni igénye kielégítése végett - bírói úton közvetlenül nem kérhette volna az alkalmazotti földalap képzését, így nincs jogi lehetőség annak vizsgálatára, illetőleg annak eldöntésére sem, hogy volt-e földalap képzési kötelezettsége a II. rendű alperes jogelődjének.
A kifejtettekre tekintettel a felperes termőföld kiadását alappal nem kérheti, ezért a Legfelsőbb Bíróság a felperes keresetét elutasító - érdemben jogszerű - ítéletet a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Pfv.I.20.988/1999. sz.)